Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 73. szám
0 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. szeptember lb. Az ünnepély lefolyása a következő volt. A kora reggeli órákban hirdették már a nagy napot a mozsárlövések és a tűzoltó zenekar ébresztője. 6—8 óráig tartott a vidéki testületek felvonulása és fogadása, mi ritka szép rendben folyt le. Az ünnepségben résztvettek a 67 tagból álló párkányi tűzoltó testületen kívül. Bátorkesziröl: Kobek Kornél parancsnok vezetése alatt 35 ember, Esztergomból: Dóczi Ferenc parancsnok vezetése alatt 31 ember, Nyergesujfaluról: Bauer Li- pót 23 emberrel, Nagy sállóból: Tóth Lajos parancsnok járási főfelügyelő 20 emberrel, VámosmikoIáról: Németh Emil parancsnok 13 emberrel, Bajnáról\ Novák János parancsnok 9 emberre], Újpestről: Arany József alparancsnok 7 emberrel, Rákospalotáról: Tanay József testületi elnök vezetésével 5 ember, Ipolyságról: Trupp Kálmán szakasz- parancsnok vezetésével 2 ember, Budapestről: Mátray Antal önk. tűzoltó parancsnok, Vácról: Táj bér Ferenc parancsnok, Nánáról: Kiinda Aladár parancsnok és a Sátori-féle cementgyárból: Sátory Imre parancsnok vezetésével 20 gyári tűzoltó. Az ünnepség tábori szent misével kezdődött, melyet Majer Imre pápai kamarás mondott, ezután megkoszorúzták Szegedi Sándor és Rosenberg Jakab elhunyt parancsnokok sírját, hol Ivanits Gyula községi főjegyző és dr. Frühauf Béla testületi ügyész tartottak szép beszédet. Innen a szent Imre térre vonultak fel a tűzoltó csapatok, hol az egész megyei tisztikar élén megérkező főispánt, a párkányi testület nevében Szekér Gyula elnök üdvözölte, s Kobek Kornél vm. szövetségi elnöknek, a tűzoltó csapatok összjelentését László István vm. szövetségi titkár leadta. A csapatok megszemlélése után, mint a visszaemlékezés. Aztán mindenik hires volt valamiről. Egyik hires vadász volt, másik hires táncos, vagy iró s ezzel a jó tulajdonságával élt s ő nem tudta, hogy és miből, úgy, mint a mezők lilioma. Hét vármegyére szóló hire volt Bárándi Pistának. Úgy hívta az egész Dunántúl. Mire deresedő fejjel, Isten jóvoltából kiérdemelte volna az István nevet, még sem lett azzá, mert akkor meg Makaó Pistának hívták. — Az egész Dunántúlon senki sem tudott úgy kártyázni, mint ő, no de sokáig is tanulta s drágán is tanulta meg azt. Az öreg Bárándi Bálint keservesen összeszedett földjei s az anyjától maradt dominium volt a tandíj Mikor az utolsó darab erdőt licitálta a bárándi Fischer, akkor is kártyázott az alvégi bérlőnél. El is doboltak aztán mindent csupán két göthös pejre s egy Ferenc császári ideje- beli határra nem akadt vevő, hiába kiál tóttá a végrehajtó, hogy harmadszor. Nem kellett a két pej a Fischer zsidónak sem, mivelhogy köztudomás szerint minden kocsma előtt megáltak. A két pejjel, s a rozoga határral ott ragadt a János kocsis, kapitulált megyei huszár, ő sem kellett senkinek. Mikor megtörtént az eset, Bárándi Pista befogatta a két pejt a batárba s a kocsiládát megtöltve jó bárándi kaviccsal, felcsatoltatta a kocsi hátuljára s bejött a városba. Jó emberei váltig biz- tatgatták, hogy menjen a vármegyére, egy kis irnokság csak akad neki is. Elment volna Bárándi Pista, csakhogy nem igen értett, a szálkás íráshoz s még esküdt korában is csak akkor vett tollat a kezébe, ha váltót kellett aláírnia. Aztán még épen az volt a baj, hogy volt ő már esküdt is s a Makaó név is azóta ragadt mely szép katonás rendben ment végbe, Gyapay Pál főispán, mint védnök elnöklete alatt folyt le a vm. tűzoltó szövetség rendkívüli közgyűlése, melynek tárgya a tisztikar és választmányi tagok megválasztása, két alapitó tag felvétele volt. Ezután tartatott meg a párkányi tűzoltók díszközgyűlése, mely alkalomból Rogrün Ede diszelnök, Szegedi Sándor és Rosenberg Jakab alapitó parancsnokok arcképét leplezték le, majd László István felolvasta a testület 25 éves történetéről szóló, nagy gonddal, szépen összeállított jelentését, melyet általános tetszéssel fogadott az egész közönség. Ezután a szolgálati érmek osztattak ki, végül pedig Szekér Gyula elnök indítványára a közgyűlés László Istvánt általában a tűzrendészet, de különösen a testület érdekében kifejtett önzetlen, fáradságot nem ismerő munkásságának elismeréséül, a testület tiszteletbeli parancsnokává választotta meg. A közgyűlést követőleg mutatták be a párkányi tűzoltók az iskola és gyors szereléseket, továbbá egy támadást is bemutattak, melyen a tűzjelzés után 4 percre három sugár ontotta a vizet. Az ünnepséget diszfelvonulás zárta be, mely után a diszebéd következett, melyen példás kiszolgálás és a kitűnő ételek és italok, szintén a rendezőség körültekintő gondosságáról tettek tanúságot. Méltó befejezése volt az ünnepségnek a népkerti mulatság, melyen a jó magyar barátsággal és igaz bajtársi szeretettel fogadott vendégek, a késő esti órákig mulattak. Eltörülhetetlen szép emléket hagy hátra a nagy ünnepnap a testület történetében s az ünneplő közönség lelkében, melyről sok szépet vitt ismét szét a jelen volt sok tűzoltó a már eddig is jó hírnévnek örvendő bátor, önfeláldozó párkányi tűzoltókról. Szeptember. Mikor a természet elvégezte nagy munkáját s készülődik a téli pihenőre, az emberek akkor látnak hozzá szellemi munkájuk javarészéhez, akkor fogják meg tulajdonkép a dolog végét. Mikor a nyár utolsó sugarai búcsút vesznek a ritkuló lomboktól, mikor a fecskék serege gyülekezik, hogy itt hagyjon bennünket, s elvándoroljon az örök tavasz honába: a világos-sárga szeptember kora-őszies derűjében meghangosulnak az iskolák falai s megpezsdül, meghul- lámzik a felnőttek iskolája : a közélet is. Az idén valószínűleg a szokottnál is pezsgőbb, hangosabb, mozgalmasabb lesz a magyar szeptember, mert sok elhalasztott kérdést, sok eltolt penzumot kell megfejteniük, megoldaniok a felnőtt iskolásoknak, kik rossz diákok módiára először a lecke könnyebb részét darálták le, a su- lyosabbját, a nehezebbjét jobb időkre hagyván. De hát minden halasztás lejár egyszer s a halasztó egyszer csak mégis belebotlik a leckébe, melynek megoldása tudvalevőleg annál nehezebb, mennél tovább várnak vele. Van most is lecke, megoldani, fölfejteni való anyag szépen s a magyar közönség érthető érdeklődéssel várja szeptember végét, amikor a költő szavai szerint még nyilnak a kertben az őszi virágok, s a mikor a prózai jelen valóságai szerint a magyar közélet gyomverte parlagján erős és mély szántásoknak kellene végbemen- niök. Hogy lesz, miként lesz a sok oldatlan csomó megoldása ? Nem tudhatjuk, mert nem látunk a jövőbe; mi csak kívánságokat, óhajokat fejezhetünk ki a megoldásra nézve, kívánságokat, óhajokat, melyekkel a magyar társadalom azon részének, mely a se kint se bent átmenetekkel már nyakig van, tehát a magyar társac lom higgadtabb és jobb részének feltéti nül egyet kell értenie. Az első e kívánságok között az, hoj megszűnjék a közéleti és társadalmi ti romák az a néhány év óta divatba j< formája, mely mindenkit, aki az önkén} sen póznára tűzött kisebb-nagyobb Ges lerkalapok előtt nem veszi le alázattal süvegét, kiátkoz, száműz, deportál s h zaárulónak bélyegez. Vagyis más szóv. legeslegelőször a meggyőződés szabadi gát kell visszaültetni az őt megille polcra. Mindenkinek biztosítani kell a j got, hogy azt gondolhasson és besz hessen, amit akar, a nélkül, hogy ezt bárki részéről sérelem érhetné. Második, nem kisebb fontosságú kiv nalom az igazság uralmának helyreállítás s könyörtelen elsöprése a földszinéről a nak a bizonyos elvfenntarlási elméletne mely minden nehézség nélkül lehető tette, hogy irányadó egyéniségek homlc egyenest ellenkezőjét cselekedjék anna amit a szent meggyőződósként évtizedek át tele torokkal hirdettek. Vagyis légy a fehér fehér, a fekete fekete s ne más kirozzuk el a meztelen igazságokat hun- ros karikatúrákká s ha kell — bár1 rosszul essék is — ismerjük be tévec seinket. Harmadik szintén nem csekély jelem ségű kivánalom a fennforgó társadalmi politikai válság megoldásánál az egy megbecsülése a maga egyéni értéke sz rint. Ne mellőzzünk kiváló tehetségek: tapasztalt, tartalmas személyeket est azért, mert nem eveznek velünk egy p litikai hajóban, s viszont a politikai egy vétartozás örve alatt ne fújjunk fel nag szájú, üres alakokat társadalmi és politil nagyságokká. A tett legyen az egyéni i ték mértéke és ne a szó ; a haszon, m lyet valaki a köz érdekében produkálh és nem a dikció hosszúsága, melyet i caháti Tarjagos Illésként elszavalni kép< Elengedhetlen kivánalom végül, hoc bármily ellentétes meggyőződés dacáraj csak ellenfeleknek s ne ellenségeknek kintsük egymást. Ellenfeleknek, kik be mikor jó szívvel kezet foghatnak s vá vetve együtt működhetnek, ha a haza b rátságos kézfogásra, vállvetett együttrn ködésre hívja fel őket. Ha ez a négy tekintet a közéleti válsa megoldásánál érvényesülni fog, akkor féljünk a jövőtől, mert csak jót hozll erre a sokat szenvedett magyar nemzeti! akkor ne féljünk újabb válságoktól, me a szeretet és igazság jegyében való kös ledésünk minden további bonyodalmakra elejét veszi. S ami áll nagyban az egész országn áll kicsinyben a perifériákra s igy reái esztergomiakra is. Miránk is ránk fén terror kiküszöbölése, a szabad meggyősi dés, az igazság uralmának helyreállít® s egymás kölcsönös megbecsülése . Csak igy lehetünk hasznára ennek a városunknak, csak igy munkálhatjuk <■ szerűen és a siker reményével a közcu ség érdekeit. Adja Isten, hogy megértsük mindafi nyian a szeretet, a kiengesztelődés sic zatát! Adjon Isten hasznos, gyümölcsei ben dús szeptembert a mi magyar zánknak! HÍREK. — Apponyi Albert gróf — orvos dokti: Mint értesülünk a budapesti tudornál egyetem orvosi fakultása, gróf Appoo Albert, vállás- és közoktatásügyi miniir tért, a minap Budapesten tartott nemzsi közi orvoskongresszus iránt tanúsított o zékenységeért, az összes orvosi tudora nyolc tiszteletbeli doktorává választón s a királyi jóváhagyás után fogják avatni. Apponyit 1896-ban a kolozsv/j rá. Hires volt akkor a dunántul a zsivá- nyokról, akik éjjel a bárándi kocsmárost is kirabolták. A vármegye 4 pandúrral Bárándi Pistát küldte el zsiványt fogni. De hát aztán úgy esett a dolog, hogy ott fogták el a zsiványok, mivelhogy a pandúrok, ki jobbra, ki ballra futott. Aztán ott a nagy erdő mélyén unalmas lévén a világ, úgy szórakozott Bárándi Pista, hogy kártyázott a zsiványokkal. Mikor hetek múlva rájuk törtek a pandúrok, akkor is kártyáztak s Bárándi Pista négy ászt szorongatva a markában erősen zsörtölődött, hogy miért nem vártak már addig, inig vége lesz a partinak. Ettől kezdve hívták Makkaó Pistának. Sárga kamaslijában mindenütt ott volt, ahol egy kis vigasság készült, névnapot, családi eseményt senki sem tudott úgy, mint ő. Aztán ezer fur- fangot kitalált, hogy egy kis pénzhez jusson, mert hát hitelbe, meg hozómra nem kártyázik úr. Megesett biz az nem egyszer, hogy a kocsiládát akasztották le s nagy fontoskodva hagyták a vendéglősnél, egy kis foglalót kérve rá s erősen biztatva holmi aratással s lelkére kötve, hogy baja ne essék a ládának. A vendéglős pedig a parádés szobájában őrizte a bárándi kaviccsal telt ládát. No de ki is váltotta mindig Bárándi Pista. — Mikor Tisza Eszlár után nagyban hajszolták a zsidókat, Veszprém körül támaszt- gatták a határt a nagy sárban Bárándi Pista meg János kocsis. Rossz világ volt, nem akart kártyázni senki se. Egy vasnak sem volt ura Bárándi Pista és a kocsiláda is zálogban volt. Itt hallotta meg, hogy Kis-Cellbe huszárok csinálják a rendet. — Nosza János, megyünk Cellbe, a huszár ur is kártyázik. — Óreg este lett, mikor a nagyvendéglő ajtaján belépett Bárándi Pista. A nagy ivóban teljes ad- jusztirungban ültek az asztal körül a huszártisztek s Szelestey Bandi, a huszár- kapitány, épen akkor keverte a kártyát — halomban volt a bankó az asztalon. — Bárándi Pista, mint az éhes farkas, ugrott az asztalhoz, kikapva duzzadt bu- gyellárisát, az asztalra vágta, a halombankó közibe : Kártyát! — Szelestey Bandi oszt, Bárándi Pista taksál, az első kártyát száz forintért. A huszárok nagyot néztek, de mert jó kártya volt minden kézben, fizetett minden játékos. — Szelesztey Bandi oda is szólt: Itt vesz a bugyelláris Pista! — Ne gondolj vele ! — A másikat kétszázért kiáltott Bárándi. — De már ilyen bolondot a huszár sem tesz, kivált, ha olyan hires kártyással játszik. Szelestey Bandin kívül mindegyik elült. Bárándi Pista tovább taksál, százakra megy a visszakinálás s végre is megugrik a huszárkapitány. Bárándi Pista behúzza a kasszát két pirossal, Szelestey Bandit majd megüti a méreg, mert elült három zölddel. — Bárándi nagy úri mozdulattal kapta el a bankókat s mintha mi sem történt volna, a zsidók veszedelméről tárgyalt s mert későre is járt az idő, köszönt és távozni készült. — Mikor az ajtóban volt, odakiált Szelestey Bandi. — Te Pista, itt hagytad a bugyellárist. — Tudom — felelt Bárándi Pista — de én már elolvastam a tartalmát, elviheted, ha akarod, olvasd el te is. — Szelestey Bandi kinyitja a piros bugyellárist s kihull belőle a „Hazai Újság“ legutóbbi száma, egyébként pedig — üres volt.
