Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 58. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 58. szám. Csütörtök, julius 22 Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. . SlőfizeLési árak : = ■— 4|Egész évre . .12 kor. Negyed évre. :» kor. I Fél évre . . . (> kor. Egyes szám ára It fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA Laptulajdonos kiadók : Di1. Prokopp Gyula és Brennen Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ; Kéziratot nem adunk vissza. ■■ -------B úg a cséplőgép. Már a hogy ebben a szomorú ^esztendőben beszélni lehet róla és ríhol van mit csépelni: ott búg a Cséplőgép. Silány a búza szeme, d'lány a szalmája gazda és mind- trpnyiunk szomorúságára. Azonban isem ezt a siralmas képet akarjuk vovább festeni, más az, ami a mosatni időben a következő aktuális oíegjegyzésekre késztet. r. Mióta hazánkban a mezőgazda- gjjigi munkásra valamennyire köte- iszőleg életbe van léptetve a baleset siztositás intézménye, azóta megdöbbenve látjuk, hogy a mezőgazdasági foglalkozás során is hány embert d " baleset, sőt halálos kimenetelű sze- inincsétlenség. Nincs ember, aki ne ibidná, hogy például a mostani idő- nen csépléskor hány halálos kirriene- íj11 ű szerencsétlenség történt, jóformán az etető és gépszíjak közt ólálkodik a halál és ami munkásaink még Dnncsenek annyira belenevelve az vcővigyázatos cséplesi dolgokba, ;gogy elkerülhetnék a rájuk néző satszedelmeket. Ebben a helyzetben ut tulajdonos, vagy a cséplőgép váltakozóknak igen meg kell gondolniok flt, hogy a Kúria elvi döntést hozott és megállapította a hátramaradt család kártérítési igényét, akinek feje a cséplesi munkában elpusztult. Nagyon helyes, nagyon üdvös és nagyon előrelátó dolog lesz meggondolni, hogy a gazda, vagy vállalkozó elviselhet-e olyan rettenetes obligot, amely vallóira súlyosodik ? Nem kell-e mar a munka első napján, amire az országos törvény alkalmat ad, kollektiv biztosítással munkásaink balesetre való kártérítéséről gondoskodni? A múlt évi balesetekről való statisztika szerint 9000-en felüli a mezőgazdasági balesetek száma, mely azonban teljesnek nem mondható, mert hiszen ezt a számot a munkáspénztár vezette azokról, akiket orvosoltatok. De hát még ezenkívül hány baleset lehetett, melynek áldozata a pénztárnak nem volt tagja. Mindezekből kitűnik, hogy egy áldott intézményről van szó, a a gazdasági munkássegitő pénztárról, amelybe való önkéntes belépésre szóllitjuk a falu népét, a jegyzőtől kezdve a legkisebb emberig. Mert ennek a pénztárnak tagja lehet mindenki, aki, ha csak mellékesen is mezőgazdasági dologgal foglalkozik. Annyira ki van terjesztve az intézmény áldásaiból való reszesedhetés, hogy például akinek egy kaptár méhje, vagy egy tojós tyúkja van, az már a pénztárba beléphet. És pedig belephet nyugdíjra. Lássuk csak röviden, mit ad a pénztár nyugdijjas tagjainak. 1. Ha tiz évi tagság után munkaképességét bármely okból előreláthatólag mindenkorra oly mértékben elveszti, hogy a fogyatkozás következteben felényit sem kepes évenként megkeresni, mint ameny- nyi egy helybeli (nő, férfi) gazdasági munkás, vagy cseléd évi átlagos keresménye, élete fogytáig, illetőleg keresetképességének netáni visszanyeréséig tiz korona havi segélyt (nyugdijat) kap; ha pedig a keresetképtelenség tiz éven belül állana be s a tag a tagsági dijakat nem akarja addig fizetni, amig a segélyre való joga megnyílnék; a pénztár a befizetett tagsági dijakat az előzőleg netalán kifizetett segélyösszegek betudásával a tagnak kamatnélkül visszafizeti; 2. ha meghal a tag és halálát nem baleset okozta, akkor családjának ; ha legalább tíz évig volt tag 250 korona, ha legalább 15 évig volt tag 270 korona segélyt, vagy ha családja nem maradt, temetésére 100 korona segélyt ad a pénztár; ha pedig a tag halála a belépéstől számított 5 éven belül következnék be ; a pénztár a befizetőt tagsági dijakat az előzőén netalán kifizetett segélyösz- szegek betudásával, a hátramaradt családnak kamat nélkül visszafizeti; 3. ha előbb még segélyt nem kapott 65 éves korában a tag 100 koronát kap, ha azonban 65 éves korán túl munkaképtelenné válik, a havi 10 korona segélyt is megkapja, illetőleg, ha baleset éri, a baleseti segélyeket s ha meghal, családja a halál esetére szóló segélyt is megkapja ; 4. a pénztár központi igazgatósága különös méltánylást érdemlő esetekben háromszáz koronáig terjedhető rendkívüli segélyt adhat annak az első csoportbeli rendes tagnak, akit tartós betegsége képtelenné tett arra, hogy valamely szabályszerű szerződéssel elvállalt munkáját teljesítse s e miatt magát és családját nem tudja eltartani; 5. ha a tagot baleset éri: ingyen gyógykezelik, ha a baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen, mindaddig, mig munkaképessége helyre nem áll, 60 napon belül naponkint 1 korona, 60 napon túlpeB&tergoiii és Vidéke“ tárcája Ki Vagy? M vagy, te lány, ki barna alkonyaikor ;ös'mzöksz hozzám a zárt ajtókon át? msembe ülsz s én fáradt ajkad csókját vsftépeni mind, akár á gyenge rózsát jAUngod ezüst, ruhád fehér brokát . . . mUlvány kezed alvó kobzodra téved, xsxibrál rajt s halkan zsong a száz ideg: fj?sörgő vizeknél, ott a jázminosban, > \col a lelked hófehérre mostam jvöíkönnyeimmel: minden oly hideg. “ s?/j csipkepittynek barna múmiáit 'ks&szél cibálja durván, reszketőn, s znz ezer nyurga, fehér jázminlombon f&dér nyitott ki és a hó a pompon bs\ hó fakadt a kis lugas-tetőn gyöngyös, szőke, álmatlan folyóba s\ x\n hull már bibor álmunk zápora t -s ez a folyó már sohasem csendesül le soihdkouyleső, borús szemünkbe cicomázza már magát soha.“ V5 ff i vagy, te lány, görögös, csókos kobzos? nem tudom. A szent tavasz hozott. y\á átkok és virágok közt születtem, De egyformák vagyunk mi mindaketten: Tavasz hozott, a szent, az átkozott. 4 tavasz lánya vagy. Mayának hívlak. Szeretsz: eljősz, ha a nap szendereg 5 csak akkor hagysz el bánatos mogorván, Ha függöny nyitásán, ezüst csatornán Halkan, csendesen becsurog a regg. Drozdy Győző. éhség. A szép asszony felfutott a körúti ház lépcsőjén. Az arcza kicsattant a láz pírjától, a kezében remegett a gyöngyhaz- íogantyújű csipkés ernyője, a tornyosra fésült és ezüst-abronccsal összeszoritott aranyszőke baja kiszabadult a fehértollas tavaszi kalapja alól, a lábai belegabalyog- tak a suhogó, fodros selyemszoknyába, szóval a szép asszony izgatott volt. Mire fölért a harmadik emeletre, úgy kifáradt és eltikkadt a sietéstől, bogy a legfelső lépcsőfokon egy pillanatra meg kellett pihennie, hogy tovább mehessen. Keztyűs keze idegesen kereste meg a lépcsőházra nyíló szárnyas ajtó csengetyű gombját és megnyomta. Az ajtó hirtelen kinyílt s a szép asszony valósággal nyakába esett a homályos előszobában álló magas, feketehajú halavány férfinak : — Te édes, te drága ! A halovány férfi, akinek arca, mintha fehér márványba lett volna vésve, az asz- szony kezéből kivette azt a kis csomagot, amit az magával hozott, azután gyöngéden az asszony karja alá dugta a karját és bevezette egy zöldszövetű nehéz függönyökkel elsötétített szobába. Mikor beléptek, az asszony fellélekzelve dobta le fejéről kalapját, az ezüstabroncsot az asztalra dobta, mitől tornyos haja aranycsikokba hullott le a vállára, a kez- tyűit idegesen húzta le és lázas kezével elsimította a férfi homlokáról a ráomló fényes fekete fürtöket: — Milyen régóta nem láttalak ! — sóhajtotta az asszony elérzékenyülten. — Oh milyen régen . . . A férfi nevetett! — Tegnap dél óta . . . — L!gy van, úgy van ! — mondotta sietve az asszony. — De nekem ez egv örökkévalóság. Hát neked ? — tette hozzá hirtelen, kacéran. A férfi felelet helyett karjaiba fogta az asszonyt és megcsókolta. Bebújtak a nagy bőrdiván szögletébe és diskuráltak. Az asszony beszélt többet. Gyors lélekzetvétellel, szinte mámorosán ejtette ki a szavakat, mintha boldogság volna minden egyes szó, amit ennek az imádott férfinak mondhat. — Hát referálok, édes. Semmisem történt tegnap óta. Délután kocsiztunk a Stefánia úton. Csak az uram nélkül, neki dolga volt. A gyerekek és a kisasszony voltak velem. Este az Operában Anthes énekelt, odamentünk. Aztán semmi. Éjjel rólad álmodtam. Ma délelőtt a gyerekekkel foglalkoztam és elmentem hazulról azzal, bogyT bevásárlók és cukorsüteményt viszek nekik. Igaz, édesem ! Hova tetted azt a kis csomagot, amit magammal hoztam ? Abban vannak a cukorsütemények. Hát látod drágám, olyan az együk napom, mint a másik. Óh, be unalmas ! Örökkévalóság, örökkévalóság . . . Csak most, most vagyok boldog ! Jaj beh boldog ! A szép asszony túláradó érzésében átölelte a férfi nyakát és duruzsolt — pusmogott a fülébe. Hanem a férfi szórakozott volt. Mialatt az asszony beszélt, az arcán földszinti árnyak futottak át s a szeme csillogásán zöldes fény bujkált. Valami lázas, tapadó verejték ütötte ki a homlokát, a kezét, az egész testét. Az ujjai szinte egymáshoz ragadtak s a nyelve, a kiszikkadt nyelve érdesen tapadt oda a szájpadlásához. A férfi éhes volt, pokolian éhes. Két nap óta nem evett semmit. Azaz, hogy előző estén a Városligetben egy utcai tej - árustól az utolsó hat filléréért egy pohár tejet vásárolt s ez volt két nap óta egyet
