Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 6. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 6. szám Csütörtök, január 21. \1 cgjelenik Vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő : Előfizetési árak : DK PROKOPP GYULA. Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (> kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Laptulajdoiios kiadók : Di1. Prokopp Bynla és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ■■ Kéziratot nem adunk vissza. ----....... A z adóreform. Irta: Bálint Géza. Budapest, 1909. január hó. A pézügyi bizottság várva-várt jelentéséből végre pontosan megállapítható, hogy minő formában kerülnek tárgyalás alá a képviselőház plénumában. Lassúk, hogy alakul a helyzet a kereskedőkre és iparosokra és ezzel a városi polgárság zömére a javaslatoknak módositott szövege szerint. A kereskedőket és iparosokat tudvalevőleg két adófaj érinti : a kereseti adó és a jövedelmi adó. A kereseti adókulcsa úgy, mint eredetileg tervezve volt, megmaradt a kereskedőkre és iparosokra nézve 5 százalékban, az értelmi foglalkozásokra nézve 4 százalékban. Javasolták ugyan a bizottságban a kulcsnak 4 és 3 százalékra való leszállítását, de ez az indítvány We- kerle Sándor és Szeli Kálmán ellenzése folytán elbukott. A miniszterelnök és a bizottság elnöke azt mondták, hogy nem lehet leszállítani a kulcsot, mert a fejletlen adómorál mellett nálunk nem lehet elvárni, hogy a jövedelmeket híven bevallják. Ezzel a kijelentéssel közvetve elismerték, hogy 5 százalékos kulcs és a jövedelem őszinte bevallása mellett sokkal nagyobb volna a kereseti adó eredmény ösz- szege, mint amennyire a kincstárnak az arányos megadóztatás alapján törekedni szabad. Másfelől azonban a javaslatokban erősen gondoskodtak olyan rendelkezésekről, amelyek biztosítják a teljes jövedelem bevallását. A kereskedők és iparosok maguk még a bizottság tárgyalása előtt azt kérték, hogy a kereseti adó kulcsa 3 százalékban allapittassék meg, azzal érvelve, hogy a III. osztályú kereseti adókötelesek eddig jóval kevesebbet fizetlek 3 százaléknál tényleges jövedelmük után. Másrészt, hogy Ausztriában is 3 százalék körül mozog az átlagos terhe az ottani kereseti adónak. A pénzügyi bizottság ezeket az érveléseket nem vette figyelembe, hanem mindenben ragaszkodott az eredeti javaslat álláspontjához. A kereskedők és iparosok ennélfogva a javaslatok mai formája szerint 5 százalékos kulcs alapján fognak adózni. Igaz, hogy eddig 10 százalék volt a III. osztályú kereseti adó kulcsa, azonban maga a miniszterelnök jelentette ki a pénzügyi bizottság november 18- iki ülésében, hogy eddig a III. osztályú kereseti adónál az esetek 80 százalékában a minimális tételek alapján történt az adókivetés. A pénzügyi bizottság jelentése ugyan azt erősitgeti, hogy igen valószínű, hogy ezentúl is a minimális tételek alapján történik majd a legtöbb adókivetés, ezt a jóslatot azonban csak jogos kétkedéssel fogadhatjuk, mert az adóbevallási kötelezettséget igen messzemenő szankciókkal látták el. Az uj jövedelmi adónak a pénzügyi bizottságban módositott skálája 800 korona létminimumnak szabadon hagyásával 0‘6 százaléknál kezdődik és progresszióban 5 százalékig halad, amely kulcsot az 120.000 koronás és annál nagyobb jövedelmekre alkalmazza. A kereskedő és iparos eddig tényleges jövedelmének körülbelül 2 és fél százalékát fizette III. osztályú kereseti adóban. Fizetett továbbá általános jövedelmi pótadót, amely a vidéken 600, a fővárosban 800 korona jövedelemig 10 százalékot, azontúl pedig 35 százalékot tett. Az általános jövedelmi pótadó ennélfogva az I-ig tette ki a III. osztályú kereseti adónak egy harmad részét, vagyis a kereskedők és iparosok III. osztályú kereseti adóban és jövedelmi pótadóban együtt mindössze tényleges jövedelmüknek 3 egyharmad százalékát szolgáltatták be az államkincstárba. Ezzel szemben az adózási viszonyok e téren a jövőben akkép módosulnának, hogy a kereskedők és iparosok fizetnének kereseti adóban 5 százalékot, jövedelmi adóban pedig 0‘6—5 százalékot. A kereskedők és iparosok által fizetendő uj jövedelmi adó átlagát a skála és a viszonyok objektiv mérlegelésével körülbelül 1 es fél százalékra taksálva, ezzel úgy véljük, inkább tul- alacsonyra, mint tulmagasra becsültük az átlagos kulcsot, miután figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a 800 koronás létminimum kedvezményében alig részesül önálló kereskedő és iparos és pedig annal kevésbé, miután a jövedelmi adó kivetése is a szigorított adóbevallási kötelezettség tényleges bevallása alapjan fog történni. Eszerint a kereskedők és iparosok ezentúl kereseti adóban és jövedelmi adóban 6 es fél százalékot fognak fizetni, amig Esztergom és Vidéke“ tárcája' Xem akap férjhez menni. — Olasz rajz. — (Folytatás és vége.) Mari hiába tett kifogásokat az ellen, hogy Carmen vele menjen. — Én veled megyek, — mondá al eányka határozottan. — Édes anyja azt hiszi, hogy én biztatom fel Pál ur ellen, mormolta. — Nem szereti, ha együtt lát bennünket. — Nem tesz semmit Mari, én elhatároztam magamban, hogy Pál urnák semmi áron nem leszek felesége ! — Ah kisasszonyként ! Mit mondanak majd az emberek és — és aztán. :— Nos aztán ? — Hallottam mLor a nagyságos ur azt mondta, hogyha kisasszonyom tovább is makacskodik, egy vagy két hétre bezáratja. — Mit törődöm én vele ! — A szent Annába ! — Nem igaz ! — Azt mondta, hogy ott majd eszére tér. — Nem tudják bebizonyítani, hogy bolond vagyok. — Arra semmi szükség. Carmen elsápadt. — Hiszi maga, hogy megtennék ? — Kérdezte halkan. — Hiszem, — feleié a leány nyomatékosan. Egy csöppet se kételkedett benne, hogy gazdája és asszonya Carment az őrültek házába záratnák, ha nem enged. A reménybeli vő gazdag volt s a jó asz- szony úgy vélekedett, hogy a képviselő ur anyagi viszonyai meglehetősen ziláltak lehetnek. — A Megváltó templomába akarok menni — mondá Carmen egyszerre. — Oh kisasszony az lehetetlen. Még annyi bevásárolni valóm van — egy óra is kevés lesz rá. — Jöjjön akkor vissza értem, — vi- szonzá Carmen a szárnyas ajtón besuhanva. A cseléd egyideig gondolkozott, aztán elsietett. * * * * Carmen a meleg napfényről a hüs, árnyas székesegyházba lépett, melynek ünnepélyes csendje és félhomálya egészen szokatlan érzelmeket keltettek benne. Magának se merte bevallani, hogy a szülei volnának azok, akik előtt félelmet érez. Azzal fenyegették, hogy az őrültek házába csukatják; de annak csak Pál úr az oka ! Felnézett az egyik színes ablakra s elbűvölten állt meg annak szinpompája előtt. A kép egy különös allegorikus thémát ábrázolt : egy zöldszárnyu, óriási dicsfénytől övezett angyal egy gyermeket vitt át felettébb symmetrikus lebegéssel hullámokat verő zajgó tengeren. — Nincs őrangyal — mormolá Carmen. * * * Egy óra múlva eljött érte a szobaleány a templomba. Kezdetben nagyon közönyösen nézett körül, majd aggódóbbá vált tekintete. Bekukkantott minden zugba, de Carment nem találta sehol. * * * A jámbor karmelita nénék befogadták a leánykát kolostorukba ; meleg részvétet ereztek a „boldogtalan gyermekek“ iránt s oktatni kezdték őt a kathekizmusból, mint a kis gyermekeket. Bámulatosan tudatlan volt szegényke. Nyolc, kilenc hónap alatt egészen hozzá szokott uj környezetéhez. A kis lázadó egyikébe lépett a legszigorúbb rendeknek melyeket a kereszténység Isten dicsőítésére alapított. Fiatal arcocskája naiv-ki- váncsisággal bámult ki a fehér fejtakaró és fátyol alól. Készségesen tett eleget az előtte eddig ismeretlen kötelességeknek, az éjjeli őrködésnek, a hosszas vezekle seknek s a szent ostya készítésnek egy fiatal háziasszony világi serénységével. Különös kitartással végezte a legnehezebb munkákat s mindig vidám, mindig jókedvű volt mellette, úgy hogy nem egy gyönge, halvány nővér azért a derűért, melyet közéjük hozott meleg hálás szeretettel vonzódott hozzája. Egy nap az elfogadó terembe hívták. — Mi baj van? — kérdezte. — Valaki beszélni kíván önnel. — Pál úr van ott ? Arcának minden szine eltűnt e kérdésre. A főnöknő nem felelt. — Ugy-e bár, én itt biztonságban vagyok — folytatá aggódva : — Innét nem vihetnek el. Ön nem fogja azt megengedni : ön itt fog engem tartani, — Senki se kényszerítheti, hogy ezt a helyet akarata ellenére elhagyja, leányom. Menjen le nyugodtan. Egy pillanat múlva a rács mögött állott mely vendégétől elválasztotta. Arcát sűrű fátyol fedte s az a szomorú tekintetű és idegesen remegő orcimpaju férfi nem gyönyörködhetett arcában, melynek láthatásáért oly sok hónap óta sóvárgott. Csak édes hangjának a zeneje csapódott fülebe s ingerelte vérét tehetetlen dühében szenvedélyes lobogásra. Óh ha széttörhetné ezt a rácsot, hogy ez angyali lánykát e pokoli fogságból kiszabadíthatna. — Még csak látnom sem szabad önt ? — kérdezé esengve.
