Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 49. szám

XXXI. évfolyam 49. szám.

Vasárnap, június 20

Esztergom, 1909.

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.

— Előfizetési árak : -ÍIEgész évre . .12 kor. Negyed évre . 3 kor.

IFél évre . . . (> kor. Egyes szám ára 1+ fillér.

Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DK- PROKOPP GYULA.

Eaptulajdonos kiadók :

Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.

: Kéziratot nem adunk vissza. =■■■—■—■—■ .■ .

A mai ünnepély.

Esztergom, június 20

(a) Iparosvilágunknak ma ünnepélye van. Negyedszázados jubileumát üli az iparostanonciskola fen- Tlásának, mit, hogy emlékezete- heobé tegyen, tanonc- és segéd- mun- Iüakiállítással kötött egybe az ipar- astület vezetősége.

' Valamikor régen, mikor még a rphek domináltak az iparosság terűn, nagyobb tekintélye, jobb sora lóit az iparosnak. Amióta azonban d tisztes iparral versenyre kelt az úgynevezett szabadipar, küzdenie Ibii bölcső korát élő iparunknak, üogy a káros kinövések, a felbur- mnzott fattyúhajtások közepette tisz- 2ES.séggel megállja helyét, el ne tán- yirodjék.

2'Sajnosán látjuk, hogy a nagy, a hatalmas ipari, gyári vállalatokat Hathatósan támogatja a törvény,, normány, kommunitás, mig a kiskar, a társadalom kevésbbé tehetős mmogatására, jóformán önmagára mnutalva. Ezaza momentum, amely irmai ünnepéinek erkölcsi értéket, T9.1entőséget ad, mert benne a tisztességes magyar ipar becsülendő tö- v>kvéseinek megnyilatkozását látjuk,

mely az iskolai ünnepély keretét a tanoncok és segédek munkakiállitá- sával bővítve, mig egyrészt alkalmat adott iparos tanoncainknak és segédeinknek, hogy képességüknek tanujelét adják, addig másrészt fokozta bennük azt a törekvést, mely a magyar iparnak termi majdan gyümölcseit.

Elismerés illeti ipartestületünket, hogy az ünnepély és kiállítás eszméjének megtestesítésével az iparosság ügyet munkálja, de elismerés illeti a főnököket is, akik nem kiméivé fáradságot, áldozatkészségükkel a kiállítás ügyét előmozdították.

Hiteles hang Amerikából.

Szepesvármegyéből az utóbbi időben sok megcsalódott ember, vesztére kivándorolt Amerikába. Most az otthon hagyott rokonokat elárasztják panaszukkal. Levelükben ezeket Írják:

Az Amerikába érkező magyar kivándorlókra itt még mindig nagy csalódás vár. Az elnökválasztás útán még igen kis mértékben lendült fel a vállalkozás s igy a munka-alkalmak alig szaporodtak lényegesen. Nagyon sok magyar kivándorló nem tud munkához jutni. A keleti államok gyáraiban, valamint Pensylvánia és Ochio ipari telepein és szénbányáiban nem állt helyre az üzemek régi mértéke és sok üzem szünetel még. Egy újabb korlátozása az, hogy az Egyesült Államokba 16 éven aluli fiukat, ha nem szüleik kíséretében jönnek, nem bocsájtjak be, mert legutóbb Görögországból tömegesen importálták állítólagos rokonok ilyen 16 éven aluli fiúkat, akiknek munkaerejét azután kiuzsorázzák.

Brazíliában belső gazdasági okok miatt nagy drágaság uralkodik, hogy a kivándorlók, akik az ottani pangás következtébnn nehezen jutnak munkához, a legválságosabb helyzetbe kerülnek. Általában megállapítható, hogy az északamerikai Egyesült Államokban a gazdasági helyzet a legtöbb iparágban alig javult. A kivándorlók szempontjából legnagyobb fontossággal a vas- és acélipar bir és az ezekkel szerves összefüggésben levő szénbányaipar; ami kis fellendülés hetekkel előbb mutatkozott, most már újra visz- szaesés következett be. A vörösréz piac helyzete csaknem vigasztalan,

úgy, hogy itt a munkacsökkenés és a termelés korlátozása következik be. Tehát épen azokban az iparagakban, melyekben a magyar kivándorlók leginkább kaptak a múltban munkát, olyan kedvezőtlen viszonyok uralkodnak, hogy a kivándorlókra Amerika földjén csak csalódás és nélkülözés vár.

Amikor mindenfelé megnehezült a helyzet s az Amerikába szakadt munkások nyomoráról szörnyű részleteket Írnak egyre-másra a dús remények hajótöröttjei : az

ember elámul, hogy mindennek ellenére annyi útlevelet váltanak, any- nyian amerikáznak, okát ennek is megmondja a bárt fai határrendőrség.

Ugyanis hosszabb nyomozás után rájött, hatalmas és messze vidékre kiterjedő ügynöki szervezet működik Beregben, mely az egész országból gyűjti a hajótársulatnak a portékát. Különös előszerelettel űzik az útlevél nélküli ember-csempészetet, mert a ,,dugáru“ jobban fizet.

Az ügynökök nagy aparátussal dolgoztak. Fizetett embereik Amerikából írták az otthonvalóknak a leveleket. Az információkat ők adták. A paraszt írás olyan egyforma:

Esztergom és Vidéke“ tárcája

Uj Versek.

I. Chanson.

úEHintsd be ma halkan hervadt virággal SESíHatos hajad zuhogó selymét. {Sé'Emlékszel? Tavaszt csókoltál meleg \:2Szivembe ... Ez a tavasz — csak emlék.)

TTKi tépi le ma, még harmatosán \HNeked az ■ első májusi rózsát ?

HE'Emlékszel ? Hogyan dédelgettem a údcSzirom lágy selymén az ajkad csókját.)

miivel lesitek ma: mint fejti ki :HEzer aranytű a fehér jázmint? wE- Emlékszel ? Száz uj álmot bontott a ,'uáTavasz szivünkben. Száz mesét, százszint.)

AxvKinek a könnye hull ma kezedre >vjaWevető szemből bús-önfeledten?

\\\EEmlékszel ? Bibor alkonyaikor a qoWáp halálán, hogy sirtunk mi ketten.)

nnSIintsd be ma halkan hervadt virággal \^\\llatos hajad zuhogó selymét. wxSEmlékszel...? Fakó könyvekben rózsák... Ee adtad. Az a tavasz — csak emlék.)

II. Nareissos szerelme.

Álmodott egy arcról. Még sohasem látta. Kék nyitó hajnalon, halk szomorú este Fáradt szerelemmel szomorún kereste A bozótos, berkes nagy Árkádiába .

Űzte őt az álma, mint egy súlyos átok. Nagy szive alig ver. Az izmai gyöngék. Sápadt homlokának hulló biborgyöngyét Keresik a fú közt szerelmes najádok.

Lerogy egy forrásnál, hogyszomját elhajtsa, S kiért unja már e sok szomorú harcot: Ott leli a vízben álmát — azt az arcot.

Halvány hús szobráról csókot tép az ajka Tarajos vizráncok simulnak el körbe.

S az örült Nareissos nevet a tükörbe . . .

III. Linos-clal.

Ködös ezerévek nagy messzeségén Halk melódiák bánata sir át.

Pengeti halkan Linos a lírát.

Ily szomorú dalt nem hallottam még én.

Trákia lantosa, bús, beteg ősöm Nótái búgnak. Hervadt ujjai Alatt zokognak a lant húrjai S bánat ömlik az ős hegedősön.

Hát én a nevetők lantosa volnék ? Megtagadott tán a linosi vér ?

Az én lel keinen is bíboros folt ég!

Az én telkemen is ott az a bélyeg! Vígakhoz dalom hulláma nem ér. Bus dalok lantosa leszek, mig élek.

Drozdy Győző.

rózsák.

Nem vétett sem az isteni, sem az emberi törvények ellen Nyéki Ottóné, mikor a leveles kazettájába zárta azt a két halvány rózsát, amit Kalóz Feri hozott neki. Mert hát az csak nem vételt, mikor egy szép, barna asszony, vékony ujjai közé fog két halvány rózsát s elrejti a leveles szekrény legaljára ; aztán mikor a szive már nagyon dobog, mikor a vére már égeti az agyát, olyankor csendesen felnyitja a kis szekrény fedelét, barna fürtös fejét ráhajtja, az arcába csapódik a hervadó virágok fojtott illata s ettől egy kicsit elkábul, olyankor azt hiszi, ez a nyugalom.

Lassanként csak a két rózsa marad ott, a levelek elkallódnak, csak a rózsák megbámult szirmai összezsugorodva zizegve surlódnak a kis szekrény piros selymes tapétájához.

Mikor lecsukja, végig simítja a homlokát, megigazgatja a nagy haját, megnézi, hány óra ; lehet-e már a cseppeket beadni a betegnek.

A beteg ott fekszik a széles kereveten, melyet oda húztak a nagy ablak elé ; az őszi napsugár ráhullatja minden melegét, amint megvilágítja a korán vénült beteg sápadt arcát, behorpadt mellét s kiszögellő vállait. Az asszony oda áll mellé ; gyöngéden simítja végig a beteg fejét, sovány arcát, ez meg szinte hevesen csókolja a bársonyos tenyeret, amint kiszáradt ajkaihoz ér.

— Fáradt vagy Hella? — kérdezte a férfi olyan rekedt hangon, hogy csak az asszony tudta megérteni.

— Oh dehogy, — mosolygott az asz- szonv, — hisz" az éjjel elég nyugodt voltál. Már jobban vagy ?

Egy torzmosoly rántotta össze a roncsolt arcot:

— Már nemsokára egészen jól leszek. Hol van Lili ? még szeretném látni.

A szép, üde asszony magához szorította a kiaszott fejet :

— Ha igy beszélsz fáj nekem.

— Jó vagy, angyal vagy — mondta a férfi — áldjon meg az Isten, hogy igy szeretsz.

*

Őszinte könnyeket sirt a gyászruhás asszony a magas ravatal mellett, ahol, sok kábító virág közt feküdt meghűlt tagokkal Nyéki Ottó ; sokat, nagyon sokat szenve- I dett hat év alatt, mig a halál győzött fe-