Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 5. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. január 17. kívánjuk a nemzeti teljességet. Hogy azt, a mit Petőfi és Arany csak igéretkepen nyújtottak felénk, egy hatalmas fejlődés stílusában kidolgozva, az egész emberiség közkincsévé tegyük. Nekünk a Kémény Zsigmondok szellemére van szükségünk, erre az európai magyar lélekre, mely Ibsennel és Anatole Francéval érez, de kéjes gyönyörrel rezdül meg, ha mongol puszták szellője simogatja meg. Vannak ilyen magyar lelkek. Ok maguk a jövő és az egész nemzeti teremtés, Belőlük fakad az új világ, általuk születik meg a harmónia, az ő hitük világosítja meg tévelygéseiket. Hogy kik ezek az európai magyar mongol lelkek ? Van nevük, de minek a név ott, ahol az erők szinjátéka folyik. Nekünk elég a tudat, hogy élnek és alkotnak s velük van a magyar géniusz minden szeretete és odaadása. Gyönyörűséggel szemlélem, hogy. hová fejlődött a magyar psiche. Oda Nietsche, Leopardi, Tolsztoj, Hauptmann, Zola, Wilde, Doszto- jewskij, Schopenhauer, Häckel, Büchner, Renan, Marx mellé. Tud szárnyalni, elmélyedni, látja a világot, kontaktusban áll a mindensé- get fentartó erőkkel, van hite, de van szkepszise is és mindezeken felül csodás fejlődésképessege. Nagy kincs, a jókedvű istenek ajandéka, elpusztíthatatlan örökség. Csak élni tudjon vele. Csak az energiait őrizze meg modernül tisztán, nemzetien, akkor a ma rapszódiáiból holnap már világot rengető kulturszimfó- nia lesz. A kuruzslásról*) (Dr. F. Zs.) II. József császárról, a kalaposkiralyrol, regeli a krónika, houy egyezer udvari bolondjavai *) Fenti közleményt a Háziorvos című folyóiratból vettük át. — Ah, maga különös gyermek ! Egy karmelita-apáca, aki menyasszonyi ruhát próbál fel i Ön elragadóan szép benne ! — Azt ugyan nem veszem észre, de ez a ruha tetszik nekem, ügy-e milyen illatos ? Ön aranyos hajfürtéivel elbűvölően szép volna benne, — sokkal szebb, mint én. Pál úr is bizonyosan úgy találná. — Pál úr nem találta úgy. — Ismeri őt ? — Ismerem. — Igen jól? — Igen jól. — Ő bizonyosan bájosnak találja Önt ? — Annak talált. — És mért nem lesz a felesége. — Ó maga kis ártatlanság mert hát ön megy hozzá nőül! — És ha én nem mennék hozzá, megtenné Ön ? — Nem, nem; annak már régen vége. Akkor mást venne nőül — én már régóta közönyös vagyok rá nézve. Én már öreg vagyok — öreg. Mindennek vége. — Miért ? — Ilyen dolgokban nincs miért. — Önnek a szeme könnyekkel telik meg 1 — Ostobaság ; a hideg az oka. Ma nagyon hideg van. (ki címével ellentétben rendkívül okos es szellemes férfiú vala) afelett évődött, hogy minő foglalkozásbéli ember lett volna azidőtájt legtöbb Becs városában ? Minthogy pedig akkoriban a statisztikai hivatalnak intézményeit híréből sem ismerték sem Bécs varosában sem egyebütt, aki pontos számadataival kétségbe vonhatatla- nul döntő bizonyítékot szolgáltatott volna, hát a bizonyítás akár erre, akár arra nem kis nehézségekbe ütközött. — Már pedig akármit mondjon Felséged — állítja nagy hévvel a bolond — nekem van igazam, mikor azt mondom, hogy orvos van legtöbb Becs városában. — No jó, — feleié a császár. Én nem vitatkozom veled tovább. De ha ezt az állításodat kézzelfoghatóan be nem bizonyítod, úgy — elvem ellenére — olyan huszonötöt méretek rád, hogy halálod napjáig megemlegeted! — Állok elebe ! Felséged személyesen fog meggyőződést szerezni állításom valóságáról. Kegyeskedjék a legközelebbi nyilvános kihal- gatason akárminő betegséget — mondjuk fülszaggatást — szimulálni tartson egy zsebkendőt fülére, fin- torgassa az arcát, mintha óriási fájdalmakat kellene kiállania — a többit aztán majd megfogja látni. József császár, ki az efele tréfáknak nagy barátja volt, szót fogadott a bolondnak. Az audiencia napjan az első jelentkező — a főudvarmester — alighogy befejezte jelentését, résztvevő arccal kérdi a császárt. — Szenvedni méltoztatik Felség? — Ah rettenetesen 1 Iszonyú fülszaggatásaim vannak. — Ha szabadna instálnom, nekem csak nemregiben hasonló kellemetlenségeim voltak, de 15 csepp meleg táblaolaj úgy kivette füleimből a rettenetes nyavalyát, mintha oh s ün lett volna. Jön a kancellár. Szakasztott mint a főudvarmester. Csakhogy ez meg piócát-at rekomendalt Több mint ötven egyén járult az audiencia folyamán a császár elé. — Mondja csak kisasszony, Pál ur nagyon rossz ember ? — Nem sokkal rosszabb, mint a többi férfi. — Én nem megyek férjhez hozzá. — Nevetséges. — Határozottan mondom, hogy nem megyek nőül hozzá — ismétlé a leányka. ízlésesen öltözött vendége egy darabig némán ült helyén, aztán indulatosan és szenvedélyesen kiáltott fel.- — Hát kicsoda ön, hogy őt visszautasítja ? Kicsoda ön hogy azt fitymálni meri, amiért mi oly forrón esedezünk az egek urához ? Ön gyermek, aki Ítélni mer fölötte — akit mi imádunk, akiért mindent, mindent feláldoztunk. Menjen nőül hozzá és köszönje meg Istenének, ha egy hétig szeretni fogja önt! — Miért mondta ön azt, hogy — mi ? — Én nem tudom mit beszéltem. Isten önnel — nekem fáj — bosszant — olyan nagy gyermek ön. Adja át üdvözletemet édes anyjának — és meg ne mondja Pál úrnak, hogy itt voltam. * * * Egy utolsó sajnálkozó pillantást vetett fehér ruhájára, aztán levetette s egy zöld selyem ruhába bujt. és valamennyi tudott egy „biztosan ható“ csudaszert, melyet —tekintve a császár népszerűségét —- egész bátran ajánlott is neki. Természetesen a császár kénytelen volt kapitulálni és elismerni, hogy a bolondnak volt igaza. Ez a história Il-ik József császár ellen, tehat majdnem 120 évvel ezelőtt történt volna. Azt mondhatnánk hogy tekintve az orvosi tudománynak akkori kezdetleges fokát, nem is igen csodálkozhatunk azon. Ámde sokkal különösebb az és ez már méltán felkeltheti érdeklődésünket, hogy e tekintetben ma sokkal különbek az állapotok, mint József császár idejében. Aki nem hiszi, tegyen úgy, mint József császár. Százat teszek egy ellen, hogy tiz ember közül alig akad három, ki a fülorvost emlegetné, ellenben a többi ajánigatni fog „biztosan“ és „alaposan“ ható szereket, melyekről ő már hallott, vagy melyeket már próbált anélkül, hogy meggondolná, hogy ezen ajánlásával — megengedem akaratán kívül — a legsúlyosabb és esetleg következményeiben kiszamithatatlan kárt tehet felebarátja épségeben, egészségében. A legtöbb ember persze lépre megy és szót fogad. Igazán különös és megfoghatatlan, hogy epen egészségevei, testi épségével szemben jár el a legtöbb ember ilyen könnyelműen. Pedig lépten-nyomon hangoztatja; „az egésszég az embernek legdrágább kincse“, egyre fohászkodik, ha valamibe kezd, ha valamit tervez: csak a jó Isten egészséget adjon hozzá stb. stb. Ha azután valami baja esik, a legritkább esetben fordul azonnal az orvoshoz. Előbb pepecsel önmagával, ha azután tudománya fogytán van, akkor jön a feleség, vagy a gazdasszony orvosi tudománya, végül a cselédé, ki a szomszéd „grajz- ler“, hentes, mészáros vagy gyümölcsárus boltjából, hol a gazda baját elmesélte, hozza a csalhatatlan panaceákat és csak ha ezek cserben hagynak, vagy a baj súlyosabbá lesz, várakozás ellenére makacsko- dik, csak akkor jön az orvos. Sokszor gondolkoztam azon, hogy Egy pillanat múlva Margit hangját hallotta, aki oda lenn a kapus feleségével beszélt. Mari épen távozni készült hazulról. A leányka szemei gyorsan átfutottak a szobájában szerte szét heverő ajándékokon. Az öltöző asztalkán egy aranyakkal megtömött selyem erszény feküdt, melyet a nagybátyjától kapott; 500 lira volt benne. Száz lira volt a zsebében. Gyorsan feltette széles flórenci kalapját, mely bájos arcát beárnyékolta és a tele pénzes erszényt is zsebébe tette. — Stella, — kiáltott ki, — elmegyek ! — Miért — kérdé hugocskája az ebéd- őből. — Mert akarok ! — Mari nem visz magával. — Törődöm is én vele ! — Mig oda leszel, fel próbálom a menyasszonyi ruhádat. — Megtiltom. — Ohó! — Isten veled Stella! — Nos ? — Felpróbálhatod a menyasszonyi ruhámat, ha kedved tartja. Ott megy Mari — Mari, Mari várjon meg? Isten veled Stella ! * * # (Folytatása következik.) miért / is felnek annyira, sokszor még aránylag felvilágosodottabb emberek is, az orvostól? Pénzbeli okokból ? Alig hiszem. Ma már — fájdalom — senki sem, vagy legalább is igen kevesen csinálnak lelkiismereti kérdést abból, ha az orvosnak adós maradnak — soha meg nem adom célzattal. Aztán meg a legtöbb ember betegsegélyző egyletbe vagy pénztárba van beiratkozva, hol ingyen orvost és patikát kap. Itt van a sok klinika, kórház, ambulatórium. Mindenütt van kerületi orvos, szegények orvosa stb. Sőt, igazolt szegénység esetén, még ingyen gyógyszerrel is ellátják — és mégis, amennyire csak lehet, kerüli az orvost 1 Az uj fökáptalani ügyész. Mike Lajos dr. az ügyvédi kamaránál lapunk szerkesztője ellen feljelentést tett azon insultus miatt, melyben része volt és az ügyvédi köteles magaviselet megsértése miatt annak megbüntetését kérte. (A kedves.) Mit szóllnak ehhez Csis József és társai ? S mit szóknak Hont, Nóg- rád, Bars, Gömör stb. vármegyék atyánk fiai, akiket majd külön vonaton fogunk a sajtó tárgyaláshoz felvonultatni. Mike Lajos dr.-nak úgylátszik nagy szüksége volt összes címeire, azzal akar imponálni a kamaránál, amelynél beadott feljelentése igy kezdődik : „Dr. Mike Lajos főkáptalani ügyész, főegyházmegyei ügyész, tb. tiszti főügyész, komáromi lakosnak“ stb. Hogy a főkáptalani ügyészséghez miképen jutott, közismert. Hogy főegyházmegyei ügyész lenne, arról nincs tudomásunk, Tudtunkkal főegyházmegyei ügyésznek kinevezve nincs, csupán, mint az esztergomi érseki ügyésznek helyettese fungál Komáromban és itt-ott önálló ügyeket is kap. Lehet, hogy tévedünk, és akkor atyja, mint volt érseki ügyész érdemei révén jutott az ügyészséghez, avagy oly módon, miként a káptalani ügyészséghez. Hogy tb. főügyész, hát ez csak azoknak imponál, akik nem tudják, hogy ahhoz, csak egy rövidke kérvény kell. De még szép Mike Lajos dr.-tól, hogy többi címeit nem használja, igy pld. az „ Ipoly vidéki Hitelforgalmi Intézet“ ügyésze stb. Jelezzük, hogy lapunk szerkesztője a jövő hét folyamán érkezik haza, amidőn is adataink közlését folytatjuk, a többek között, hogy miképen biciklizett Mike Lajos Komáromból Muzslára vasparipáján, a csévi és kesztölci tótok elmakacsolá- sára. * Az „Esztergomi Lapok“ f. hó 6-án megjelent számából mint lapszemelvényt vesszük át az alábbi sorokat. „Érdekes sajtóper. Azoknak a leleplezéseknek során, amelyeket dr. Prokopp Gyula az „Esztergom és Vidéke“ szerkesztője, a káptalani ügyészi választás alkalmából folytat lapjában, több rendbeli sajtóperre van kilátás. Egyet dr. Mike Lajos helyez kilátásba (jobban mondva igér) a leleplező ellen. Újabban pedig azon alkalomból, hogy-dr. Prokopp Gyula, megfelelő kommentárral közölte lapjában azoknak a szegény felvidéki tótoknak a névsorát, akiket az a bizonyos Kathona, dr. Mike Lajos által Budapesten pereltetett s akik részint a nagy távolság miatt részint tudatlanságból meg nem jelenhetvén a tárgyaláson — elmakacsoltattak — ezen alkalomból még maga Kathona fenyegetődzik sajtóperrel. Mi, eltekintve attól, hogy sajnáljuk azokat a szerencsétlen tót atyafiakat, akik tudatlanságuknak lettek áldozatai, közvet-
