Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 39. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. május 10 . Mert mi öregek a sport alatt testedző testgyakorlatot értünk, futást, ugrást, emelést, birkózást, a ruganyos fiatal testeknek mindazon erőkifejtését, mely az erőt s az életkedvet fejleszti. S a hasznos, egészséges mulatságnak ebből a módjából mi inkább kivettük a részünket, mint a mai fiatalok s bizony ez meg is látszik rajtunk. Lépten-nyo- mon találkozunk ma aszott képű, kedvetlen cingár fiatal vénekkel, akiket megrontott a korán megkezdett dohányzás vagy egyéb szenvedélyek, no meg a túlságos tanulás a padban, a könyv mellett való görnyedés. A mi időnkben sokkal kevesebb számmal találkoztak az ilyen szánalomra méltó legénykék, ámbátor voltak olyanok akkor is. Most azonban úgy vagyunk, hogy minél nagyobb a város s minél fejlettebb a sportélete, annál több a vérszegény, beteges fiatal ember. A sportolás nálunk még mindig nem céltudatos, dacára annak, hogy sok helyütt már elég nagy hűhót csinálnak vele. Egészen másként van ez Angliában, Amerikában, de meg Németországban is, ahol a sport általánossá, sőt társadalmilag kötelezővé vált az egész iskolázó fiatalságra, ahol a sport valóságos nemzeti erénnyé fejlődött. Angol s amerikai labda-rugó győzteseket nemzeti bajnokokként tisztelnek s nemzeti ünnepélyeket rendeznek tiszteletükre, mint hajdan az olympiai versenyek győzteseinek. Egy jó vívó vagy ugró hírnevesebb, mint nem egy állam- férfiú vagy bölcs és nincs igaza annak, aki ezt helytelen dolognak tartja, mert a testnek, épen úgy, mint a léleknek kell, hogy meg legyen a maga ápolása és fejlődése s kell, hogy ezt a fejlődést a társadalom képessége szerint elősegítse. A sport sikerének a külföldön az a titka, hogy népszerű. Sportol a munkás gyermeke, épen úgy, mint lordé; a test fejlesztésének szórakoztató tudománya a nemzet közkincsévé vált. Nálunk azonban még mindig messze áll a sport a népszerűségtől. Csak igen kevesen sportolnak s ezeknek ismeretsége, rokonsága érdeklődik a sport iránt. A tömeg kükezve meg a kis tündér legújabb nagy babáiról sem, amennyiben egy sarokban hófehér aranyozott bölcső és egy remek faragott mennyezetes ágyacska is volt. Tündérke öröme határtalan volt. Megígérte a jó matrózoknak hogy a másnap délutánt a tengerparton tölti és nagy lakoma után megkeresztelik a kis gondolát az ő nevére Másnap nagy meglepetés érte a kis leányt, mert amint a lakomára ment, messziről látta, hogy óriási arany betűkkel már ott ragyogott az ő és a kis gondola neve — Grácziósa. A király gazdagon megjutalmazta ugyan a matrózokat, de senkisem gondolt ar ra hogy kevesebb jutalom, a királyleány kezecskéi által osztva, mennyivel jobban esne azoknak a szegény munkásoknak. Nagyon szerette a leányka a fényes aranyakat. Atyjától nagyon sokat kapott ugyan, de annyira önző volt, hogy soha el nem költött volna egyet sem. Apró ládácskákban tartott s szinte bűnös öröm szállta meg, ha aranyait olvashatta, — pedig ez volt a legkellemesebb foglalkozása. Ha templomba ment, mindig kapott a koldusok számára két aranyat atyjától, de már annyira megszállotta a pénz ördöge, hogy a világért sem adott volna egy fillért sem a koldusoknak. lönösen a szerényebb viszonyok között élő néposztály eddig még nem veit tudomást arról, hogy sport is létezik. Kivételt képez a lósport, amely a leggazdagabb embereknek való ugyan, de a nagyvárosi szegény emberek veszitnek legtöbbet a lóversenyen. Az úgynevezett embersport azonban parlagon hever, minél kisebb a város, annál jelentéktelenebb a sportélete. Népszerűsíteni leéli a sportéletet. Kell, hogy mindenki, aki nem a szabadban való munkával keresi a kenyerét, céltudatosan edzze a testét; ez olyan kötelesség, amelyet a nép akció-képessége és egészsége követel meg. Minél inkább el lesz terjedve a sportolás ifjúságunk körében, annál kevesebb számmal lesznek a penészvirágok, a szánalmas külsejű, kiélt legénykék, akik megszégyenítik fiatalságukat. A haladó műveltséggel együtt rohamosan terjed az erkölcstelenség, lazulnak az erkölcsök s az erkölcsi pusztulás legijesztőbben az ifjúság köréből szedi áldozatait. E pusztításnak, a fiatalság között csak a sportolás vethet gátat. Minden diák, minden szülő, minden iskola és minden város tegye magáévá a sportolás eszméjét s terjessze azt tőle telhetőleg. Legtöbbet e tekintetben természetesen az állam tehet, amelynek módjában all a sportot százféleképen terjeszteni és elősegíteni. De tegyenek meg minden tőlük telhetőt a városi hatóságok s az iskolák vezetőségei is. Népszerűsítsük a sportot a nép alacsonyabb rétegeiben épen úgy, mint a műveltebb osztályokban, mert a jövő nemzedék, melynek bizonyára még többet kell majd dolgoznia a kenyérért, mint nekünk s melynek erkölcsei fokozott mértékben lesznek megtámadva, erős és egészséges csak igy maradhat. Istennek hála, ami szőkébb hazánkban is mindinkább kezdik felismerni a testedző sport jelentőségét. Különösen a labdarúgás terjed nagyobb arányokban s már az iskolák növendékei közt is bizonyos népszerűségre tett szert. Erősen kell haladnunk ha fel akarjuk venni a versenyt más nemzetek Környezete édes örömmel büszkélkedett az ő takarékos királykisasszonyával. Mert amig a legszebb erényt, — a takarékosságot gyakorolta, addig hatalmába kerítette a legocsmányabb bűn — a fösvénység. A templom lépcsőjén mindig látott két rongyos gyermeket, amint sovány kezecskéiket alamizsnáért nyújtották felé. Egyik gyermek olyan 8 éves fiúcska, a másik 6 éves, szép, de sápadt, rongyos, beteges kinézésű leány volt. Mindkettő nagyon szánalomra méltó. Egy alkalommal a leányka kezecskéje véletlenül megérintette a királyleány selyemruháját. Sírva panaszkodott nevelőjének s megkérte, hogy ne tűrjék meg ezeket a tolakodó, neveletlen gyermekeket a lépcsőn. A kis koldusokra pedig ez nagy csapás volt, mert nyáron a hőségtől, télen a vihartól megóvta őket. Egy napon a királyleány az ablaknál ült. A szemben levő pádon a két koldus gyermek beszélgetett. A nyitott ablakon át a királyleány minden szót meghallott. — Milyen jó szivű vagy te, kis Pólika — mondá a kis fiú. Biztosan te szép és kisebbb vagy, jobban szánnak az emberek, sokkal több pénzed van mindig, mint nekem. Hányszor mondják nekem ifjúságával, mely e tekintetben jóval túlszárnyalt bennünket s igy méltán vehetjük tőle a jó példát. HÍREK. — Adomány. Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi kath. polgári kör házalapjára újabban Venczel Antal p. prelátus, kanonok 100 koronát adományozott, mely összeggel, összesen 1426 korona folyt eddig be a házalap javára. — Gyógytárak munkaszünete, a gyógy- tárak munkaszünete folytán ma d. u. 2 órától egyedül Rochlitz Arthur vízivárosi gyógytára lesz nyitva, mig a többi gyógytár a délután folyamán zárva lesz. — Kovácspatak A melegebb napok beálltával Kovácspatak mindnagyobb látogatottságnak örvend. A kirándulók szívesen keresik fel a kies nyaraló helyet, hol tanyát üt ismét az a régi kellem, mit a telep természeti előnyein kívül, az előző bérlők a kirándulókkal szemben nem igen portáltak. — Esztergom hölgyeihez. Az esztergomi kereskedő ifjak önképző egyesületének buzgó elnöke, Rózsa Vitái bencés tanár, a kör által junius 6-án taartandó jótékony célú mulatság jövedelmeinek fokozása érdekében az alábbi felhívást és kérelmet bocsájtotta ki városunk és megyénk ne- messzivű hölgyeihez. „Felhívás és kérelem. Városunknak minden szépért és jóért lelkesülő hölgyei már sok jótékony ügy érdekében szívesen hoztak áldozatot, anyagi és erkölcsi támogatásukkal sok üdvös eszmének megvalósítását előmozdították. Erre a tapasztalt jószívűségre támaszkodva, az esztergomi kereskedő ifjak is bizalommal remélik, hogy 35 év óta sikeresen működő önképző egyesületük ügyét városunk művelt hölgyközönsége szintén hathatós pártfogásába veszi és áldozatkészségével elősegíti azt a tervet, hogy az év elején vett egyesületi ház a célnak megfelelően átalakítható legyen, amire az egyesület a maga anyagi erejéből nem képes. A költségek egy részének megszerzése végett folyó évi junius hó 6-án tavaszi mulatságot szándékozunk tartani. Ezen alkalomból azzal a tisztelettel teljes kéréssel fordul az egyesület Esztergom nemeslelkű hölgyeihez, hogy a jótékony cél érdekében tombolatárgyakat ajándékozni kegyeskedjenek Legyen szabad kérnünk, hogy a kisorsolásra szánt az emberek: mars dolgozni, te hazug. Pedig két kis testvérem és beteg anyám meghalt volna már éhen, ha meg nem osztottad volna velem pénzecskédet naponta. Nem bírnék én még dolgozni, nézd milyen vékony, sovány a kezem. — Igaz, — mondá a kis leány — még nem is osztoztunk. A két gyermek gondosan kifordította zsebeit s szépen elosztoztak, habár a kis leánynak jóval több pénze volt. Végül a kis fiú megcsókolta a kis leányt és sírva mondá : — Isten áldjon meg Pólikám jóságodért. Jáffet — mondá a kis leány — jöjj be értem. Látod, te még jobb vagy, mert eltűrted helyettem az ütést, amikor az a korhely keresztapám megakart verni. Te gyöngébb vagy és kis leány, inkább csak azért is elmegyek, hogy ha már mindenesetre ütni akar, amig én velem vesződik, majd te elszaladsz, mondá a kis fiú. Úgy is tudom, hogy azért bánt, mert kevésnek találja mindig a pénzedet, tehát én miattam. Aztán hazamentek a gyermekek. A királyleány sokáig gondolkozott a két gyermek beszédén. Később azonban már felülkerekedett benne egy gonosz ösztön és azt gondolá : mily buták, ostobák, szívesen szenvednek egymásért, nem érdemes rájuk gondolni. Egy napon nagy szomorúságra ébredadományokat szíveskedjenek Scheiber Rezső úrhoz küldeni, akinek kirakatában a nyeremény tárgyak ki lesznek állítva. A pártolásra méltó ügyet mélyen tisztelt Nagysádnak becses figyelmébe és jóindulatába ajánlva vagyok Esztergom 1909. május hó kiváló tisztelettel Rózsa Vitái egyl. elnök.“ Nem kétkedünk benne, hogy a jótékony cél elérésének sikeresitésében, hölgyeink .versenyezve fognak segédkezet nyújtani. — A budapesti hadtesti iskola városunkban. A budapesti hadtesti iskola — • 46 tiszt és a tanári kar, — báró Karg vezérőrnagy vezetése alatt több napot töltött városunkban, hol elméleti-harcászati gya- - korlatokat tartott. — A csavargőzös társulat évi rendes ? közgyűlését f. hó 27-én, d. u. 5 órakor - tartja a társulat hivatalos helyiségében. . Sajnálattal említjük fel városunk forgal- - mát mindenesetre közelről érintő azon i pontját a tárgysorozatnak, mely a társulat l felszámolásáról szól. — Nem lesz világfürdő Ezen címen r lapunk egyik előző számában azt irtuk,, hogy azok a remények, melyeket a takarékpénztár tulajdonát képező hévviz fürdőnek világfürdővé leendő átalakításához s fűztünk, végleg meghiúsultak, amennyiben r Lóczy Lajos hires geológus, aki Zsig- - mondy mérnök társaságában járt nálunk,, kijelentette, miszerint a végzett fúrások; eredménnyel nem kecsegtetnek, mivel,!: értékes és nagyobb hőfokú vizforrás nyerésére kilátás nincs. A hir városszerte s érthető konsternációt szült, amelyet azon- - ban mérsékel Lóczynak a takarékpénztárhoz s írásban beadott szakvéleménye és nyi--i latkozata, mely bár a tekintetben, hogyy világhírű gyógyhatású vizet sikerült-e aß további fúrások folytán szerezni, nénin igen biztató, s viszont a tekintetben,.! hogy nagyobb hőfokú viz lesz-e elnyer--' hető, oda nyilatkozik, hogy az csak 500.0 méternél lenne elérhető, (a fúrás mély--' sége jelenleg 130 méter körül van) mégis an helyzet nemcsak nem kétségbeejtő, sőt any-- nyiban kedvezőnek mondható, hogy az ed - -1 digi fúrások által elért viz, gyógyhatás tekin—r tétében a Römerbadi,Tóbelbadi és Neuhausiic gyógyvizekkel a versenyt kiállja. — Pályázat rendőrkapitányi állásra Fő- -i ispánunk a megüresedett rendőrkapitányi i állásra pályázatot hirdetett, melynek ha--s. tárideje junius 1-én jár le. A beérkezetik pályázatok közűi fogja aztán főispánunk}! a megfelelő egyént kivevezni. tek a királyleány komornái és szoba-j-r leányai. A leány becsukta minden szobáját se nem engedett magához senkit. Végre a királyt hívták, de akkor semrn nyitott ajtót. Kiszólt : hogy az életem ugyyj sem ér semmit, hagyjatok békén meg4g halni. Két nap múlva, amikor az ajtót betörj-n ték, ott feküdt a leány ágyában lecsukódta szemekkel, sápadt arcczal, mint egy be-[e teg galamb. Orvosok, tudósok, bölcsek jöttek, d®h ilyen betegséget még nem láttak és mivejo' nem segíthettek, rábízták a jó Istenre. Éjjel a kábultságot jótékony, mély álotnrn váltotta fel, mely tartott teljes 14 óráigpi A leány álmodott. Álmában az égbenne járt. Látta, amint előtte kézen fogvaßv egymást, szépen ment a két kis koldusa gyermek. Amint a menyországba értek, az aiwn gyalok egész serege ment a két gyermetols elé nagy örömmel, csodásán szép éneketto; zengve, virágokat szórtak lábaik elé. Ölelnie ték, csókolgatták és kis társuknak szólitik tották az angyalok őket, kikre már olyyk régen várnak. (Folyt, kov.)
