Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 36. szám

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : = Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (> kor. Egyes szám ára 14- fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DK PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Kéziratot, nem adunk vissza. ===== A tagosítás vármegyénkben. (P. V.) Május 1-én a tagositási síjárás során uj rend lépett életbe. Lapunk múlt számában közöltük, oogy a földmivelésügyi miniszter ciket nevezett ki vármegyénkben a 'old osztályozását és becslését végző bizottságok elnökéül. Amint a köz­zétett névsorból kitűnik, a kineve­zésnél gondja volt a miniszternek árra is, hogy minden vármegye te- •ületéről legalább három-négy kis­gazdát is felvegyen a szakértők xözé, hogy e fontos birtokpolitikai eljárásban a kisember érdekei is megfelelően érvényesülhessenek. A tagositási eljárás legfontosabb része, amitől elsősorban függ a ta­gosítás eredményessége, megbízha­tósága, — a helyesen keresztülvitt osztályozás és becslés. Az 1832. rivi tagositási törvény értelmében a Királyhágón inneni jogterületen az osztályozás és becslés az érdekei­bek jelenlétében, az uraság és job­bágyak által szabadon és egyenlő számmal választott személyek hoz­zájárulásával történik meg. A bírói gyakorlat az alkalmatos szakértői bizottságot úgy állította össze, hogy s.lz érdekeltek érdekcsoportok szerint úrbéri választmányt alakítottak, amelynek kebeléből kiküldött becsü­sök végezték az osztályozást és becslést az eljáró bíró vezetése alatt. Könnyen látható, hogy a szakértői bizottság eddigi összeállításában nem felelhetett meg a kivánalmaknak. Számos panasz merült fel, hogy a szakértői bizottság tagjait az osztá­lyozás és becslés keresztülvitelénél nem tárgyilagos indokok, hanem megbízóik érdekei vezérlik. És ez érthető is, mert a szakértői bizott­ság eddig csupán a külömböző ér­dekcsoportok megbízóiból alakult és abban a helyi érdektől távol álló tárgyilagos szakértelem képviselve nem volt. Az uj rendelkezések ezen a bajon gyökeresen segítenek. A tárgyila­gosság abban nyeri biztosítékát, hogy a szakértői bizottság elnökét a bíróság nevezi ki és csak olyan nevezhető ki, aki a folyamatban levő birtokrendezési ügyben érde­kelve nincs. A kinevezendő elnök szakértelmét pedig az biztosítja, hogy a bíróság csak azon gazda­sági szakértők közül választhat el­nököt, akiket a földmivelésügyi mi­niszter kijelölt. Erdők osztályozása és becslése esetében pedig egyene­sen — a bíróság beleszólása nélkül — a földmivelésügyi miniszter je­löli ki elnökül a legalkalmasabbnak mutatkozó szakértőt. Ezért jelentő­sek a mostani kinevezések. A szak­értői bizottság összeállításánál azon­ban most sem mellőzhetők a helyi különleges viszonyokat ismerő szak­értők, akiknek a bizottság tagjaivá és póttagjaivá való megválasztása továbbra is az érdekcsoportok fel­adata marad. A szakértő-bizottság most a ha­tár felerészét biró nagyobb és a határ másik felét bi ró kisebb bir­tokosok érdekcsoportjai által válasz­tott két rendes és két póttagból áll, akiknek elnökét a földmivelésügyi miniszter által most kijelölt egyé­nek közül nevezi ki az eljáró bíró. A választott rendes szakértő helyébe akadályoztatása esetén a választott póttag lép s ilyenkor a póttag he­lyét tölti be a biró kinevezéssel, így a bizottság tagja gyanánt le­hetőleg mindig olyan szakértő mű­ködik, akit az érdekeltek bizalma választott be a bizottságba. Mert az eljáró biró szabadon csak akkor nevezhet ki szakértőket, ha a tár­gyaláson sem a rendes, sem a pót­tag nem jelenik meg, vagy ha az érdekeltek sem rendes, sem pótta­got nem választottak. Tehát a mű­ködő bizottság tulajdonképen csak két tagból és az elnökből áll. De az összeállítás nemcsak költségki- mélés szempontjából helyes, hanem azért is, mert az eddigi tapasztala­tok szerint az osztályozás és becs­lés tényleges munkáját csak egy­két szakértő végezte, mig a többiek szerepe csak arra szorítkozott, hogy a szavazásnál szavazatukkal a'tár­gyilagosság rovására megbízóiknak érdekei leié billentsék a mérleget. A szakértői munkálkodás a min- taföldeknek a helyszínen történendő felállításával veszi kezdetét. Ugyan­ekkor meg kell határozni az egy becsholdnak megfelelő pénzbeli egyenértékét is. Az eljáró biró a megállapodásokat jegyzőkönyvbe veszi és az egyes földrészletekre megállapított művelési ág jelzését és a földrészletek osztályszámait az osztályozási jegyzékbe sajátkezűleg bevezeti. A bírót ebbeni munkájá­ban kell, hogy támogassa a szak­értő gazdasági szakértelme. Itt dől el a tagosítás igazságos volta. Mert egy közös tömegbe olvadt tagosi- tandó területből minden érdekelt csak úgy nyerheti vissza jogos tu­„„Esztergom és Vidéke“ tárcája =& halál golyója. Irta: Twain Marc. E történet Cromvell Olivér idejében ját- iszik. Az ő uralma Angolország történeté­iben fényes korszakot jelent. Cromvell ilOlivér teljhatalmú úr volt, ügyes és nagyra­vágyó, nem riadt vissza a legszigorúbb lüüntetéstől sem, azokkal szemben, lók a gsgcsekélyebb ellentállást merték kifejteni. 1 Mayfair ezredes a legfiatalabb tiszt volt, t rangban a köztársaság hadseregében; ßgsak harminc éves volt, részvett számta­nim csatában és bátorsága által mindenki­nek becsülését és csodálatát vívta ki ma­risának, tehát boldognak kelletett lennie, illi történt mégis vele? Miért e szomorú es csüggedt tekintet ? — Beállott a tél; ^szállt az éjszaka^ künn sötétség uralko- doott, vihar tombolt; bent mélabús csön- :8sesség honolt. A Az ezredes és fiatal felesége a kandalló 3ö;őtt ülnek, kéz kézben, teljesen elme­rülve fájdalmukban. Együtt imádkoztak E3 most már nem maradt más hátra niiiint várni. Kétségkívül nem soká ; a nő rnemegett, ha rágondolt. 3 Egy gyermekük volt, egy kis leány. Abby, 7 éves, kit imádtak. Esfénkint na­ponta bejött szüleihez, hogy őket meg­ölelje. Az ezredes megtörve a csendet, így szólt nejéhez: „Törüljük le könnyeinket gyermekünk iránt való szeretetből, hogy ne is gyanítson semmit.“ Egy szép kis lány, fürtös szőke hajjal, mosolygó arcú ugyan, de határozott te­kintetű, megjelent hálóingecskéjében a fé lig nyitott ajtóban és boldogságtól eltelve, hogy szülőit láthatja, futva jött be, atyja térdeire mászott, ki magához ölelve a kis leányt, szenvedélyesen megcsókolta. „Apuskátn, ne ölelj meg igy ; nagyon szorítasz, ez fáj, összeborzolod a haja­mat.“ — Leakart szállni, de atyja vissza­tartotta őt. „Ne menj el, maradj itt térdei­men, én rossz voltam, bocsáss meg. Mit kell tennem, hogy bűnbocsánatot nyer­jek.“ Egy pillanat alatt mosoly és öröm tük­röződött vissza a lányka arcán és fejecs­kéjét atyja arcához szorítva, mesét kívánt, mesét! „Hallgasd csak ! . . .“ A szülők visszatartották lélekzetiiket és hallgatóztak. Dacára a szél süvöltésének, léptek hallatszottak, először messziről, azután mindig közelebb jöttek, végül el­haladtak és eltávolodtak. Az ezredes és felesége ' fellélekzettek, mintha veszélytől menekültek volna meg. Amaz csendesen igy szólt kis lányához: „Te mesét kívánsz kis lányom, kétség­kívül vig mesét ? „Oh nem apuskám, mesélj szomorút, nagyon szomorút, hogy féljünk, mintha csakugyan megtörtént volna. Anyuskám add ide kezedet, jöjj közelebb. Most kezd el apuskám.“ „Volt egyszer három ezredes. A csatá­ban fegyelmi vétséget követtek el. Paran­csot kaptak, hogy támadást színleljenek egy igen erős hadiálláson, azután az el­lenséget csalják oda és a köztársaság hadseregének időt engedjenek, hogy visz- szavonulva harcoljon; de lelkesedésük­ben a három ezredes valóságos ütközetet vívott és győztek. A vezénylő tábornok ámbár megdi­csérte, mégis nagyon neheztelt engedet­lenségük miatt és parancsot adott, hogy jöjjenek Londonba, ahol majd ítélni fog­nak felettük.“ „A nagy tábornok ügye Cromvell, apus­kám ?“ „Igen.“ „Én nagyon jól ismerem, láttam is. Ha erre megy hatalmas lován ülve és katonái élén haladva, az emberek úgy félnek tőle, de én nem, rám olyan jósá­gosán néz.“ „Oh te kedves kis csacska.“ — „Az ezredesek tehát Londonban vannak fog­ságban, de becsületszóra megengedték nekik, hogy családjukat még utoljára lát­hassák. „Hallod?“ , . . Hallgatóztak. Ismét lép­tek, de ez alkalommal is eltávolodtak. A nő férje vállára hajtutta fejét, hogy arcá­nak halványságát palástolja. „Ma reggel érkeztek meg “ A gyermek nagy csodálkozással kiál­tott fel. „De apuskám ez valóságos történet.“ „Igen, édesem.“ „Oh mennyire szeretlek apuskám.“ „De anyám, te sirsz, mond csak miért? u „Semmi, semmi kedvesem, én . . . én a szegény családra gondoltam. „Ne sírj anyám, meglásd, nemsokára vége lesz a mesének. És reggel óta hol vannak, mondd csak apuskám ? „Mielőtt megengedték volna nekik, hogy otthonukat felkeressék, a várba kisérték őket. A bírák kihallgatták őket, bűnösnek találták és mind hármat halálra ítélték.“ „Oh ez nagyon csúnya tett volt. Édes anyuskám te még most mindig sirsz? Ne sírj, meglásd, nem fognak meghalni. De gyorsabban, apuskám, mondd el a végét.“ „Gondolkozom, mielőtt beszélnék.“ „Erre nincs szükség, te tudod jól a mesét. De mondd csak, ismered te a há­rom ezredest ?“

Next

/
Thumbnails
Contents