Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 4. szám
1909. január 14. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 csak megjelenik a pódiumon Gerenday Józsefné, a „Nincsen Pardon“ című alkalmi napilap elárusitónője és egy kedves kupiéval lepi meg a közönséget. Alig, hogy elhangzanak a tapsok, fellép az emelvényre Szilárdné Fáy Rózsika érzéssel énekelve egy pár magyar nótát; majd sorra következnek Magyarászné, Udvardyné úrasszonyok és Langasser Helén urleány, előbbi ügyes monológjával, utóbbiak du- etjükkel aratva tetszést. A nyílt színpadon felléptek még Pott Gusztáv, Niedermann Bertivel, kik a Dollár királynő című bájos operettből énekeltek egy kedves részt. Úgy ezt, mint Pott Gusztávnak „Én és a holdvilág“ című dalát a hálás közönség többször megismételtette. Igen sikerült volt Istvánffy Elemér, mint idegen vezető helyi vonatkozású szólamaival. A kabaréttal még nem volt kimerítve a programm. A célszerűen átalakított lépcsőházban mozi előadás volt, amely sok tekintetben túlszárnyalta Porgesz korona moziját. A mozi direktora Istvánffy Elemér tudományos ismertetésével bemutattak 3 képet, a közönség zajos tetszésnyilvánítása mellett. Bent a teremben tovább folyt a vásári élet, a Lacikonyhába csak úgy tódult a népség, pezsgőre szomjazva. S mig a sok szórakozástól kimerült vendégsereg fáradtan ült vacsorához, addig a fiatalság a katonazene andalító ütemeire megkezdette a bostont, melynek csak a reggeli órák vetettek véget. Az estély az idei farsangnak egy maradandó emléke lesz, mert ez mindenkit kielégített. Szépeink sokat táncoltak dicséretére legyen mondva a honfi vendég ifjúságnak, szegényeink részére pedig szép összeg gyűlt egybe, eléretvén ezáltal az a magasztos cél, melyet a szt. Erzsébet jótékony nőegylet ezen mulatság rendezésekor maga elé tűzött. A népkonyhának jutó tiszta jövedelem 1400 korona. E helyen említjük meg, hogy lapunk múlt számában megjelent közleményből a párkányi vásár érdemes rendezőinek nevei közül véletlenül kimaradt Berán Károly főrendezőnek neve, aki ismert agilitásával a sikerből nem kis részt vett ki magának. — A főispán köszöneté a poigármes tér újévi üdvözletére Gyapay Pál főispán a következőkben válaszolt: „Polgármester Úr! Esztergom sz. kir. város közönsége, tanácsa és tisztikara nevében az űj év alkalmával hozzám juttatott meleg hangú üdvözletüket jóleső örömmel vettem kézhez és pedig annál is inkább, mert a megszokott sablonossá váló s igy csaknem értéktelen gratuláció helyett egy velem rokonszenvező ősi sz. kir. város őszinte érzelmei sugároznak felém annak soraiból. S a midőn ezért mély halával mondok köszönetét, s a midőn polgár- mester urat arra kérem, hogy a köszönetét megfelelő formában a sz. kir. város közönségének, tanácsának és tisztikarának tudomására hozni szíveskedjék, ígérem egyben, hogy valamint az elmúlt, úgy a jövő évben is mindent elfogok követni abban az irányban, hogy ezen ősi Árpád város a biztos, nyugodt fejlődésnek, jólétnek, megelégedésnek derűs képét mutassa, s e törekvésemben az önök szives cooperaciója mellett különösen két tényező közrehatására támaszkodom és pedig egyrészt a jelenlegi magas kormány ■íváros fejlesztő politikájára, másrészt és legkivált pedig az én egyéni őszinte hajlandóságomra. Esztergom, 1909. január hó 1-én. Hazafias üdvözlettel ugyancsak boldog új évet kíván Gyapay Pál s. k. főispán.“ — GyáSZhír. Kossár Dezső nyugalmazott főügyész, Komáromban december hó 30-án este lakásán hirtelen rosszul lett s pár percnyi szenvedés után meghalt. A gyászeset széles körben általános részvétet keltett. Január 2-án pénteken volt temetésén óriási közönség jelent meg s ott az összes hivatalok képviseltették magukat. Részvéttel adunk hirt a gyászesetről. Kossár Dezsőnek városunkban is igen sok tisztelője volt. — Felolvasás- A vasárnapi főgimnáziumi felolvasást Bozmánszky Gyárfás tanár tartotta Rómáról. Az érdekes és tanulságos ismertetést vetített képek kisérték. A farsangban ez volt az utolsó ismeret- terjesztő előadás, amelyek csak a bojt folyamán folytattatnak. — Áthelyezés. A párkánynánai vasúti állomásház vendéglősét Háber Ignácot az államvasutak igazgatósága Lipótvárra helyezte át az ottani vasúti vendéglő ellátására. A távozó vendéglős sok éven át volt bérlője a párkánynánai vasúti vendéglőnek és azt közmegelégedéssel vezette. — A katholikus kör közgyűlése. Vasárnap délután 3 órakor tartotta a katholikus kör évi rendes közgyűlését, amelyen mintegy 70 tag vett részt. Mattyasovszky Lajos lovag, elnök tartalmas elnöki megnyitója után Dombay Nárcisz egyesületi titkár számolt be a kör múlt évi történetéről. Szakavatott irói tolira valló jelentését a közgyűlés köszönettel vette tudomásul. A számvizsgáló bizottság jelentései után a választásokat ejtettek meg a következő eredménnyel. Elnök: Mattyasovszky Lajos, alelnök : Andor György, titkár: Dombay Nárcisz, pénztárnok: Pe- rényi Árpád, ügyész: Magurányi József, háznagy : Fekete Rezső (uj), könyvtáros : Kiinda Károly, jegyző : Meng Pál. A választmányba uj tagokul beválasztattak : Gyapay Pál, Janser István, Obert Ágoston, Vaszary Mihály. Este társasvacsora volt, melyen számos felköszöntő hangzott el. — A főkáptalan a kath. tudományért. Jelentős adománnyal gyarapította az esztergomi főkáptalan a Szt. István Társulat tudományos és irodalmi osztályának alapjait. Egyik mecénás tagja, Pór Antal prael. kanonok már az ősz folyamán 5000 K-át ajánlott fel az osztály céljaira s főkép az Egyháztörténelmi Emlékek nagyszabású vállalkozásának költségeire; most pedig a főkáptalan ugyancsak 5000 K-val járult az alapok gyarapításához. Ha nagy is az a vállalkozás, amibe a Szt. István Társulat az Egyháztörténelmi Emlékek kiadásával kezdett, ily nagyszabású támogatás révén remélni lehet, hogy sikerrel fogja befejezni. — A reformátusok mulatsága, a reformátusok f. évi január 24-én, vasárnap tartják jótékony célú táncestélyüket a hitközség javára a Magyar Király szálloda nagytermében. Az estély programmját zeneszámok, szavallatok és énekek fogják betölteni. A jótékony cél érdekében már előre felhívjuk a közönség figyelmét ezen mulatságra. — Adomány. Táborszky Ede cs. és kir. százados és Nauthe Antalné azon alkalomból, hogy a város községi kötelékébe felvétettek, .50 korona összeggel járultak a városi szegényalaphoz. — Meghívó. Az esztergomi kér. szoc. egyesület a következő meghívót küldötte szét: Az esztergomi kér. szocialista egyesület földmives szakosztálya 1909. év1 január hó 17-én (vasárnap) házalapja javára A „Magyar Király“ szálloda nagytermében tánccal egybekötött szinielőadást rendez. Színre kerül: A halász szeretője. Eredeti népszínmű a szegedi halászéletből dalokkal és tánccal, 3 felvonásbán. Irta és zenéjé: szerzetté: Dankó Pista. Helyárak: I—III. sor 2 kor., IV—VIII. 1 kor. 40 fii., a többi sorokban 1 kor., állóhely 40 fii. Táncjegy szemelyenkint külön 60 fillér. Felülfizetéseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Kezdete pontban 7 órakor. — Az olaszországi károsultak felsegélyezése. Azon országos mozgalomból, mely a szerencsétlen, földrengés által sújtott olaszok felsegélyezésére megindult városunk nemesen gondolkozó közönsége is ki veszi részét. Gyapay Pál főispán áll a mozgalom élén, melynek egyik eredménynyel kecsegtető mozzanata lesz a farsang folyamán rendezendő jótékonycélu estély. Társadalmunk, mely a nemes célok iránt mindig rokonszenvvel viseltetett, reméljük ez alkalommal is kifejezést fog adni ismert áldozatkészségének. A jótékony estély részletei még nincsenek megállapítva, s igy azokat csak legközelebbi számunkban ismertethetjük. E helyen említjük meg, hogy Köbölkúton Stampay János főtanitó lelkes felhívására összesen 35 korona 64 fillér gyűlt össze az olaszországi károsultak javára. — A sütőiparosok kartelje. Az esztergomi sütőiparosok szakcsoportja tekintettel a magas lisztárak folytán beállott ab- normis üzleti viszonyokra, kénytelen volt elhatározni, hogy f. évi január 15-től azon időre, mig a magas lisztárak tartanak csak 5 drb. süteményt adhat 20 fillérért, vagyis akár házhoz szállítva, akár az üzletben minden darab 4 fillérért lesz ezentúl árusítva. — Muukásházak városunkban. Kedden d. e. itt volt a földmivelésügyi minisztérium egyik kiküldöttje, akivel hatóságunk a munkásházak felállítása ügyében tárgyalt. A kérdés csak azon fordul meg, hogy a város megtudja-e szerezni azon 280,000 K összeget, mely legalább száz munkáslakás felépítéséhez szükséges. Egy munkásház átlagos költsége 2800 K ösz- szeget tenne ki, melyet az illető lakó 15 évi törlesztésre fizetne le. Az évi törlesztés kevesebb összeget tesz ki, mint egy szoba és közös konyhából álló lakás ez időszerinti bérértéke, igy tehát földmive- seink nagyérdeke, hogy ezen tervek minél előbb megvalósuljanak. Az összes költségek 2 százalékát az állam viselné. — Drágább lesz a vasút. A magyar államvasutak óriási uj beruházásai, valamint a folyton fokozódó üzemköltségek szükségessé tették a vasúti szállítási díjtételek felemelését. Az uj terv szerint a szállítási adót a fél fogja viselni, ami az államvasutak bevételeit 10—15 millió koronával emelné. Szintén emelni szándékoznak a személyszállítási dijakat is, amiből 4—5 millió korona többletet várnak. = Uj Petőfi- A könyvpiacnak nagy ékessége, kincse egy uj könyv : az uj Petőfi. Sajtó alá rendezte : Endrődy Sándor. Köntöse: ékes. Belseje: a magyar szellem dicsősége. Bolti ára : 20 korona. De ingyen hozzájut az a nemeslelkű ember, aki a Petőfiház tégláit akarja összegyűjteni. Aki 40 egy koronás Petőfi sorsjegyet vesz, vagy mások között szétoszt, az az uj Petőfit ezt a gyönyörű értékes müvet megkapja. A sorsjegyekért Herceg Ferencnek, a Petőfi Társaság elnökének Budapest, IX., Boráros tér 2 szám alá kell írni. A húzás március 15-én lesz. A szerencsés nyerő 274 brilliánstól ragyogó collieret nyer. írjunk mielőbb sorsjegyekért. Báli - a Musseline- VtQfll/Otlfl Viole - OciyClIl Marquisette — —— és „Henneberg“- selyem 1 K 35 f- től feljebb bér- mentve és vámmentesen. Minta postafordultával. Seidenfabrikt. Henneberg in Zürich. (3) CSARNOK. Disznóöléskor. — Rajz. — Irta : Tuba Károly. Ez ám aztán még a valami ? Itt a városban is, hát még falun. Soha annyi sürgés-forgás, mint ilyenkor. Pláne az iskolás gyerekek irányában. Ha soha nem is, de ilyenkor elkérik magukat a tanitó- bácsitól. Az meg bizonyosan azt válaszolja : No jól van. Hogyis ne, hisz családi eseményszámba megy a disznóölés. A gyereknép ártatlan öröme. A disznóölésnapi mulasztás valósággal privilégiuma az iskolás gyerekeknek. De lelketlenség volna ezt megtagadni tőlük. — Tanító bácsi, holnap disznót ölünk hát . . . hát ... — Könyörög a Miska gyerek, alázatosan, mosolygós arculattal, szinte tudja, hogy mi lesz a válasz. De hát dukál bejelenteni. Máskép az édes apám uramnak gyűlik meg a baja biró urammal, aki nagy szigorúsággal szokott eljárni a hivatalos dolgokban. Miska gyerek nagy boldogan futott haza a délutáni iskolából . . . Holnap otthon maradhat. Kanyarit egy karaj kenyeret. Majszol- gatva oda megy az ólhoz, be-bekandikál a kocához. Nézi, nézi. Tudja Isten miért, mit gondolhatott bohó, gyerekes eszével. Úgy látszik, mintha egy pillanatra elkomolyodnék. Tálán az jutott eszébe, hogy tavaly is, idén is ő hajtotta ki a csordára. Nem sokáig töprenkedett igy. Pajkosan perdült be a konyhába, ahol édes anyja gyors tempóban készitgette elő a „zsíros vindölöket“, Julis néne meg hagymát ap- ritgatott, meg zsömlyét a véres hurkába. Miska gyerek még nótába is kezdett. Bizonyosan a kis hurkára gondolt. Hejh, az a kis hurka! A Miska, a Miska. Az éjjel mennyi sok szépet álmodik majd ! Álmodott is. Ám azért jókor fölébredt. Hej, az ég még nem is pitymallott, a kis szobában zsibongás támadt. A búbos kályha már jól bemelegítette. Kell is, mert ott künn szörnyen csikorog. Hó is esett. Hordja, kavarja a szél. Az ablaküvegre furcsa figurákot rajzolt Télapó. A csöpö- gőről úgy lógnak a jégcsapok, mint valami gyilkos szerszámok. Az asztalon már gőzölög a „borsós borleves“. Ez kell ilyenkor. Ilyen rút, hideg időben. Mindazonáltal az ujjongató gyerekek is talpra keltek ám? Jaj, valami képen el ne késsenek, le ne maradjanak az ölés és a perzselés fontos aktusáról. Nini, ép most szóllitgatják ki az elitéit ártányt. Nem akar kimászni ő disznósága. Talán pedzi, hogy mi a szivek szándéka. A másnapi koplalásból bizonyosan észrevette, hogy számára az ól csak siralomház. A nagy akaratoskodást Csapiár uram törte meg. Markos ember lévén, bebújt az ólba és a megrökönyödött hízót ha- marjába kitologatta. Egy kicsit rimánko- dott aztán elcsendesedett. A kert alatt vígan pergetik már a szalmatűzön. Lobog, pattog a tűz, kipirulnak a körülállók orcái. A gyerekek táncolnak is. Fázik a lábuk, összeverik huszárosán. Kezüket még a láng fölé tartogatják. Egyik másiknak kedve szotyan piszkálgatni a pernyét. A korakelés, várás dijául nemsokára lesz izes lesipecsenye. No, aztán a finom csemege ! A reggeli szürkületben, mint valami apró pásztortüzek, lobog a láng itt is, ott is. Csörge szomszédék is most perzselnek. Jól hízott állatot terítettek le. Igaz, hogy már vagy hatesztendős korát élte, de hát az nem számos. A fő, hogy kövér, ha a húsa kemény is. A Miska gyerek oda is tódult Csörgéék Józsidhoz, megtudakolni, csinálnak-e néki kis hurkát ? Mert hát neki csinálnak. Meg vagyon Ígérve. Megígérte Csuda Zsigmond uram, a disznóölő, aki a faluban a legismertebb kolbászkészitő böllér, és egyben a Miska gyerek körösztapja is. Minden Tasak gyereknek ő a körösztapja, pedig, vagy tizenketten vannak testvérek. Igaz, hogy nagyok már, mind a maga kezére van. Miska a legutolsó, meg a legkedve* sebb az öregek előtt, no mert a gólya- madár úgy találom konditom hozta ku-