Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 34. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 34. szám Csütörtök, április 29 Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. : Előfizetési árak : == Felelős szerkesztő : DK- PROKOPP GYÜLA. Egész évre Fél évre . . 12 kor. Negyed évre . . fi kor. Egyes szám ára Nyilttér sora 60 fillér. 3 kor. 14 fillér. Laptulajdonos kiadók : Di1. Frokopp Gyula ás Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.---- Kéziratot nem adunk vissza. — ... ■■. ■ N épmentés. Hetvenezer ember hal meg évente tüdővészben. Hermann Ottó, ez az Ízig való tüdősünk azt mondja, hogy ez a kivándorlás után egyik legnagyobb nemzeti veszedelmünk, vérző : sebünk. Itt, a mi pátriánkon hányszor Ilátjuk a borzalmas tragédiát, amit a t tüdővész okoz. A kenyérkereső el- [ hal. A család züllésnek indul. Szenvedés és nyomor fakad a szeren- ) csétlenség nyomán. Hol van az em- Jberbaráti segítség, mely azt anem- izeti csapást enyhítené, a tüdőbe- itegség fertőzés eseteit kisebbítené? íNem lehetne-e megalkotni az em- íberszeretet ligáját? Nem szűnünk meg a mellett agi- Jtálni, hogy nekünk morális köteles- aségünk van az országosan szer- vvezkedett József kir. Herceg Sza- nnatórium egyesületet támogatni és nmindent elkövetni, hogy az egyesüket szanatóriumi bizottsága megala- dkittassék, vagy amennyiben ez a dbizottság megvan, életképes és erős begyen. Nemcsak általános emberi ^szempontok szerint, de azért is, irhogy a magunk betegein segítsünk. AA József kir. Herceg Szanatórium SEgyesület nagy erővel, a siker sok reményével indított akciót. Tisztán a magyar társadalomtól függ, hogy megtudja-e valósítani a kitűzött célt, tud-e tiz év alatt az ország minden vidékének gyógyitóházat építeni. A küzdelem egyoldalú. A tenni valók egész tömegéből áll. A tennivalóknak nevezetesen két nagy csoportja van. Az egyik csoportba tartoznak azok, melyeknek célja a fertőzött szervezetek meggyógyitása. A másik csoportba tartoznak azok a teendők, melyek célja a fertőzésnek megelőzése, a fertőzési alkalmak mennél szőkébb térre szorítása. Ez utóbbinak, a megelőző tevékenységnek körébe tartozik főleg a tisztaságnak kérlelhetetlen érvényesítésére való törekvés az emberi együttélés minden vonatkozásában, ebbe a tevékenységi körbe tartozik a lakászsufoltsággal való harc és az alkoholizmus ellen való szívós küzdelem. A gyógyító tevékenység körében két küiömböző irányzattal találkozunk. A germán irányzat a folytonos orvosi ellenőrzés és felügyelet alatt álló, sok levegővel, nagy tisztasággal, jó táplálkozással, okos vizgyógymóddal a szervezet megerősítésére törekvő zárt intézetek, az u. n. szanatóriumok rendszerét fejlesztette ki igazán imponáló méretekben. A latin irányzat — főleg a szanatóriumok költségesebb voltánál fogva — a jóval olcsóbb dis- pensairek intézményét fejlesztette ki, melyek rendeltetése az, hogy a szegény tüdőbetegek ingyen orvosi tanáccsal, gyógyító szerekkel, élelmi cikkekkel láttassanak el és segé- lyeztessenek akép, hogy lakási és táplálkozási viszonyaikban a tisztasági és közegészségi követelményeknek a lehetőség szerint megfelelhessenek. Legújabban ez a két rendszer a gyakorlatban összeolvad, mert hiszen mind a kettőre szükség van. A latin nemzetek belátták, hogy igazi eredményes gyógyító tevékenységet legbiztosabban a szanato- riomok által lehet kifejteni, a german nemzetek is elismerik ezen rendszer költségesebb voltát és kiegészítésül alkalmazzák a latin szellem által előtérbe hozott intézményeket is. Németország már 100-nál több szanatóriummal rendelkezik, évente a betegek nagy tömege részesül szanatóriumi kezelésben és pedig különösen a szegény betegek, amit megkönnyit az, hogy Németország fejlett szociális intézményekkel rendelkezik, betegsegélyző pénztárai gazdagok és könnyen fizetik a szegény tüdőbetegek ápolási költségeit is. Gazdag szanatóriumokba Anglia is, Amerika egyes államai, Norvégország stb., de a franciák, olaszok is újabban egymás után létesítik a szanatóriumokat. A szanatóriumok haszna nemcsak abban van, hogy az idejében odahelyezett betegeket meggyógyítják s hogy a beteg a társadalomra nézve megszűnik, mint fertőzési forrás szerepelni, hanem különös haszna az is, hogy a szanatórium valóságos tanintézete az egészség megóvásának, a fertőzés ellen való hatályos védekezés ismeretének, úgy, hogy mindezek összehatása folytán egyre alább száll az uj fertőzések száma. A tüdővész gyógyithatásának megállapításával kezdődő társadalmi ébredés üdvös áramlata hozzánk, kik intézményeink hosszú kifejlesztésében századok mulasztását pótoljuk, csak később érkezett, aminthogy oly sok irányba igénybe vett, különben is szegény társadalmunk nehezen teszi magáévá azokat az «„Esztergom és Vidéke“ tárcája & kísértet. Irta: Nagy Vince. Keskeny, gyepes tér nyúlik végig a ná- ifiilas között. Itt-ott a közepén is van egy )g::somó nád. Talán azért nőtt oda, hogy ^á'^égig ne lehessen a sikátoron látni. Ha Iß-'alaki idebujik a világ elől, nyugodtan ißoarangolhat benne ide s tova, nem látja, benki. Pedig bizonyosan járogat közötte [ß”alaki; mert le van taposva a fű. Egész gyalogút vezet rajta befelé. Jó bent, egy iB'tanyarulatnál mintha megszűnne, de csak s.z első pillanatra látszik igy ; — egy kis -jöiörültekintés után azonnal észreveszi az ím mber, hogy folytatódik be a nádas közé. í:tt már néhol viz is van. Úgy lehet csak ivcovább menni, hogy a kiálló zsombékokra IÍ9 ell lépni. Egyszer csak szélesedni kezd sz ut. A vizen3'ős talaj elmarad, s egy iß ár lépést téve, vagy ötven holdnyi széles Ln&rület tárul a szem elé. A közepe tó, nöörüle meg három, négy ölnyi szélességben gyepes, száraz föld kanyarodik. Csak yggy helyen szakad meg a száraz föld va- rnJimi tiz ölnyi szélességben. Azon a ré- i95Zen van összekötve a tó a nádassal. A [ßyyalogiit erre felé vezet. A szakadéktól vagy tiz lépésnyire vége szakad. Valami kunyhó féle van ott. A nád hegye össze van kötve fűzfavesszővel, ez képezi a kunyhót. Biz az valami vihartól nem igen védhetné meg az embert. Arra való csak, hogy vadász embert eltakarjon a vadlu- dak, vadkacsák elől. Arra meg épen jó. Aki csinálta, bizonyosan arra használja. — De ni, van is benne valaki. Neki hasalva a viz tükrét bámulva. A lába a kunyhó végig ér, a feje meg már kint van belőle. Előtte puska hever. De úgy látszik, nem igen akar lőni, mert oda se figyel a felette húzódó kvá-kvázó vadkacsákra. Csak bámulja a tavat. Két bárányfelhő kergeti egymást. Az égen történik ez, de ő a ró tükrében látja. Az ég mindég megmutatja a maga szépségét, vagy a haragját a földön. Csak meg kell figyelni. Az Isten is mindég megmutatja a maga akaratát az emberek életében, csak meg kell látni, — nem kell elhazudni. — Hát ő most az ég játékát figyeli a földön, ott, a tó vizében. Olyan az a felhő, mintha két földi lény kergetné egymást. Egy férfi, meg egy nő. Hol egyik megy elől, hol a másik. Most a férfi van elől. Kanyarogva megy, mintha nem birná a futást. Most hirtelen a nő lebben előre. Könnyen libeg-lebeg, mint valami szellem. Könnyű fátyollal van körülvéve. Most hirtelen egymás mellé kerültek. Úgy haladnak, mintha nem mernék egymást megszólítani . . . A fekvő ember elfordítja a tekintetét. Valamit biztosan eszébe juttatott ez a kép, ami talán nem tetszik neki. Vagy lehet, hogy a saját gondolatait látta benne, — s szabadulni akar tőlük. A hogy a fejét elfordítja, láthatni az arcát egészen : — Erőss Lajos. Hát ez a hely épen neki való. A kinek a magánnyal van beszélgetni valója, ennél alkalmasabb helyet nem igen találhat. Neki pedig van. Annyi a mondani valója, hogy el se tudná mind sorolni. Meg nem is értené meg senki. De a magány megérti. Azt beszélgeti itt nap-nap után. Most is azt mondogatja. Hej, fájó, nehéz dolgok azok. Jobb is talán, ha senkinek nem szól róla. Mit használna ? Nem tudna azon senki segíteni. Még csak tanácsot se tudnának adni . . . Hej nádas, nadas, de igaz volt suttogásod, mikor azt beszélted, hogy nem tudja elfeledni, hogy oda áll közéjük, mikor ölelik, csókolják egymást! Bizony ott áll közöttük mindég . . . Erőss Lajos feláll. Mereven néz a semmiségbe. S amint bámul, bámul, — ott látja maga előtt azt a képet, — midőn feleségét vitte haza, s ott a kanyarulatnál Teszéry Kata búcsuzólag fehér kendői lobogtatott feléje. Megrázkódik. Hát nem tud attól a képtől szabadulni ? Szelíd, jóságos felesége, mosolygó kis gyermeke köréből elűzi ki a magányba, s itt is folyton kiséri. Jóságos Isten, mi hát a szív törvénye ? Azt a szelíd képű angyalt aki most már felesége, szerette. Az a másik közéjük állott. Azért elvette ; mert belepusztult volna a csalódásba az az ártatlan jó lélek. Most már gyermekük is összeköti, nemcsak a hitvesi kötelék. S ime, az a másik kép mégsem tud kiszakadni a szivéből. Vállára kapja a puskáját. Odamegy a tó szélére. Egy fűzfa bokor mellé húzódik. Les. El akarja űzni gondolatait. De csak kavarognak azok. A vadkacsák, vad ludak seregenként szállanak el feje felett, anélkül, hogy rájuk lőne. Egyszerre megzörren mögötte a nád. A zörgés mindig közelebb hallatszik. Kíváncsian néz arra felé. Vájjon ki jöhet ide? Nem jár erre senki, — legfeljebb a csi- kászok néha, azok meg a szakadékon óvatosan szoktak lefelé gázolni. — Le- huzódik a bokor mellé, s úgy hallgatja a közelgő zörgést ... A nád kétfelé hajlik s kilép közüle — Teszéry Kata. Kezében lovagló korbács. Arca kipirulva. Megáll. Csodálkozva néz körül a szép téren. Kalapját leveszi. Melege van. Haja fürtökben omlik le vállára. Nagyot lélekzik. Önkénytelenül hangzik fel ajkán csodálkozva :
