Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 4. szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ■ = Előfizetési árak : ===== Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DK. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Frokopp Ggala és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.------ Kéziratot nem adunk vissza. ---A z asszonyok hivatása. A mindennapi élet nehéz küzdelmeiben a mai társadalmi felfogás épen nem akarja felfedezni az asz- szonynak általában s a nőnek jutó szerep fontosságát. A mai társadalmi állapotok sajnos nem igazolják azt, hogy a nő hivatása az életben szép és nemes és hogy annak lelkiismeretes betöltésében bírja a nemzet megerősödésének egyik tényezőjét. Nagy hatalom az asszony, mely nemzeteket emel ki a semmiségből s nemzeteket ránt le a sárba a dicsőség polcáról. Mert az asszony neveli a férfit a bölcsőtől a sírig erényre és bűnre, önfeláldozásra, munkára és önzésre meg léhaságra. S teszi ezt az asszony a maga szűk családi körében, a társadalmi érintkezésben s mindenütt ahol befolyását érvényesítheti. A női nem hatalma, nemzet- és államföntartó ereje azonban nem egyes nagytehetségű egyénei, hanem sok egyes nőnek közvetlen környezetére gyakorolt hatása által érvényesül. És ebben különbözik a nő leginkább a férfiútól. A nőnek nincsen szüksége vaEsztergom és Vidéke“ tárcája“ Téli kép. Irta : Jakab Ödön. Borong a nap, közéig az alkony, Bus asszony ül az utcasarkon, Irgalmat esdve, könyben ázva Tekint a sürgő sokaságra. Keblére, mig gyász, gondok nyomják, Óva szorítja kis porontyát Mintha félne: a sors haragja Nehogy még azt is elragadja. És a kis, gyönge jószág enyhén Alszik ott édes anyja keblén. Simulva annak hő szivéhez: A téli fagyból mit sem érez. S az emberek, kik arra mennek, Durván zavarják fel a csendet, Egy sem törődik, hogy a lárma Zaján fölébred a kis árva\ Pedig az Isten ellen tesz, ki Azt a gyermeket felébreszti ! Kitudja: mig a sírig bolygott, Lesz még valaha ilyen boldog? Mert múlnak majd a gyermekévek, ‘jönni fog majd a férfi élet, gyonra, hogy enyhíthesse a nyomort és a szenvedést, nincsen szüksége katedrára, hogy nevelhessen és tanithasson, nincsen szüksége szavazati jogra és más politikai jogokra, hogy a maga egyéniségét a közéletben érvényesíthesse. Hiszen már mint gyermek, nevelő hatással van fitestvéreire; mint fiata leány nevelő hatással van az érdeklődő fiatalságra ; mint anya és hitves irányítja gyermekeinek gondolkozását és férjének magatartását. A magyar nemzetnek jövendő sorsát nem a feministák, hanem az igazi nőiesség köntösében járó mindennapi nők fogják eldönteni. És ma, a mikor sok jelenség arra vall, hogy a magyar nemzet, mint nemzet, gyönge, nem. bir akarni s nehéz viszonyok között nem tud kitartani : figyelmünket arra kell fordítani, azt kell kutatni, hogy miben és mennyiben van része eme gyöngeségünkben a mi asszonyainknak. Mert azzal az emberi élet és az emberi cselekedetek rugóinak minden ismerője tisztában lehet, hogy ennek a nemzetnek a sorsát is asszonyainak és leányainak magatartása, gondolkozása és életmódja fogja eldönteni. 5 mitől az anyja most úgy reszket: Nyomor, hideg akkor is lesznek. De a kebel mely melengette, Maroknyi porrá lesz majd esve, Melyre a búból, fájdalomból Vissza többé hiába gondol! Mint a vándor ki télidöben Vesződik gyilkos hómezőben, S meleg tavaszra gondol vissza, Mely régen el van már virítva. Egy látogatás. Irta : Fülöp Zsigmond. Szomorú hir érkezett a leányszobába. Sárika mamája hozta a hirt, mely megdöbbentő hatásával szinte megfélemlítette a leányszoba lakóját. Arról volt szó, hogy a közeli napok egyikén olyan látogatás fog történni a háznál, mely Sárika- életében fordulópontot jelent. Bár a családban mindenki természetesnek, sőt időszerűnek tartotta e fordulatot, egyedül Sárika volt az, aki lehangolva, sót rémülten fogadta a bekövetkezendőt. Az ő csendes, zavartalan életének fehér világát eddig semmi sem zavarta, a leány álmok színes harmonikus nyugalmában a legtisztább impressziók töltötték Fölösleges bővebben fejtegetnünk, hogy hová kell jutni annak a nemzetnek, a mely akkor, a mikor takarékosságra és tőkegyűjtésre van utalva, fogyasztási célokra többet költ, mint költött akkor, a mikor úgyszólván saját zsírunkban fulladtunk meg. Ha minden középosztálybeli asz- szony annyit akar költeni toalettjére, hogy divatosan mondjuk a ruházatot, mint a mennyit egy mágnásnő költhet, vagy költenek azok, kiknek a toalett megélhetésüknek egyik eszköze, ott a középosztály csak szegényedhet, eladósodhat és elpusztulhat, de nem vagyonosodhat. De ezt nem tekintve, mennyivel nagyobb ma a fényűzés a háztartásban, mint volt valaha, a mikor még az otthon termett eledelekből rogyásig lehetett telerakni az ebédlő- asztalokat. Azelőtt az egyszerűség a házi életben volt a legszebb asszonyi erény, ma a parádé a családi életben is uralkodik s a társaséletet élő családoknál nem az a cél, hogy néhány jó ismerős kellemesen töltse együtt az estét, hanem az, hogy ki-ki minél jobban hivalkodhassék a maga ismerősei előtt ismeretségébe lelkét, mely a világból nem ismert mást, csak a szépnek nemesnek egybefolyó harmóniáját, mely különös, színtiszta zománccal vont be előtte mindent. És most ezt a kellemes harmóniát akarják megzavarni ! Hát ilyen hamar érkezett el az a pillanat, melyben a nagy ismeretlen, uj élet előtt ki kell nyitnia az ajtót, hogy kétségeivel, titkos számításaival, szétszaggassa azt a másik fehér világot, melyben eddig élt ? 1 . . . Kegyetlenség, kegyetlenség ! Töprenkedve, mélyen elgondolkozva ült pici nippjei közt, mikor halk kopogás hallatszott az ajtón. Egy ismerős arcú fiatalember lépett be a szobába a mama kíséretében. A fiatalember szimpatikus kedves fiú volt, kivel Sárika sokszor igen kellemesen elszóra kozott anélkül, hogy valami különösebb gondolata támadt volna. Becsülte és talán tisztelte is, de arra, hogy életében valamikor szerepe legyen ennek a fiatal embernek, egyáltalán nem gondolt. Mert az ő világában egészen más alakok éltek, különös rejtelmes alakok, akik nem a reális életből valók voltak s akik a mai modern naturálizmus szégyenére az idealizmus csillogó rózsáival voltak fel- ékesitve, mint a mesék lovagjai s egyáltalában nem hasonlítottak a reális élet alakjaihoz. nek minél szélesebb körével s látogatóinak előkelőségével. Ezek a dolgok anyagi téren támadják meg a nemzeti erőt, mert a féljek nem képesek eleget keresni, a fiatalság pedig nem képes eleget költekezni, hogy a nőknek tetszését megnyerhesse. De a külföldi szokásokat utánzó divat a nemzet erkölcsi tőkéjét is megtámadja. Mert mi nem úgy utánozzuk a külföldet, amint ott van, hanem úgy, ahogy gondoljuk, hogy ott van. Nem a jót tanuljuk el tőlük, hanem a léhaságot, az ürességet, a helytelenséget s olykor az erkölcstelenséget. Egyszerűség, szerénység épen úgy, mint nemzeti érzés és nemzeti szokásokhoz való ragaszkodás hidegen hagyja a mai társaságot, mert mindenki modern akar lenni s a modernséget a fönhéjázás- ban, hencegésben és külföldieske- désben keresi. Hátramaradottságunk nem az előretörekvésnek a vágyát, hanem a honi dolgok és viszonyok megvetését kelti föl a lelkekben. S a helyett, hogy a társadalom összeolvadása következnék el, egyre nagyobb lesz a klikkek elkülönülése — Ilyen hamar ? ! — rebbent el első ijedelmében a szó ajkáról. — Mért oly sietős a dolog ? Hiszen még fel sem ocsúdtam a meglepetésből! A mama néhány kedves, megnyugtató szót mondott, amire egy kissé lecsendesedett, de azért a szive hevesen zakatolt tovább s nagyon kellemetlennek találta a helyzetet. A fiatal ember ünnepélyesen mosolygott, mint ilyenkor szokás s egy cseppet sem jött zavarba Sárika megdöbbenésétől. Sőt. Tetszett neki ez a bájos ijedtség, mely az előtte álló leány arcát tüzes pírba borította. — Annyira meglepetés ez magának, édes Sárika? — Kérdezte. Hiszen ez az élet törvénye, melyet mindannyiunknak be kell tartani. Sárika hirtelen közbevágott. — De a törvényben is vannak kivételek 1 — Ó, hogyne, kapott a szóhoz az ilju, — de azt hiszem mi ketten — ezt nyomatékosan mondta — nem vesszük igénybe a kivételeket. Sárika most már bosszankodni kezdett. Azt gondolta, hogy tréfálkozni akarnak vele, már pedig ő azt tűrni nem akarta. — Legyen meggyőződve, — szólt, — hogy én akkor is csinálnék kivételeket, hogyha nem is volnának !
