Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 30. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. április 1. vajda felkereste József főherceget és megkérte őt, hogy családjával együtt városunkban, Szentgyörgymezőn szeretne megtelepülni. Nem lévén Horváthnak pénze, hogy házat vehessen és családja számára otthont alapítson, de bátorsága nem volt, mivel félt a főbírótól kinek hatásköre a városok egyesítése előtt Szentgyörgyme- zőre is kiterjedt és igy a főherceg pártfogását és közbenjárását kérte ki. Hogy a telepítés dugába dőlt, a főherceg jóindulatú pártfogásából vérszemet kapott cigányok, vajda szerénytelenségén múlott, hogy olyan lakásberendezést óhajtott, mint amilyen a főhercegig kastélyban volt. A levelek, melyeket helyettes” rendőr- kapitányunk rendelkezésünkre bocsájtott, az alábbiak, melyek között van a megboldogult főbírónak egy levélfogalmazványa, melyet a főherceghez intézett. József Főherceg lov. tábornok. Tekintetes revisnyei Reviczky Győző úrnak, főszolgabíró s. a. t. Esztergomban. Horváth Antal esztergomi cigányvajdát ki 1891. október 30-ika óta itt nálam munkában áll, küldtem, hogy népeit Esztergom megyében gyűjtse és biharmegyei gyapjúi birtokomra — vagy ha oda nem mennének — alcsuthi uradalmamra telepítés végett vigye; e célra igazolványt is állítottam ki és egyúttal a m. kir belügyminisztériumnál a kellő lépéseket tettem, mi módon történjék az odaszállitás. Célszerűbb volna őket Gyapjúra telepítésre bírni, mert eddigi kóborló vidéküktől távolabbra esnének. Itt létük alatt, mint ő, mint családja jól viselték magukat. Ezen telepítéseim kisérletképen történnek nálam a m. k. kormány támogatásával. Alcsuthon, 1891. november hó 19-én. József főherceg s. k. II. Tekintetes Főszolgabíró Uram ! Folyó hó 19-éről kelt levelem függelékében Horváth Antal volt kóborcigányt tatták s mikor türelmetlenkedett, a hajdú ráripakodott : — Nedármázzon kend, nem kend az első ! — Hát az igaz lehet — felelt a Béni bácsi — hanem azért te se kendezz itt öcsém, mert van nekem tisztességes nevem is. — Hát, hogyhíjják. Béni bácsi megrántotta a tarisznyája szíjját. Kenyeres Benő, — ha tudni akarod öcsém ! A hajdút meglepte az öreg büszkesége és annyira imponált neki, hogy nem merte leszidni csak akkép töltötte ki a mérgét, hogy bement a hivatalszobába és jól becsapta az ajtót. Ott bent aztán morogni kezdett. Kár volt eltörülni azt a derest. Nem lehet bírni a paraszttal azóta. A kis szolgabiró, egy fiatal zsentri, megkérdezte. — Mit morog József? — Idekint van egy paraszt — kérem ássan — azt utasítottam rendre, de hasztalan. Nem lehet manapság bírni a paraszttal. — Na, küldje be, hadd lássuk. A kis szolgabiró még egészen fiatal, az utolsó szigorlata sincs még meg, de roppant nagy családból származik, hát igy lett szolgabiró. Különben eszes, jóra- való, derék fiú, szereti a népet, de ha ítél, az igazságot” nem rejti a szeretete mögé. Béni bácsi belépett s illendően köszönt. ezen újabb levelemmel küldöm mivel elszánta magát, ha kaphatna házat Szentgyörgymezőn, hogy ott maradna családjával állandóan, lemondana a vándorlásról és embereivel munkából élne. Mivel nálam úgy is szükül a hely, a minden oldalról hozzám települő cigányoktól, előnyösnek látnám ezen elhatározását és hajlandó volnék a házvételhez is hozzájárulni. Ez a belügyminiszter szándékainak is megfelelne és kérem e tekintetben is oda fordulni rám hivatkozva és velem tudatni, hogy Horváth Antal mit végzett. Maradok Alcsuthon, 1891- november hó 21-én. Őszinte tisztelője József fh. s. k. III. Alcsuthon, 1891. 26/12. Tekintetes Főszolgabíró Uram ! Fogadja legőszintébb hálámat a nekem szívesen átküldött, Ön által szerzett „Hattyú dal“-ért, melyet azonnal átadtam gyermekeimnek, kik is betanulandják. Örvendek már az első előadásra, estélyi kis családi hangversenyeink egyikén. Magamat kedves emlékébe ajánlván maradok őszinte tisztelője József fh. s. k. IV. Alcsuthon 1891 28/11. Tekintetes Főszolgabíró Uram! Horváth Antal szándékáról az ő személye és szűkebb körű családjának letelepítése végett Szentgyörgymezőn, Írtam a m. k. miniszterelnöknek, ki ez ügyben valószínűen határozand. Családja áll Jónás Marcsa nejéből és Kati, Tuba és Lajos gyermekeiből. Népei gyűjtésére természetesen csak úgy hatalmaztam föl, ha leviszi gyapjúi jószágomra Biharmegyébe, miről azonban utólag végkép elált. Az ide szerződött vajdámnak vagyon 1 szobája egy uradalmi házban, berendezése áll 2 puhafa szekrényből két hason ágyJó napot aggyon isten. Megjelentem a tekintetes szolgabiró úr hivatására. Itthun van-e ? — Én vagyok az! — mondta a szolgabiró. Béni bácsi csudálkozott. — Ijjen fijatal és márig szolgabiró ? Hát az isten éltesse. — Amint látom még se bajusza, se szakálla. Ejnye, ha meg nem sértem, hogy híjják a kedves édes apját ? A kis szolgabiró mosolygott. — Nem érünk most arra rá Béni bácsi. Térjünk előbb a maga dolgára. Feljelentették, hogy tilalmi időben halászjegy nélkül halászott. Igaz-e ? — Nem igaz a’kkérem. — Tagadja, hogy nem halászott? — Igenis, tagadom. — Hiszen a halőrök rajt érték és el is vették a három csukát, amit fogott. — Nojszen az igaz, hogy három csukát böktem, de az csak nem halászat ! — Biz az halászat! Azért a három csukáért most elsőízben fizet száz koronát ! Béni bácsi elhült erre a szóra. — Három csukáért száz koronát 1 — Hja, aki tilalmi időben halászjegy nélkül halászik, arra a legkisebb büntetés száz korona. Béni bácsit most már a guta kezdte környékezni. — De tekintetes uram, hát van Istene az úrnak, hogy három csukáért száz koronát fizettet velem ? — Ami törvény, az törvény ! Megnyugszik az Ítéletben, vagy fellebbez ? Béni bácsi elkezdte rágni a bajuszát. ból, egy viaszvászon pamlagból, 1 asztalból, 4 székből, ami mind a sajátja. Mily nehézségekkel jár a sátoros cigányok letelepítése, én, mint kezdeményező legjobban érzem és teljesen egyetértek avval a nézetével, hogy ez csak a pusztán lehetséges. Itt is kieszközöltem Szütő Jenő főszolgabírónál, hogy betiltatott a falvak túli korcsmárosoknak őket beereszteni, mert ott csak verekedések színhelyévé válik minden mulatság, mig a pusztáimon, hol ehhez az alkalom hiányzik, igen jól viselik már magukat. Ma sürgönyöztem, hogy Horváth ne jöjjön ide, mert tudom, hogy hiába költ útközben és azután itt koldul, pedig épen ezen tulajdonról szoktatom el őket. (3 akart velem beszélni a vörösvári cigány vajda választásról, amihez se nekem se neki semmi köze sincsen. A háza végett várom a minisztérium határozatát, mert úgy vélem, hogy az is hajlandó hozzájárulni. Legalább eddig nagy kedvezményekben részesített a telepítési kísérleteim mellett és ezeket szándékozik mintául fölhasználni. Ahogy ez ügyben újabbat tudandok, közlendem. Addig kérem Horváthot az idejöveteltől visszatartani. Maradok őszinte tisztelője József fh. s. k. V. Alcsuthon, 1891. 29/11. Tekintetes Főszolgabíró Uram ! Sárközy György jelenleg bizonyítványt hozott a pomázi főszolgabírótól láttamozva, hogy ő a sátoros cigányok vajdája, és állítja, hogy Horváth Antal nem az. Ez itt tárgyaltatott Szüts Jenő Vaali főszolgabíró jelenlétében. Igazolása végett Esztergomba megy és kérem a főszolgabíró urat az igazság kiderítése végett e dolgot tisztázni, mi ci- gánytelepitési kísérletemre igen fontos, nehogy magam a magas kormányt tévutakra vezessem. Sárközyt régen ismerem, mig Horváthot csak rövid idő óta. Ajánlom magamat, maradván őszinte tisztelője József fh. s. k. — Hát nem enged tekintetes ur abból a száz koronából ? — Egy fillért sem. — Igazán nem enged ? — Tudja mit, Béni bácsi, ez a hely se nem piac, se nem bolt, itt nem lehet alkudni. Megnyugszik, vagy föllebbez ? Béni bácsi egy kissé még gondolkodott. — Nem föllebbezek én uram — mondta végre. — Mér föllebbezzek ? Azér, hogy még a vicispán is megtudja a dolgot ? — Hát bizony restelje is a tettét, Béni bácsi — mondta a szolgabiró. — Restellem is uram, hanem iszen én miattam eztán akár minden hal megdögölhet a Balatonban ! — És elköszönt nagy szomorúan. Az utón találkozott a komájával, aki megkérdezte : — Hol voltál koma ? — Itt a főbírónál! — Három csukát böktem, avvéget. — Oszt mire büntetett ? — Száz koronára. — Száz koronára? Az a gyerek?! Erre a szóra aztán kitört Béni bácsiból a keserűség. — Bizony az a gyerek ! Három csukáért száz koronát! Kutya világot élünk, az ember még egy kis halat sem foghat, mikor ott van előtte 1 Szerencséjükre, a koma pincéje előtt állottak. Ott aztán leöblítették a kesérűsé- get jófajta füredi rizlinggel. Szidták is tőle a halásztársaságot, meg az egész világot s mikor elváltak, megfogadták, hogy csak azért is halásznak. VI. . Fenséges Főherceg, Kegyelmes Uram! Hozzám intézett végtelen nagybecsű so- - raira legmélyebb tisztelettel van szerencsém Fenségedet értesíteni, hogy Horváthr Antal nálam jelentkezett, de oly túlságosa igényekkel, hogy azok foganatositäsäraß magamat hivatottnak nem érzem. O olyan lakást akar s úgy bútorozva,, mint az alcsuthi cigányvajdáé; s hogyy népei legyenek, kik felett parancsol, mán. eddig vagy 50 egyént gyűjtött maga i= körül. Miután pedig járásom területén össze—: sen csak 5 községben van s nem többd mint egy-egy családból álló s odavaló il-I letőségű kóbor cigány s miután nem volna ß célszerű ezeket mind együtt a megyes székvárosával összeépített Szentgyörgy- mező községben letelepíteni; hanem in—r kább jobb lenne ezeket illetőségi közsé--: geikbe külön-külön letelepíteni már csakd azért is, hogy igy elkülönítve helyi ható-c ság rájok könnyebben felügyelhessen sa ezt is pedig oly megszorítással, hogy ne~£ kik kóborolni, sem kóborcigányokat befo-c gadni nem szabad. Oda terjed alázatos kérésem : kegyes-c kednék Fenséges Uram értesíteni, hogyy; csak egyedül Horváth Antal részére, avagyy; a többi cigányok részére is gondoskod-fc jam-e házról s mely összeg erejéig bo-c csátkozhatoni bele s továbbá, hogy Hor-T váth Antal abbeli igényeit figyelembe ve-s hetem-e, hogy számára esetleg butorokróllc is gondoskodjam. Ha fenséges Uram parancsolja bármelyy percben kész vagyok ez ügy rendezésé-s nek megbeszélése végett Alcsuthon meg-g jelenni. Legmélyebb tisztelettel maradván Fenséges uramnak Esztergom, 1891. évi november hó 26-ánrn alázatos s kész szolgája Revisnyei Reviczky Győző főszolgabíró s. k.A tilREK. — Hymen hir Vettük az alábbi soro-o kát: „Katinszky Erzsiké — dr. Bárányt\\ Kálmán jegyesek. Muzsla—Eger. 1909;G< április hó.“ A szerelem szőtte két sziwh egyesüléséhez, igaz örömmel gratulálunk,5Íi — Gyula napja. Az elemi iskolák hét-le főn ünnepelték az ő fáradhatlan igazgató-öl juknak, dr. Fehér Gyula p. praelátus ka-ßj nonoknak névünnépét. A leányiskola nöjöi vendékeinek küldöttsége a hálás tanit|lii ványi szívből jövő üdvözlő szavak kiséjse rétében egy szép élővirág csokorral adtai tanujelét ragaszkodásának, szereteténekpk mig a tanítónői és tanítói kar testületilegel tisztelgett az ünnepeknél és tolmácsolta] jó kivánatait. De kézről kézre adták a gratulánsok a kilincset egymásnak, hogiíg a népszerűségnek és közkedveltségneklei örvendő főpapot, névünnepe alkalmábójod üdvözöljék. — Esztergomi fiú sikere Városunk fiaitis a messze távolban is figyelemmel kisérfrá; jük s örömmel registráljuk, hogy a budafßj. pesti kirakatverseny első diját: az aran^m érmet derék földink, Földváry Imre fővá-fev rosi előkelő kereskedő nyerte el. Az iropu dalom, a tudomány, a közélet terén van-ns nak jeleseink, nem kevésbé derék azonbartßc a közgazdasági pályán a magyar úri fiatalul Ságnak érvényesülni — ott még tág tééí van. Egy Viola (István) Ottó londoni elsöeí szabó műterem, vagy FöldváryUmreúuálm sikere egyaránt buzdító jelenségül^ szollos gálnak. A versenyről a „Pesti Hirlap*\\ következően emlékezik meg : Husvét vafev sárnapján délelőtt nagy érdeklődő közönhö, ség jelenlétében hirdette ki a zsűri í; kirakatverseny eredményét a Loyd-társung-, lat dísztermében. A megjelenteket SterK\s Henrik, a rendező-bizottság elnöke üdvöjov zölte, kifejtvén, hogy a kirakatverseny i
