Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 29. szám
4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. április 11. telep adataival bővült az uj címtár, a melyek első kiadásban nem voltak fölvéve. 3930 magyarországi és 190 horvátszlavon- országi, összesen tehát 4120 ipartelepről és azok gyártmányairól nyújt részletes felvilágosítást. Ez a címtár is, úgy, mint az első kiadás, első sorban az állami és törvényhatósági hivatalok és intézetek számára készült, hogy azok ipari szükségleteik beszerzésénél e segédkönyv segítségével a hazai közszállitásokat megismerhessék. De korlátolt számú példányban a közönség részére is utánnyomatott a címtár. Az állami és törvényhatósági hivataloknak díjmentesen küldetik meg a címtár, a közönség pedig 2 koronáért megszerezheti a „Hazai ipari beszerzési források“ kiadóhivatalánál (Budapest, V., Akadémia útba 3) Legcélszerűbb az összeget postán beküldeni. Az előirt címzés be nem tartásából késedelem áll elő a megküldés körül. — A vármegye egészségügyi bizottsága f. hó 27-én délelőtt 10 órakor a főjegyzői hivatalban ülést tart, melynek tárgya Bek- sics Gyula budapesti gyógyszerésznek kérelme, Muzslán felállítandó önálló gyógyszertár engedélyezése iránt. — Hevenyfertőző kórok Esztergom vármegye területén március hó II. felében előfordult hevenyfertőző kórok kimutatása. Torokgyík : Kőhidgyarmat, Párkány. Roncsoló toroklob : Esztergom város, Dorog, Sárisáp, Nagysáp, Kőhidgyarmat, Muzsla. Gyermekágyi láz : Esztergom város. Agy és gerincagyhártyalob : Kirva. Vörheny: Esztergom város, Tát, Lábatlan, Piszke, Dorog, Csolnok, Dág, Nagysáp, Dömös, Muzsla, Dunamocs. Hasihagyház. Esztergom város, Pilismarót, Ebed. Kanyaró : Köbölkút. Hökhurut: Mogyorósbánya, Pilismarót, Karva. Bárányhimlő: Esztergom város. — A fegyvertartás országos rendezése. Amint a vadászlapban olvassuk, a belügyminiszter a fegyvertartás kérdését az egész országra kiterjedő hatállyal rendezni kívánja. Ez annyival inkább kívánatosabb, mivel az orvvadászat fékentartása másként alig várható. Egyes erdélyrészi vármegyék kísérletet tettek a bajon szabályrendeletekkel segíteni, de ezek a bajt gyökeresen nem orvosolták. — Előíogatok a csendőrség részére. Több ízben előfordult, hogy egyes községek megtagadták a csendőrőrsök részére szükséges előfogatok szolgáltatását. Jekel- falussy Lajos honvédelemügyi miniszter erre vonatkozólag most a következő rendeletet adta ki: A csendőrőrs felszerelése kincstári vagyont alkotván, a tárgyai elszállítására a városok és községek tartoznak — a kilométerenkint járó díjért — előfogatokat szolgáltatni, ha az őrsöt más községbe helyezik át. — A legfiatalabb szerkesztő. Henry Campbel a világ legfiatalabb szerkesztője. Még csak kilenc éves és az Ohió állambeli Trontonban adja ki újságját, mely elég tekintélyes;számban jelenik meg Ezt a gyermekujságot az Unió sok államában olvassák és a szerkesztő zsenialitása nagy diadalokat arat. Most az amerikai lapok szerint a „fiatal és intelligens főszerkesztő“ Nevvyorkba érkezett, hogy ott a nagyobb újságok berendezését és irodáit tanulmányozza. A kis Henry kijelentette, hogy nemsokára nagyobb terjedelemben és naponta fogja megjelentetni a lapját. Mert most még kicsiny az újságja, hiszen előfizetési ára egész évre nem több öt centnél. — Karperec a lábon Persze a nőkén. Bármennyire hihetetlennek is látszik a hir, mégis igaz, a párisi lapok legalább mint valóságról Írnak róla. Divatba került ugyanis a rövid szoknya. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a láb sikkes legyen. Nos bizony ki is eszelték a divatot irányitó hölgyek. A bokán, a cipő felső be- fejezésekép karperecét kell hordani, még pedig természetesen úgy, hogy azt az ülés és járás alkalmával lehetőleg lássák az emberek, mert különben nem volna értelme. A fagon is meg van állapítva már. A karperec két fekete szalagból áll, mely acipő felső részét beszegi s eza színharmóniára való tekintetből borostyánkővel, vagy türkisszel vagy csiszolatlan rubinnal van kirakva. Ezzel a magasszárú cipőnek is bealkonyodott, mer ekkép a tavaszi ruhához csakis félcipő hordható. A balkéz és annak kiképzése a balkéz kiképzését az ifjúság tanítása és nevelése közben teljesen elhanyagoljuk. Ennek következménye, hogy az emberiség 95 %-a balkezének alig tudja hasznát venni, mi különösen a jobb kéz bármily könnyű sérülése esetén válig igen kellemetlen módon észrevehetővé. A háziasszony nem tudja tisztét ellátni, a munkás nem mehet munkába, pedig a tapasztalat már számtalanszor bebizonyította, hogy nehezebb munkák, igy például ásás, faapritás, cséplés, fürészelés, ügyesebben s több kitartással végezhetők, ha a munkás megszokja, hogy mindkét kezét felváltva használja. Iparosok, művészek sikersebben dolgozhatnak, ha balkezük a másik szerény szolgálójának szerepét vá- lalhatja. A túlnyomó jobb kezesség fő oka a szokásban rejlik. Újabban neves tudósok az okot az agyvelő jobb felének gazdagabb táplálásában vélik feltalálni, minek következtében a jobboldali szervek nagyobb erélyt képesek kifejteni. Mások ismét azt állítják, hogy ép a bal agyvelő fél hiányosabb táplálása vonja maga után a túlnyomó jobbkezüséget. Leghelyesebb persze azok véleménye, kik szerint az említettek helyességét a gyakorlattal kell bebizonyítani, igy tehát azon irányban is, vájjon mennyire lehet a bal kezet kiképezni. Amerikában e célból egyes iskolákban heti két órában gyakorolják a bal kezet szabad délutánokon rajzban és Írásban. — Korona Bioskop állandó mozgófénykép színház a Korona szálloda színházi helyiségében. Husvét vasárnap és hétfőn, árpilis hó 11. és 12-én nagy ünnepi díszelőadás. 1. A világhírű Steinheil-pör tárgyalása Párisban. (3 részletben). I. rész. A gyilkosság vádja. II. rész. Az első nyomok. III. Steinhelné hamis vádaskodásai és ki nem deríthető furfangjai. 2. A két jó barát, (színházi film) Bourles- que. Előadják a párisi Comedie Francais legjobb tagjai. 3. A farsangi pletyka, komikus. 4. Az ördöngős kovács, nagyon szép színes kép. 5. Az utolsó illúzió, dráma. 6. A hypnozis, komikus. 7. A makacs bérlő, komikus. Ezentúl, további intézkedésig, hetenkint három előadás lesz tartva és pedig minden szerdán, szombaton es vasárnap azonkívül minden ünnepnapon. = Központi Kávéházban a mai naptól kezdve a hírneves piheni sör kapható IRODALOM. — Uj Idők. Ami értékes a magyar irodalom műhelyéből kikerül, mindezt azon mód frissen megszerzi az „Uj Idők“. Munkatársai közt a szerkesztő Herczeg Ferencen kívül ott találni a toll, a rajzon és ecset java reprezentálóit. Regény, novella, vers, társadalmi és művészeti cikke minden ami megjelenik hasábjain, az irodalmi finomság jegyében készül. Illusztratív része csupa ötlet, mindig szórakoztató. Nincs közérdékű esemény, amelyről eredeti felvételekkel ne adna számot. Ak- tuálitásaival ily módon egy-egy hét lüktető életének illusztrált krónikása. Negyed- évenkint két eredeti regényt kezd és színes műlapot ad mellékletül. Ezek a tulajdonságok tették magas színvonalon álló hetilappá. Ennek révén kedvelt ismerős immár tizenöt év óta, a magyar úri famíliák szalonjában. Előfizetési ára ne- gyedévenkint 4 korona. Előfizetni lehet a kiadóhivatalban (VI. Andrássy ut 10.) vagy bármely könyvkereskedésben. CSARNOK. Acél kisasszony. Irta: B. bugarini Horváth Sári. Életemben háromszor találkoztam csak vele. Igaz, hogy legkevésbbé sem hasonlított a legtöbb hirtelen kötött leánybarátsághoz. És most, hogy egy csomó száraz gyöngyvirágot tartok a kezemben, érzem, el kell mondanom a történetét. Szinte álmomban vezetem a tollat. Mintha a tavaszi édes napsugárnak imám meg a meséjét, ami olyan rövid, olyan semmis és mégis fáj, ha az alkonyat elfojtja a mosolygását. Előttem van Acél kisasszony arca, amint nevetve, amerikaias fölénnyel, gesztusokkal gúnyolja ki a fiatal embereket, szeles mozdulattal fogva velük kezet bucsuzásul, mihelyt valami banális bók, vagy szerelmi nyilatkozatra került a dolog. Hogy hol szerezte ezt a nevet: Isten tudja. A szeme szürkés kék volt, néha komoly, legtöbbször édesen nevető, de soha elérzékenyült, romantikus pillantású. Egy-egy ötletes megjegyzésén a társaságbeli szerelmesek rovására, könnyezésig tudott kacagni. Ilyennek ismertem őt meg. Nagyon hamar megszerettük egymást. Hosszan eltudtam nézni a száját, a duzzadtat, a nevetőt és csodálkoztam a kacagásán. Mikor leányszokás szerint az ideáljáról kérdezősködtem, ő csak a bársonyos ajkait biggyeztette fel, mig a szemeiből millió — a férfiakat csúfoló manó hunyorított ki. Akkor még tél volt és Acél kisasszonynak nem volt egyéb gondja, minthogy a rózsacsokrot (vájjon melyik imádójától kapta ?) a muffjára ügyesen erősítse föl. * Májusban találkoztam újra vele. Szótlanul kapaszkodott a karomba és nem is vette észre, hogy mikor megpillantottam, egy kicsit megdöbbentem tőle Eddigi pajkos, valóságos fiús modora megváltozott, a szeme nagyobb, talán kékebb is lett és valami szelíd, bájos nyugalom ömlött el rajta, megnyúlt, sápad- tabb lett. Szerelmes vagyok, — mondta halkan, mikor már otthon voltunk s amint a régi, nagy karosszékbe belesüppedt filigram alakja, olyan volt a reá ömlő napsugárban, mint egy rococókép. Szerelmes vagyok és én nem tudom hogyan, de érzem, magának kell azt először elmondanom. Tudtam már mikor a télen találkoztunk, hogy mi sohasem leszünk egymásnak idegenek. Nem mehetünk el egymás mellett a sablonos ismeretség álcája alatt, mert van igaz barátság, van. Aztán majdnem suttogva tette hozzá — és szerelem is. Elmélázva tekintett rám, azután gyors mozdulattal egy arcképet húzott ki a zsebéből. Ez Ő. Mondta remegő hangon, amelyben teljesen elveszett a régi Acél kisasszony. — Meghalnék érte ! és — és nagyon szeret! A képre néztem. Csinos, de blazirt, köny- nyelmű arc volt az minden mélyebb kifejezés nélkül. A szemébe monokli csípve, az ajka körül valami különös gunyoros vonás. Istenem, ez az alak és Acél kisasszony ! Biztos ? kérdeztem kétkedő hangon. De a ragyogó, édes, gyerekarc nem engedett kérdezni többet. * Jó néhány hónap múlva újra megláttam őt ; szembe jöttünk, igy hát lehetetlen lett volna egymást elkerülnünk, pedig ő valószínűleg ilyesmit akart. Összerezzent. Mikor azután látta, hogy nincs menekülés, halálsápadtan nyújtott kezet. Ez a leány most úgy beillett a környezetébe, abba a komor novemberi homályba, ami a városra borult. Most vettem csak észre, hogy egész alakja remeg. A kezét nyújtotta, a kezét, amelyben egy eljegy- zési kártyát szorongatott. Az övé---m ondta félelmesen nyugodt hangon. Reményiem, hogy boldoggá lesz. — Réve- - dező pillantása mintha valami messze,, tova-tünt dolgot keresett volna. Megbor-- zadt. Nem tudtam volna most szólni hozzá, csak a kezét fogtam erősen, meleg szőri- - tással és vittem magammal őt haza, az s otthonos kis fészekbe, ahol nincs oly hi-- deg, mint odakün és oly sok szívben, ,i ahol talán majd felenged a köny. .Szinte 9 futottunk már; a leány olyan volt most 1; mint egy szép alvajáró, homlokába hulló c aranyos haj hullámaival. Lalán azt hittük mind a ketten, hogy y ha az ajtót becsukjuk magunk után, eltü- -. nik a szörnyű álom, a sötét árnyak s mi n felébredünk az édes reggeli fényességre, s 8 az egészből nem marad más, mint a me- -: legség és a szeretet. Ott ült már ismét, ahol régen, na- -. gyón régen, mikor még a boldogságról I< is tudott egy édes üdvösségteljes mesét, ,1 amikor még hitt a mesékbe, mikor még g gyermek volt szegény. Mozdulatlanul, szinte kifejezéstelen sze- mekkel nézett ki az ablakon, bámulta a fi havat, mely most nagy pihékbe kezdett J; hullni. Talán az elmúlt telet juttatták jl eszébe a táncoló fehérselyem hóvirágok, p talán arról meséltek neki. Legyen erős, p — mondtam, halkan bátorilóan — és be- széljen. Szótfogadott, de amint arcát felémfor- -• ditotta, megijedtem a kifejezésétől. Szerettem őt, ahogy talán még soha fi férfit nem szerettek s mikor megtudtam, p hogy másé lesz, imádkoztam a boldogsá- -j gáért. Könyörögtem, hogy a nekem leáldozó ö nap őreá süssön teljes csudás ragyogásá- -j val; boldog voltam, mert annak tudtam őt. .1 De most — nézze nálam vannak újra a b hozzá irt leveleim, egy leány lélek papírra b vetett bohó álmai. Barátainak dobta oda b mulattatás céljából mikor már egyéb szó- -< rakozást nem találtak. Akit a boldog, felejthetetlen órákban n legjellemtelenebbnek festett, akinek a tár- -- saságától óva intett, annak volt annyi r becsülete, hogy visszahozta hozzám. Oh! sirt fel keservesen, nem az fáj j_i nekem, hogy nem szabad szeretnem többé, , p nem, de megöl az a tudat, hogy bálvá- -i nyomat és saját magamat is, amiért imád- -I tam őt, meg kell vetnem. A hangja úgy csengett, mint a lélek-;-: harang, az utolsó szónál erősen, ércesen *n már. Felegyenesedett s ebben a pillanatban a újra ő volt a valamikori Acél kisasszony. . . Fehér homloka világított az alkonyfény-1 ben, az eljegyzési kártya és a levelek pe-J -s dig összegyűrve repültek a kandallóba. * Negyedszer láttam aztán a ravatalon, j Sok, sok fehér gyöngyvirággal volt tel? v hintve. S amint ott feküdt, mint a virá-I gai, tisztán, fehéren, megcsókoltam a hóm-; lokát. Sokáig néztem azt az átszellemült hideg, nyugodt arcot, s szerettem volm megcsókolni azt a szivet, amely oly hő- sileg tudta elbírni legdrágább álma elvesz-; tését, de eltudott némulni örökre, mikor egy idealizált jellem előtte semmivé vált.j NYILT-TÉR*) Kedden, e hó 6-án a Szél-utcában egy szürke szőrű macska elveszel A megtaláló illő jutalomban részesül, na a Bottyán-utczai Viola-fele ház házmesterének átadja.-il-c-5 he b 0 *) F, rovatban közlőitekért nem vállal felelőssége, a Szert.
