Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 29. szám

Esztergom, 1909.

XXXI. évfolyam 29. szám

Vasárnap , április 11.

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.

Felelős szerkesztő :

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Egész évre Fél évre .

Előfizetési árak :

DK PROKOPP GYULA.

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.

. 12 kor. Negyed évre . . 3 kor.

. (» kor. Egyes szám ára 14 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér.

Laptulajdonos kiadók :

Dr1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc.

Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.

===== Kéziratot nem adunk vissza. =

Husvétkor.

A Golgotára ráborult az éjek éje. \Az égen lomha felhőtömböket hen- igerget át a szél. A Libanon céd- írusai megrecsegnek. Az Ítéleti vi- ihar egy haldokló Isten kinjait zo- •Ikogja, akinek véres homlokáról jporbahullt a töviskoszorú.

S az Isten-ember ajkából kihul- llanak ezek a szavak :

— Eli, Éli, lama sabaktani ! JUram, Uram, mirt hagytál el en- jgem !

Hát még 0 is. Még 0 is érzi egy- aszer életében, hogy elhagyatott.

Még szemünkben csillog a virág- / vasárnapi ragyogó jeruzsálemi kép. \Áz a nevető, mosolygó diadaléit. JEgy leboruló, kevély, büszke város. ^Pálmaágakat hintő, hódoló nép. És sa hódoló lelkek között az ünnepelt, fi fölmagasztalt, megértett Ige.

S ma már a legnagyobb hóditó Bajkán is — elkeseredés, a legszo- nmorúbb finálé: Éli, Éli, lama sa- d baktani!

Nézzünk arra a két, összerótt faldarabra. Rajta lóg megfeszítve az 3Eszme és a világrend minden kér- bdőjele. Az ajka mintha mondaná:

, „Esztergom és Vidéke“ tárcája-4.- -■ ......... ■ ‘ S

zerenád.

— Wilde Oszkár. —

L Ageus tengerének barna selymén X Lágy szél simítja le a ráncokat. k Az őrök alszanak az éj nagy csendjén.

X Liliompárnán tépd szét álmodat!

•V! Jöjj ■ A tenger márványpartjára tolva, Elrejtve vár tyrusi sajka rám ;

Feszül, dagad már a biborvitorla:

0 Oh, jöjj hozzám szerelmes, szép arám !

,VL Nem jő őszinte és igaz szavakra !

{X Szerelmes eskükön nevet csupán.

FL Jót — ily szépen s kegyetlenül kacagva Iá Sosem beszélnek valaki után.

01 Igaz szerelme tépi gyenge lelkét,

L Nem érezte üdvét sohase tán.

2, S én is hiába csengtem szerelmét á S szerettem, mint a gyermek, igazán.

Ifi Mond, révész, hol a part fövénye ázik, tk Arany hajából jő a fény talán ? rí Vagy csak valami kósza fény cikázik k A passziflórák gyémántharmatán ?

Sy Jöjj és mondd meg őszintén jó matrózom : tX Ez itt az ö lágy liliomkeze? yí Vagy csak, amint a sajkán ringatózom, k A homok fénylik, ezüsttel tele?

Feszítsetek föl! De én nem halok meg! Föltámadok!

És itt az ünnep, a legnagyobb, a föltámadásé. Hajnalán felriadnak álmukból a harangok. Az elnémult öröm magasba tör. Az eszmék titkos, égi nyelvén ujjongva zengi a zsolozsma hangja, hogy az eszméknek a sirt hiába ássák: feltámadnak. A homályos dómok ölén susognak a zászlók: „Füstösen, megtépve csüng le szárnyunk, mint a viharvert madáré; de egy-két óra csak . . . és a föld élj viharra dobban: mi megint a régi, igaz lobogók leszünk ! Most itt merengünk fakón, pókhálósán, szinte szégyel- jük magunkat. De lesz idő, mikor újra kigöngyölnek minket, a szabadság dala harsog, mi leventék kezébe lengünk: föltámadunk!“

És ime; a föltámadt Krisztussal egy zsolozsmáshangú, ájtatos légió hozsánnáz a lobogók alatt.

Minden halál után föltámadás és minden harc után béke jő.

Alig egy-két napja még háboréis hírek bontogatták véres zászlóikat. Fölverték a nemzet nyugalmát, ki hallgatva várta, hogy mikor hívják szembenézni a halállal.

Nem, non! Efényt nem harmat szőtte, fonta. Ez nem a halvány, ezüstös homok.

De 0, maga, aranyhaja kibontva S kezei e fehér liliomok.

Szálljunk pilótom, messze van még Trója ! Markoljon a habokba a lapát!

Sajkánk a görög partok öblét rój ja,

Viszi az Élet-királynőt, magát.

Az ég kék alja átmegy ott már röttbe. Egy óra múlva itt a pirkadás.

A parton ! Oh, a parton '. Drága nőm te ! Gyorsabb legyen az evezöcsapás !

Csak Trója-partra! Surranó lapátunk A tenger tükrét törje össze mind! Szerelmesem, már nemsoká kiszállunk : Az örök boldogság bársonypartja int.

Fordította : Drozdy Győző.

szerelem iskolája.

Irta : Drozdy Győző.

(Megírták az újságok, hogy Albionban Perrotné asszony iskolát nyitott fiatal leányok számára, melyről a férfiak meghódítására, szóval a szerelemre tanitja őket. Nekünk sikerült végighallgatnunk egy órát a szerelmi trükkök tanfolyamán s le is írjuk ezt a sziv-tréninget a magyar lányok okulására.)

De a borús ég kiderült felettünk. A rettegést fölváltotta a nyugalom. A béke fehér galambja végigröpült az országon. És a bömbölő ágyuk zenéje helyett, most a föltámadás himnusza hömpölyög végig Hunnián.

Ennek az országnak régen nem volt ilyen ünnepe. A sírjából feltámadt békét most hordozzák körül az országban. Ami husvétunk kétszeres ünnep lehet, mert a mi ajkunkról nem rebbent el még a leg- szomorubb finale:

— Éli, Éli, lama sabaktani !

Hesperus.

A megye székház kérdése.

Hónapok óta a legaktuálisabb kérdés : a megye székházának átalakítása. Megyénk annaleseiben már a hetvenes évek végén találkozunk a székháznak bővítésével, amidőn ama tervezetnek, hogy a megyeháza udvarán keresztbe egy épületrész emeltessék; időszerűséget az adott, hogy akkoron még a járás- bíróság foglalta le a székház helyiségeinek számottevő részét.

Az elmúlt harminc év alatt többször kisértett az átalakítás kérdése,

Perrotné: A lapokban megjelentek az első versek, az eresz alatt a fecskék, a mezőkön az ibolyák : itt a tavasz !

Egy miss: ... És a szerelem !

Perrotné; Igen: itt a sziv-szezon. Erre a szezonra akarom én előkészíteni önöket.

Kórus: Jaj, de édes a néni!

Perrotné: Önöknek ebben a szezonban teljes diadalt kell aratniok a férfisziveken, ha megfigyelik tanításomat. A férfiak egész légiója fogja ostromolni sziveiket. Küzdeni fognak, mint a mítoszok istenei, kezeikért. Egy tekintetükért a halálba mennek. Egy mosolyukért százan hullanak el. S egy csókjukért a pokol kapuit is bedöntik !

Kórus : Hurrah ! Hurrah !

Perrotné: A hóditás legfontosabb fegyvere : a szem. A szem nyil, amely sebez; paizs, mely megvéd az illetéktelen vallomásoktól ; s ha kell: költemény, mely emel, lelkesít, bátorít. A szem, kedves növendékek, tűz, melyből szikrák cikáznak a férfiak szivébe ; balzsam, mely sebeket gyógyít; és biró, mely büntetés feloldoz. Mi is hát a szem, miss Ketty ?

Miss Ketty: A szem nyil, paizs, költemény, tűz, balzsam és biró.

Perrotné: Úgy van. A szem olyan fegyver, mely mindig talál. Csak az a fő, hogy sose oda célozzunk vele, ahová találni akarunk. Én most bemutatom önöknek a kardinál-formulákat és cselvágásocélszerűségi, majd pedig bizonyos tekintetben kényelmi szempontokból.

A közelmúlt évek uralkodó nézete, állandóan felszínen tartotta a székház kérdését, mely a legkülönbözőbb változatokban, még mindig napirenden van, és valljuk meg, nem egészen menten bizonyos személyi motívumoktól, amelyeken úgylátszik, mindig hajótörést szenved a kivitel.

Hosszú vajúdás szülte azt a határozatot, mely a törvényhatóság bizottságának legutóbbi ülésén hozatott.

Azt hittük, ezzel a határozattal meg van pecsételve a székház sorsa, de apró cseprő személyi érdekek még mindig szitani látszanak az elégedetlenség üszkét, amiben az, az igazán sajnos, hogy a személyes vonatkozásokba főispánunk személye is bele van vonva és pedig oly- képen, mintha ütközője azoknak ő volna, pedig köztudott és el nem vitatható, hogy a főispáni hivatalos helyiség és szállás elhelyezésének kérdésénél főispánunk higgadtságán és tapintatosságán múlott, hogy a kérdés könnyen megbosszulható, személyes élű következményeket nem provokált.

Igazán érthetetlen volt az az állás- foglalás, mely a kormány képviselőjének hivatalos helyiségeit és meg- szálóját a székháznak olyan részébe * * *

kát. Hogyha a lankadatlan küzdőt bátorítani akarjuk, szemhéjainkat megfeszítve szétnyitjuk ; a szemgolyókba mosolyt és tüzet varázsolunk és igy beleszegezzük tekintetünket a férfi szemébe, amely rögtön lehunyódik. így : (Szemét erősen kinyitja. A golyók kidüllednek s kínjukban mosolyognak, meg sírnak.) Próbálja csak miss Mary ?

Miss Mary : (Próbálja.)

Perrotné: A felső szemhéját feljebb. Bal szemével egy kissé jobbra nézzen.

Miss Mary: (Bal szemével jobbra néz.)

Perrotné : Jobb szemébe öntsön mosolyt.

Miss Marry: (Mosolyt önt a jobb szemébe.)

*Perrottné: S most mutassa meg, hogyan mén át szeme az alapállásba. (Mary mutatja.) Ne olyan gyorsan. Úgy, úgy. (Előveszi kalkulus könyvét s beír egy kitűnőt.) Leülhet. (Az egész osztály kidül- leszti szemét. Jobb szemükkel balra s a ballal jobbra néznek. De a mylady folytatja.) Most megmutatom, hogyan adjuk tudtára a harcosnak, hogy győzött. Mikor a férfi kétségbeesetten néz már a szemünkbe, úgy, mint egy nagy kérdőjel : mi is nyissuk ki mereven szemünket. (Mutatja.) S mikor már a férfi látja saját alakját belerajzolva szomorú szemünk tükrébe : lassan, ameddig egy hosszú sóhaj szokott tartani, engedjük le a szomorú tükrökre a halovány függönyöket. (Leen-