Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 1. szám

2

ESZ7EPCVIDÉKE.

1909. január 1.

X-et, a nagy ismeretlent. Mert szükségünk van rá. Nagy események fejlődnek a Balkánon s ha nem lennénk, szorulna Ausztria. Boldog az a Ferenc, kinek a vezetékneve Kossuth és boldog Ausztria, mert Magyarország a testvére. Van nekünk vérünk az ő érdekében elég. Szóval, ez az újév csak annyiban kü- lömbözik a többitől, hogy a háború jegyében születik. Ez új vonal az év pasztelljében. A többi mint kópia. Küzdöttünk mi már babonákkal, traditiókkal és nehéz dogmákkal : megküzdünk még a forradalommal is.

Itt az újév! Itt az újév! Garázdálkodnak a buékás ismeretlen, ismerősök. És ez a legkeserűbb.

A Kaszinó közgyűlése.

Karácsony másod napján d. u. 3 órakor tartotta Kaszinónk 64-ik évi rendes közgyűlését, a tagok élénk érdeklődése mellett. Az elnöki szék üresedésben lévén, Islvánffy Elemér igazgató nyitotta meg a közgyűlést, megnyitójában említést téve az egyesület történetének eseményeiről. Tartalmas és gondolatokban gazdag bevezető beszéde után dr. Brenner Antal titkár olvasta föl titkári jelentését, melyet a következékben ismertetünk.

Tekintetes Közgyűlés 1 Mélyen tisztelt Uraim !

Az Esztergomi Kaszinó életében elértünk a 64-ik év zárókövéhez. Egyesületünk történetének lapjai a mai nappal ismét egy évvel záródnak le, erős bizodalmát ébresztve mindazokban, akik városunk ezen legrégibb és legelőkelőbb egyesületének lelkes tagjai.

Immár két év óta van szerencsém betölteni Kaszinónk titkári tisztségét és ezen idő alatt volt alkalmam megfigyelni társadalmi viszonyainkat, vonatkozásban az egyesületi élettel. Tapasztalataim szomorúak. Egyesületünknek, amely több, mint

vannak és nagyon megharagudott, amikor megtudta, hogy Liponovszky már megint nem adta oda a lányának a Pestről küldött virágbokrétát.

— De hát miért tetted ezt János ? fakadt ki bosszúsan a tiszttartója előtt.

— Nagyon elhervadtak az utón ! — felelte Liponovszky közömbösen.

II.

Liponovszky János nem egyedül dolgozott az ifjú Gáth megrontásán. Nem is tehette volna, mert hiszen az ilyenhez szükség van külső emberre, maga mellé vette hát társnak a zsigárdi örményt. Az örmény volt az alsó Tiszavidék uzsorása.

A tiszttartóház belső szobájában mélységes számadásba merültek Liponovszky János és a zsigárdi örmény. E tanácskozás két óra hosszat tartott s a végén e szavakkal búcsúzott Liponovszky a vendégétől :

— Tehát eljutottunk az utolsó stációhoz. A hitelt meg kell vonni az egész vonalon. Egyszerre, váratlanul jöjjön minden. Nekem majd gondom lesz rá, hogy semmi okos dolog ne jusson az eszembe. S egy félév múlva kezünkben lesz a Gáth birtok !

— A kezünkben lesz . . . ismélelte az örmény kajánul.

Liponovszkynak fenyegetővé vált a hangja:

— De aztán el ne feledkezzék egyikünk sem a titkos szerződésünkről!

— Oh, oh, kérem szépen — hunyor- gatta apró, zöldes fényű szemeit az örfelszázadnak viszontagságait, bajait sikerrel kiállotta, amely fennállásának 64. éve alatt városunk társadalmi életében vezető szerepet vitt, mindinkább kell éreznie azt az áramlatot, amely a polgárság rétegeit mereven elválasztani igyekszik és amely mozgalom végeredményében társadalmunk széttagozódását célozza. Társadalmunk szociális bajai, amelynek hatását mindnyájan érezzük, Kaszinónk társas életén is nyomot hagynak, azok hatását mi is érezzük és mi, akiknek hivatalos kötelességünk az egyesületi élet fejlesztésében közrehatni, annak eszközeit felkutatni és alkalmazni, aggódva látjuk, hogy törekvéseink társadalmunk rideg közönyösségén hajótörést szenvednek.

Az egyesületi élet, melynek szükségét minden művelt embernek éreznie kellene, városunkban sajnos végnapjait éli, s különösen társadalmunk művelt középosztályáról, melynek legértékesebb elemeit bírja Kaszinónk tagjaiul, elmondhatjuk, hogy nem méltányolja és pártfogolja eléggé az egyesületek életét fentartó elemét képező társas életet, nem keresi föl azt a helyet, ahol feszélyezetlenül élhet azon céloknak, melyekért a társas közü- letek megteremtettek.

Ezen ténynek sajnálatos konstatálása után engedjék meg m. t. Uraim, hogy rátérjek az 1908-iki esztendő kaszinói történetére. Történetünket gyászlapjaival kezdem. Kaszinónk közel két év alatt, immár második elnökét vesztette el Niedermann Pál kir. tanácsosban. Alig másfél évig vezette teljes odaadással, meleg vonzalommal és érdeklődéssel az egyesület ügyeit, már is ágyba döntötte a gyilkos kór a hatalmas, életerős embert, akiben reméltük, hogy egyesületünk felvirágzásának erős biztosítékát fogja bírni. Reményeinket megsemmisítette egy meleg júniusi napnak lesújtó hire, mely Niedermann Pál halálát jelentette. Álljunk meg egy kissé az emlékezés érzésével és küldjük gondolatban mégegyszer hó lepte sírjára az őszinte becsülés, szeretet és tisztelet önzetlen érzéseiből font babér koszorúiát. Habár a választmány annak idején gyászának a nagy veszteség felett' érzett fájdalomérzetének és az elhunyt érdemei iránt táplált elismerésének elévülhetetlen jeleit kifejezésre is juttatta, mégis úgy gondolom, hogy a Tek. Közgyűlés, mely kétszer ajándékozta meg bizalmával Niedermann Pált, kötelességet teljesít, ha volt elnökének elhunyta fölött érzett mély gyászának jegyzőkönyvében kifejezést ad és az ő kiváló érdemeit e helyen megörökíti.

mény, — két ilyen úri ember, mint mi, nem csapja be egymást . . .

III.

A tisztartóházból lélek-szakadva futott valaki a kastély felé. A tissztartó-kisasz- szony volt. Nagyon sietős lehetett a dolga, mert észre sem vette, hogy hátul két fonatban leomló haja kibomlott s a kis hímzett fehér köténye valahol elmaradozott.

Mikor a kastély-udvarra ért, akkor ijedt meg attól, amit tenni akart.

Gáth György, aki véletlenül becsületből ismét a birtokán időzött, épen az agarát idomította az udvaron, amikor megpillantotta a befelé futott tiszttartó-lányt. Udvariasan sietett eléje és némi izgalommal kérdezte meg :

— Velem óhajt beszélni kisasszony ?

•— Igen, igen — mondta a lány elfúlt lélegzettel és félénken, aggódva nézett körül az udvaron.

Gáth fölfogta e pillantás jelentését.

— Talán tanuktól tart? Menjünk fel a kastélyba.

— Nem, nem ! — riadt fel a lány. — Elmondom itt. De . . .

Ekkor ismét elakadt a hangja és kérő- leg nézett Gáthra.

— Gáth zavarban volt. Lassú, bizonytalan hangon mondta : y,

— Úgy érzem, valamit kérni akar. Ígérem, ha csak módomban lesz teljesítem.

— Óh, igen, igen, — kapott mohó örömmel az utóbbi kijelentésen a lány — én csakugyan kérni akarok. Amit kérni fogok, az majd különösnek tetszik

Alig múltak el az egyesület gyászának napjai, máris újabb veszteség érte kaszinónkat. Ivanovits Bélában egyesületünk sok éven át volt agilis igazgatóját és régi érdemes tagját vesztette el. Az elhunyt Kaszinónknak alig pótolható lelkes pártfogója és állandó látogatója volt, akinek egyénisége a Kaszinóval mondhatni összeforrt. Elvesztését sokáig érezni fogja társas életünk, mely kevés oly tagot bir, mint Ivanovits Béla volt. S ha érezzük a veszteségét, fejezzük ki gyászunkat újból s bár fájdalmasan érint, idézzük föl emlékét ide, ahol ő oly jól érezte magát és a honnan oly gyorsan elkeltett távoznia egy jobb hazába. Indítványozom, hogy Ivanovits Béla volt tagtársunknak emlékét jegyzőkönyvünkben örökítsük meg. Ha- lottaink voltak még a lefolyt évben Ober- mayer Gj/örgy, Vaszary László és Dobó Gyula tagok, akiknek elhunytáról szintén részvéttel kell megemlékeznem. Említettek közül Obermayer György a régi Kaszinónak sok éven át igazgatója volt s mint ilyen az egyesület fejlődésében nem kis érdemet szerzett.

Eltérve jelentésemnek e szomorú részétől, ismertetni fogom Kaszinónk társas életét. Mozgalmas, élénk, pezsdülő kaszinói társas életről sajnos nem számolhatok be, mert az elmúlt évre is ránehezedik a modern társadalomnak az egyesületi életet és annak fejlődését hátrányosan befolyásoló berendezkedés, mely a közelet napszámosát inkább kávéházakba, mint a kedélyesség, fesztelenség, otthoniasság és a minden testi és szellemi igényt kielégítő kényelem és berendezés eszközeivel elvi- tathatlanul magasabban álló klub helyiségbe vonza. A társas élet Kaszinónkban az elmúlt évekhez hasonlítva nem mondható élénkebbnek, sőt azt tapasztalhatjuk, hogy a kávéházak mindjobban elvonják a kaszinó kellemes helyiségeitől azokat, akik egyesületünknek azelőtt szorgalmas látogatói voltak. Élénkségről és látogatottságról, csak -"Z év bizonyos időszakaiban szólhatunk, mikor is feltűnnek a régi jó idők képei, melyek élénk klub életet tárnak elénk. De mindez csak múló kép, melynek állandósítására minden igyekezetünk hiábavalónak, meddőnek bizonyult. Eredményt és az állapotok javulását csak a m. t. tag uraktól várhatunk, akiknek ha ezen régi egyesületnek lelkes tagjai, kell érezniök, hogy az egyesület helyiségeinek látogatásával és a Kaszinó pártfogolásával csak egy kellemes kötelességet teljesítenek, melyet az igazán megérdemel.

Egyesületünk a tagok szórakoztatása tekintetében az elmúlt évben sem maön előtt. ígérje meg, hogy nem fog kutatni kérésem okai iránt.

— ígérem.

— Köszönöm. Most pedig hallgassa meg kérésemet. Ma, még ebben az órában küldje el szolgálatából az apámat. Azonnal!

Heves, görcsös zokogásba fúltak utolsó szavai. Gáth meglepődve nézett rá. Mindent várt, csak erre a különös eshetőségre nem számított. Szinte önkénytelenül felelte :

— Ez lehetetlen . . . Nem értem a dolgot . . . Ezt nem tehetem . . .

A lány kétségbeesetten vetette rá tekintetét :

— Tegye meg, tegye meg ! . . .

— De ilyet? Igazán különös . . . mormolta Gáth zavartan. Soha, soha!

A lány még egy utolsó, kétségbeesett erőfeszítést tett.

— Nem teszi meg ?

— Nem! Nem tehetem. Nincs okom rá!

— De van! — csattant fel ekkor elszántan, szinte ridegen a lány hangja.

— Hogyan? Nem értem.

— Hallgasson ide ! Az előbb azt kívántam, hogy ne kérdezősködjék különös kérdésem okai iránt. Most magam állok elő velük. Hát értse meg. Az apám tönkre akarja tenni önt. Még egy félév s önnek nem lesz egy talpalatnyi földje sem nagy birtokából. Hiszen háromnegyed része már úgy sem az öné. Ezt ön is tudja. Elvitte a szárazság, a rossz vetőmag, a zsigárdi örmény, akinek lábán kellett eladni a termést, sőt egy-két hold is utána úszott, csakhogv ön hamar kapjon pénzt pesti

radt hátra. A farsangi szezonban két műkedvelői szinielőadást és egy kabarét es télyt rendezett. Mindhárom est fényes sikert és maradandó emlékeket biztosított kaszinó kebelében működő műkedveli társaságnak. Bátran elmondhatjuk, hogy a kaszinói estélyek és előadások minden tekintetben elsőrangúak, merítve ezek bírálatát közönségünk állandóan lelkes hangulatából és meleg pártfogásából. Indítványozom, hogy az említett estélyek szereplőinek szives fáradozásait méltányolva, azoknak jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák.

E helyen említem meg, hogy az Esztergomi Hajós Egyesület a választmány készségéből sikerült mulatságát ugyancsak egyesületünk helyiségeiben rendezte mely alkalommal a kaszinó a város intelligenciáját majdnem teljes számban vendégül láthatta. A tagok óhajtásához képest az egyesület 4 Ízben adott társasvacsorát, melyek azonban az elmúlt évek összejöveteleihez képest gyér látogatásúak \ ltak.

Gondunkat és érdeklődésünket képezte az is, hogy a tagoknak a nyári, meleg időszakban a szórakozást kellemesebbé tegyük. E tekintetben bírjuk az Esztergomi Torna Egyesület szívességét, mely- lyel egyesületének kerthelyiségét tagjainak rendelkezésére bocsájtotta. Annak idején sokan a két egyesületnek egy bébi vadását emlegették, mint olyat, amely a Kaszinó előnyére volna és amely a Kaszinónak nyári helyiséget biztosítana. A kérdéssel behatóan foglalkozunk és annak lehető megvalósítását jövendő céljaink egyikének tartjuk.

Azon állandó panasz következtében, melyek az egyesületi biliárd asztalok használhatóságát kifogásolták, szükségesnek tartottuk a bajok gyökeres megszüntetését. Ezt illetőleg tehát a választmány határozatából kifolyólag a régi biliárd asztalokat eladva, teljesen újakat szereztünk be, melyek szakértők nyilatkozata szerint a legkényesebb igényeket is kielégítik. A tagok óhajtásához képest a közel hónapokben egy billiárd verseny rendezését tettük kilátásba, melyben a nem tag játékosok is résztvehetnek.

Nem épen kedvező pénzügyi helyzetünk dacára, igen előnyös feltételek mellett és jutányos árban egy nagy arányú Burchard Bélaváry-féle olajfestményt is szereztünk az egyesület részére, mely billiard termünknek igen előnyös díszítéséül szolgál.

Sok év elmúlta után ismét egy kegyes adományról lehet említést tennünk. A régi

mulatozásaira. Igaz ez ? Hát látja, egy félév van kiszabva még önnek s azon ui ez a föld nem az öné, hanem a zsigá li örményé és az én . . . apámé! Érti ? Ont tönkre akarják tenni és tönkre is fogjál' tenni. Miért? Nem tudom. De titkos szet- ződésük van, hogy azután megfelezik egymás közt a birtokot. Ma hallgattam k őket. Hát értsen belőle és mentse meg magát. Kergesse el az apámat . . .

Mint egy szárnyalőtt galamb, úgy vergődött az utolsó szavaknál a lány. Gáth csak értelmetlenül, bambán bámult rá. Nem értette egészen a dolgot, de egyszerre csak. mintha világosság gyűlt volna fel a fejében.

Egyszeribe tisztán látta a komplotot, amit ellene szőtt két pénzéhes ember. Egy kissé megborzadt tőlük, a lelkűk csúnyaságától és a rettentő végtől, amelyet az ő számára terveztek. Vad harag fogta el. De ekkor tekintete a szepegő, vergődő, halovány lányra esett. Valami meleg, nagy gondolat fogta el, valami lázba ejtő, gyors és diadalmas elhatározás és fölgyult tekintettel mondta:

— No várj csak, Liponovszky János ! Mégis csak én főzlek le téged. Nálam marad a vagyon és én rabolom el a te kincsedet! . . .

Ezzel megfogta a leány kezét és sze relmes gyöngédséggel mondta neki:

— Gyerünk az apjához, megkérem tőle a lánya kezét ... Az ördögtől az angyalt . . .

'•‘ryV