Esztergom és Vidéke, 1908

1908-03-08 / 20.szám

már előre tudtuk, hogy az országban az első helyen állók közé tartozik és rrií is azon tapasztalatot szereztük, hogy Győr város pénzkezelése és számvitele a legmodernebb színvonalra van emelve. A rendelkezésünkre bocsájtott óriási és tanulságos anyag bő alkalmat nyújtott küldetésünk céljára, a beható tanulmányozásra és az itt szerzett tapasztalattal véljük a pénzvitelünket és pénzkezelésünket ami sajátos viszonyainkhoz képest úgy alkalmazni, hogy számviteli és pénzkezelési rendszerünk a felsőbbség kívánalma szerint, lehetőleg tökéletes legyen. A győri pénzkezelés és számvitelből kidomborodik mindazon kellék, amire a mai kor követelményei szerint törekedni kell, hogy a város pénzkezelése és számvitele modern alapokra legyen fektetve, a mely nem egyéb, mint hogy ne csak a közig, számfejtést teljesítse a számvevőség, hanem maga a számvevőség végezze a pénztári számfejtést, könyvelést és bírálatot, ugy, hogy a pénztár tisztán a pénz és érték bevételezéseivel és kiadásával, szóval csupán pénzkezeléssel foglalkozzon. Az érvényben levő szervezési szabályrendeletünk szerinti pénzkezelési és számviteli rendszer elismerésre méltó módon nyújtott utat egy jobb kezelési módszernek, megszüntette a létezett késedelmeket és arra volt irányítva, hogy a város háztartási dolgait is rendes mederbe terelje. Sikerült is a cél, mert tények bizonyítják, hogy a házi pénztári ügyek is a normális viszonyok közé kerültek. Ezen rendszerük szerint azonban számvitelünk súlypontja inkább a pénztárakban, mint a számvevőségben van letéve, mert ugyanazon személy, aki a pénztári számfejtést végzi, teljesiti a könyvelést is, a számvevőség az ellenőrzéshez főleg az okmányolt számadások bírálata által jut, ami az ellenőrzést nehézkessé, hosszadalmassá teszi, áttekintés tekintetében már a megszabott idő rövidségénél fogva is könynyen hiányos lehet, szóval a jelenlegi rendszernél a jelenlegi számvevőség már megtörtént tényekkel áll Ott kószál az új Babilonban egy-két merész, új dalú, nagy-szittya délibáb-fiú. Van bennük őskor, Ázsia, Ögyek-vér, puszta, vadság, nomádság. És Nyugat, világváros, meg huszadik század. Az ő új dalaikra az égboltozat veri az ekót. Láng-dalaik csóvájával írják fel az égre az új Hahó, halihót. Még most félnek e lángoktól, mert babonásak erre és barlangvilágot élnek. De egy-egy Nap lesz minden szikrájából az új tüzeknek. Jertek hát, óriás hüvelykmatyik, pólyás aggok. Hozzatok avas ponyvákat az új Napok elé, hogy ne lássák őket. Jertek azzal a híres magyar fokossal: üssétek a Napot. Csak azok élnek örökké, kiket agyonütöttek. Szent muzsika lesz a mi jajgatásunk : Hahój halihó. Zsoltár a Harmóniának. Imádunk Harmónia és áldunk. Bár ez hűtlenség részünkről, akik a Disszonancia üszkös méhéből születtünk. Disszonanciaasszony volt az anyánk. Te légy az istenünk. Fogadd tömjénes, kenetes zsoltárunkat : Hahó, halihó. Harmónia, nem szeretett téged jobban Kadmosz, akinek örök asszonya voltál, mint mi. Olyan vagy te, mint az istenség. Hiszünk benned alázattal, megadással és szándékkal. De nem ismerünk. Csak sejszemben, ahol a megtörtént hibák, vagy mulasztások, ha ugyan pótolhatók is, pótolva helyreigazítva lesznek, mig az uj rendszernek az a célja, hogy hibák, mulasztások ne történhessenek meg. E körülmény okozta tehát folyton, hogy Esztergom város számadásai későn kerülhettek a közgyűléshez és későn juthattak át a törvényhatóságokhoz. Nem gondoljuk, hogy a jelenlegi pénzkeze'ési és számviteli rendszerünk a győri mintára való átszervezése személy megtakarítással járna, mert, ha figyelembe vétetik, hogy a jelenlegi szervezetben a mostani számvevőség szervezete nagyon is hiányos, ugy, hogy egyéb elfoglaltsága mellett a tulajdonképeni hivatásnak is csak hiányosan felelhet meg, ha figyelembe vétetik azon körülmény, hogy az uj szervezetnél ellenőrzés szempontjából nagy suly fektetendő arra, hogy a közigazgatási számfejtést, pénztári számfejtést, könyvelést és bírálatot, ugyanazon személyekkel végeztetni nem szabad, ugy, kétségtelenül meghiúsul azon szándék hogy az uj szervezet megtakarítással járhat, sőt az ellenőrzés tökéletesítése, a számvevői teendők jobb ellátása valószínűség szerint a jelenlegi személyzet kiegészítését is vonja maga után, amely létszám még inkább kell, hogy emelkedjen, ha nem egy, hanem két pénztár mellett foglaltatnék állás. Folytatólagos utunk Szombathely városba vezetett. A pénzkezelés és számviteli rendszer itt is hasonlít a győrihez, azzal a külömbséggel, hogy az adóügyosztály élén nem alszámvevő, hanem könyvelő tisztviselő áll. Csekélyebb személyzeténél fogva ugy tapasztaltuk, hogy a győri rendszer precisitásain némileg tágítottak, illetve a győri rendszert némileg módosították. Ugyanez áll körülbelül a komáromi pénzkezelésre és számvitelre nézve is, mindkettőre nézve azonban ki kell jelentenünk, hogy rendszerükben egyébként kitűnőek ós teljesen megfelelők. Pozsony pénzkezelése és számviteli rendszerének tanulmányozásánál velünk részt vett még a p, ü. tünk, érzünk, tudunk. És kívánunk téged Harmónia-asszony. Mert fáj bennünk anyánk zavaros, szertelen, tarka vére. Fáj nekünk, hogy nélküled vagyunk. Hogy szomorú kacagással, édes kínokkal, halk sivítással nélküled vagyunk. Veled édes lenne fájni. De nélküled keserű, nagy fájás az élet. De azért imádunk. Mert kiket te ölelsz, Harmónia-asszony: azok mind filíszterek, szürkék és tucatból valók. De minket megölne a csókod, Harmónia. De azért imádunk. Mert megszeretnénk halni. Hogy mint filíszterek nászra kelhetnénk veled. Mily jó lenne, ha te nyújtanád a dal-pohárban, mint mérget, az utolsó dal-kortyot. És többé nem csurranna le. dal-ital. Hahó, halihó. Ha összeesünk. De legyen vége a dalnak. Hiszen mennél többet dalolunk, annál több dalunk marad. Ha egész lelkünket dalba öntjük: mégse hiányzik semmi a lelkünkből. Ebbe is olyan valami van, mint a bibliai korsóba. Ami sohasem fogy ki. Hahó, halihó. Ha majd valahol összeesünk s eljönnek testünkhöz jámbor asszonyok illatos nárdussal, drága kenetekkel: hulló vérünkkel írjuk az utolsó magyar dalt az ugarba: Hahó, halihó. tanácsos ur is, de ezen város pénzkezelési és számviteli rendszere nem új rendszerű, itt a rendszer csaknem azonos a mi pénzkezelési és számviteli rendszerünkkel, mert a kezelés amellett, hogy-3 pénztáruk van, házi, gyám és adópénztár, három szakra és pedig a számvevői szak, pénztári szak és adószak, mely utóbbinak élén egy tanácsnok áll. Külömbség a mi rendszerünktől abban nyilvánul, hogy a házi és gyám pénztári számfejlesztéseket a számvevőség, mig az adószámfejtéseket úgynevezett adószámfejtőségi különítmény teljesiti. Ezen szempontokból tehát a pozsonyi pénzkezelési és számviteli rendszere a miénknél ellenőrzés tekintetében jobb. Mi a szerzett tapasztalatok alapján Győr, Szombathely és Komárom mintájára fogy. adók kikapcsolásával egy pénztár beállítását elégségesnek tartjuk, mert a pénztár uj szervezetében csak bevételez és kiad, tömegesebb fizetésnél pedig akár egy a forgalmat lebonyolítani segítő kezelő pénztáros, akár az ellenőr segítségére egy naplózó segítség szükség szerint a számvevőségtől kirendelhető. Az újjászervezendő számvevőséghez pedig nézetünk szerint kellene egy számvevő, aki az egész számvevőség vezetője és főnöke volna, aki szerkesztené a házipénztári és egyéb alapok költségvetését, aki a számadások vizsgálatának elkészítésére felügyelne és számadás indokolását, vagyon leltárt és mérlegeket készítené, aki a számvitel és pénzkezelés körül a szükséges szabálytervezeteket készítené, aki résztvenne árlejtések, árverések, építkezések kiadásánál, vételeknél és ingatlanok, építmények átvételénél. (Folyt, és vége köv.) A magyar iparművészet népszerűsítése. A legújabb idők szociális átalakulásai a művészet lényegében is változásokat okoztak s módosították azt. Az egyre nagyobb tért hódító demokratikus felfogás egyik fontos következménye, hogy a műKocintgatás a Halállal. Az arany-álmú Lány, a nótákban hívő, szent, szoknyás trubadúr kívánt ilyen halált : Egy fekete vizeken lengő csónakban szilaj-illatú tubarózsa-kazalra heverni. A kézben ne lenne más, mint a kihalt nóta szimbóluma, egy lehurozott hegedű. És meghalni. Sose hallani többé, hogy : Hahó, halihó. Én más halált kívánok. Zivataros, fekete, lidérclángos éjjelen kimenni a temetőbe. Ott a legszomorúbb síron lukulluszi dáridóra teríteni. És meghíni a vígadásra a Halált is. Összeölelkezni, összekomázni, „per te"-t inni Halálcimborával. Leszökni az utolsó pohár borral egy új sírba. Én és a Halál. És ott innánk meg az élet-muri Szent Jánosáldását. Szép csengésű poharával a Halálnak elkocintanám éjfélkor a magam tizenkettedik óráját. És a Halál, mint jó komához illik : beföldelne, beültetné síromat líceummal, hogy sohase lássa meg senki. Egy korhadt keresztet tűzne síromra. És ráülne. Aztán hajnalba jönne ki nagy bolygásra a temetőbe a Lány. És a keresztemen gubbasztó Halál ijesztőn huhogná: Ha-hó, ha-li-hó. vészét mintegy elhagyva rideg piedesztálját, lemegy a nyüzsgő, kenyérért küzködő hétköznapi emberek közé, gyakorlativá és hozzáférhetővé lesz mindenki számára s útjában ott hagyja nyomát nemcsak a bútoron, ruhán és lakáson, de az emberek lelkén is. A szép, mely úgyis mindig anyaghoz kötve jelenik meg, elindult, hogy meghódítsa a társadalmat s életet lopjon az eddig halottnak hitt dolgokba, melyek bennünket körülvesznek. Ezekkel az intenciókkal vitték bele lelkes és mélyen érző művész emberek a művészetet az iparba, hogy minden, ami kezünk ügyébe esik, amin szemünk naponta megpihen, szóval ami keretét képezi életünknek, ne csak tőlünk független Staffage legyen, hanem a gondolatunkhoz és érzésünkhöz tartozó, velünk összefüggő élő valami, amiben megérezzük lelkünk egy-egy mosolygó rezdülését, amiből ismerős, otthonos érzések áradnának felénk. Nálunk az iparművészeti Társulat vállalkozott erre a nemcsak művészi, de nagy kulturmissziót is teljesítő nemes munkára. Évek óta tartja már fönn a legintimebb kapcsolatot iparunkkal s hogy milyen eredménnyel, dokumentálja legutóbb a milánói nemzetközi kiállítás, melyen a magyar iparműveszetnek vezető szerep jutott. Fáradságot és áldozatot nem kiméivé iparkodik iparunk minden ágát művészi nívóra emelni s alig két évtized alatt a zománc és fémművesség, csipke és textilipar, butorkészités, mozaik kerámia és üvegfestés terén nemcsak egy félszázad mulasztását pótolta, de a külfölddel szemben is versenyképessé fejlesztette művészi iparunkat. iparosaink és tervező művészeink közt szoros kontaktust teremtett. Pályadijakat tűz ki művészi munkák tervezésére s elkészítésére ; kiállításokat rendez, melyekkel fölébreszti a nagyközönség érdeklődését és nemesiti ízlését. A gyáripar termékein is látszik már nemesítő hatása s ez annál inkább fontosabb, mert az nálunk a gyáripar olcsóságával egészséges és virágzó kézműipart ölt meg. Népművészetünk igazi kincseinek megmentésére vállalkozik ezzel az Iparművészeti Társulat, annak a népművészetnek megmentésére, melynek alkotásait a legfejlettebb nyugoti művészet is megcsodálta. Folyóirataiban és kiállításain számtalanszor találkozunk magyar művészi motívumokkal, melyeknek csirája onnan indult ki a nép lelkéből. Ezt a népművészetet akarja kulturképessé növelni s ennek felkutatására és összegyűjtésére fölkeresi a legrejtettebb zugokat is. A magyar közönség pedig — melynek lelke mindenkor nyitva van a becsületes és komoly művészi törekvések előtt •— hamarosan megértette az Iparművészeti Társulat intencióit. Szeretettel keresi föl a a kiállításokat s kezdi becsülni és ízlésessé tenni otthonát. Átlátta és méltányolja a nagy igazságot, mely az őszinteségben és egyszerűségben rejlik: a fa és gipsz ne hazudjon bronzot, vagy márványt, érvényesüljön az anyag mindenkor a maga valóságában, legyen vége az imitációk hazugságának. Nagy szociális elv rejlik e mögött. Megtanulja a közönség, hogy nemcsak a gazdagok bronzokkal és márványokkal teletömött lakása, nem mindig megértéssel és Ízléssel alkalmazott fényűzése lehet művészi, de egy-két fenyőfából ízlésesen összeállított bútorral, egy-két egyszerű ornamenssel s stílusos szőnyeggel a legszegényebb ember is művészi otthont teremthet magának. Az bizonyos, hogy ma még a tervezett bútor drágább valamivel a tucatszámra készültnél, de ha a közönség nem riad vissza, ugy ez is rövidesen elmúlik. Az Iparművészeti Társulat legjobb műiparosainkkal s legjelesebb ipari tervezőinkkel áll összeköttetésben s a magyar ipar ily módon való