Esztergom és Vidéke, 1908

1908-03-01 / 18.szám

lam vele szemben akkor lesz egy nagy nemzeti eszme kifejezője, ha első sorban én, a polgára, társadal­milag is megfelelek a kötelesség nek, amelyet a nemzeti és vallás­erkölcsi érzület feladatommá tett telj esiteni. Ezért vagyok hive a hitvallásos iskolának, de legkivált a hitvallásos elemi népoktatásnak, amelytől nap­jainkban annyira fáznak, még azok is, akikről nem is gondolnók. Azért nemes város ne lépj visz­sza kilencszázados ősi hagyomá­nyodtól. Szent István városa, a ke resztény kultúrának bölcsője nem mondhat le azon ősiségről, melyben gyermekeit eddigelé neveltette és képeztette. És ha a nemes város áldozatkész jóakaratát továbbra is tanúsítja, Sión sem fog megfeled­kezni róla. Miért is szívvel és lélekkel vi­gyék keresztül, hogy elemi iskoláink hitvallásos róm. kath. iskolák le­gyenek a jövőben és mint ilyen fejlesztessék a modern elhelyezés és felszerelés tekintetében. Bertalan Vince. Az uj közvágóhíd. — Reflexiók. — A városi mérnök észrevételei a vágóhíd tervezetre vonatkozó állatorvosi vélemé­nyes jelentésre. (Folytatás) Az állatorvos ur által beadott „véleményes jelentésben" az javasol­tatik, hogy Krencsey Géza gépész­mérnök úr kéressék fel a tervezet felülvizsgálására. Örömmel fogadok minden szakszerű bírálatot, de kö­telességem reámutatni, nehogy ké­sőbb az árlejtések során valame­lyik versenyző gyár részéről, vagy bármely más oldalról vetessék az fel, hogy Krencsey mérnök ur, mint elismert szaktekintély, ugy tudom és az állatorvos úr is tudja, a Nicholson gyár főmérnöke, ez a gyár pedig vágóhidak berendezésé­vel foglalkozik, a kiírandó árlejté­démonok cibálják csapzott üstököm. Vér­zik a homlokom. Kösd be. Mert össze­esek. Aztán szánj, sajnálj, ápolj, védj, emelj, szeress. Gyász van. Elesett az élet-harcban a bógáncsos, nyűttruhás dalia. A cifra álmok fakó leventéje. Nem lehet a vérét többé piros nászra ajzani. A szívére, a duhaj, vigadó korcs­mára ki kell tűzni a gyász-trikolort. Mert meghalt régi, bachanáliákat szító, dorbé­zoló vendége. De ki kell tűzni rá egy fehér zászlót is. Patyolatszínűt, merész lengésűt. Mert dóm lett a tivornyák fészkéből. A szoná­ták helyett zsoltár és zsolozsma csendül benne. Az oltárkép új. A szent Lány glóriás lelkének fehér Madonna-képe. Jertek. Nézzétek ezt a dómot. Én va­gyok az. Mesésen kong a szívem. Mint egy tűzharang. És a rengő, új dómból áhítatos, tömjénes imák illata kerekedik az Ég felé. Csupa vezeklés, penitencia, bánat, köny és keserűség siráma hallik. S az új Madonna fehér, szeplőtelen arca mosolyog a megtért bűnösön. Jön az űj Király. Aludjon el a mámor-parázs és a zsa­sen előreláthatólag versenyezni íog, sőt ajánlata már most is itt fekszik az iratoknál. A „véleményes jelen­tés" készítőjének ezen javaslata te hát aligha fogadható el, mert hisz ez hasonló eset volna, mintha a villamos telep kibővítésére vonat kozó tervezet felülbírálására a vá ros dr. Hóor urat kérné fel, ki a villamosság terén szaktekintély, szint­úgy nem fogadható el azon javas lat, hogy az árlejtés ugy hirdet­tessék, hogy a városi mérnök által készített tervezet szerinti vágóhíd csak 200,000 koronába kerülhet mert ez egyszerű lehetetlenség, a vállalkozónak nem lehet ilyes dol got bebeszélni, az hasznot akar és egyik sem fog vakon oly összegért építkezést vállalni, melyért az nem teljesíthető. Bármelyik vállalkozó legalább ép oly jól fogja tudni hogy a neki megadott terv szerint mennyiért lehet a vágóhidat meg­építeni, mint a véleményes jelentés készitője, vagy a városi mérnök és ha vállalja is az építést 200,000 koronáért, akkor mindenesetre, vagy kevesebbet, vagy rosszabb minőséget szállít, mint a tervezet, más szóval, magunkat ámitanók csak az ily alap nélküli árlejtések tar­tásával. Itt ismét nagy garral emle geti a szerinte 42,000 koronás pia nirozási költséget, melyről már ki mutattam, hogy az nem létezik és igy mégsem takarítható. A vágóhíd helyének megválasz­tását szerencsétlen gondolatnak ne­vezi a „véleményes jelentés" készi­tője. Hát igazán nem tudná az ál­latorvos úr, hogy ez hosszas, be­ható és felsőbb hatóságok által már régen jóváhagyott tárgyalások ered­ménye ? Már pedig a magy. kir. belügyminiszter ő méltósága leg­utóbb is 86313/1906. II/b. sz. ren­deletében határozottan kimondotta, hogy: „a vágóhíd közegészségügyi és célszerűségi szempontokból csak is a város alsó részén lenne elhe­lyezendő. Ez az állatorvos úr sze­rint szerencsétlen gondolat tehát nem alulírott szerény városi mérnöké, hanem a magas minisztériumé. Nem áll az sem, hogy a vágó­hídi istállók az összes élő állatlét­szám befogadására szolgálnak, mert azok csak oly méretben vannak ter­vezve, hogy koplaltatok gyanánt rátját ne szítsa föl soha senki. Többé nem várok senkire és nem kívánok senkit. Jön az új Király. Remeg a szivem, az öreg, dohos, avas vár. És elfoglalja a diadalmas, csóktalan Lány álom-légiója. A Szerelem vizén bő volt az áldás. El­szakadt a bomlott ideg-háló Megyek. Futok. Senkire sem várok. Leteszem fegyverem. Feladom neked váram, új, patyolat, áldott Királyom. Itt a váram. Itt a szivem. Vezesd bele álom-sereged. A te szikrázó, tűz-álmaid gyullasszák fel beteg, lanyha vérét. És az ó, romlott világ zsarátját ne szítsa föl soha senki. Legyen temető, ha halottak vannak benne. Szalma-tüzek. Itt, e tunj'a földön, ahol uj magot sosem szórnak, ahol mindig az ős, so­vány kalászt aratják: gyakoriak a szalma­tüzek. Minden órában kigyullad egy-egy szerelem-kazal. Szilaj az égése, de szo­morú és halálos. Ha végighúz fölöttünk egy-egy asszony­karaván : szórják az izzó taplót. És fel­törnek a kazlakból a lángok, mint pusz­tuló szívből a sóhajok. szolgáljanak, amint már az régeb­ben elvileg ki van mondva. Ha az összes élő állatokat a vágóhid tele pen akarnók istállózni, nagyobb he lyiségeket kellene létesíteni, ami nem megtakarítást, hanem többköltséget okoz. A szerinte csak rövidesen feltün tetett 80,100 korona megtakarítás valótlanságát már többször részle­tesen kimutattam, ezen nem létező megtakarítás tehát érvvül semmire sem szolgálhat. Bármily célszerűnek tartanám magam is az uj vágóhídnak a je­legi vasútállomás mellett való fel­építését, az ott, eltekintve az eset­leg bekövetkezhető egészségügyi hátrányoktól, a feltétlen szükséges akadálytalan vizlevezetés szempont­jából, ha nem épen lehetetlen, de óriási költségekkel járna. Ugyanis a vélemény készitője a tőle már meg­szokott felületességgel nem veszi tekintetbe, hogy egy modern vágó­hídon a tisztántartás miatt igen sok viz kell, és igen sok szennyvíz is megy el belőle. Arról nem is szó­lok, hogy a vasút melletti részen alig kapunk oly bő forrású kutat, mely elegendő vizet adna, csak arra mutatok rá, hogy mily baja­ink vannak már most azon a kör­nyéken a jelenlegi kevés víz elve­zetésével, hiszen a villamos telepen nagy költséggel kellett hűtőtornyot építeni, hogy a sok vizet ne kell­jen elvezetni. Már pedig a vágóhid vize nem tűnik el magától, sőt de­rítő telepet volnánk kényszerítve létesíteni, hogy a szennyvíz kellően fertőtlenitessék és csatornát a tá vol Dunáig, mindezt persze drága pénzen. Erről csak nem mondja még a vélemény készitője sem, hogy ez megtakarítás ? Ezt a vizet a vágóhidtelepről el kell vezetni és nem birom elképzelni, hogy az egészségügyi hatóság hozzá járulna ahhoz, hogy ez a szenyviz mind a trágyatelepre vezettessék, hisz ott állandó rothadó pocséta keletkez­nék. Menőzöm azt a tényt is, hogy a vágóhídnak a vasút mellé való épí­tése esetén a város természetes fejlődési iránya építtetnék be, hogy a szenyviz akkor a kis Dunán az egész város előtt, illetve mentén folyna végig, hogy a vágóhid egy­De elalszanak a tüzek. És eltűnnek a hókezű táplószórók. Csak a bárgyú gazda siránkozik az el­hamvadt „élet"-en. Oly keserves és szo­morú, hogy bütykös, füstös, összepörkölt ujjai nem nyúlnak többé asszony után. Ébredés a rózsaharaszton. Ez az álom megviselt. A derekam alig hajthatom. Benne az átkos csömör. Meg­törtek az asszony-bírások. A nagy kéj­csatákon elkoptak sas-körmeim. És jó lenne újra ringó, piros köd várak ereszébe fogódzni. De késő. Nem lehet. Az arany ködök veszve. A Nap az úr. A rózsaharaszt keményre heverve. Illata messze útnak indult. Afrodité csodáiban nem hiszek. Mi mégis bennük szent, nagy és érdemes: eljövendő gyermekek mosolygása. És sajna, bár enyém volt a virág: de a gyü­mölcs másnak termett. Hogy az én vérem is csörög valakiben: arról ne tudjon senki. És én renegát leszek. Gipsz-Vénuszokra többé nem pezsdül a verem. általán nem szagtalan valami, elég az, hogy az elkerülhetetlen derítő és elvezető csatorna építés a vágó­hid amúgy is tulmagas beruházási költségét majdnem a kétszeresére emelné. Ha semmi egyéb, már ez maga is lerontja a „véleményes je­lentésben" a jelenlegi vasút közelé­ben való építkezés mellett felhozott és amúgy is alig helytálló érveket. Egyébként a sztgyörgymezei telek­nek azon egyedüli hátránya, hogy nincs mellette vasút, csak időleges, mert előbb utóbb ott is lesz feltét­lenül vasútállomás, akkor pedig igazán ideális vágóhidtelep lesz. A „véleményes jelentés" által fel­hozott azon érv, hogy a villamos telep gépésze elláthatja a vágóhidat is, csak tájékozatlanságnak adja ta­nújelét, mert hisz a villamostelep gépésze egy pillanatra sem hagy­hatja el állandó üzemben lévő gé­pét, főgépész pedig a villamos tele­pen nincsen.. Egyébként is a villa­mos telepen egyelőre csak a Ganz gyárnak vannak alkalmazottai, kik­kel a város nem is rendelkezik. (Vége.) • AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Közlöm a t. tagokkal, hogy a főgimná­ziumi tornaterem márciustól minden kedden és szombaton d. u. 6 órától áll a tagok rendelkezésére. Művezető. Helyszűke miatt a közgyűlés lefolyásáról szóló jelentést jövő számban közöljük. A Szerk. HÍREK. Farsangi naptár. Március 2-án Cabaret előadás a Kaszinóban. — Személyi hir. Dr. Váradi Árpád, c. püspök, csanádi apát-kanonok s minisz­teri tanácsos szerdán városunkban tartóz­kodott, mint a primási udvar vendége. A főegyházi könyvtárban, a kultuszminisz­térium számára a hires Batthyányi-levél­tár 1790-iki országgyűlési iratai között kutatott. A püspök, akit Keményfy Kálmán könyvtáros kalauzolt a levéitárban, több érdekes adatot talált. — Polgármesterünk a fővárosban. Pol­gármesterünk a hét első napjait a főváros­ban töltötte, hol részt vett a polgármesterek ongresszusának végrehajtó bizottsági ülé­sén, mely főképen az uj adótörvény ja­vaslatával foglalkozott a városok szem­pontjából. Majd részt vett a főváros pol­gármestere által egybehívott értekezleten, mely az adóügyi törvényjavaslat beható megvitatását tűzte célul, s amelyen né­zeteit egy hosszabb és érdekes felszólla­lásban fejtette ki. — HnSZOnÖt éves évforduló. Gáli László a számvevőségi kirendeltség főnöke, csü­törtökön töltötte be hivatalba lépésének huszonöt éves évfordulóját. Tiszttársai, az évforduló alkalmából barátságos ovátióban részesítették a népszerűségnek örvendő kollégát. — Kinevezés. Cherny Mátyás és Szabó János járásbirósági aljegyzők, jegyzőkké neveztettek ki. A megérdemelt előlépte­téshez gratulálunk. — Szentségimádás a Vízivárosban. Farsang utolsó napjaiban háromnapos Szentségimádás lesz a vízivárosi plébánia­templomban. Reggel fél 8 órától délig minden órában sz. mise lesz. Délután 5 órakor mindennap sz. beszéd s utánna ünnepies litánia. A sz. beszédeket vasár­nap Molnár János, prelátus-kanonok s

Next

/
Thumbnails
Contents