Esztergom és Vidéke, 1908
1908-02-27 / 17.szám
A férfi : Ne szóljak egy szót se többé ? A leány: Egy szót se. A férfi : Akkor hát megyek. (Az ajtóhoz megy a kilincset is megfogja, sőt a kalapját is felteszi.) A leány : Menj. A férfi : (Lassan visszajön.) De ha egyszer meg bánnád a dolgot, hát csak üzenj értem. Én várni fogom az üzenetedet. A leány: Jó. A férfi: Ha holnap üzensz, épen úgy megtalálsz, mint egy hét múlva, egy hónap múlva, vagy egy év múlva üzennél ! A leány: És két év múlva ? A férfi : Akkor is mindig. Mindörökké. A leány : Amen. A férfi : Gunyolódol ? A leány : Nem. A férfi : De kicsúfolsz. A leány: Dehogy. A férfi : Magadban kinevetsz, kikacagsz. A leány : Ah ! A férfi: Jól tudom, hogy sóhajtozó, nyögdécselő férfi nevetséges. A leány: Nem igaz. A férfi : Pedig én nemcsak sóhajtoztam, nyögdécseltem, hanem sirtam is utánad . . . sőt sirtam előtted : A leány : Nem sirtál. Csak könnyeztél. A férfi: Nem sirtam ? Hiszen most is sirok. A leány: Ne ! . . . Ne ! . . . A férfi : Siratom a boldogságomat. Siratom a hitemet! Siratom az elmúlt szép napokat! A leány : Ne ! . . . Ne ! . . . A férfi : De én sirok! A leány : Ne s : rj ! Nem akarom, hogy sirj ! A férfi : (Most már zokog.) A leány ! Ne sirj ! Nem tudom hallgatni. A férfi : De sirok ! A leány: Ne sirj, ne sirj! Meghasad a szivem, ha siró embert látok. (Már ő is szepeg.) A férfi : (Egyre jobban zokog.) A leány : Ne sirj : ne sirj ' . . . Ha egy kicsit szeretsz, nem sirsz. A férfi: (Most már úgy zokog, szinte csuklik bele.) A leány: Ne sirj ! No ne sirj! . . . Hát nem szeretsz ? A férfi : Nem. A leány: Nem is szerettél soha ? A férfi : Sohasem. A leány: Csak bolondították A férfi : Ugy van. A leány: Hazugság volt a szavad, a csókod, az ölelésed ? A férfi: Hazugság volt. A leány: Akkor hát vége mindennek. A férfi : Vége. A leány: Pedig én nagyon szerettelek. A férfi : Tudom. A leány: Még most is szeretlek. A férfi: Lehet. A leány : És szeretni foglak, amig élek, amig szivem dobog, amig e földi tereken járok. A férfi: Jól teszed. A leány: No ugye, hogy jól teszem ? Akkor hát jól esik ez neked és ha' jól esik, miért ne maradjunk együtt tovább ? A férfi: Mert nem akarom. A leány: Nem akarod? A férfi : Nem. A leány : Akkor hát vége mindennek ? A férfi: Vége. A leány: De hát miért ? A férfi: Azért. A leány: Ez nem felelet. Mondd meg, miért. Gyűlölsz? A férfi: Igen. A leány: Akkor hát vége mindennek? A férfi: Vége. A leány: Csak azt akarom mondani, hogy megérem még azt az időt, sirva mész el házam előtt. (Sirva fakad.) A férfi : Megéred . . . Megéred! . . . Csak ne sirj. A lean}': De sirok. A férfi: Ne! . . . Ne! . . . Nem tudom nézni, nem tudom hallgatni, ha valaki sir. A leány (felzokog) : Hát fordulj el. A férfi : Ne sirj már no ! . . . Ne sirj. Hisz szeretlek! . . . Ne sirj, ha egy kicsit szeretsz! . . . A leány : Már nem sirok ! . . . A férfi (egy félóra multán elmegy és a lépcsőn igy monologizál): Nem tudom elhagyni ; nagyon szeret! . . . Tyüh, de elmúlt az idő. Már hét óra és hatra adtam randevút a — kicsikének! (Elsiet.) A leány (amikor egyedül marad): Nem tudom kiadni az útját; nagyon szeret! . .. Mit szól majd az öregem, ha megtudja, hogy nem szakítottunk! ... 752/1908. tkvi szám. ÁflrePési hirdetményi kivonat. Az esztergomi kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhirré teszi, hogy a M. kir. államkincstár végrehajtatónak, Méhesi Borbála férj. Till Istvánné esztergomi lakósnő végrehajtást szenvedett elleni 681 K 70 fill, tőkekövetelésének, ennek 5°/o-os kamata, 26 kor. ;,4 fillér per, 3 kor. 30 fii. végrehajtási, 3 kor 30 fii. eszmei bélyegköltséggel együtt 21 kor. 30 fill, költségek kielégítése végett a 8284/907 tkvi sz. hirdetménnyel már elrendeltetvén, végrehajtató kérelmére fönti követelésének és ezuttali 6 kor. költségének kielégítése iránti végrehajtási ügyében a komáromi kir. törvényszék kerületéhez tartozó esztergomi kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság területén Esztergom szab. kir. város határában fekvő, Esztergom szab. kir. városi I. ker. 1586 sz. tkvi betétben A I. 1—2 sorsz. 735, 836 hrsz. alatt foglalt és Méhesi Borbála férj. Till Istvánné nevén álló beltelki kertre és 585 népsorszámu házra és udvarra 1472 kor. kikiáltási árban az árverésre ujabb határidőt tűz ki az 1881. 60 t.-c. 156 §-áímk alkalmazásával elrendeltetvén, az árverés határidejéül 1908. évi március hó 7. nap jának délutáni 3 Óráját ezen telekkönyvi hatóság árverési helyiségébe kitűzte azzal, hogy ugyanekkor a fent jelzett ingatlanok esetleg a kikiáltási áron alul is elfognak adatni. Bánatpénzül az ingatlan kikiáltási árának 10°/o-a teendő le. Árverezni szándékozók a bánatpénzt készpénzben vagy óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezeihez le tartoznak tenni, vagy annak a bíróságnál történt előzetes elhelyezéséről szólló elismervényt átadni. A vételár tetszés szerinti részletben 3 hónap alatt fizetendő az árverés napjától számított 6 n /o-os kamattal. Az egyidejűleg kibocsájtott árverési feltételeket a hivatalos órák alatt ezen telekkönyvi hatóságnál, és Esztergom szab. kir. város rendőrkapitányi hivatalánál a hirdetmények között meg lehet tekinteni. Esztergomban, 1908. évi január hó 21. napján. Magos Sándor, kir. Ítélőtáblai biró.
