Esztergom és Vidéke, 1908

1908-01-05 / 2.szám

A gyermekkori tuberkulózis el­leni védekezés. Irta: dr. Grósz Gyula. ' Alig van ember, a ki ne tudná, hogy a tuberkulózis nagyon elter­jedt fertőző betegség. Annak a bi­zonyítása, hogy a tuberkulózis mennyire el van terjedve a vilá­gon, teljesen íölösleges. A tuberku­lózis mindenütt, ugy a felnőtt em­berek között, mint a gyermekek kö­zött, nagy pusztításokat visz végbe, annyira, hogy a tuberkulózis egy­maga több áldozatot szed, mint a többi fertőző betegség együttvéve. Ä nyugati kulturállamok nagy küz­delmet fejtenek ki a tuberkulózis terjedésének korlátozására, nálunk azonban -— sajnos ! — e tekintet­ben még aránylag kevés történt s ennélfogva a lakosság szaporodá­sával karöltve jár a tuberkulózis által okozott halálozások száma is. Koch Róbert világraszóló fölfe­dezése óta tudjuk, hogy a Koch­féle bacillus vagy beteg emberből, vagy beteg állatból kerül az em­berbe vagy állatba és azokat fer­tőzi ; alig van az emberi szerve­zetnek egy szerve, a hol ez a ba­cillus meg nem telepedhetik. A ba­cillus leggyakoribb helye a tüdő, ide jut a belélegzés útján ; de be­juthat a bacillus az emberbe vala­mely fertőzött tápszerrel is, tehát fertőzheti a beleket is. A tudomá­nyos vizsgálatok és a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a tuberku­lózis fertőzés utóbbi módja ritkább, sokkal gyakoribb a belélegzés ut­ján való fertőzés. — Bejuthat to­vábbá a bacillus a nyirokmirigyekbe is és a nyirok- és véredények ut­ján fertőzheti a többi szerveket is (agy, gége, máj, vese, húgyhólyag, csontok). A bacillus a bőrbe is be­lefészkelődhetik és okozhatja ott azt a betegséget, amelyet bőrfarkasnak (lupus) nevezünk. Hogy miként védjük már most a gyermekeket a tuberkulózis ellen, azt a következőkben röviden el akarom mondani. Ha a gyermeket redt, amint néztem, rám mosolygott, az­tán hátat fordítva aludt tovább. Ez más vére! — gondoltam magam­ban, de nem fűztem tovább, a pehely­barlangban elaludtam nyomban. Óriási lármára, többre, valóságos földindulásra ébredtem föl. Az ablakon át úgy láttam, hajnal van ismét, bizonyosan egy másik, vagy egy egészen másik ? Nem tudtam, hova kerültem, hol vagyok. A kis abla­kok zörögtek, csörömpöltek, népvándor­lás volt alattuk, odakint. Fehér tulokfejek százai vonulnak el, az egyik a másikhoz nyomva, a szarvaik összeakadnak, az élő gomolyag meg-megáll egy pillanatra, aztán megrohan újra eszeveszetten, bőgve, ordítva száguld mind előre ; hová ? Alkal­masint — ütődött fejembe a gondolat, — visszakerültem, visszaaludtam egy éjjel alatt néhány ezer évet, a nagy népván­dorlás korszakába és most valamelyik hun vagy. gót fejedelemnek a csordáját hajtják. Embereket nem láttam, csak bi­kacseket, fonott szijostort, barmot kormá­nyozó szerszámokat. Később egy-egy em­beri báránybőr kucsma mozgott tovább az ablak szintjén. Tetszett nekem a do­log igy és nem akartam megtudni az iga­zat : félig ébren, fekve néztem tovább a menetet. A gulyába belekeveredett a mé­nes is, hosszúszőrű sovány kis lovak, kö­tőféken vezetve, szőrén ülve ; öt paraszt és muzsikát nem látott cigány hajszolta szegényeket. Jöttek tehéncsordák, az el­a tuberkulózis ellen sikeresen meg akarjuk védeni, akkor első sorban tisztában • kell lennünk azzal, hogy az ember hogyan kapja meg a tu­berkulózist ? Hogy az ember a tu­berkulózist íjiegkapja^ arra nem ele­gendő a bacillus maga, hanem szük­séges még valami és ez a tuberkttló­zis iránt való fogékonyság, vagy haj­lam (dispozició). Ez a fogékonyság pedig vagy veleszületik az emberrel, vagy pe­dig az ember megszerzi azt. A tuberkulózis szülők gyerme­keiben megvan az öröklött vagy ve­leszületett fogékonyság, azaz ezek a gyermekek nem birnak oly ellent­álló képességgel, mint az egészsé­ges szülők gyermekei. A tuberku­lózis szülők gyermekei gyengébb testalkattal születnek, mint az egész­séges szülők gyermekei és ez az oka az öröklött fogékonyságnak. A szervezett fogékonyság olyan egyénekben fejlődik, a kiknél sú­lyos betegség folytan a szervezet életereje gyöngül; ilyen betegségek a gyermekbetegségek egy része, mint a kanyaró, a szamárhurut, az influenza, a himlő, továbbá a tü­dőgyulladás, az idült hörghurut, a cukorbetegség, az elme- és kedély­betegségek stb. Ezek után gyakran kifejlődik a tuberkulózis. A tuberkulózis iránt való fogé­konyság okai lehetnek még: a sö­tét, nedves, túlzsúfolt lakások, az iszákosság, a szociális és nehéz megélhetési viszonyok. Sokszor a foglalkozás folytan "kapják meg az emberek a tuberkulózist; igy azt látjuk, hogy egészségtelen, szellő­zetlen, poros és zsúfolt műhelyek­ben könnyen betegszenek meg tu­berkulózisban. (Folyt, köv.) Megnyílt a tornaegyleti Jég­pálya. A Torna Egylet szigeti kerti műjégpá­lyája ma nyilik meg, melyre vonatkozó­lag az egyesület háznagya az alábbi ér­tesítéseket bocsájtotta ki. maradhatatlan asszonynéppel, szomorú üszőborjukkal, rekedthangú kutyák kísé­retében. Kora ősz volt és szikrázó nap­porban ragyogott és füstölgött az egész, egy teljes óráig, mig igazán reggel nem lett. Akkor aztán az állat rohanás meg­megszünt egy-egy pillanatra, és messze­messze múltból való ősrégi keleti han­gon, de magyar nyelven ketten is éneket sirtak arról, hogy: „vaknál vakabb, vi­lágtalannál világtalanabb vagyok . . . azok!" Dicsekvés és páthosz volt e si­ralomban, mig a másikban düh és köve­telődzés : „A lábam elszáradt, elszáradt a két lábam!" Fölálloitam az ágyamban, hogy megnézzem a két nyomorékot, aki e roppant sokadalomban olyan szörnyű lármát cselekszik. Nem voltak már sehol, ugylátszik kocsin koldulók voltak és elve­gyültek a vásárban. A ház előtt már javában állott a técsői vásár; ezt tudnom kellett volna. Kinyi­tottam az ablakot, hogy élvezzem az életnek ezt a legklasszikusabb zaját, a legszebb színeket, amelyek magyar szem­nek csak lehetnek a földön. Itt vannak a kis falvak, a hegy, a tanya, minden­féle faj és vidék. Magyar, oláh, német, tót, orosz, még a rác is, mind a jelegze­tes, évezredes arcukkal, ősi ruhájukban, a jellemző állatjaikkal és a saját nemzeti izraelitáikkal, akik a meleg napon is olyan erősen fel vannak öltözve, mintha a hűs bibliából most léptek volna ki. Csupa Értesítés. Van szerencsém tudomásul hozni, mi­szerint az „Esztergomi Torna Egyesület" szigeti kerti műjégpályája a mai naptól a tagok s a nagyközönség részére megnyit­tatott. A pálya és a fűtött helyiségek haszná­latára a választmány határozata értelmé­ben évad és napi-jegyek adatnak ki. A napijegyek naponkint a pályapénztárnál árusittatnak el, mig az évad-jegyek elő­jegyzés folytán adatnak ki. Évadjegyekre előjegyezni ugyancsak a pénztárnál lehet. Az évad és napijegyek a következők : I. Korcsolyázók részére. A) Egyesületi tagoknak. a) Rendes tagok részére „szabad jegy"-ek melyek a pálya és Összes fűtött helyisé­geknek, az egész évadban való ingyenes használatára jogosítanak. b) Pártoló tagok, valamint a pártoló és rendes tagok családtagjai részére „évad jegy"-ek és „napi jegy"-ek melyek a pálya és fűtött helyiségek használatára jogosítanak. Évadjegy ára: 4 kor. Napijegy ára 40 fillér. B) Nem tagoknak. a) Nem tagok részére „évad jegy"-ek. Ára : 10 kor. b) Katona tisztek részére „évad jegy"-ek ára: 6 kor. és „napi jegy"-ek, ára 60 fillér. c) Tanutók (t. i. valamely iskolába já­rók) részére, tekintet nélkül arra, vájjon hozzátartozóik egyesületi tagok-e, avagy nem s tekintet nélkül nemükre, „tanuló jegy"-ek. Ára 4 kor. Az a) b) c) pontban jelzett évad je­gyekkel a I. b) pontban felsorolt jogok járnak. d) „Napi jegy u-ek, melyek a pálya és fűtött helyiségek egyszeri használatára jogosítanak. Ára: 80 fillér. II. Nem korcsolyázók részére. 1. Tagok és azok szoros értelemben vett legköze­lebbi családtagjai jogositvák a fűtött he­lyiségeket az egész évadban díjtalanul festmény mind, de nagy lármával illuszt­rálja magát. Irányítja földijét a sokada­lomban és közülük egy ime, az egyszerű nép niavságát nyilván kihasználva, meg­feji az eladó teheneket: úgyis elapad a tejük, amikorra az uj gazdához hazake­rülnek. A zsidó arca ragyog a boldogság­tól, amint a teli zsétárt nézi, de abban a pillanatban, amikor dicsekedve örül, egy kis növéstehén kirúgja kezéből a zsétárt és nagy nevetség közepette a tejet meg­issza az ember kaftánja és a föld. Ez az ! . . . A nagy szarvas jószág rohanása beáll; a vásár elhelyezkedett. Csodálatos, ezt még sohasem láttam; csupa hősnő tartja az eladó marha kötőfékjét. Valami román falu külön vásárja lehet itt elől, öles asz­szonyok, erősmellű lányok, kameákról ismerem az arcélüket. Szégyenlik a be­szédet, de szoknyájuk oldalt meghasítva, ha a szél megbillenti, a húsuk látszik; meleg házi márványból való, fehér és ró­zsaszín. Vad nők, elpirulnak amint a ku­pec megkérdi a tehén árát. Nem volna-e jó egy ilyen nőt megvenni az anyjától, kinevelni és elvenni feleségnek? Egyelőre, ugy gondoltam, jobb lesz felöltözni, azután, ki a vásárba. Kikia­báltam, hogy az amerikai asszony hozzon mosdóvizet. Nem felelt senki, alkalmasint kint voltak a vásáron. A szopós beszél­getett a macskával és amikor kimentem hozzájuk, tudtomra akartak valamit hozni használni. Amennyiben azonban a pályát használnák, ugy az 1. b) pont alapján fizetni kötelezvék. 2. Nem tagok részére. Belépti jegyek, melyek egyedül a fűtött helyiségek használatára jogosítanak. Ára: 40 fillér. Kisérő jegyek gardesdamesok részére, melyek egyedül a fűtött helyiségek hasz­nálatára jogosítanak ; ára egy évadra: 2 korona. Sem az évad, sem a váltott napi je­gyek át nem ruházhatók s az utóbbiak a kertből való —- habár csak időleges — távozással érvényüket vesztik, ha csak a távozás a pénztárnál be nem jelentetik. Ugy a napi jegyek, mint az évadjegyek kívánatra felmutatandók, mely ellenőrzés gyakorlására a jegyszedő kötelezve s a tisztikar és választmány minden tagja jogosítva van. Nevelőnők, tanítónők és özvegy anyának leányai ha nem tagok, napi korcsolyázá­sért 40 fillért, évad jegyért 4 koronát fizetnek. Figyelmeztetés. A korcsolyák őrizéséről és gondozásáról kívánatra az egyesületi szolga gondoskodik, miért neki az egész évadra 1 korona fizetendő. A korcsolyák felkötéseért és leoldozásá­ért együttvéve, minden egyes alkalomból 10 fillér fizetendő. A jégpálya rendszabályok értelmében: Korcsolya nélkül a jégpályára lépni, arra narancshéjat, szivardarabokat, gyufát el­dobni tiltva van. Ebeket még pórázon vezetve is szigo­rúan tiltva van a kerthelyiségbe vinni. A pálya használatára vonatkozó értesí­tések naponkint d. e. 11 és d. u. 3 óra között adatnak ki, mely jelző táblák a következő helyeken vannak kifüggesztve : Esztergomban : Leitgeb János, Szatz­lauer János, Marosi József, Vörös József, Miller Imre, Brenner József, Metz Sándor, Bargel Mihály, Jalkóczy István, Vilii Jó,­zsef, Borz József uraknál, Belányi-féle dohány tőzsdében és a tiszti kaszinóban. Párkányban: Rogrün Ede úr gyógytá­rában. A pálya naponta láttámmal világítva, az esti órákban is nyitva van. nem ők tehettek róla, ha én nem értet­tem meg, mit. Az asztalon kenyér volt és tej, kínálás nélkül ettem belőle, amibe a gyerek is, macska is belenyugodtak, természetes, részt kértek maguknak is. Azután tudtokra adtam, hogy én megint elmegyek aludni. Úgy éreztem, most egy­ben kipótolom az utolsó évek álmatlan éjjeleit. Befordultam a meszelt fal felé és megint aludtam hajnalig. Nagy éhségre és arra ébredtem fel, hogy a másik szobá­ban beszélgetnek. — Hát kend hazajött, hazajött kend? Nagy hajóval jött? — szóllott egy asz­szonyhang. — Azzal, .azzal. —.Miért nem irt kend, hogy gyön ? — Alkalmasint az a hajó hozza, ami­vel gyöttem. — A gyerekekre nem kérdez kend. Engem meg nem csókol kend ? — Látom, hogy alszanak. Nappal csak nem akarsz . . . vásárkor ... — Ez a nagy lány . . . Nem szép lány. Ezt már beküldhetted volna Szigetre pesztrának. — Beküldőm, be én ! — Hát ez a szopós . . . Mit ez néz engem a szemivel, hogy én ki vagyok ? Te ki vagy ? — Ez az, akiről kiírtam. Akivel az a szerencsétlenség történt, hogy a Rozál hú­gomnak lett. Aj, aj, leányfejjel. (A fejét bekötötte.)

Next

/
Thumbnails
Contents