Esztergom és Vidéke, 1908

1908-02-09 / 12.szám

Közállapotaink. in. Esztergom, 1908. febr. 8-án. (N) A város szervezeti szabályza­tát az összeépült négy város egye­sítése következtében s az ekként megváltozott viszonyoknál fogva át­keltett alakítani, ami az 1895. évi november hó 11- és '12-én tartott közgyűlésben meg is történt, ameny­nyiben a hosszas vajúdás után meg­alkotott szervezeti szabályzat a „Ta­nácskozási ügyrenddel'' együtt a fentebb jelzett képviselőtestületi ülé­sekben elfogadtatott s a vármegye törvényhatósági bizottsága által 1897. évi szeptember hó 29-én tar­tott őszi rendes közgyűlésében egész terjedelemben jóvá is hagyatott. Kétségtelen, hogy a szervezeti szabályzat készítője fáradsággal járó munkát végzett, s az, a jog és ha­táskör megállapítása, valamint a törvényekkel való összeegyeztetése tekintetében sikerültnek mondható. Nem volt és nem is lehetett tisztá­ban azonban az egyesítés követ­keztében felmerülő munkamennyi­séggel és az ezen munkamennyiség feldolgozására szükséges munka­erővel. U.j Versek. — Mara könyvébe. — Alom-arám, én szép mese-rózsám, Éjféli órán Fehér szobádba suhanva szállnak: Dalban öltözött becéző árnyak. Kétségem, vágyam kujtorog ottan S bús sirámokban A Reményt kérik újra meg újra, Hű kísérőnek úttalan útra. Hisz' minden dicsőség, hir s nagy Eszme A Te lelkedbe, Mint az izzó Nap tündöklik, ragyog . . .. Nélküled hitvány, nyomorult vagyok. Boszorka tűz a szerelem tüze : Fagyott szivembe .lángcsóvát lopott S babonás, új világot alkotott. Tuzáldás ver, napimádó lettem ; Pogány dalokat nótáz az ajkam : Mara ölelj meg, könyörülj rajtam ! Enyém voltál már évezrek előtt S most megint égek, rólad álmodom,—; Megholt szerelmek ősi lángja von. Sötét folt a Nap, pokol az Élet, Öröm, gyönyör: mind kin és gyötrelem, Átok az üdv is, ha nem vagy velem. Tuba Károly. A . kényszerűség szabta meg a tisztviselői létszám megállapítását. Tudva levő dolog ugyanis, hogy az egyesítés keresztülvitelének egyik és legfontosabb mézes madzaga az volt, hogy a csatolt városok orvosi, jegyzői és birói karának az egye­sitett város tisztikarában, az eddigi állásuknak megfelelő tisztviselői ál­lás biztositassék, a minthogy az egyesítés következtében megszapo­rodott munka feldolgozására, csak­ugyan több tisztviselőre is volt szükség. Igy történt, hogy szervezve lett egy pénzügyi tanácsosi állás, két kerületi orvosi állás, egy árva­széki jegyzői állás, egy Il-ik alka­pitányi állás, és két hegymesteri ál­lás,, ezekbe a tisztviselői állásokba bele helyezték elég tisztességes fize­téssel a három jegyzőt; a vízivá­rosi és szentgyörgymezei bírákat, pedig a két hegymesteri állásba, csak a szenttamási bírónak nem csi­náltak hivatalt. Hogy a kényszer által megállapí­tott tiszti létszám sok volt a felme­rülő munkával szemben, azt két­ségtelenné tette azon körülmény, hogy a Il-ik alkapitányi állás egy­általában be sem töltetett, s később a szervezetből töröltetett, a III—ik írás a Iránynak. Dalok melódia nélkül, Iria: Drozdy Győző. Daloljunk. írom ez írást a Lánynak. Az égő dalú, szilaj énekű Lánytrubadúrnak. Akit sosem láttam. Aki nincs. Akit csodásan, félve sejtek csak, mint együgyű lelkek a bo­szorkánylegendát. írom ez irást ezüsthullámú álom-folyók meleg, zokogó bugása mellett. Szűzfehér, patyolat havon jő a kecskelábú Pán és az fújja a fülembe ó dalait. Jő a bocsko­ros, parittyás király, Dávid. Húros mu­zsikájáról fekete, szomorú dalok raja rebben. Égő skarlát szerelemről. Nagy, véres szivtragédiákat jajgatnak e nóták. Énekelték már a bütykös kezű lányok, akik maltert hordtak., a gúlák építéséhez. Énekelték szomorú, hisztériás, álmos kin­cses, harcos daliák, legendás leventék nagy harcok virrasztó éjjelén. Éneklik da­rócpöndölyű lányok és gyolcsgatyás legé* nyek. a szomorú magyar Babilonban. És énekelni fogják a finomidegű, hótestű utódok, mikor leomlanak a gúlák és por­ladnak az obeliszkek. írom e dalos irást a Lánynak. Hadd daloljon. Szerelem-részeg lelkek dobződó hegymesteri állásról való lemondás után ezen állás többé, mint fölös­leges be nem töltetett, az árvaszéki jegyzői állás, az ezen állást betöltő jegyző elhalálozásával máig is üre­sedésben van. Kimondatott, hogy a négy kerület addig marad meg, mig az orvosok közül, kettő akár elhalálozás, akár nyugdíjazás, vagy lemondás folytán meg nem ürese­dik. Ily körülményekkel szemben te­hát, —- ha ujabban a mostoha pénzügyi viszonyok fel sem is ve­tik azt a kérdést — hogy a város tisztviselői létszáma lehetőleg apasz­tassék s különösen az egyik pénz­tárnoki és hegymesteri állás töröl­tessék — a több évi gyakorlat ön­ként oda utalta a hatóságot, hogy a szervezeti szabályzatot ugy a munkakör helyesebb, ; valamint a tisztviselők létszámának végleges megállapítása végett- módosítsa. Nem lehet kétség az iránt, hogy a szervezési szabályzat átvizsgálása és módosítása tárgyában kiküldött bizottság, a kebeléből alakult három albizottság javaslatából bőséges tu­domást fog nyerni arról, hogy mely irányban kell akár a tisztvi­selői létszám apasztását, akár a ditirambjaihoz nem illik az iromba rimek terhes málhája. A zengő zivatar csudás bugása mily melodikus. És nincsenek rimei. Álom-folyóktól tanultam a dalt. Ott kószáltam a vad Daradzsa partján, mikor holdas éjeken ezüst tajtékot túrva, misz­tikus muzsikával szomorú, meleg dalokat csobog — rimek nélkül. Őserdők renge­tegében, pagonyi bozótok között dalos madaraktól csentem el a melódiákat. És nem találtam bennük rimet, csak — mu­zsikát. írom e dalos irást a Lánynak, kinek istene a szent Pagodából való : A leg­antikabb bálvány -- a Szerelem. E bál­vány lábainál van : keramit, sár, rög, nyo­mor, bársony, arany, pehely, mámor, vér, puskapor és ciánkáli. írok írásokat az örök-bálványról a Lány­nak. E dalok, mint minden szomorú, vé­res vergődés, mint minden mámoros, me­leg, zokogó muzsika: egytől-egyig a Lányé. Daloljunk. ' . Aranyködök alatt. Fogantatás. Csodás zengéssel jött az első tavasz barna alkonya. Megállt előttem, mint a forrólángú sivatagok nomád asszonya. Es szólt: munkakör megállapítását, avagy a tisztviselők fizetésének megjavítását foganatosítani, s igy oly munkálat­tal fog a hatóság elé járulni, a mely mind a tisztviselőknél, mind pedig a közönségnél megelégedést szül és ha mégis ezen kérdésekhez hozzászólunk, tesszük ezt azon régi igazságra támaszkodva; „Több szem, többet lát." Első sorban is a most érvényben levő szervezési szabályzatból azt látjuk, hogy a polgármester mint I-ső fokú egészségügyi hatóság az egészségügyi kérdésekben szakelő­adóval nem rendelkezik. A szervezési szabályzat 65-ik szakaszában el van mondva, hogy „A rangidősb kerületi orvos tagja és közegészségi ügyekben előadója a tanácsnak, valamint a közegész­ségügyi bizottságnak, és' a kerüle­tekre való tekintet nélkül feldol­gozza a neki kiosztott, a közegész­ségügy körébe eső ügydarabokat." Azonban, hogy előadója volna a polgármesternek, ' mint I-ső fokú egészségügyi hatóságnak, az már nincsen benne a fentebb hivatkozott szakaszban. Hát mi úgy tudjuk, hogy köz­egészségügyi ügyben a tanács nem — Kegyelmet nyertél: szeretni fogsz és szerelmednek nem leszen vége. Kábító ibolyafelhők festették lilára azt a tavaszi alkonyt. És én megértettem az — érthetetlent. Megértettem az első tűz­csókját az eljövendő nyárnak. Mert érez­tem a fogantatást: szerelemtől volt vem­hes az Idő méhe. És csodás zengéssel jött a Szerelem. Emlékes idők. Zöld kolostor álmatag mélyén volt gyer­mek ő. Szivem fehér volt, mint ama vi­rágok, melyek az oltár fülkéjében arany­napos reggel vártak reá. O kolostor ál­matag mélyén nyílt ki első szerelmem csodavirága. Szivem elszáll ma a bús ifjúságba, tömjénes, muskátlis illatát ke­resni a kolostor templomának. Tavasszal a nagy imák idején, elmé­láztam az illatos templom homályában a cserebülytorkú leányok énekszimfóniáin. Remegve sejtettem a hangok között álom­szeretőmét. Felnéztem a bús, karcsú Madonnaképre. Uj áhitat szállt szivembe. És a zöld ko­lostor álmatag mélyén áloés illatukat küld­ték a távoli kertek. Ifjúságom. Kavargó ólmos felhők a zeniten. Patyo­lat sirályok riadozva, sikongva éneklik a pusztulás himnuszát. Nagy sóhajban fel-

Next

/
Thumbnails
Contents