Esztergom és Vidéke, 1908

1908-12-25 / 101.szám

Karácsony ünnepén. A béke és szeretet ünnepe köszöntött be hajlékunkba. Letesszük egy-két napra a munka köntösét, elvonulunk a mindennapi zajos küzdelem teréről, — ünnepi ruhát öltünk fel, megtisztulva érezzük szivünket a reális törekvésektől, átadjuk magunkat az édes otthonnak, a családnak. A legszentebb gondolat, a legnemesebb érzelem forrása ott van a küszöbön belül, ott a család szentélyében, a hol legnagyobb az öröm, mikor az élet kezdődik s legmélyebb a fájdalom, midőn az élet befejeződik. Kezdet és vég között óh mily változatos az ember élete. Mennyi öröm, mennyi aggodalom és keserűség ! És ha örömünk van, ha a végzet mosolygó arca reánk derül, akkor a család az, mely velünk együtt érez, együtt örül. Ha pedig a sors csapása jutott osztályrészül, ha a sivár lét telve van csalatkozásokkal, megtört reménnyel, fájdalommal; akkor lelkünk szomorú tárházát ismét a családi kör szentélyébe visszük be, Esztergom és Vidéke" tárcája" XJj Versek. Az álmok sorsa. Ráhány homály ömlik s^eríes^éf (ís kinyitja a i'eli éjszaka ŰSorűngö, hűvös, fekete szeméi. Jogtan jégke^e dolgozgat vakon S reggelre e^er hideg iítafú, !fehér plüss-virág nyit a% ablakon. Selyems^álakból hírnevet lágyan Jfavasi rózsát, fehér pipacsot 3 elmegy fáradtan, büs-haíoványan. %e jó' a Hajna í kacagva, csengve, S^üst bércekre könyököl a nap S aranytűi s\úr a íejes üvegbe. J^ekre fejű némán, s^óUanul j£ íéli éjnek virágálmait, S a% ablakoknak e^üstkönnye hull. ... Drozdy Győző. ott talál az legbensőbb részvétre, ott van az enyhítő vigasz, ott van a szeretet, mely ébren virraszt felettünk. Az a kedves családi kör, az az édes otthon, a hol megkezdjük az életet, a hol eljátszuk a gyermekévek gondtalan napjait, — örökre ott él lelkünkben a meglett korban is és akkor is, midőn már az örök természet közelebb-közelebb vitt a véghez, az enyészethez. Miért oly fájdalmas, midőn akár kötelesség, akár hivatás kiszakaszt a családi körből, elvisz az édes otthontól messze, messze ; — és miért oly édes az öröm, midőn újra eljő a nap, hogy ismét visszatérhetünk az édes otthonba, újra láthatjuk az édes apát, a drága jó anyát, a kedves gyermeket? Nézzetek egymás lelkébe, egymás szemébe, ott van a tükre e fájdalomnak, ez örömnek, — ott ragyog reátok a szeretet! — az a szeretet, melyet az istenség varázsa és teremtő ereje kitörölhetetlenül alkotott szivetekbe. A karácsony szent estéje az egyedüli, midőn összeül a család apraja-nagyja, midőn a kicsinyek kipirosult arcáról, égő szeméből az Széchenyi István gróf emléke. Irta : Dr. Körösi László. A mult század leghatalmasabb teremtő szelleme és legbölcsebb államférfia, akit Kossuth Lajos „a legnagyobb magyar"-nak nevezett, Esztergomban is halhatatlan emlékezetet hagyott maga után. Esztergom legszebb terét, ahol Botytyán palotája dominál s a szép Szent Háromság szobor díszlik, a régi nemzedék Széchenyi-tér-nék nevezte el. Szülővárosom krónikásai jól tudják, hogy mivel tartozott Esztergom Széchenyi-nek. Mikor a mult száz?d harmincas éveiben az első nagy gőzhajók kezdtek járni Bécs és Pest között, akkor az egész esztergomi nép kivonult a Dunapartra, hogy az első összeköttetés megteremtőjét, harsogó lelkesedéssel megéljenezze. Széchenyi gróf eszméje volt az ország hitelviszonyainak rendezésére, a Takarékpénztár megteremtése. Nagy tanítványa, Fáy András fogott hozzá, hogy a teremtő szellemű mester alkotását szervezze. Esztergom az első városok között állott, midőn az első Takarékpénztárt megnyitotta. Ez a pénzintézet ma is elsőrendű és tartalmas története igazolja, hogy nagy hivatást töltött be nevezetes évtizedekben. öröm boldogsága ragyog le ; midőn a nagyok tekintete komolyság helyett a szeretet melegségétől sugárzik, midőn örülünk egymás örö mének. És aki messze van az este, aki nem vehet részt az édes otthonnak, a családnak örömében, boldogságában — az gondolatában, lelkében van itt közöttünk, — a szeretet varázsa, ez isteni kötelék, a család szentélyében legalább gondolatunkat, imádságunkat köti egybe. Nem lehet boldogtalan az az ember, kinek szivét a családi körnek, az édes otthonnak szeretete melegíti. Ez a szeretet az élet talizmánja, ez a szeretet védőangyalunk. Ismét itt van egy karácsony, ismét megértük a szeretet ünnepét, ismét eldobtuk magunktól az emberi gyarlóságok oly sok hibáját, hogy megtisztult szívvel ünnepeljünk s felemelt lélekkel adjunk hálát az egek Urának. A hit fénylő világa támad fel szivünkben, eszünkbe jut, hogy emberek vagyunk, eszünkbe jut, hogy Isten van. Mily másként fordulna az emberiség sorsa, ha a szent karácsony ünnepén a család kedves körében Midőn Széchenyi István a Kaszinó megteremtésével a magyar uri társadalom egyesülését és szövetkezését szervezte országszerte, Esztergom városa ismét az elsők között volt, hogy kaszinót alkosson. Ez a kaszinó a régibb évtizedekben vezérlője lett az esztergomi művelt társaságok hazafias szellemének, irodalmi és művészeti élvezeteinek. Ha jól emlékezem, az esztergomi kaszinó olvasótermének festményei között még mindig ott van Széchenyi István gróf arcképe, melyet az esztergomi öreg Scheidhauer festett a többi festményei közé. Jótékony hatású és áldásos maradt tehát Széchenyi István gróf dicsőséges emlékezete Esztergomban, ahol ma is jól fog esni, ha az ő kultusza felújul az ujabb esztergomi nemzedék előtt. Széchenyi István gróf emlékét ez alkalommal néhány tanulságos és jellemzetes apró történetben dicsőítem, midőn Íróasztalom esztergomi vonatkozásokkal és régi jó emlékezésekkel megtelt fiókjából néhányat felelevenítek. Széchenyi gőzöse. Széchenyi István gróf 1847-ben hajózott először a Tiszán, Tokaj közelében, puhatolódzva, vájjon a szeszélyes magyar alföldi folyó alkalmas-e gőzhajózásra. Berecznél kikötötte az uj hajót, hogy a megtisztult lelkünket, érzelmünket kivinnénk a társadalomba is, az emberek közé. Az egyetértésnek, a testvériségnek meleg érzete embertársunkban nem az ellenérdek harcosát látná, hanem a közös cél elősegitőjét üdvözölné. Gondolkozzunk; nem-e olyan nagyban az emberiség, mint kicsinyben a család? Nem-e sokkal feljebb emel bennünket, nem-e inkább nemesit a szeretet ? A szeretet kiegyenlíti az ellenérdeket, összefűzi az embereket, boldoggá, nyugodtá teszi az életet. Ez a szeretet éljen szivünkben, ezt vigyük a család szentélyéből, ki az életbe s ekkor dicsőség lesz égben az Istennek, földön pedig a jóakaró embereknek ! Dr. Barabás Béla. Küzdelem a drágaság ellen. Alig van aktuálisabb kérdés napjainkban, mint az évről-évre nagyobbodó drágaság. Aki csak a tiz év előtti viszonyokra is vissza tud tekinteni, elszomorodottan tapasztalja, hogy nem csak az élelmi cikkek, hanem a ruhanemű s minden más egyéb szükséglet ára annyira partra tódult nép annál közelebbről csodálkozhassék rajta. A cigándiak közül is volt egypár a bámuló tömegben, akik sorra megjárták a gőzös minden zege-zugát. Végre, mikor már mindent megszemléltek, ezt kérdezte tőlük Széchenyi gróf. — Nos, emberek, hát hogyan tetszik nektek ez a gőzhajó. — Nem találtunk benne, Uram, semmi hibát. Csak az a legfurcsább, de a legderekabb is, hogy a masina kereke ugy kaparja a vizet, akárcsak a kutya. Egy augsburgi lap cikke. Széchenyi István gróf 1847-benBudán egy német eredetű főúri családnál volt ebéden, ahol nagy hódolattal fogadták s mindenképen kedveskedtek neki. A fényes ebéd után a német főúr előhozatja az Augsburger Allgemeine Zeutung c. lapot, melybe szerinte épen akkor irt Széchenyi vezércikket. A német főúr nagy örömmel nyújtja át a grófnak. — Minden szava egy-egy aranyat ér ! — Nem emlékszem arra, hogy az augsburgi újságban ujabban cikk jelent volna meg tőlem — válaszolta Széchenyi gróf A vendéglátó német főúr akkor megmutatja a vezércikket a grófnak. Széchenyi mosolyogva olvasta el, mert.