Esztergom és Vidéke, 1908

1908-02-06 / 11.szám

miért szükségesek az ifjúsági egyesfiietek? A faluról szólok ! . . . A faluról, melyet csendesnek szoktunk nevezni, de úgy esténkint mégis hangos. Ezer a panasz ellene. S ez nagyon is természetes! A falusi ifjúság az ismétlő iskola porát lerázva, a szobából kikerül az istállóba. Ez lesz a tanyája, tartózkodó helye szabad idejében, ahonnan csak enni jár be a szobába. A téli idő beálltával kevesebb a munkája, nem fárad el, nem kívánja a nyugalmat; hanem vacsoráját korán elköltve azon töri a fejét: hova menjen az estét agyonütni ?! A szülő nem sokattörődik vele; nem kérdezi: hova megy, mit csinál ? Azt is tudja, hogy másnap nem kérik számon tőle: hol járt? mit művelt? Az ifjú tehát minden aggodalom nélkül megy pajtásait keresni. Ezeket pedig vagy a korcsmában, vagy lebujokban, vagy pedig az istállókban találja. S mit csinálnak? Kártyáznak: huszonegyeznek; sőt tudok helyet ahol íerbliztek! Mellette sokszor nagyon is ocsmány beszédeket hallgatnak. A hamis haj. Németből szabadon forditotta . H. K. dr. (Folyt, és vége.) A XII. és XIII. században azonban már megint hallatszik ugy a hamis hajról, mint a parókáról. Sok asszony ugyan még röstelte a hamis haj használatát, hanem selymet használt oly célból, hogy természetes haját dúsabbá és puhábbá tegye. — Mások megint, köztük királynék is, még a halottak hajait is használták. Bourboni Etienne,. akkori történelemiró, Barbarbarossa Frigyes császárról meséli, hogy látva felesége fején nagy mennyiségű hamis haját, azt levetette és körzetét elhiva elrendelte: dobják a hamis hajat a tűzbe, hagy szagolják az égő haj rossz szagát és még azt is mondta: Nekem élő, de nem halott asszony kell. No csak merné ezt most megtenni egy férj ! Ugyan jó nézne ki, valóban kézi munka kiállításba küldhetné a finom rózsaszínű körmöcskék jeleit és mintáit viselő ábrázatát. Angolországban I. Henrik király, tiltotta be a XII. század elején a parókákat, szintúgy a XIII. században FranciaországS a pénzt honnan veszik ? Lopják szüleiktől, vagy mástól. Ha nem férnek pénzhez, találnak kukoricát vagy egyebet a ház körül, amit a „Roszkor gyütt" vagy a „Nyakig láb* szívesen bevált olcsó pénzen. S az eredmény? Ugyebár, ifjaink első sülyedése, elbetyárosodása! ? Ha a korcsmát bezárják, kezdik a lármát az utcán . . . Hiába intik figyelmeztetik ... S nemcsak egyik, vagy másik faluban van igy, hanem mindenütt ez a falu esti és éjjeli képe. Mindenki érzi, hogy ezen segíteni kell! A munkát sok helyen meg is kezdték már az ifjúsági egyesületekkel, amelyek — tapasztalásom szerint — igen szépen orvosolják a bajt. Van helye az ifjúnak, ahol estéjét eltöltheti, ahol kellemesen szórakozhatik, ahol tanulhat. S mondhatom, szívesen is tanul. Tessék megpróbálni: ifjúsági egyesületeket alakítani, azokat igazi buzgósággal vezetni, a fiatalsággal foglalkozni! Hálás munka lesz! Még a pató-pálok sóhajai is megszűnnek tőle. Ha az ifjúságot neveljük s helyes irányban vezetjük, lesznek majd ban is erős ellenáramlat keletkezett az emiitett hajviselet ellen. De mind ezek dacára is dacolva az egyházi tilalmaknak a XII. században egy Bernát nevű püspök semmi által sem tünt fel, csali az óriási terjedelmű parókája által, ugy, hogy egy évszázaddal később III. Sándor pápa ezen közkedveltségben álló hajdiszt a saját ítélőszéke elé idézte, a XV. században Siemeri Bernadinó az egyházi átkot mondta ki az ezen dísznek hódolók ellen, de eredményre egy intézkedés sem vezetett. A XVI. század kezdetén különösen Nórinberg városa tüntette ki magát, a mennyiben egy nem nagf terjedelmű és aránylag nem hosszú hajviseletet találtak ki e városban, mely falsche Kloben név alatt hosszú időn át szerepelt. Franciaországban pedig III. Henrik uralkodása alatt nagyon divatos lett a hamis haj viselete, melynek azonban, legalább a királynál igen természetes oka volt, mert ő betegség folytán elvesztette teljesen a haját és ezen hiányt eltakarandó, sipkájára, vagy kalapjára körös-köiül hoszszu hajfürtöket varratott. Ezen divatot persze az egész udvari körök utánozták még azok is, a kik igen szép és dus hajzattal birtak. III. Henrik nővére Margaréta, kit a természet gyönyörű fekete hajjal ajándékozott meg, különös előszeretettel szőke paembereink, akikre számithatunk küz delmeinkben. Hiába beszélünk addig! Hisz na gyon is igaz az a közmondás, hogy a mit a Jancsi megszokott, azt a János el nem hagyja! Alkalmazzák ezt jó irányban, mert úgy is igaz lesz! Akkor lesz erős talaja s biztos sikere minden szociális munkának, ha az ifjúságon kezdjük, ha magunkhoz — a korhoz neveljük az ifjakat. Szokányi. Az uj közvágóhíd. Lapunk utóbbi számában fejeztük be Tiefenthal Gyula városi mérnöknek az általa készített uj közvágóhíd terveire vonatkozó műleírás ismertetését, melynek kiegészítéséül szükségesnek látjuk még a három alternativa szerinti költségvetések végösszegét is ismertetni, amelyek szerint az I-ső alternatíva szerint az uj közvágóhíd 320.000 koronába, a II-ik szerint 290.000' koronába és a III-ik szerint pedig 250.000 koronába jön. Az alábbiakban Székely Henrik városi állatorvosnak, a tervezetre vonatkozólag beadott szakvéleményét közöljük, mely a szakszemrókákat viselt és környezetének is kellett kender parókákat viselni. Egy időn át a spanyol viselet lábra kapott, melyhez csak rövidre nyírott haj illett, ezen időben a parókák eltűntek, mert oly rövidre nyírt parókák előállítása teljesen lehetetlen volt. A XVIII. századdal azonban újból a hosszú haj viselése kapott lábra és a legrövidebb idő alatt a spanyol viselet elejtésével, a hosszú és dus hajfürtök nagy mennyiségben estek szép hullámokban a nyakon át a vállakra. Ezen időszakban kopasz embereket nem lehetett látni, mert még a legszebb hajjal biró egyének is a divatnak hódolva, rövidre nyírt hajukra egy idegen hajból készített szörnyeteget használtak. Ebben az időben föltalálták a leleményes paróka készítők még azt a módszert is, mellyel a hamis hajnak a természeteshez hasonló ezüst fényt és hullámzást adtak és igy a kopaszok szükségből, a nem kopaszok a divatnak hódolva és a nagy urakat majmolva, használták a parókákat, de még azok is, kiknek nem volt göndör hajuk a legszebb és a természetes hajhoz hasonló, göndörített parókákban jelentek meg, köztük XIII. Lajos, francia király is, kinek egy arcképe őt egy a természetes hajat elég jól utánzó hajdiszben ábrázolja. Franciaországban a parókakészités mindinkább tökélyre emelkedett és használata általáponton kivül, technikai szempontból is bírálja a tervezetet, amelyre nézve ellenészrevételét megadni, a városi mérnök magának fenntartotta. 1. Általános elrendezés. Az általános elrendezés helyes, de észrevételeim a következők: A terven feltüntetett T alakú hűtő, ennek jobb- és baloldalán elhelyezett 40 nr alapterületű kazánház és a 13 m

2 alapterületű szénkamra elesne és az egész épületcsoport úgy alakitható, hogy a T alak főtengelye kiegyenesítve lenne, vagyis a jobb és baloldali épületeket a hűtő mögé egyenes vonalba kellene építeni. Ha ezt igy építenék meg, akkor a marha- és sertés-vágóhid közötti folyosók nem 10 méter szélesek, hanem keskenyebbek is lehetnének és ezáltal a tervezett 8 drb. vasoszlop ä 100 koronájával, vagyis 800 korona elesne. " A kazánház elhelyezése a gépépület-csoportban kivétel nélkül helyén való ott, hol a hűtőgép hajtása is gőzerővel történik. Itt azonban elektromos üzemről lévén szó, a gőzkazán csupán a sertésforrázáshoz és sertésbélmosáshoz használtatik. Ennélfogva célszerűbbnek látszik a kazánházat a sertés-vágóhid csoportjába helyezni. Ezen célból elégséges lenne egy nos és a jó (?) ízléshez tartozó lett, Németországban azonban csak is a fiatal dandyvilág hódolt ezen francia divatnak. Fénykorának tetőpontját a paróka azonban csak XIV. Lajos, francia király alatt érte el, ki fiatal korában meg nem hódolt az uj divatnak, későbben azonban, midőn a természetes hiányok pótlása őt erre kényszeritette és a hamis haj használatát szükségessé tette, autokratikus modorában absolutistice a paróka használatát az úgynevezett jobb és magasabb köröknek elrendelte, maga diszparókákat hordott és 1655. évben egyszerre 48 udvari parókakészitőt nevezett ki, kiknek számát egy pár évvel ezután újból tetemesen emelte. Allonge nevű udvari parókacsinálója, 1680-ban föltalálta az utána nevezett óriási parókát, az allenge vagy grand intolio nevű parókát, mely világos szőke hajak sürü és göndör rövid fürtöcskéiből állott, melyek a homlokot iv alakban átfogíalva és behálózva, mélyen a nyakbaereszkedtek, és az arc mellett haladva, végtelen és hosszú, egyenesen vagy gömbölyodötten leszált fürttömegekkel a vállakat és a nyakat ellepték. Ebből a hajmennyiségből azután a bajusz és szakáll nélküli arc, mint egy nagy felhőből nézett ki korlátolt öntetszést és affektált pátoszt mutatván. Igy nézett ki Franciaország ezen hires és hírhedt királya. Az a körülirt ábrázata