Esztergom és Vidéke, 1908

1908-12-17 / 100.szám

A tisztaság és az emberi test.*) Irta: Gyulai Gy. H. tanár. A szociális higiénia minden követelményének megfelelő nevelés az emberi test gondos tisztántartására messzemenőleg kiterjeszkedik. Igaz, adott esetekben a piszok nem tekinthető megszégyenítőnek, hiszen a ki napi nehéz testi munkájában, olyas anyagok környezetében kénytelen kenyerét fáradsággal megkeresni, mint teszem azt a mozdonyvezető, a kazánfűtő, a kéményseprő, a csatorna tisztító, a szénbánya munkás stb., munkája közben az ügyet se vethet arra, hogy testét és ruházatát állandóan tisztán tarthassa. Persze napi munkáját ez is csak bevégzi, s akkor sokkalta gondosabb tisztogatás alá kell vonnia testét, mint bármelyik, kevésbé beszennyező munkát végző egyéb ember. Kétségtelen, hogy a gyermeket már zsengébb korától kezdve rá kell szoktatni a tisztaságra ; még pedig a ruházatra és a testre egyaránt kiterjeszkedő gondos tisztántartásra. Ám a szélsőségektől ebben is óvakodnunk kell, nehogy a végletekben aztán a gyermek idővel túlfinynyás, nevetséges alakká legyen, a ki mindentől irtózik! A gyermek ügyeljen a ruházatára, s ha játék közben mégis bepiszkítja magát ittott, ne büntessük mindjárt tulszigorúan; e helyett bujtassuk gyermekeinket olyan ruhába, a mit minél gyakrabban lehet kimosni. Ez uton a gyermekben hamarább meggyökeresedik a tisztaságszeretet érzéke ; a mit a felnőtt emberiség higiéniája bizony seholsem nélkülözhet, akár ruházat, akár pedig a test tisztántartásáról is legyen szó. *) A „Háziorvos" utolsó számából vettük át felszóllitásra jelen közleményt. az urak fesztelen viselkedését, gondolta, hogy nem fog véteni az illem ellen, ha itt marasztalja őket. A háziasszonyi foglalkozás kissé felszabadította a nyomasztó érzések alól s a mig a pincérnek segédkezett a terítésnél, a főhadnagy engedelmet kért és kapott, hogy lent a portásnál, a telefonon két barátjával beszélhessen s ha lehet ide hivja őket s bemutathassa a hölgyeknek. A hölgyek örömmel egyeztek bele, de Macskássy báró és Lajtorjásy Béla egymásra nézve értették meg egymással, hogy akkor talán ők fölöslegesek is itt ? Mert, a hogy a főhadnagy betette a lábát, mindjárt feszélyezetebb lett a társalgás, de azért mégis maradtak, hiszen olyan szívesen hivták, marasztalták őket. A főhadnagy örömtől sugárzó arccal jelentette, hogy két barátja félóra múlva teszi tiszteletét. Az édes anyám jut eszembe — gondolta — mikor ezt a szép, fehér kezű asszonyt látom, akit mintha csak azért teremtett volna a jó Isten, hogy enni adjon az embernek. Ni, milyen édes, — hogy hajlik a dereka s hogy töltögeti a csészékbe a kávét. Csókolom azt a szép kezét — súgta a foga közül, — és kigombolt az atiláján két gombot. A társaság uzsonnához ült, a két aszszony sínfelt a kávéra és dicsérték az othoni tejet és szörnyen sajnálták, hogy nem pakoltak hazulról egy csomó befőttet, mert amit itt kapnak az mind rossz és drága. Az urak megmosolyogták a vidéki aszszonyok eme megszokott simfelését a nagy város termékeire, amit Evelin észUnalmas, egyhangú, sőt elszomorító az olyannak nevelt ember élete, a ki állandóan attól retteg, hogy ruházatán folt esik. Elmegyógyintézetekben találkozunk ittott egy-egy szánandó rögeszméjű olyan alakkal, a kit a túlzott tisztaságszeretet mániája idővel teljesen hatalmába ejt. Láttam szánandó elmebeteg nőket, a kik napestig mostak, súroltak, sikáltak, poroltak szakadadtanul. A gyermeknevelés ott, a hol a ruha és a test tisztántartásának beszoktatásáról köteles gondoskodni, bizony nem mindenkor és mindenben jár el helyes utakon; itt-ott még a legműveltebb államok kulturnépeinél sem. Ha a csecsemőt kellő figyelemmel kisérjük, ugy kivétel nélkül azt fogjuk tapasztalni, hogy az átnedvesedett, piszkos pólyában, a csecsemők egyike sem fogja magát jól érezni. Eleinte csupán nyugtalankodik, ám előbb-utóbb kegyetlen rivalgásba kezd, jeléül annak, hogy nem jól érzi magát. Veleszületett tisztaságérzeténél fogva tehát öntudatlanul is figyelmezteti felnőtt gondozóit arra, hogy a tisztaságra ü^yet vessenek ! A csecsemő s a fejlődő gyermek testét és ruházatát, egyaránt gondosan kell tisztán tartanunk. Amidőn a gyermek már egymagában eljátszadozik s kezecskéivel minden ügyébe eső tárgyat megtapogat, összefogdos, kezeit napjában ismételten és gondosan meg kell mosnunk. Egyben ügyet kell vetnünk arra is, hogy az a játékszerféle, a melyikkel a gyermek örömest el-el babrál, valóságos piszokrétegeket idővel magára ne szedjen. Az ilyen játékszereknél a szappan s a tisztántartó, mondhatnók itt is aseptikus kezelés, a játékszer állagának sérelme nélkül, jelentős higiénikus szolgálatokat tehet nekünk. Hiszen a gyermek, a bepiszkított ujjacsrevett és elpirult s egyáltalán jobb szerette volna, ha a két asszony kevesebbet beszél, mert egyébb beszélgetés tárgy hiányában elmondták azt is, hogy a szobalány Evelinnel alszik egy szobában és hogy hány kalapot hoztak, meg hány ruhát, ami pedig kevésbé érdekelte az urakat, inkább azt szerették volna tudni, hogy tulajdonképen milyen szerepük is lesz itt a hölgyekkel szemben, mert ha csak holmi gardirozásról lesz szó, akkor a báró ur, de még Lajtorjássy úr is még ma tovább állanak s mikor r

az uzsonnának vége volt és szemlátomást tapasztalták, hogy miként fordul mind a három asszony figyelme lassanként a főhadnagy felé, közösen ajánlották magukat és eltávoztak a holnapi viszontlátás reményében. S alig hogy ezek eltávoztak, jelentkezett a két huszártiszt, akik valódi fesztelenséget hoztak be a társaságba. Fürge főhadnagy nem tágított Evelin mellől, a két asszonyt pedig rendkívül boldoggá tette, hogy most már nekik sem lesz civil udvarlójuk és nagyon örültek volna, hogyha ama kettő többet nem is mutatja magát. Dehogy nem, pedig azok még lent a portásnál mindaketten levelet hagytak a számukra, amelyben arra kérik hölgyeiket, hogy jelöljék meg az időt, amikor négyszemközt zavartalanul lehetnek együtt. A pincér mindjárt felhozta a névjegyeket. A két asszony discrétül mosolyogva, olvasta el a névjegyre irott rövid sorokat, amibe benne volt a követelőzés, ami figyelmeztette őket, hogy nem otthon vannak, ahol megbotránkozhatnak ilyesféle kijelentésekre, az első látásra és vizitekákkal nem egyszer forgolódik orra, szája és szemei körül is. A tiszta kéz és tiszta tárgyak, sohasem lesznek holmi ragályos bajok átplántálói ! Amidőn a gyermek már tankötelessé serdül, a ruha- és a test tisztántartásának kettős gondoskodását ki kell immár terjesztenünk a tankönyvek tisztántartására is. A tankönyvek hónapokon, sőt esztendőkön át, belsejükön, de még inkább kültáblájukon valóságos baktérium tenyésztő szennyrétegeket öltenek magukra. Ha a nebuló tankönyvét ma, a papir olcsóság korszakában, hetenként legalább egyszer-kétszer uj külsejű burkolattal fogjuk ellátni, emellett leszoktatjuk a gyermeket arról az utálatos és soha eléggé el nem ítélhető rossz szokásról, hogy a könyvek lapját a lapozgatáskor nyálazgassa, ugy a gyermek-, a tanuló-szoba és a tantermek higiéniája érdekében nagyot tudtunk elérni. A pólyától a tankönyvig, az iskola-padjától a nász-napjáig helyes utakon vezetett tisztaságszerető gyermeket és ifjút, a tisztaságszeretet kellemes, jóleső érzete mindhalálig hűségesen nyomon fogja követni, ugy maga, mint embertársai javára és örömére. Anglia és Franciaország magasfoku iskolaegészségügyi intézkedései szigorúan előírják azt, hogy az oktató személyzet, a tanítványok ruházatát, kezét, arcát, körmeit, könyveit, tanszereit stb. hetenként többször is vegye szem alá. Sok derék, lelkiismeretes, kötelességtudó tanítónk, tanárunk akadt azért ma már hazánkszerte is nem egy helyet, a ki saját jószántából megcselekszi azt, a mit a Nyugat első kulturállamainak egészségügye idevágó törvényszakaszaiban megszab és előir. Franciaország fővárosának valalésre, de ez a mostani helyzet olyan, hogy szinte provokálja a férfi tolakodását. Margit asszony, mig szorongatott egy másik kis levelet a kezébe, amit neki egy hordár hozott, amit egy ismert nevű zsurnaliszta irt neki, akit szintén vártak a bemutatkozásra, de nem jött fel, mikor megtudta, hogy mások is vannak fent. Az is egy névjegy volt, s csak ennyi állott rajta: Szép asszonyom, én csak magam akarok lenni! Vártak ők több látogatót is, de azok, amint értesültek, hogy a hölgyek nincsenek egyedül, sorra elpárologtak, s szerencse, hogy ugy van, mert most ez a három katonatiszt nem mulatna olyan jól. Az asztal újra felteritetett vacsorához, s Fürge főhadnagy katonás őszinteséggel kijelentette, hogy csak ugy maradnak itt, ha a házigazda szerepét neki átengedik. Szép asszonyok és katonatisztek vacsoráját ki képzelné el pezsgő nélkül, kiváltképen, az Angol Királynőbe. Maga a kiszolgáló pincér is elrestelné, ezt a szokatlan dolgot, ki is pirult az ábrázatja, amikor egyszerre tiz üveg pezsgőt rendelt a főhadnagy úr, s mikor bevitte a jeges tartályokat, megnem állhatta, hogy végig ne nézzen az asszonyokon, akiknek az arca már is piros volt, az imént felszolgált tokaitól és méltó büszkeség dagasztotta a kebelét, hogy az a kevés bor is igy feltüzelte a társaságot, s ahogy az arcok mindinkább kipirultak, a miderek .azonképpen feszülni kezdtek, Evelin volt az első, aki mit sem szólva szobájába ment és pongyolába öltözött. A tisztek mennyi elemi-, ipar-, és középiskolájában, a tisztátalanul érkező gyermekeket intő cédulával küldözgetik tüstént haza. Mivelhogy a szülőkben sem lehet, sajnos, sziklaszilárdan mindenkor megbízni, még a szajnaparti művelt metropolisban sem, az iskolába érkező gyermekek valamennyije, az egyes intézetek külön mosdótermében köteles előbb kezét szappannal tisztára mosni. Egy-két intézetben a gyermekek hetenként fürdőt is vehetnek. Az oxfordi egyetem tudós tanára, Ruskin a kiváló esztétikus, ismételten hangsulyozgatta tanítványai előtt, hogy a ruházat tisztasága, mintegy előfeltételezi a test tisztántartását, a mivel aztán együtt jár a táplálék, a fekvő hely, a lakás, sőt az erkölcsi élet tisztántartása is. A tisztaságérzék, úgyszólván fokmérője a kultúrának, igazi kultúrnép szülötte, a piszokban otthonosan sohasem érzi magát. Petronius már réges-rég és bizonyára nem alaptalanul ráolvasta azokra, a kik ruhában, testben tisztátalanok, hogy a nemi élet utai között is ők a legszennyesebbeket tapossák! Azok a vallás-higienikus szabályok, a melyeket Zoroaster és Mózes törvényei előírtak, mindenben és mindenkor a tisztaság előmozdítására célzó intézkedések voltak. A tisztaság a ruházkodásban, az emberi testen egyaránt alapköve a higiéniának. Ez a tisztaság, az általános tisztaság útjára vezet bennünket. Minden a mi tiszta, egyben szép is. A tiszta, szép emberi alak, szemnek is jól eső külseje, emeli egyben az erkölcsi való érzetét és értékét is. Ilyen utakon emberi létünk és életünk teljes összhangját mindenkor meg is fogjuk találni. ujongva fogadták, amibe még százszorta szebb volt s Fürge főhadnagy még közelebb húzta hozzá a székét. A jó példát követte a másik két asszony is, mert minek a drága divatos pongyola, ha férfiszem azt soha meg nem látja. * A pongyolák bevonulásával a társaság, még fesztelenebbé vált, s mikor Geréblyésyné minden hajtűt kiszedett a hajából és a rengeteg hajcsomó, hullámos selyme, elterült a pogyolán, a pincért nem eresztették be többet, hanem zárt ajtók mögött folyt a mulatság tovább. Éjfél már akkor elmúlt és a szobapincér tiszteletteljesen kért csendet, kint az ajtón keresztül. A személyzet pedig, megbotránkozva sugdosódott a három aszszony vendégről, akik ilyen felfordulást csinálnak, ilyen előkelő helyen és akik annyi látogatót fogadnak már az első napon. Egy hétig laktak már, szépeink fönt Budapesten, kellemes napokat, de leginkább estéket töltve, a hozzájuk seregestül tóduló férfiakkal, akik minden kigondolható szórakozásban részesítették őket, szinte versenyezve egymással. A katonatisztek bohém módon fogták fel az ismeretséget és nem is voltak annyira követelők, sőt tolakodók, — mint a báró és Lajtorjássy ur, akikhez hűséges társul szegődöt még, egy ismert nevű újságíró, a Margit lovagja. Voltak még néhányan, akik az elsőbbségi jogot maguknak akarták vindikálni, sőt kizárólagosan maguknak tartani meg, a hölgyek barátságát, de midőn látták, hogy ebbeli igyekezetük