Esztergom és Vidéke, 1908

1908-12-10 / 98.szám

Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Azt hisszük, cikkünk alkalmas lesz arra, hogy a hol a nép javával törődnek, ött a kér­dést komolyan kézbeveszik és a nyilvános könyvtárért a szükséges lépéseket megteszik. K. Szabad tanitás. A szabad tanitás eszméje méltó arra, hogy a kulturális haladás minden hive a legodaadóbban tá­mogassa. A szabad tanitás fogalma körülbelül íedi a felnőttek oktatá­sának fogalmát, amennyiben általá­nosságban ugyanazt a célt szol­gálja. Tudjuk mindnyájan, milyen kevés az, amit manapság a dívó oktatási rend mellett a középisko­lákban tanulni lehet. Latint és gö­rögöt tanitanak ahelyett, hogy a németet jól s az angol és francia nyelvet tanitanak. Kis nemzet vagyunk, Európa nagyhatalmai között kell élnünk s nincs az az iskolázott ember nálunk, aki pályáján sokszor ne érezte volna a hiányt, sőt a kárt amiatt, hogy németül, angolul vagy fran­ciául nem tud. Németül még csak tudunk valahogyan, de már a má­sik két világnyelvhez, amelyek pe­dig a külföldön a mindennapos műveltség okvetlen kellékei, alig konyit minden ezredik iskolázott ember. S azután itt van a történe­lem, melyet meghamisítva adnak elő, itt a szociológia, amellyel ab­szolúte nem foglalkoznak, dacára annak, hogy a népek sorsának in­tézésében vezető szerep jut a tu­domány ezen ágának; itt az iro­dalomtörténet, mely ósdi s elavult. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is a mai középiskolai oktatást, az hiányos és elmaradott, épenséggel nincsen összhangban az élet köve­telményeivel. A középiskolát végzett férfi a szónak modern értelmében ő életükben. Az esküvőjük utáni szomorú napok kárpótolva lettek, most forr -csak össze a szivük igazán közös vágyban, gondolatban, most közel hat év múlva, aminek felét külön válva élték le. Ez a pillanat volt az igazi jegyváltásuk, igazi esküvőjük, aminek nincsenek tanúi, vi­dám vendégsereg nem rajzik körülöttük, mint akkor régen, mikor a lakodalmukat tartották. Csak a két öreg Lenkey pár képe mosolyog rájuk onnét a szoba falá­ról, s mintha áldólag terjesztenék ki ke­züket a kibékült gyermekeik felé és mintha mondanák ; — Ugy, ugy édes gyermekeim, most már boldogan pihenünk mi is a túlvilá­gon, szép nap volt ez nagyon! Ó ne higyje azt senki, hogy a jó Isten napja mindenkinek egyformán ragyog — nem, nem ? Akiknek ború ül a lelkén, annak szórhatja a derült nyári nap ragyogó su­garait, az mégis sötétnek látja az egész világot, de aKi boldog, aki ki van békülve mindennel, mindenkivel, s önmagával leg­inkább, aki egy fájó mult nyomasztó ér­zéseitől egyszerre felszabadul, az a vilá­got is egészen más színben látja, mint az előtt. Ragyogóbb annak a napsugár, szebbek a virágok, szebb minden ami körülötte van. Így volt Evelin is, soha­sem látta még ilyen derültnek a napot, mintha mosolygott volna körülötte min­den, ugy érezte, hogy ezekben a pillana­tokban tisztára átalakul, hogy a lelke minden salaktól megtisztult. Érett asszony volt már, de ártatlan gyermeknek képzelte magát. való műveltségtől roppant messze áll, s ha valóban műveltté akar lenni, éjet napallá téve kell tanulnia, olvasgatnia. Ezt könnyiti meg, sőt azt teszi lehetővé a szabad tanitás, ha arravaló, hivatott tudományt miyelő férfiak tanitanak. És ha a középiskolai tanultság ilyen hiányos, micsoda ijesztően alacsony nivón kell, hogy álljon az elemiiskolát végzett ember kép­zettsége ! Bizony egy jottával sem terjed túl az irni olvasni tudás gyér bírásánál s ha elgondoljuk micsoda ismereteket kíván ma az élet egy megbízható, értelmes mun­kástól, kell, hogy belássuk, hogy a munkásoknak elsősorban szüksé­gük van a további tanulásra, amit a szabad tanitás nyújt a legjobban nekik. Hála és elismerés illeti meg te­hát a közoktatásügyi minisztert, a ki most törvényjavaslatot készül al­kotni az állami szabad tanításról. Az állam veszi kezébe a szabad­tanitás ügyét, amely módot nyújt a többé kevésbbé iskolázott emberek­nek arra, hogy ismeretkörüket gya­rapítsák. De nagyon téved az, ki azt hiszi, hogy az ilyen szabad tanítási tanfolyamoknak csak a városban van helye, szükség van ezekre a falvakban is. Tanerők ren­delkezésre állanak: jegyzők, tanítók papok s az intelligenciának egyéb tagjai, akiknek bizonyos irányban tudásuk és műveltségük van. A falusi felnőtteknek persze egészen más, alacsonyabb nivójú előadá­sokra van szükségük, mint a vá­rosiaknak. Ami a városokat illeti már azért is nagy hivatást töltene be a sza­bad tanitás, mert a felnőttek okta­tását kivenné a nemzetközi szociál­demokrácia szakszervezeteinek ke­zéből, illetve versenyre kelne azok­kal. Hazafias és modern szellemnek kell keresztül vonulnia a szabad ta­nításon, igy sőt csakis igy fog meg­Áhitattal borult térdre hajdani hálószo­bájának kicsinyke oltára előtt, ami fölött a Krisztus anyjának szelíden mosolygó képe állott. Az Örök mécs közel három esztendeje, hogy kialudt ezen a kis oltá­ron, amelyiknél még sohasem imádkoztak buzgóbb és tisztább szívvel mint most. Az isteni asszony képe szelíden moso­lyogva nézi az imádkozó nőt, aki immár talán mégis rátalált az igazi útra, amelyi­ken haladnia kell. Ugy, ugy édes leányom. Tévelyegtél eddig, mert hiányzott az életedből a kéz, az igazi édes anyai kéz, ami a boldog­ságod útját egyengesse, de most már rá­tértél a jó útra, amelyiken nem fogsz tö­visekkel találkozni, amik összetépnék, megvérezik kezedet, lábadat, s gyakran a szivedet is. Ha vétkeztél édes leányom, Isten meg­fogja azt bocsájtani, mert az a néhány könycsepp, amit a te jó, hűséges és be­csületes férjed fejére hullattál, lemosta a te lelkednek minden bűneit. Te nem voltál rossz csak eltévedtél, de ez a meg­próbáltatás csak arra való volt, hogy még tisztább legyen majdan a te örömöd, bol­dogságod. -•'•>* A szenzációra éhes kis város ismét ta­lált bő anyagot a traccsolásra, a Len­keyék kibékülésével, de ők vajmi keveset törődtek most azzal mit mond róluk a világ és hogy a nyári takarításnak vége lett, elutaztak hazulról, senkisem tudta hová, csak Gereblyésy né, aki annyit me­felelni annak a nagy hivatásnak, hogy a magyar nép egyetemét a kultúra útján előbbre vigye. Hajói kifejlesztik ezt az intézményt, a művelődésnek éppen olyan fontos és népszerű tényezője lesz, mint az iskola, amelynek hibáit is korrigálni fogja. A vidéki hatóságok, főleg a tár­sadalom, minden tőlük telhetőt kö­vessenek el, hogy a kultuszminisz­ter derék kezdeményezése minél ha­marább nagystílű intézménnyé vál­jék. Városi közgyűlés. Ugy látszik a múltkori felszólalásunk hatott. A tegnap délelőtt tartott közgyűlé­sen ugyanis a képviselők szép számban jelentek meg, de az intelligencia nagy része mégis tüntetett távollétével, doku­mentálva a nemtörődömséget, mellyel a közügyek iránt viseltetik. A közgyűlésen igen fontos tárgyak ke­rültek tárgyalás alá, melyek vitát nem igen provokáltak s mondhatjuk kellemes benyomást tett ránk az a tapasztalás, hogy az egyes, már kellően előkészített ügyek gyermekes és az ügy érdekéhez, nem illő módon tárgyalásukban nem za­vartattak a képviselők által. Egy pár virilisi képviselői jog gyakor­lására vonatkozó bejelentés után az ér­demlegesebb tárgyak kerültek tárgyalásra. Ilyen volt Gyarmathi Dénes felfüggesz­tett rendőralkapitány fegyelmi ügye mely­nél a képviselőtestület megnyugvással vette tudomásul, az alispánnak pénzbir­ságoló határozatát. Majd a vásárok és nyilt piacok tartása tárgyában alkotott szabályrendelet került tárgyalás alá. Ennél egy igazán lényeg­telen szakasz és pedig az, amely a vásá­rosokat, piaci árusokat az általuk csinált szemét eltakarítására kötelezte, nevetsége­gesen óriási vitát okozott. Mintegy 10 szónok pazarolta a szót és időt ezen sza­kaszra, melyet végül olykép módosítottak, hogy csak a nagyobb mennyiségű és szándékosan csinált szemét és hulladék sélt Evelinnek Budapest látnivalóiról és szépségeiről, hogy leghőbb vágya volt megismerni mindazokat. Augusztus vége volt még csak, amikor még hiányzik a fővárosból az, ami az ő igazi lelke. A gazdag népek távol vannak, ugyan, de már kezdenek vissza szállin­gózni és a Stefánia-kocsikorzón napról­napra szaporodik az elegáns magánfogat. Egy-egy hűvösebb napon a hölgyek már felveszik a drága prém boát. Nem ugyan azért, mintha nagyon fáznának. Óh nem, hanem csakhogy azzal is siettethetnék valahogyan az igazi szezon elérkezését, amikor megkezdődik az igazi társasélet, színházak, estélyek, zsurok. De Lenkeyék­nek mégis tündériesen szép volt mindaz, amit már most láttak és élvezhettek. Evelin szinte mámorosan feküdt le min­denek fölött csak arra gondolt legtöbbet, hogy vajha ő is Budapesten lakhatna? S erre a gondolatra szinte lázasan dobo­gott a szive. Irigykedve nézte meg a mel­lette lova-robogó hintók szép és elegáns asszonyait és rágondolt az ő régen nem használt szép kis hintójára, ami már évek óta áll ponyvával letakarva otthon a ko­csiszínben. S ahogy egyik-másik hölgy vissza nézett rá, mert érdeklődést keltett mindenfelé, s látszott rajta, hogy nem azok közé tartozik, akiknek „muszáj" gyalog járni. Ő úgy szerette volna nekik megmon­dani, hogy ó igen, nekem is lehetne épen olyan gumi kerekű kocsim, ha akarnám! És büszkén vetette hátra a fejét, mert annyit tudott már, hogy itt nem mind eltakarítására kötelezhetők az árusok. Egyébként az egész szabályrendelet az előterjesztett tartalommal lényegesebb mó­dosítás nélkül elfogadtatott. Remélhetőleg utolsó izben került a kép­viselőtestület elé a barakk tábor ügye, melyben a már elfogadott Szerződés egy pontja módositatott a harmadik lőnapra vonatkozólag. A módosított szerződés sze­rint a katonák hetenként háromszor lő­hetnek a harcászati lőtéren, de egymás­után csak két napon át. A szerződés sze­rint a 10.000 K bérfizetés már 1909. év január 1-ével kezdődik. A barakk üggyel kapcsolatosan került elő a kőbánya bérletének ügye. Az u. n. Strázsa hegyi kőbánya ugyanis a lőirányba beleesik, tehát a katonai kincstárnak ér­dekében van annak kibérlése. Az előter­jesztett szerződés szerint, melyet a köz­gyűlés 57 szavazattal 1 ellenében elfoga­dott ; a katonaság a kőbányát évi 2040 korona bérfizetés mellett 30 évre kibérli. E helyütt megemlítjük, hogy a város ezen bérletért mindezideig csak 2000 koronát kapott. Ezután az első magyar üveggyár aján­lata következett. Az üveggyár annak ide­jén kötelezte magát 1926-ig, hogy a quarc használatért évi 720 koronát fizet. Az üveggyár üzemét beszüntetvén, a bér­összeg felére redukáltatott. Most, hogy az üveggyár felszámolás alatt áll, félő volt, hogy a szerződésileg vállalt kötele­zettségeknek nem felel meg, miért is a város a részvénytársaságot pörölte. A részvénytársaság a pör folytán hajlandó volt az egyezségre, mely hajlandósága következtében a város 4000 korona egyezségi összeggel és az eddig felmerült költségek megtérítésével, a közgyűlés ha­tározatából kifolyólag, szerződésbeli köte­lezettségei alól az üveggyárat felmenteni késznek nyilatkozott. Ennek letárgyalása után az összekötő vasút ügye került napirendre. A hozott határozat szerint a város az épitési határ­időt 1910 ig meghosszabbította s lemon­dott annak kikötéséről, hogy a vállal­kozó a két városi állomáshely között autobuszközlekedést létesítsen. arany, ami fénylik, hogy ők tizet is kifi­zethetnének itt azok közül csak az egyik zsebükből is a kik páváskodva gumi­rádlin robognak el mellettük. • S vidéki voltukat nem is a megjelené­sük árulta el, hanem a járatlanságuk. E miat; sok bosszúságuk volt, szerettek gya­log járni, szét nézni mindenütt, de ha kí­sérőt nem fogadtak, mindjárt eltévedtek. S Evelin annyit pirult restelkedett, hogy oly sokat kell kérdezősködniök. S a sok kérdezősködés dacára mégis minduntalan más villamosra ültek, mint a milyenre akartak. Ha a Hűvösvölgybe akartak menni, a Zugligetbe vitte őket a kocsi, máskor meg a fele úton száltak le már, hogy vissza menjenek. De mindezen sok bosszúságuk dacára nagyon jól érez­ték magukat. Kivált Evelin, a ki napról­napra szebb és sugárzóbb lett. A ki látta őket együtt, nászutazó párnak tartotta, a szállodában meg biztosra vették, hogy azok, és sokkal csöndesebben járt a sze­mélyzet az ő ajtójuk előtt kint a folyo­són, mint a többi szobák előtt. Óh a nász­utazókat respektálják ők, mert mennél nyugodtabban alszanak a reggeli órákban, annál busásabban osztogatják a borrava­lókat. Hogy miért ? Talán azért, mert a kinek nyugodt a reggeli álma, az egész nap jó hangulatban van, s a Pannónia szobalányai, pincérei ezt már tapasztalás­ból tudhatják. Óh nem is a zajos jövés­menés űzte el az Evelin szemeiről már korán reggel a jótékony álmot, attól alud­hatott volna jóízűen, hanem más az, hogy tulajdonképen csak most jött a tudatára

Next

/
Thumbnails
Contents