Esztergom és Vidéke, 1908

1908-12-10 / 98.szám

Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Azt hisszük, cikkünk alkalmas lesz arra, hogy a hol a nép javával törődnek, ött a kérdést komolyan kézbeveszik és a nyilvános könyvtárért a szükséges lépéseket megteszik. K. Szabad tanitás. A szabad tanitás eszméje méltó arra, hogy a kulturális haladás minden hive a legodaadóbban támogassa. A szabad tanitás fogalma körülbelül íedi a felnőttek oktatásának fogalmát, amennyiben általánosságban ugyanazt a célt szolgálja. Tudjuk mindnyájan, milyen kevés az, amit manapság a dívó oktatási rend mellett a középiskolákban tanulni lehet. Latint és görögöt tanitanak ahelyett, hogy a németet jól s az angol és francia nyelvet tanitanak. Kis nemzet vagyunk, Európa nagyhatalmai között kell élnünk s nincs az az iskolázott ember nálunk, aki pályáján sokszor ne érezte volna a hiányt, sőt a kárt amiatt, hogy németül, angolul vagy franciául nem tud. Németül még csak tudunk valahogyan, de már a másik két világnyelvhez, amelyek pedig a külföldön a mindennapos műveltség okvetlen kellékei, alig konyit minden ezredik iskolázott ember. S azután itt van a történelem, melyet meghamisítva adnak elő, itt a szociológia, amellyel abszolúte nem foglalkoznak, dacára annak, hogy a népek sorsának intézésében vezető szerep jut a tudomány ezen ágának; itt az irodalomtörténet, mely ósdi s elavult. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is a mai középiskolai oktatást, az hiányos és elmaradott, épenséggel nincsen összhangban az élet követelményeivel. A középiskolát végzett férfi a szónak modern értelmében ő életükben. Az esküvőjük utáni szomorú napok kárpótolva lettek, most forr -csak össze a szivük igazán közös vágyban, gondolatban, most közel hat év múlva, aminek felét külön válva élték le. Ez a pillanat volt az igazi jegyváltásuk, igazi esküvőjük, aminek nincsenek tanúi, vidám vendégsereg nem rajzik körülöttük, mint akkor régen, mikor a lakodalmukat tartották. Csak a két öreg Lenkey pár képe mosolyog rájuk onnét a szoba faláról, s mintha áldólag terjesztenék ki kezüket a kibékült gyermekeik felé és mintha mondanák ; — Ugy, ugy édes gyermekeim, most már boldogan pihenünk mi is a túlvilágon, szép nap volt ez nagyon! Ó ne higyje azt senki, hogy a jó Isten napja mindenkinek egyformán ragyog — nem, nem ? Akiknek ború ül a lelkén, annak szórhatja a derült nyári nap ragyogó sugarait, az mégis sötétnek látja az egész világot, de aKi boldog, aki ki van békülve mindennel, mindenkivel, s önmagával leginkább, aki egy fájó mult nyomasztó érzéseitől egyszerre felszabadul, az a világot is egészen más színben látja, mint az előtt. Ragyogóbb annak a napsugár, szebbek a virágok, szebb minden ami körülötte van. Így volt Evelin is, sohasem látta még ilyen derültnek a napot, mintha mosolygott volna körülötte minden, ugy érezte, hogy ezekben a pillanatokban tisztára átalakul, hogy a lelke minden salaktól megtisztult. Érett asszony volt már, de ártatlan gyermeknek képzelte magát. való műveltségtől roppant messze áll, s ha valóban műveltté akar lenni, éjet napallá téve kell tanulnia, olvasgatnia. Ezt könnyiti meg, sőt azt teszi lehetővé a szabad tanitás, ha arravaló, hivatott tudományt miyelő férfiak tanitanak. És ha a középiskolai tanultság ilyen hiányos, micsoda ijesztően alacsony nivón kell, hogy álljon az elemiiskolát végzett ember képzettsége ! Bizony egy jottával sem terjed túl az irni olvasni tudás gyér bírásánál s ha elgondoljuk micsoda ismereteket kíván ma az élet egy megbízható, értelmes munkástól, kell, hogy belássuk, hogy a munkásoknak elsősorban szükségük van a további tanulásra, amit a szabad tanitás nyújt a legjobban nekik. Hála és elismerés illeti meg tehát a közoktatásügyi minisztert, a ki most törvényjavaslatot készül alkotni az állami szabad tanításról. Az állam veszi kezébe a szabadtanitás ügyét, amely módot nyújt a többé kevésbbé iskolázott embereknek arra, hogy ismeretkörüket gyarapítsák. De nagyon téved az, ki azt hiszi, hogy az ilyen szabad tanítási tanfolyamoknak csak a városban van helye, szükség van ezekre a falvakban is. Tanerők rendelkezésre állanak: jegyzők, tanítók papok s az intelligenciának egyéb tagjai, akiknek bizonyos irányban tudásuk és műveltségük van. A falusi felnőtteknek persze egészen más, alacsonyabb nivójú előadásokra van szükségük, mint a városiaknak. Ami a városokat illeti már azért is nagy hivatást töltene be a szabad tanitás, mert a felnőttek oktatását kivenné a nemzetközi szociáldemokrácia szakszervezeteinek kezéből, illetve versenyre kelne azokkal. Hazafias és modern szellemnek kell keresztül vonulnia a szabad tanításon, igy sőt csakis igy fog megÁhitattal borult térdre hajdani hálószobájának kicsinyke oltára előtt, ami fölött a Krisztus anyjának szelíden mosolygó képe állott. Az Örök mécs közel három esztendeje, hogy kialudt ezen a kis oltáron, amelyiknél még sohasem imádkoztak buzgóbb és tisztább szívvel mint most. Az isteni asszony képe szelíden mosolyogva nézi az imádkozó nőt, aki immár talán mégis rátalált az igazi útra, amelyiken haladnia kell. Ugy, ugy édes leányom. Tévelyegtél eddig, mert hiányzott az életedből a kéz, az igazi édes anyai kéz, ami a boldogságod útját egyengesse, de most már rátértél a jó útra, amelyiken nem fogsz tövisekkel találkozni, amik összetépnék, megvérezik kezedet, lábadat, s gyakran a szivedet is. Ha vétkeztél édes leányom, Isten megfogja azt bocsájtani, mert az a néhány könycsepp, amit a te jó, hűséges és becsületes férjed fejére hullattál, lemosta a te lelkednek minden bűneit. Te nem voltál rossz csak eltévedtél, de ez a megpróbáltatás csak arra való volt, hogy még tisztább legyen majdan a te örömöd, boldogságod. -•'•>* A szenzációra éhes kis város ismét talált bő anyagot a traccsolásra, a Lenkeyék kibékülésével, de ők vajmi keveset törődtek most azzal mit mond róluk a világ és hogy a nyári takarításnak vége lett, elutaztak hazulról, senkisem tudta hová, csak Gereblyésy né, aki annyit mefelelni annak a nagy hivatásnak, hogy a magyar nép egyetemét a kultúra útján előbbre vigye. Hajói kifejlesztik ezt az intézményt, a művelődésnek éppen olyan fontos és népszerű tényezője lesz, mint az iskola, amelynek hibáit is korrigálni fogja. A vidéki hatóságok, főleg a társadalom, minden tőlük telhetőt kövessenek el, hogy a kultuszminiszter derék kezdeményezése minél hamarább nagystílű intézménnyé váljék. Városi közgyűlés. Ugy látszik a múltkori felszólalásunk hatott. A tegnap délelőtt tartott közgyűlésen ugyanis a képviselők szép számban jelentek meg, de az intelligencia nagy része mégis tüntetett távollétével, dokumentálva a nemtörődömséget, mellyel a közügyek iránt viseltetik. A közgyűlésen igen fontos tárgyak kerültek tárgyalás alá, melyek vitát nem igen provokáltak s mondhatjuk kellemes benyomást tett ránk az a tapasztalás, hogy az egyes, már kellően előkészített ügyek gyermekes és az ügy érdekéhez, nem illő módon tárgyalásukban nem zavartattak a képviselők által. Egy pár virilisi képviselői jog gyakorlására vonatkozó bejelentés után az érdemlegesebb tárgyak kerültek tárgyalásra. Ilyen volt Gyarmathi Dénes felfüggesztett rendőralkapitány fegyelmi ügye melynél a képviselőtestület megnyugvással vette tudomásul, az alispánnak pénzbirságoló határozatát. Majd a vásárok és nyilt piacok tartása tárgyában alkotott szabályrendelet került tárgyalás alá. Ennél egy igazán lényegtelen szakasz és pedig az, amely a vásárosokat, piaci árusokat az általuk csinált szemét eltakarítására kötelezte, nevetségegesen óriási vitát okozott. Mintegy 10 szónok pazarolta a szót és időt ezen szakaszra, melyet végül olykép módosítottak, hogy csak a nagyobb mennyiségű és szándékosan csinált szemét és hulladék sélt Evelinnek Budapest látnivalóiról és szépségeiről, hogy leghőbb vágya volt megismerni mindazokat. Augusztus vége volt még csak, amikor még hiányzik a fővárosból az, ami az ő igazi lelke. A gazdag népek távol vannak, ugyan, de már kezdenek vissza szállingózni és a Stefánia-kocsikorzón naprólnapra szaporodik az elegáns magánfogat. Egy-egy hűvösebb napon a hölgyek már felveszik a drága prém boát. Nem ugyan azért, mintha nagyon fáznának. Óh nem, hanem csakhogy azzal is siettethetnék valahogyan az igazi szezon elérkezését, amikor megkezdődik az igazi társasélet, színházak, estélyek, zsurok. De Lenkeyéknek mégis tündériesen szép volt mindaz, amit már most láttak és élvezhettek. Evelin szinte mámorosan feküdt le mindenek fölött csak arra gondolt legtöbbet, hogy vajha ő is Budapesten lakhatna? S erre a gondolatra szinte lázasan dobogott a szive. Irigykedve nézte meg a mellette lova-robogó hintók szép és elegáns asszonyait és rágondolt az ő régen nem használt szép kis hintójára, ami már évek óta áll ponyvával letakarva otthon a kocsiszínben. S ahogy egyik-másik hölgy vissza nézett rá, mert érdeklődést keltett mindenfelé, s látszott rajta, hogy nem azok közé tartozik, akiknek „muszáj" gyalog járni. Ő úgy szerette volna nekik megmondani, hogy ó igen, nekem is lehetne épen olyan gumi kerekű kocsim, ha akarnám! És büszkén vetette hátra a fejét, mert annyit tudott már, hogy itt nem mind eltakarítására kötelezhetők az árusok. Egyébként az egész szabályrendelet az előterjesztett tartalommal lényegesebb módosítás nélkül elfogadtatott. Remélhetőleg utolsó izben került a képviselőtestület elé a barakk tábor ügye, melyben a már elfogadott Szerződés egy pontja módositatott a harmadik lőnapra vonatkozólag. A módosított szerződés szerint a katonák hetenként háromszor lőhetnek a harcászati lőtéren, de egymásután csak két napon át. A szerződés szerint a 10.000 K bérfizetés már 1909. év január 1-ével kezdődik. A barakk üggyel kapcsolatosan került elő a kőbánya bérletének ügye. Az u. n. Strázsa hegyi kőbánya ugyanis a lőirányba beleesik, tehát a katonai kincstárnak érdekében van annak kibérlése. Az előterjesztett szerződés szerint, melyet a közgyűlés 57 szavazattal 1 ellenében elfogadott ; a katonaság a kőbányát évi 2040 korona bérfizetés mellett 30 évre kibérli. E helyütt megemlítjük, hogy a város ezen bérletért mindezideig csak 2000 koronát kapott. Ezután az első magyar üveggyár ajánlata következett. Az üveggyár annak idején kötelezte magát 1926-ig, hogy a quarc használatért évi 720 koronát fizet. Az üveggyár üzemét beszüntetvén, a bérösszeg felére redukáltatott. Most, hogy az üveggyár felszámolás alatt áll, félő volt, hogy a szerződésileg vállalt kötelezettségeknek nem felel meg, miért is a város a részvénytársaságot pörölte. A részvénytársaság a pör folytán hajlandó volt az egyezségre, mely hajlandósága következtében a város 4000 korona egyezségi összeggel és az eddig felmerült költségek megtérítésével, a közgyűlés határozatából kifolyólag, szerződésbeli kötelezettségei alól az üveggyárat felmenteni késznek nyilatkozott. Ennek letárgyalása után az összekötő vasút ügye került napirendre. A hozott határozat szerint a város az épitési határidőt 1910 ig meghosszabbította s lemondott annak kikötéséről, hogy a vállalkozó a két városi állomáshely között autobuszközlekedést létesítsen. arany, ami fénylik, hogy ők tizet is kifizethetnének itt azok közül csak az egyik zsebükből is a kik páváskodva gumirádlin robognak el mellettük. • S vidéki voltukat nem is a megjelenésük árulta el, hanem a járatlanságuk. E miat; sok bosszúságuk volt, szerettek gyalog járni, szét nézni mindenütt, de ha kísérőt nem fogadtak, mindjárt eltévedtek. S Evelin annyit pirult restelkedett, hogy oly sokat kell kérdezősködniök. S a sok kérdezősködés dacára mégis minduntalan más villamosra ültek, mint a milyenre akartak. Ha a Hűvösvölgybe akartak menni, a Zugligetbe vitte őket a kocsi, máskor meg a fele úton száltak le már, hogy vissza menjenek. De mindezen sok bosszúságuk dacára nagyon jól érezték magukat. Kivált Evelin, a ki naprólnapra szebb és sugárzóbb lett. A ki látta őket együtt, nászutazó párnak tartotta, a szállodában meg biztosra vették, hogy azok, és sokkal csöndesebben járt a személyzet az ő ajtójuk előtt kint a folyosón, mint a többi szobák előtt. Óh a nászutazókat respektálják ők, mert mennél nyugodtabban alszanak a reggeli órákban, annál busásabban osztogatják a borravalókat. Hogy miért ? Talán azért, mert a kinek nyugodt a reggeli álma, az egész nap jó hangulatban van, s a Pannónia szobalányai, pincérei ezt már tapasztalásból tudhatják. Óh nem is a zajos jövésmenés űzte el az Evelin szemeiről már korán reggel a jótékony álmot, attól aludhatott volna jóízűen, hanem más az, hogy tulajdonképen csak most jött a tudatára