Esztergom és Vidéke, 1908

1908-11-12 / 90.szám

az, hogy az iparpártolást a munkásokkal hozom kapcsolatba, a miről ez ideig egy szó sem hangzott el. Mielőtt azonban ezt tenném, egyetmást meg kell említenem az iparpártolás jelenlegi állapotára nézve. Magvas cikkek, hazafias beszédek, lelkes falragaszokból állt eddigelé az iparpártolás, bár el nem vitatható, hogy a társadalmat szoktatni, nevelni kell valamire, ha célt akarunk elérni. De mégis mi a tapasztalat?! A társadalom javarésze közönyös e mozgalommal szemben. És nem csodálom, mert utóvégre is a fogyasztóra nézve az teljesen közömbös, honnét ered az áru, külföldről-e, belföldről-e ? Fő, hogy olcsó és jó legyen. Nemzetgazdasági szempontból azonban másként áll a dolog. Korlátokat kell állítani a külföldi portékáknak, melyek a belföldi termelésre sok esetben sorvasztólag hatnak. Ezen baj megszüntetését célozza az iparpártolási mozgalom, a mi azonban a kereskedelmi és gazdasági szabadság hátrányára van, a gazdasági élet természetes fejlődésmenetét megakasztja De egy nemzetnek elsősorban saját jólétére'kell törekednie és épen ezért nem helytelen gazdasági politika az, mely elsősorban a belföldi iparversenyt igyekszik előmozdítani, azt helyes irányba terelvén, csak azután engedi át a külföldivel való versenyre. Ebbe bele is nyugszunk, de az irányok, melyekkel ezt megvalósítani akarjuk, tévesek, nem a természetes úton haladók. Kárba vesznek a magvas cikkek, hazafias beszédek, lelkes falragaszok ; a fogyasztó közönség nem íogja az iparpártolás ügyét dűlőre vinni, mert a fogyasztó közönség csupán azt vásárolja meg, a mit a kereskedő, vagy iparos elibe tesz, s aminek belföldi vagy külföldi voltáról vajmi ritkán győződhetik meg a fogyasztó. Hiába tiltakozhatik esetleg a vevő, hogy a szóban forgó áru külföldi, ez mitsem változtat a kereskedő álláspontján, rá fogja ő az idegenre is a „honi termék" elnevezést. elfogtuk ezt a kacsát, pattant fel a doktor. Ugy bizony, elkéstél! Jegyezték meg többen is és Dani bosszúsan vakarta a füle tövét, aztán ő is megrendelte a maga három decijét. És a kompánia tárgyalni kezdte az Evelin esetét, aminek az lett a következménye, hogy másnap valamennyi katonatiszt ellovagolt a Lenkeyék háza előtt, erősen fixirozva az ablakokat, hátha megláthatnák a válni készülő érdekes szép aszszonyt. De Evelin nem mutatkozott az ablakoknál, hanem egész nap a belső szobákban sírdogált. Az öreg Tarkövi Gáspár nem tartozott azon lágyszívű emberek közé akik egykét könyre megindulnak. Hallotta ugyan az Evelin zokogását, de nem törődött vele, legalább ugy mutatta. Katonás szilárd lépésekkel jött-ment a nagy udvaron, majd bent a szobákban, csapkodva maga után be az ajtókat és közben dörmögött, mormogott magában. — Ugy kell nekem, miért neveltem kisasszonynak. Persze, de ennek is az a kecskeszakállú tiszttartó koma az oka, meg az úrhatnám felesége, azok mondták adjam le nevelőbe, ugy sincs, anyja, aki gondozza, tanítsa. No meg is tanították ott mindenre gyönyörűen, a maga emberségéből még csak egy kis rántott levest se tud főzni, de annál inkább kényeskedni, Anyáskodni, zongorázni, német és Ily módon tehát nem a fogyasztó közönségen, hanem magukon a termelőkön, az iparosokon, a közvetítőkön, a kereskedőkön múlik, hogy tényleg magyar és ne idegen termék kerüljön forgalomba. A mozgalom első és természetes útja az lett volna, ha az iparosokhoz és kereskedőkhöz és nem a fogyasztó közönséghez vezetett volna. A kereskedők és iparosok vannak közvetlenül hivatva, hogy a közönséget magyar ipartermékek vásárlására szoktassák és nem megfordítva. Immár két hosszú esztendeje, hogy az iparpártolási mozgalom felkeltette a sziveket, lelkeket, feltárva az ipar nyomorúságos helyzetét, követeli: „pártold a magyar ipart.'* Az lett volna a legtermészetesebb formája a mozgalomnak, ha a munkások, az ipartermékek készítőinek helyzetét tűzte volna ki céljául, ha feltárva a munkások és nem az ipar nyomorúságos helyzetét, követelte volna: „pártold a magyar munkást!" Hisz az természetes is. Azt hiszem, első sorban az embert kell megbecsülnünk, ha azt megfogjuk becsülni, ugy akkor tisztelni, pártolni fogjuk egyszersmind munkáját is, az iparterméket. „Pártoljuk a magyar munkást", természetes folyománya lett volna : „pártoljuk a magyar ipart". És nem megfordítva. De különben az okos politika megidvánja, hogy a közgazdaság elsősorban társadalmilag legyen szervezve. A iparpártolás kérdésénél pedig csakis a munkás társadalmi helyzetéről lehet szó. Itt tehát a munkások és kisiparosok s nem a nagyiparosok és gyárosok társadalmát kell rendeznünk, a hol a tőke egymagában is képes azt rendezni. Ott azonban, a hol nem a becsületes munkaerő, hanem a tőke a legfőbb termelési tényező — rendezetlen társadalmi viszonyokat fogunk találni. Az iparpártolás és a munkásság helyzete szerves összefüggésben van egymással. Sőt a munkás hatalmafranciát gagyarászni — meg aztán mindenféle szörnyen okos dolgokra, de a miknek asszony soha hasznát nem veszi az életében. Ördög és pokol, mire való aszszonynak a sok tudás! És nagyot ütött öklével az asztalra, mire Evelin szinte feljajdult a szomszéd szobában, mintha csak őtet érte volna ez az ütés. — Vége legyen, azt mondom ! Nyitott be erre hozzá az apja, aztán a hogy meglátta ott a sírástól szinje elalélt gyermekét, megmozdult a szive és köny szökött ki a szemeiből. — No ne sirj hát, mondta elérzékenyülve. Nem bánom én ha elválsz is csak ne sirj ! — Apám ! Édes kedves jó apám ! Az Isten áldja meg, hogy megengedi ! Borult oda kitörő örömmel az öreg úr keblére és könnyein át mosolyogva csókolgatta apja arcát, kezét. III. GEREBLYÉSI ÁKOS, köz- és váltóügyvéd irodája. Ez a név már fél esztendő óta ékeskedett egy kapura kiszögelve, hirdetve, hogy itt fiskális lakik, de nyilván, hogy az egész emberiség kibékült egymással, mert a fél esztendő alatt semmiféle ügyes bajos ember nem kereste fel az ügyvéd urat. Pedig mikor azt a kis táblácskát kisabb az iparnál, mert munkás nélkül nincs ipar, de ipar nélkül van munkás. A magyar munkásságnak az a törekvése, mely szerint mindenki által elismert társadalmi osztállyá akarja magát felküzdeni, jogos és méltányos még akkor is, ha végeredménye az lesz, hogy a munkás kérges keze az úr puha tenyerében fog feküdni és megfordítva. A munkásság társadalmi állásának megbecsülésével a munkaerő értéke is emelkedni fog, emelkedni fog ezzel egyidejűleg a termeivény is. Abban a nagy átalakulásban, mely a munkásság társadalmának megjavítását célozza, a munka mindinkább közeledni fog a tőkéhez. És az lesz majd a legszebb szociális diadal, ha a gazdaságban is meg lesz az egyenlőség, mely abban fog nyilvánulni, hogy a munka egyenértékű termelési tényező lesz a tőkével. A tőkének a munkával való összharmóniába hozatala és megfordítva, meghozza a várva várt gyümölcsöt: a magyar ipartermékek becsületét, • úgy a magyarok, mint a külföldiek előtt. Ekkor gondolhatunk csak valódi hamisitatlan iparpártolásra, másként nem

; Ezeket a körülmenyeket sajnos, nem vették tekintetbe s ezeknek tudható be, hogy az iparpártolás eredményt nem tud felmutatni. Ha tehát az iparpártolással célt akarunk elérni, szükség van, hogy elismerjük a munkás társadalmi és politikai szabadságát. Szükség van arra, hogy a társadalom, különösen a munkaadok, a munkásokat emberbarátilag pártfogás alá vegyék, a társaság közé valóknak elismerjék, őket becsületes munkájukhoz képest kellő díjazásban részesítsék, szükség van végül arra, hogy az állam társulási és egyesülési ügyeiket elősegítse, bérfizetésük rendezéséről gondoskodjék, szóval társadalmi és politikai szabadságuk, mely 1848-ban törvénybe foglaltatott, tényleg elismertessék. szögelték a kapura, hej de nagyot dobbant akkor a szive ! Mert ez a kis tábla volt az ő vágyainak a netovábbja, a jövendő boldogságának az alapja és hogy ez most már ott díszeleg a kapun, hirdetve a világnak, hogy itt lakik Gereblyési Ákos köz- és váltóügyvéd, a legbol dogabb halandónak képzelte magát és kiszínezte a jövőjét, hogy miként fogják majd egymásnak adni a kliensek az ajtó kilincset, hogy ő már nem is győzi egy maga a sok munkát. írnokokat, segédeket kell majd fogadnia. De már félesztendő óta élt ebben a jóreménységben és lassanként szétfoszlottak álmai és már nem egyszer megátkozta a végzetet, de még azt a percet is a mikor a jogi pályára lépett. Fokozták az elkeseredését az apja örökös szemrehányásai, a ki minden vagyonát rááldozta, csak hogy kitanitassa és az volt a terve, hogy Ákos otthon nyisson irodát a szülővárosában, a hol inkább került volna dolga, mint itt a nagy városban, ahol egymás lábára tapos a sok fiskális. Mig Homok falván csak egy van, s az is szivesebben a boros flaska, mint az akták mellett, aztán ha pöre kerül, két-három esztendeig is elhúzza. Hm — milyen kár, hogy nem hallgat: tam az öregemre, a magam falujába úr lehetnék, mig itt senki se vagyok, s az ördög se nyitja rám az ajtót. Ezen töprengett most is mint már anyE szempontokat kell figyelembe venni az iparpártolásnál, kölönben füstbe mennek az erre szolgáló pénzek, cikkek, beszédek és falragaszok. ti ÍREK. — Ünnepélyes installáció- Az újonnan kinevezett esztergomi kanonokok ünnepélyes installációja f. hó 14-én, szombaton d. e. 9 órakor lesz a főszékesegyházban. Az installációt Rajner Lajos dr. érseki helynök fogja végezni. — Hymen. Vettük az alábbi sorokat: „Dr. Burián János ügyvéd és felesége Hoffmann Irene, valamint Geiger Ferenc főkáptalani jószágfelügyelő és felesége Majer Ilona örömmel tudatják, hogy gyermekeik Geiger Gyula, a Kisbirtokosok Orsz. Földhitelintézetének tisztviselője és Burián Böske jegyet váltottak. Esztergom, Nána, 1908. november hó." A szerető szivek eme egyesülése alkalmából igaz örömmel fűzzük azon sorok jó kivánataihoz a mienket is, kik örökké tartó boldogságot kivannak. — EskÜVŐ. Gróf Teleki József f. hó 11-én, szerdán délelőtt tartotta esküvőjét a szobi róm. katholikus templomban Luczenbacher Pál földbirtokos leányával, Máriával. — Eljegyzés. Vettük a következő eljegyzési értesítést: verebélyi Marssó Sárika és egyházpakai Andrássy Béla jegyesek. Budapest, Bééi 1908. november havában. — A Kaszinóbél- A kaszinói műkedvelő társaság miként értesülünk lázasan készülődik a szezon legelső szinielőadására, mely alkalommal a Héidlbergi diákélet kerül szinre. Az öt felvonásos bájos szinmű a vígszínháznak állandó műsordarabja, s mint ilyen szép és hatásos jelenetekben gazdag. A darabban előforduló énekek különösen szépek s mint karénekek a kaszinói színpadon különlegességükkel is hatni fognak. Az előadás napját a rendezőség még nem állapította meg, de az minden valószínűség szerint december havában lesz. — Népakadémiai értekezlet, A Kath. Legényegylet érdemes elnöke, dr. Andor nyiszor, a várakozás kinos perceiben ker zére hajtott fejjel ülve az Íróasztala előtt, várva a jelentkező legelső kliensre. De sokszor várt már igy, bele is unt, de megint újra kezdte és újra, meg újra szivébe szált a reménység, hogy egyszer mégis nem hiába fog várni. Eme jóreménységgel el is szunnyadt kissé, mikor egyszerre halk kopogás riasztotta fel szendergéséből. — Szabad! Mondta hirtelen felkelve ültéből, s az ajtó kinyílt és Eveline lépett be rajta. Arca feltűnően halvány volt, de a mi csak még jobban emelte a szépségét. — Gereblyési ügyvéd úrhoz van szerencsém? Kérdezte kissé elfogultan. — Szolgalatjára nagyságos asszonyom ! — Megbízásom volna az ön részére ügyvéd úr: — Kérem, rendelkezzék velem! Tessék helyet foglalni. És Evelin fáradtan, az izgatottságtól ült le és ugy mondta el, hogy mit akar, be akarja adni a válókeresetet, mert gyűlöli a férjét egész lelkéből, nem bír vele tovább egy fedél alatt élni és a mig beszélt, minduntalan kigördült a szeméből egy-egy fényes könnycsepp és az ügyvéd úr meghatva ennyi szenvedés hallatára, a mivel Eveline eddigi házas életét lefestette, mélységes szánalmat érzett a szenvedő szép asszony iránt, a kiben nem is