Esztergom és Vidéke, 1908

1908-11-12 / 90.szám

A vízvezeték. Esztergom, 1908. nov. 10. Városainkban az utóbbi időben oly nagy a halálozások arányszáma, mely komoly aggodalmat kelthet, mindazokban, akik hivatva vannak a nemzeti megerősödés legfőbb tényezőjének, a népesség szaporodásának feltételeit megteremteni. Ezen felelősségteljes hivatásnak szolgálatában állanak különösen városaink, melyeknek falai között él a lakosság zöme és a melyek helyi viszonyaiknál fogva inkább követelik a közegészség fenntartására és ápolására irányuló intézményeknek létesítését, mint a faluk vagy puszták. Bármennyire is fontos és állami érdek, a népesség szaporodása, az államhatalom nem képes mindazon feltételeket megteremteni és eszközöket megadni, melyek a közegészség fentartásának mondhatni életbe vágó szükségletét képezik. Ilyennek kell tekintenünk a vízvezetékeket. A kérdést a nemzeti érdekkel vonatkozásban már kellően megvilágítva, foglalkozzunk annak helyi viszonyaival. Tévesztett utak. Irta: Nagy Renée. II. Patkosiné ő nagysága szigorúan ráparancsolt a szakácsnéjára, hogy csinosan, tisztán terítsen az ozsonnához, a kávé erős legyen és forró, a tejsűrőből pedig jó kemény habot verjen, mert most itt lesz az a finyás patikusné is, aki sok habbal szereti a kávét, és aki minden kicsiségekért megszólja az embert. Pedig a nagysága is ugyancsak megszólhatná ám a patikusnét, mert még most is fáj a gyomra attól a penészes befőttől, amit a múltkori zsuron feladtak náluk, amitől a hideg is kilelte. — Jó napot! Kezét csókoljuk kedves Patkósi néni! Hangzik be e percben az előszobából néhány női hang. Három mama jön a serdülő lányaival. S alig hogy ezek mögött becsukódik az ajtó, ismét női hangok hallatszanak kint a foiyosón. Egy csomó asszony jön megint, a rendes szerdai társaság, akik minden héten összegyűlnek itt a Patkosiné tisztes özvegyi hajlékában egy kis trics-tracsra, aminek mégis legfőbb vonz Városunk fekvésénél fogva épen azon városok közé tartozik, melynek mondhatni, életszükségletét elégítené ki a vízvezeték. Akik ismerik a helyi viszonyokat nem csodálkozhatnak azon, hogy városunk közegészségügye különösen szárazság idején határozottan kedvezőtlen. S ha nem is adunk igazat azoknak, akik mint, pl. a mostani járvány alkalmával, egészségügyi hatóságunkat és annak közegeit tétlenséggel és mulasztással vádolják, mégis a közérdek tekintetéből kell, hogy rámutassunk azon okokra a melyek különösen abnormis időkben városunk egészségi viszonyainakveszélyességét előidézik és hogy ismertessük azon módokat, a melyekkel annak javítását elérhetjük. A jelenleg dühöngő járványnak is főoka a vízhiányban keresendő. A hónapokig tartó szárazság, mely a kis Duna vizét állóvá tette, még inkább előmozdította városunk egyes városrészeinek vizinségét. Köztudomású dolog, hogy a vízivárosi, sztgyörgymezei, de különösen a szttamási városrészekben a lakosság állandóan vízhiányban szenved, mert egyrészt nincsenek kutaik, másrészt a meglévő kutak vize ihatatlan, ereje az a hires jó kávé és apró szőllős guklof, amilyet csak az őnagysága régi hű Sári szakácsnéja tud készíteni, más senki tán ezen a világon. Aztán hangos lesz a lakás, a fiatalok zongoráznak, énekelnek, táncolnak, az öregebbek, a mamák pedig összeülve elbeszélgetnek a maguk —• de leginkább a mások dolgairól. És ennek a kedélyeskedéseknek a Sári szakácsné veti végét, behozza a jó habos, finom kávét és a mindenféle édességeket és Patkosiné bele nem fárad a kinálgatásba. — Csókoljuk a kezét kedves néni, kérem nem enni jöttünk, szabódik egy szemérmes hajadon. — De bizony jól esik lelkem ! Mondja egy idősebb asszonyság és mohón neki Iát az evésnek. Erre aztán csend lesz a szobában, de csak pár percig, s amint a csészékből fogyni kezd a barna lé, annál szaporább lesz a szó megint. — Hallottátok e már a legújabb újságot ? Szólalt meg egyszerre a szokottnál is hangosabban a kis patikusné, akinek eddig is legtöbbet pergett a nyelvecskéje. — Mi az — Halljuk! Bizony nem hallottunk semmi érde*keset. — Hja lelkeim, azt nem is tudja más mint én ! mert ize kesernyés. Ezen városrészek lakosságának, különösen a szegényebb része állandóan Dunavizzel él, amit természetesen forralatlanul élvez. Járvány esetén pedig a folyóvíznek használata állandó veszélyt rejt magában, s ily körülmenyek között a járványnak elfojtása nehézségekbe ütközik, sőt sokszor lehetetlen, mint ezt a nálunk dühöngő vörheny járvány mutatja. Második fontos és szintén a közegészséget érintő érdek, mely a vízvezeték létesítését követeli, utcáink öntözése. Erről szólva ismét csak a járvány tovaterjedésének egyik okát kell keresnünk abban, hogy utcáink nem öntöztettek oly mérvben, mint a hogy az a közegészség érdekében szükséges lett volna. Öntöző lajtjaink, még a főbb , utvonalak öntözésére sem elégségesek, vannak pedig utcák, ahol öntözésről szó sincs. Mindez pedig csak a közegészség rovására esik, melynek elhanyagolása szomorú eredményt mutat a halálozási esetek számának nagyobbodásában. S ha mindehhez hozzá vesszük azon egyrészt a mindennapi szükségleteket kielégítő, másrészt a kényelmi szempontokat szolgáló oko— Halljuk, tán bizony Lenkeyné ? — Igen, biz Lenkeyné. Róla szól a hir megint. Képzeljétek, elhagyta az urát! — Jéé ! Szörnyűködött a kávé kompánia. — Tudtam! Megmondtam! Jegyezték meg többen. — Mondtam ugye, hogy nem való közénk az az asszony, mondta egy kövér hölgy, aki iszonyúan bevolt fűzve és rizsporozva, s aki éppen most készül harmadszor férjhez menni egy nálánál jóval fiatalabb emherhez. Aztán nem beszéltek többet másról csupán a Lenkeyné viselt dolgairól, és mikor jó későn elváltak, erős fogadást tettek egymás közt, hogy még csak rásem néznek többé Evelinre, mert egy olyan asszony nem érdemel mást, mint megvetést, az olyan tisztességes nők részéről, mint a Patkósiné kávétársasága. De mennyire másként vélekedett a szép asszonyról az a kedélyes kompánia mely a „Korona" kávéházban egy hosszú asztalnál ugy vacsora után összeül egy kis csendes kártyázásra. — Jól tette, okosan tette! Mondta nyomatékkal Hájas doktor. — Kár is volt annak a parasztnak, jegyezte meg Pörge mérnök. A fiatalabbak nem szóltak semmit, csak jelentősen néztek össze. kat, melyek egy vízvezetéknek létesítésében birják alapjukat, kell, hogy elismerjük annak mérhetetlen hasznát és előnyeit. A közel múltnak, sőt mondhatni jelennek a járványban tapasztalt szomorú eredményei remélhetőleg gondolkozóba ejtik mindazokat, akiknek elhatározásától függ a vízvezeték létesítése. Ha az ember egészségéről van szó, ha látnunk kell, hogy a tétlenség mint szüli szomorú eredményeit, nem szabad egy percig sem haboznunk, hogy annak érdekében mindent el ne kövessünk és hogy a tarthatatlan állapotokat meg ne változtassuk. Ismerjük a kezdeményezésre hivatott hatóság szándékait, mely a kérdésnek rövid idő alatti dűlőre jutását célozza, s merjük remélni, hogy közönségünk ezen törekvést támogatni fogja és akaraterejével leküzdi mindazon nehézségeket, melyek egy nagy horderejű intézménynek a vízvezetéknek létesítését eddig késleltették. Dr. Munkások és az iparpártolás. Nagyon elcsépelt dologról irok, de aktualitást kölcsönöz témámnak Aztán megint csak a kártya foglalta el őket, s mikor kijátszották a pártijukat, mindnyájan szótlanul nézték a három decis üres üveget ami előttük állt, ami rendesen igy szokott lenni ha a fájós lábu Szúnyog Dani nincs itt, aki eltartja szóval a kompániát. A szomszéd asztalnál katonatisztek ültek és szörnyen unatkozhattak, mert gyakorolták magukat egy Ízléstelen divatban, amit valami cirkuszi bohóctól tanultak el. Ez pedig nem mást mint utánozni a pulykát, ptty, ptty, s aki ezt nem tudta, az nem volt sikk, még az utcán is ezzel a píttyegéssel üdvözölte egymást az arany ifjúság. Ptty! Rtty! Hallatszott a tisztek asztala felől a legtökéletesebb pulyka idiomában, mire megnyílott az ajtó és bebicegett a a sánta Szúnyog Dani. Rejtélyes mosolylyal járult a társasághoz és a hogy leült, háromszor is megköszörülte a torkát, a mivel jelezte, hogy friss pletykát hoz. — Ki vele na! Biztatták többen. — Hja azt nem adjuk ingyen, kötekedett Dani egy jelentős pillantást vetve az üres üvegekre, mit megértvén a doktor, rögtön rendelt egy fiaskóval. Mire Dani elégülten sodorgatta a bajszát. Hát az az újság kérem, hogy a szép Evelin elhagyta az urát. — A milliómat öcsém, elkéstél, mi már