Esztergom és Vidéke, 1908

1908-11-05 / 88.szám

Dj praelátus-kanonokok. , Esztergom, november 1. Az esztergomi székesfőkáptalan nagytudományú és az egyházfeje­delem által jelességüknél fogva ki­váltságos cimmel kitüntetett tagjai­nak száma, hárommal megnöveke­dett. Hetekkel előbb hallottuk már a kinevezések hírét, mit a közelmúlt napokban megjelent királyi kézira­tok, immár mint befejezett tényt publikáltak. Az uj praelátusok kor és kineve­zés sorrendjében :: Hübner Nep. Já­nos, dr. Koperniczky Ferenc és dr. Rott Nándor. Mindhárom név ismert, de sőt az egyének is ismeretesek előttünk, akiket rövidebb, hosszabb ideig tisz­telt városunk, ősi falai között. Hübner Nep. János hidaskürthi plébános magaskorú életének úgy­szólván minden pillanatát hivei lelki üdvösségének, lelkipásztorkodásnak szentelte. 1836. április 28-án szü­letett. Tanulmányait az esztergomi papnevelő intézetben végezte, mely­lyek befejeztével, mint diakónus a szemináriumban tanulmányi felü­gyelő volt. 1859. május 1-éri áldozó­ig bosszú. Irta: Kárpáti Zoltán. Mindenki csak helyeselni tudta Balog Pista választását, midőn ríire ment a fa­luba, hogy Teszéri Veront szereti . . .Az öregebb jós asszonyok — kik inkább hittek a babonában, — szóra vették — kifejezést adva helyeslésüknek. A fiata­labbak azonban, akik még nem rég, hogy otthagyták lányságukat — inkább ellen­kezőleg nyilatkoztak .... Nem tetszett sehogy sem Pista nyilt, egyenes válasz­tása ... ük inkább irigykedtek . . .Nem Pista részéről, mert azt tudták, hogy bol­dogtalan nem lesz szerelmében soha .» . . Hanem a leánynak irigyelték a fényes „partit" .... . Mindazonáltal a föl-folujuló pletykabe • szednél tovább nem terjedt a figyelmük... Alig 22 éves szép szál legény volt Pista. Koromfekete pelyhedző bajuszát — érdekesen tudta viselni . . . Egészséges, piros arcán szinte kiült a boldogság mi­dőn Veront elkísérte a falu felvégére, hogy ott pajtásai nagy bosszúságára meg­táncoltassa. pappá szenteltetett s Szenicen, majd Örményben káplánoskodott. 1860. május 20-án adminisztrátorrá ne­veztetett ki Alsó-Jattóra, ahol 1863. július 2-áig, mint plébános műkö­dött. Ekkor került Hidaskürtre, s azóta — 45 esztendő óta — ve­zette Pozsony vármegye e nagy községének hiveit a legnagyobb buzgósággal és szeretettel az igaz hit utján. Lelki pásztori érdemei­nek elismeréséül már régebben tb. kanonokká neveztetett ki, mig végre az igazi, becsületes, önfeláldozó munka földi jutalmául, a magyar Sión őrei közé emelte a királyi és hercegprimási kegy. Dr. Koperniczky Ferencet a nagy­öívedi plébánián, ugyancsak buzgó lelkipásztorkodása közben érte a kitüntetés. Koperniczky egyé­nisége már ismertebb előttünk. 1851. február 17-én született. Theo­logiai tanulmányait Wienben, a hi­res Pázmány intézetben végezte el, ahol a doktorátust is megszerezte. 1874. június 26-án szenteltetett pappá, amikor Stomfára, majd 1878­ban Ürményre került káplánnak. 1879-ben már Esztergomban mű­ködött a szt. Anna templomban, mint javadalmas lelkész, s ugyan­Mert Veron is szép lány volt . . . Rög­tön szembeötlő kedvességgel tudta vissza­adni az esdeklő tekintetet . . . Dus fonatu, inkább aranyszőke haját végtelen sok Íz­léssel tudta kontyba rendezni. Piros szin selyem pruszlikja, mely fehéresbe vegyülő rózsákkal volt mintázva — megfeszült telt mellén ... Saját kezével készült horgoltcsipkéje pedig oly sokatjelentően hullott alá gömbölyű karján. E csipkére különösen büszke volt Veron. Mert falun nem min­denkinek van alkalma horgolni tanulni. Még akkor is, ha gazdag. Bár Veron sem volt a legszegényebb, azonban ő mégis inkább szerette elhallgatni gazdagságát. Nagyon jó szokása volt neki ezen egy­szerűség ... A mikor a táncon megjelentek — rög­tön feszélyezve érezte magát az egész társaság. Lányok egymás karjába kapasz­kodva — összesúgtak ... A további magatartást beszélték meg egymás közt... Végre is megegyeztek, hogy egész közö­nyösen veszik Teszéri Veron váratlan megjelenését, de ugy sem értek el vele semmit. Hiszen Teszéri Veron amúgy sem sokat törődött velük . . . Az estre nézve nem nagy befolyással volt az ő megjelenésük . . . Csaknem minden változás nélkül folyt a tánc . . . ezen időben a szemináriumban a philosophiának volt tanára. Ezt köve­tőleg a primási udvarhoz került s mint szertartó és levéltáros működött 1888-ig, amikor is nagyölvedi plé­bános lett. Mint lelkipásztor az el­sők közé tartozik, hiveinek valósá­gos atyja, ki lelki és anyagi jólé­tük előmozdításán nem szűnt meg soha fáradozni. Nagy szerepet ját­szott a közügyek terén s nemes, fenkölt lelkülete mindenki előtt tisz­teltté tette egyéniséget. Dr. Rott Nándor a tudományos, a tanári pályán szerzett elévülhet­len érdemeket arra, hogy harmincki­lenc éves korában a felsőbbség fi­gyelme feléje fordult. Rott Nándor 1869. december 23­kán született Nagy Perkátán. Theo­logiai tanulmányait Rómában, a hír­neves Collegium germanico hun­garicumban végezte, a hol a theo­logiai, bölcsészeti és a szabadmű­vészetek tudorává is avattatott. Pappá 1896. okt. 28-án szentelte­tett. 1897. nyarán jött haza Rómá­ból s 1897. szept. 1-én már, mint a Szent-Istvánrói nevezett ősrégi papnevelő intézet tanulmányi fel­ügyelője fogadta a vakációról ér­kező növendék papokat. 5 éven át Végre is Nagy Lajos, aki érezte magát olyan legénynek, mint Pista — megbon­totta a rendet. Táncra hivta Veront, a mikor iparkodott mindenképen eleget tenni feladatának ... Már-már egész feltűnő módon forogtak és mégis Pista nem sokat hederített rá­juk . . . Teljesen bizott Veronban . . . A többi lányok ismét összesúgtak . . . Azt hitték, — és e hitükben erősen kitartot­tak, hogy majd csak felbomlik az a nagy egyetértés . . Azonban csalódtak! . . . A csillagok számtalan milliójának csen­des éjjelén különös jó kedvvel folyt igy a tánc . . . És bizony utóbb alig tünt fel már va­lakinek, hogy Nagy Lajos egészen külön vált tőlük; szorosabban összeölelkezve táncolnak ... És többek mondása sze­rint a fiu meg is csókolta volna Veront. De Pista mindezen alakoskodó állítások­nak nem hitt . . . Kevéssel aztán hajnal előtt Pista haza kisérte Veront. Teljesen egyedül mentek a néma éjszakában. És még csak gon­dolni sem mert arra a fiu, hogy csókot kérjen a leánytól . . . Oly szűztiszta sze­relemmel gondolt reá . . . Csak amikor elváltak — kérdezte meg Pista a leányt, hogy igaz-e, hogy igaz-e amit a táncon beszéltek. viselte e hivatalát s midőn 1902. január havában a Wieni Augusti­neum igazgatójává lőn kinevezve, tanítványok és tanár, könnyező szemmel váltak el egymástól, jeléül ama nagy szeretetnek, a mely őket egymáshoz fűzte. Nagy tudásával már mint a bölcselet tanára tünt föl, s cikkei, a melyek a különböző tudományos folyóiratokban láttak napvilágot, mindenkinek osztatlan elismerésével találkoztak. Önálló művei a Szt. István Társulat kiadá­sában jelentek meg. Különösen böl­cseleti és hitvédelmi irodalmi mun­kássága tette őt mindenki előtt tisz­teltté. Esztergom városa mély tisztelet­tel és igaz örömmel üdvözli a há­rom uj méltóságot és egy szívvel és lélekkel kívánja, hogy adjon Ő Méltóságaiknak a Mindenek ura hosszú életet, hogy az Egyháznak díszére, a hazának és városunknak javára, az emberi kor beláthatlan határáig fejthessenek ki áldásdus tevékenységet. —a. Kisiparosaink érdeke. Pusztulunk, veszünk! Ez a kis­iparosok sóhajtása. Az élet a tanu­Ii. Másnap különös hir járt a faluba . . . Azt beszélték, hogy Balog Pista katona­szökevény és mint ilyet, rövidesen elfog­ják vinni a rendőrök, hogy sor elé állít­sák . . . Balog Pistát elöntötte a méreg. Tudta, hogy bűnös, mert tényleg kibujt a kato­naság alól, de az nem fért sehogy a fe­jébe, hogy a hir éppen most került szárnyra . . . Egyedül csak ő tudta. Ő pedig nem mondta senkinek. Hogy került tehát szárnyra! ? . . . Az is bántotta, hogy éppen mennyegzője előtt terjesztik róla a hirt . . . Haragudott mindenkire. Még arra is, aki ajánlotta neki ezt a módját a dolog­nak. De hát az tudta, hogy ez hasznot hoz, mert hiszen ezen csekélységért bu­sásan megfizetett neki. Csaknem ezer fo­rinttal lenne most gazdagabb, ha akkor bevonul. És már-már bizony nem sok ideje volna hátra. És miután Veron ugy is megvárta volna, tehát csaknem ott volna mindenben, mint most. Amikor pedig hivatalosan is tudomására hozták, hogy katona-szökevény, határo­zott volt tudatában, hogy árulója akadt. Nagyon természetes, hogy Pista e perc­től kezdve lehetetlenül lett téve, mert rögtön csendőri fedezet mellett vitték, hogy kiszól-

Next

/
Thumbnails
Contents