Esztergom és Vidéke, 1908

1908-10-18 / 83.szám

A tekintély. A modern korral sok régi, de semmiesetre sem avult szokások kezdenek a feledés homályában eltűnni. Az erkölcsök lehetnek évezredesek, lehetnek őskornak, de avultak soha, még akkor sem, ha nagyhangon kiabálják is tele a világot azok, akik önmagukra erőszakolták a modernség látszatát. Iparkodnak lerontani minden tekintélyt, minden tiszteletet, de ugyanakkor, mikor kiakarják vetkőztetni a népet ősi erkölcseiből, mikor leakarják rontani az Istent; tönkre akarják tenni a vallást; megsemmisíteni az egyént és általa viselt méltóság tekintélyét ; ugyanakkor zsarnoki módon megkövetelik a saját tekintélyük elismerését. Előtérbe tolják egyéniségük nagyságát s nem ritkán csak azért, hogy a tömegnek ne jusson eszébe gondolkodni a fölött, hogy tulajdonképen népboldogitási munkájuk nem bir más céllal, mint egyéniségüknek biztosítani a könnyű megélhetést, hogy ne mondjam, úrhatnámságuk előmozdítását. A tekintély lerontása egyik íő eszközük ezeknek. Nem ismernek vallást, nem törvényt; nincs egyéM

ara könyVe. A lombszegélyes, vadvirágos Utunkra nem jár senkise, Csak a szerelmes poétádat Viszi ki néha a — szive. Ott el, elbolyong s eltűnődik A letűnt szép napok felett S emlékezés szövetnekénéi Borongva úgy elkesereg. S mig gondolatát nzi-fűzi: Elkalandozik valahol, Csokorba szedi a virágot S egy-egy bús dalt dúdol, dalol. Tuba Károly. legifjabb királyság. Irta: Tarnai Aladár. Mult héten pattant ki a nagy európai szenzáció: a bolgár fejedelemségből független királyság, Ferdinánd fejedelemből király lett. Beteljesült végre egy ambiciózus népnek leghőbb vágya s e lépéssel egyik érdekes és szép fejezete zárul Bulgária történetének, amely gazdag váltóniségi, hivatallal járó tekintély, csak az övéké szent és sérthetetlen. Övéké az utca, övéké a műhely, övéké az iskola, övékének akarják tudni a törvényhozást, magukénak akarják mondani a templomot, sőt talán a nagy természetet is. Az a hamisítatlan jó magyar nép vetkőzzék ki ősi erkölcseiből, tagadja meg hazáját, vallását faját; tagadja meg nemzett erényeit, rontsa le nemzeti, hogy ne mondjam faji büszkeségét és egyet imádjon csak : a mindent felforgató, de semmit átkötni nem tudó vezéreket, akiknek sem hitük, sem hazájuk, sem nemzeti karekterük nincs. Mindig voltak és lesznek egyének, akiket kiválóságuknál fogva a népek ezrei a maguk kormányzására önmaguk fölé helyeznék és helyezni fognak, és ezeknek természetszerűleg megkülömböztetett tisztelettel is tartoznak azok, akik maguk fölé helyezték őket, már csak azért is, mert ez által önmagukat becsülik meg, de akit az egyén önmagánál érdemesebbnek becsülve, mikor hatalmat adott kezébe és önmaga fölé helyezett, nem becsüli, tekintélyét elismerni nem akarja, az önmagát nem becsüli. zatos eseményekben és epizódokban. Valóban érdekes e romantikus fénytől övezett népnek történeti fejlődése. Lassankint részesévé lett a modern europizmusnak és mégis, mint csak kevés nép, megtartotta erősen kiélezett nemzetiségi mivoltát — életmódban, szokásokban és viseletben egyaránt. A mai Bulgáriának első nyomát még a rómaiak korában találjuk. A csökönyös trák törzsekkel, különösen a dákokkal és mősiaiakkal való kemény harcok után a Duna és a Balkánhegység közt elterülő vadregényes országot Augustus császár Mosia-tartomány név alatt a romai világbirodalomba kebelezte. A Duna folyási irányát követve, a rómaiak idővel egészen a Fekete-tengerig hatoltak, átengedve az ország belsejét a görög gyarmatosoknak. A népvándorlás viharai után, miután előzőleg gótok, longobárdok és gepidák járták vad hordákban keresztül-kasul az országot, a VII. században szláv törzsek telepednek le Mősiában. Ezeket azonban az utánok nyomuló finn hordák részben nyugatra szorítják, részben pedig fegyveres erővel leigázzák. Az ország uj urai a török-hun származású bolgárok lettek. Kubrat nevű khánjuk az avarok ellen szövetségre lépett Herakleios császárral, aki őt jutalmul bizanti patríciussá tette. Kubrát fia, AspaHogy ezen tekintély becsülést ápoljuk, hogy a szeretetnek is engedjünk egy kis teret, erre az Esztergomi Polgári Egyesületnek évről évre van gondja, midőn minden évben Imre napján ünnepet rendez első polgárának, a polgármesternek tiszteletére. Ez a becsülés ünnepe, de a szereteté is. A becsülés ünnepe, melyen évről-évre ott látjuk városunk szine javát, a szereteté, melyen megnyilvánul a szeretet, a szegény gyermekek felruházási ünnepélyében. Ez évben is lesz ünnep, ez évben is tizennégy árvának törli le könnyét Imre napján a szeretet és fog tanúságot tenni városunk polgársága arról, hogy becsüli önmagát, mert megbecsüli első polgárát: a polgármestert. Vitái István. Boritaladó eltörlése. A Magyar Szőllősgazdák Országos Egyesülete országos mozgalmat indított a boritaladó eltörlése ügyében, mi impozáns módon, a f. hó 21-én Budapesten tartandó tiltakozó gyűlésen fog megnyilatkozni. Az ülésre egy brosúrában hivja fel nevezett egyesület az országos ruch, leigázza Mősia szláv törzseit és 680 körül megalapítja a dunai-bolgárok birodalmát. Boris fejedelem alatt 864-ben a bolgárok felveszik a keresztény hitet. Boris a Mihály nevet veszi föl és a konstantinápolyi patriarchátushoz csatlakozik. Az első keresztény bolgárfejedelem fia, Simeon, meghódítja Albániát egész az Adriáig s adófizetőjévé teszi Szerbiát és Bizáncot. Ezek voltak a bolgár nép legdicsőségesebb napjai. Simeon a „bolgárok és görögök császárjá"-nak, röviden „cár"-nak nevezi magát s egyházi tekintetben is függetleníti népét a konstantinápolyi patriarchától. Birodalma magában foglalja a dunai-bolgárok országát, Thrácia nagy részét, Macedóniát, Thessáliát, Albániát és Epirust. Azonban már fia, Péter, alatt megkezdődik az ország gyors szétdarabolódása. Legelőször a nyugati rész szakad el és 963 óta önálló cárság gyanánt szerepel. A birodalom keleti részét 969-ben a pogány Szvjatoszláv orosz fejedelemnek sikerül meghódítania. Uralmának azonban már 970-ben véget vetett Tzimisces császár, aki Keletbulgáriát bizanti tartománnyá tette, mig Nyugat-bulgáriát csak 1018-ban tudja II. Basilelos császár leigázni. A kelet-római birodalom pusztulása után egy uj Bolgárország kleletkezik, amelynek rövid fénykora a XIII. század első felére tehető. közvéleményt, melynek szövegét, tekintettel az ügy fontos és nagy horderejű voltára, az alábbiakban közlünk. A brosúra a többek között ezeket mondja. A bor megadóztatásának eredete a mult század közepére, az abszolutizmus idejére vezethető vissza. Az 1850. év november havában megjelent császári pátens képezi alapját annak a törvény halmaznak, mely azután 1859-ben (május 12), 1868-ban (XVII. és XXXV. t.-c), 1875-ben (XXVIII). és 1888-ban (XXXV.) egyre súlyosbította a borforgalmat, mig végre 1892-ben (XV. t.-c.) eljutottunk a mai állapothoz. A boritaladó ügyének végső rendezése összeesik azzal az időponttal, amikor az ország legkevesebb bort termelt (1898-ban 1-5, 1893ban 1*1 millió hektolitert), ezzel szemben pedig a behozatal legmagasabban állott és 1898-ban elérte az 1,269.000 hektolitert. A fogyasztásra kerülő bor igen tetemes része, majdnem fele, külföldi provinenciájú volt, a hazai termésnek pedig jó ára volt. Helyes volt-e abban az időben még tetemes adóval is megdrágítani a bort, arra ma már megadhatjuk a feleletet. Elhibázott dolog volt. A bor megszűnt, drágasága és az ennek nyomán felburjánzott nagyarányú hamisitáAz uj cárság székhelye a Balkánhegység északi lábánál elterülő Tirnovo. Az Innocent pápa által megkoronázott Kolajannes cár uralkodása már a hanyatlás korát jelzi. A félhold mindjobban terjeszkedik a Balkánon s 1366-ban III. Ivannes Sismán, az utolsó tirnovói cár, már hűséget esküszik I. Murád szultánnak, adófizetője lesz neki és miután végtére is birodalma teljesen a szultán kezébe került, török fogságban fejezi be életét. A török uralom nyomasztólag nehezedett az országra s csak a XVIII. század második felében keletkezik az u. n. ujbolgái* mozgalom, amelynek célja Bulgária függetlenítése. Ez irány híveinek segítségére voltak az 1806—1812 és az 1828—1829-iki orosz háborúk, valamint a török reformtörekvések is. 1872-ben Bulgária a szultántól teljes egyházi autonómiát nyert. A politikai függetlenségre való törekvést pedig nagyszámú titkos szövetség táplálta. Ezeknek működése főleg a török uralom elleni folytonos lázadásokban nyilatkozik meg. Az 1875-iki bosnyák felkelés következtében a bolgár mozgalom imponáló népfelkeléssé lett, melyet azonban a török csapatok páratlan kegyetlenséggel csakhamar elnyomtak. E körülmény beavatkozásra késztette a hatalmakat. Keresztény kormányzó által igazgatott két autonóm bolgár tartomány