Esztergom és Vidéke, 1908

1908-08-15 / 66.szám

órától 1 óráig a primási képtár a közönség által megtekinthetők. Aug. 20-án, azaz sz. István napján: A kora reggeli órákban mozsárlövések jelzik az ünnep kezdetét. Reggel fél 8 órakor a vármegye meghívott küldöttsége, a város képviselőtestülete és tisztikara a városház tanácstermében, az egyesületek, a társulatok, a helybeli és vidéki körmenetek és a nagyközönség a Széchenyi-téren gyülekeznek. Innen 8 órakor a város zászlajának elővitele melleit fölvonulás a főszékesegyházba. Az ünnepi nagy mise Q órakor és szent beszéd. Az ünnepi szentbeszédet Mátéffy Viktor belvárosi plébános úr mondja. Az ünnepi istentisztelet után szt. István király születési helyének megkoszorúzása a a város polgármestere által a nagyemlékű Simor János prímás által művészileg és korhűen restauráltatott várkápolnában. Utána a főszékesegyházi kincstár megtekintése. Déli 12 órakor zenetörténeti előadás a főszékesegyházban. Délután 4 órakor az Esztergomi Hajós Egylet ifjúsági evezős versenye, amit evező

5 felvonulás követ a nagy Dunán. A ünnepi körmenetben való részvétel f. hó 17-ig a polgármesteri hivatalnál bejelentendő. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepélyes felvonulás elmarad. Esztergom 1908. augusztus 8-án. Az ünneprendező bizottság nevében: Vimmer Imre, polgármester. AZ ESZTERGOMI HAJOS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Meghívó. Az Esztergomi Hajós Egylet igazgatósága =zz tisztelettel meghívja = a Szent István király ünnepén az esztergomi Dunán tartandó I-ső ifjúsági evezős-versenyre a magyar tanítókat és tanárokat, a magyar evezős egyleteket, az Esztergomi nyössé tevé nemzetiségük iránt nagy részüket, hogy fia és utódja: a nagy eszű és nemesszivű II. József a siker minden reményével fogott hozzá a magyar nemzet elnémetesitéséhez. De rosszul számított. Halála után a magyarság minden téren érvényesülésre törekedett. A nemzeti erő e felpezsdülésének alkotása azonban életbe nem léphettek, mert a francia háborúk ezt nem engedték. Mikor pedig a háborúk zivatarai elvonultak, az általános elszegényedés tett lehetetlenné minden ujitást. E szomorú időben nem voltak a nemzeti ügynek más munkásai, mint iróink és költőink. Ők ápolták és művelték a nyelvet, s a költészet erejével és a nyelv kifejlesztett szépségeivel ők tartották ébren a hazaszeretetet, a nemzeti érzést, ők hódították vissza a magyarságnak a műveltebb hazafiakat és főurakat, ők tartották fenn és terjesztették el kunyhókba és palotákba a nemzeti törekvéseket, ők buzdították kitartásra, lelkesedésre a honfiakat a dicső mult és szebb jövő élénk, megindító festésével. Sokan, sokan voltak, kik e nemes feladatnak áldozták egész életüket, s kiket a hálás utókor a nemzet legnagyobb jótevőiként tisztel mindenkoron. Dugonics András,;Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Sándor, Gvadányi József művei szították a nemzeti érzés tüzét s mig egyrészt gyönyörködtettek a tőrülmetszett magyaros nyelvvel, — másrészt, hogy tárgyukat a magyar történelemből, Helyőrség tisztjeit, az Esztergomi TornaEgylet tagjait b. családjaikkal együtt a hajós növendékek tisztelt szüleit és Esztergom város és vármegye közönségét. A verseny délután 4 órakor kezdődik. Az egy héttel ezelőtt kiirt szent istváni ifjúsági versenyre már beérkeztek az első nevezések. Nagyon természetes, hogy erre a legközelebbi szomszédaink, kezdettől fogva közeli barátaink, a váciak egylete volt az első, amely jelentkezett. Igaz, hogy annál a fürge gyorsaságnál nem a szomszédság hanem a váci evezősök legkitűnőbb készültsége a tényező, amely hírnevet egyelőre a vidékiek között valóban keményen kivívták maguknak a múltkori szövetség versenyén. A váci gimnazisták beneveztek mind három hajó-nemre, amiben a mi hajós növendékeink kiállnak: a négyesre, a kettesre (pairoar) és a párevezősre (szkift). Biztosan számítunk a győri realistákra is. A győri m. k. reáliskola az egyetlen hazánkban, amelynek teljesen szervezett, külön evezős egylete van, ami már régóta, mintegy 18 éve kitűnőn működik. Bizonyos hogy ebben nem csekély érdeme van dr. Mihálkovics Tivadar kir. közjegyző és dr. Németh Károly ügyvéd, a Győri Csónakázó Egylet elnökének és igazgatójának, akik nem egy intsruktorral sőt hajóval is segítik a leendő tagjaikat. A váci versenyen vezetőjük Szőgyi László reáliskolai tanár volt. A vereség után ugy meglátszott rajtuk, hogy ők ezt a versenyt nem igen fogadták el egészen „erőpróbának". Szó volt a startolás bizonyos hibáiról és egyébről, de azért nem akartak szólni, nehogy valaki még azzal álljon elő, hogy kibeszédet keresnek a vereség után. Az egyszer bizonyos, hogy 4—5 éves evezősök. Ez úgy meglátszott. És vannak is vagy harmincan. A múltkor egy itt járt pajtásuk is említette, hogy nemcsak a két négyest állítják ki lehetőleg, hanem ha kapnak Győrött pairoart, legalább egyet abból is indítanak. Várjuk is őket szívesen. Nélkülük, a legrégibb és az első ifjúsági evezős csapat nélkül nem is volna teljes az első magyar ifjúsági evezősverseny. ős regékből, a magyarság életéből szedték össze és gúnyolták az idegen gondolkodás módot, szokásokat és viseletet: mély hatást gyakoroltak a szivre és az észre. Magyarnak lenni nem volt többé szégyen, hanem szent kötelesség. Nem volt hiábavaló tehát Vitéz Mihály biztatása: . „Rajta, nemes lelkek, álljunk ki a gátra, Már Európában csak mi vagyunk hátra; Hivnak magok után a többi nemzetek ; Magyarok ! derék nép ! mit késtek ?.jöjjetek!" És nem hiába dörögte Berzsenyi, ki római palást alatt is megtartotta nemzeti jellegét: „Mi a magyar most ? — Rút sybarita váz — Letépte fényes nemzeti bélyegét. S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverő helyének. Elődeinknek bajnoki köntösét S nyelvét megunván, rút idegent cserélt, A nemzet önlelkét tapodja, Gyermeki báb puha szive tárgya." A nemzet átérezte az ostorozás igazságát, szivébe irta a buzdító, lelkesítő szózatokat s rálépett a haladás, a politikai és társadalmi fejlődés útjára. Ezen az uton azonban csak csigaléptekkel haladhatott, mert folyton óriási akadályokat hengergetett eléje a soha el nem száradó bécsi kéz. Ilyen viszonyok között léptünk be a XIX. századba s alig tettünk egy két lépést a titkos idő mérhetlen rengetegébe, már is fülünkbe csengett az őszülő HorHát a váci növendékek a múltkor megmutatták, hogy méltó tanítványai a Váci Sport Egyletnek. De a győri csapatok a búcsúzás alkalmával mind egytől-egyig vezetőstül azt mondták, hogy ők meg nem hagyják magukon a váci vereséget. És ha mi megcsináljuk még idén a versenyt, hát ott majd megmutatják, hogy visszaveszik, ami az övék, a régi elsőséget. Ilyen ellenfelekkel, ilyen kis evezős hatalmasságokkal állván szemközt, mondjuk is eleget ami hajós-növendékeinknek, akik igazán csak az idei vakáció újoncai, hogy ha már mást nem is, hát legalább délcegen, fessen evezzenek — és ha csak lehet, hát valahogyan éppen a legutolsók ne legyenek. Több egylettől kaptunk negativ választ, hogy nem indíthatnak növendék csapatot, mert náluk növendék nincsen. Abban bizunk, hogy Budapestről néhány fejlettebb egylet pairoart, vagy legalább egy szkiffistát indítani fog, mert hiszen 1—2 —3 növendék ott is akad clubokban. Nálunk a növendékek• a legméltánylóbb sajnálatunkra — már igen nyugtalanok. Itt állunk a verseny előtt és egyszerre nincs hajó, amiben gyakoroljanak ! A kitűnő váci mester vasárnapi szertárszemléje után a növendékek egy csapata rögtön hajóba szállt, hogy a verseny-négyest levigye Vácra, amelybe bordatörés miatt 1 új villatartó borda volt beillesztendő Még az este át is vették Vácott a legsürgősebb javítás végett. Azóta egy öreg négyesben gyakoroltak, amiről már senki se tudhatja, hogy -mi a pedigréje. Csak természetes, hogy hol kerék nem mozgott, hol egy öreg vasalás törött, — végre egy hatalmas rákfogás letörött egy darabot a villán és 6 nappal a verseny előtt ott álltak, hogy ketten evezhettek a „verseny-négyes"ben. Olyan bordatörés kijavítására, egy vagy akár három uj borda felújítására — gyári apparátussal — elég legföllebb három nap. A váci átadás óta pedig 4 nap elmúlott már, a negyedik a csütörtök is egészen és a versenyhajó még nem volt itt. Olyan dolog ez így a verseny előtt váth Ádám elkeseredett iróniája a németes művelődés, és nemzeti tétlenség ellen. Az első években úgy látszik, mintha a hazafias líra egészen elpusztult volna. Berzsenyi szögre akasztja lantját, melyet oly ihletve pengetett és végkép elhallgat, Kisfaludi Sándor folytatja kóborlását a regék világában, Virág Benedek történelmi munkákkal és fordításokkal foglalkozik, Kazinczy eszményi classicitása körébe annyira belemélyed, hogy a nemzetieskedés ellen határozott ellenszenv fejlik ki nála s növekedő ellenszenvvel néz a magyar nemzeti eposz vajúdására. Azonban mégis kipattan itt is, ott is egy-egy eposzi kísérlet. A ciklust Perecsényi Nagy László szabadárja nyitja meg, mely szabad csapongássalneki vág a honfoglalás előtti idők mondanélküli, ismeretlen korának. Csokonait Árpádiászának megírásában halála meggátolja. Horváth Endre eposzáról is csak a szelek fújdogáltak tizenöt évig. Dacára számos és tehetséges írónknak, e korban a küzdelem, úgy a magyar nyelv, mint a nemzeties érzés felkeltésére meddő maradt, pedig akkor már kezdetét vette nálunk is a hírlapirodalom és már több jeles folyóirattal dicsekedhettünk. Rát Mátyás bocsájtotta ki az első magyar hírlapot Pozsonyban, Magyar hírmondó címmel. Ez a nemzeti szellem élesztésére nagyon keveset tehetett, mivel a jogainkat és ősi törekvéseinket mibe sem vevő uralkodó ugyancsak állított melléje beteges osztrák szellemtől duzzadó cenzort, ki szárnyát szegte minden életre — a mire nem számíthattunk Hercog László váci csónakgyárától. A váci diákok nevezéseível egyidejűleg olvastuk a Váci Sport Egylet tagjainak nevezéseit. Ahány hajónemet indit a mi egyletünk, úgy mindenik ellen kiállít Vác is 1 — 1 hajót. Sőt kiállítják még a két győzelmes közül egyik verseny-négyesüket is. Valóban örömmel valljuk meg, egész egyletünk érzi, hogy milyen kellemes a jószomszédság. A váci evezősök szives készsége pecsételi tehát meg ama tervünket, hogy ennél az igazán csak úgy hirtelen, szinte „ alarmra

a rendezett Szt. Istváni-regattán az iskolai ifjúság versengésén kivül egy kis klubközi hajómérkőzés is rögtönözhető legyen. A váci pairoar, skiff és non-cox doubló mellé — esetleg kilátások nélkül is — föltétlenül oda állnak a mi hajóink és igy az indulások, ha talán csak két-két hajóval is, váci szomszédaink szives jóvoltából most már biztosítva vannak. Nem tudunk máskép kombinálni, minthogy kell még több hajónak is jönni. Ez a három ugyanis — mondjuk talán a doubló kivételével — olyan egyszerűbb hajónem, a mit a legtöbb egylet ki bir' állítani gyorsan, ha van ott egy pár ember, a ki valamit — hát már jobb féleképen — tud evezni. Hogy majd a váci négyessel ki fog kiállani, azt még ki nem számithatni. — A négyes-csapat az már nem könnyű dolog. Legalább is a vidéken más azt nem teheti, hogy úgy, az első szóra legott hajóhoz álljon egy kész, begyakorolt verseny-négyes. Vácra volt egy verseny-négyesük a Komáromiaknak. Kérdés, hogy együtt maradhatott-e. Igaz, hogy egy lefolytatott traininget újra felvenni, 10 nap alatt kicsit karba hozni, nem épen lehetetlenség. Most erre a versenyre elég az. Lehet, hogy el is jönnek egy erő-próbáért, vagy akár egy tanúságért a jövő verseny végett. Szives szomszédságot tartanak velünk és egészen, még a verseny napján is, akár lecsurogva is leérnek hozzánk. No de feltétlenül kell arra gondolnunk, hogy a váci négyest az a sok nagy bpesti club tán csak mégse hagyja ott való gondolatnak. De nemcsak a hírlappal, hanem a műveltség fejlesztésére és az izlés fejlesztésére igen nagy hatással lévő folyóiratainkkal is igy bánt el a magyarokat gyűlölő emeletes szamárságú cenzor és nem engedte azt, hogy a hírlapok és folyóiratok szabadon mozoghassanak. Természetesen a nemzeti szellem törekvéseit igy kellőleg nem támogathatták, ám azért az általános műveltség magvait szétszórták és felkeltették a társadalom érdeklődését az irodalom iránt. Ez is megbecsülhetetlen érdem, melyben osztozik az Uránia, Erdélyi Múzeum és a Tudományos Gyűjtemény. Ekkor voltak a nagy francia háborúk, melyek egész Európára kiterjedtek s a békés munkálkodásnak bizony-bizony útját állták. A forrodalom mámorító levegője hozzánk is elhatott és megrészegítette még azokat is, akik különben könyveik ideális világában éltek és semmire sem voltak alkalmatlanabbak, mint éppen a törvényes rend felforgatására. íróink legjobbjait csak 'a szabadság szeretete, az uj eszmék és irányok csodálatos mámorító varázsa vonzotta, lelkesítette; mindazonáltal a híres francia kátét, amit lefordítottak, nem mint forradalmi művet csodálták, hanem inkább, mint a gyűlölt korlátokat semmibe sem vevő liberalizmus elmeszülöttét. — Igaz ugyan, hogy a szabad francia eszmék nálunk is kedvező talajra hullottak s egész irodalom keletkezett, amely ezen eszméket terjesztette a szunnyadó társadalomban ; ennek a XIX. században már