Esztergom és Vidéke, 1908

1908-07-19 / 58.szám

A megyeháza építésének kérdése. Esztergom, jul. 18. Nincs tárgy, mely ezidőszerint érdemesebb lenne a diskussióra, mint a megye székházának építése. A vélemények abban már lassan kicsúcsosodnak, hogy ujat épiteni minden körülmények között előnyösebb, mert, ha a régit akarnók a mai igényeknek megfelelőleg átalakítani, a bontásokkal, átalakítások és újraépítésekkel annyi munkálat állana elő, amelynek fejében jó formán egy ujat lehetne épiteni és e mellett mégis csak régi épület lenne az átalakított, melyet ugy átformálni, átgyúrni, miként az óhajtandó lenne, még sem lehet, mert számolni kell azzal, hogy régi épülettel van dolgunk. Eddig hat hely van kiszemelve. A Lőrinc utcai Huth-féle telek, a Bruckner ház, a főkáptalan központi épülete, a Fürdő vendéglő, az érsekség tulajdonában lévő régi adóhivatali bérház és a tervben volt érseki képezde helye, mely a váruton felmenet jobbra épült volna, melyek közül az utolsó három az Uj Versek. Az én örökségem. Valamelyik könnyelmű ősöm Az örömömet elnevette, A csókjaimat elcsókolta Es én sirok most ő helyette. Szerette a violás hajnalt, Azért kerül a mámor engem. Minden nagy bűnöm elkövette S nekem kell érte vezekelnem. Elélte az én életemnek Sugaras, forró, déli napját S engem az éjszakába küldött, Ahol a szemfedőket varrják. A poharát fenékig itta, Aztán eldobta s meni pihenni. Mindent mert, amit én akartam, Nem vár itt rám semmi, semmi. O, az az én könnyelmű ősöm Még a vágyam is elkívánta S mit rám hagyott: beteg szivének Egy-két megkésett, őszi álma. Kárpáti Aurél. elhalt közlekedésű Viziváros érdekében hozatott főleg kombinációba. A gondoskodás helyes, azonban tartunk tőle, hogy ha egészen a várútra vitetnék ki, a célt talán nem szolgálná az eszme és pedig a távolság folytán. Célszerűbb az lenne, ha a Fürdő vendéglő és Marosi-féle ház közötti részén épülne a fő útvonalnak, mivel akkor a forgalom a vízivárosi hidon át önkénytelenül a Vízivároson át bonyolittatnék le. Ezen célt óhajtja szolgálni az a legújabb tervezet, mely a megyeházát a Zwillinger és Diamant-féle házak helyére tervezi egy utca nyitásával, ahol az épület homlokzatnak megfelelő tere is volna. Vannak és pedig nem megvetendő számban, akik nagy súlyt helyeznek arra, hogy az uj megyeháza impozáns legyen és hogy figyelembe vétessék a megyék rendezése esetére íenntartott kikerekitése a megyének, Hont megyének, a Dunán tul lévő közeli járásával, amely esetben a jelenlegi beosztású székház nem volna megfelelő. —n. fenti költemény paródiája. Valamelyik könnyelmű ősöm A rímeimet elrimelte, A dalaimat eldalolta — És én koplalok Ő helyette. Szerette a violás hajnalt. Tormával ette mutyiba. Minden nagy bűnöm elkövette És én kerültem a — dutyiba. Mert hogy: ars longa, vita brevís. Ej, nem érdemes nappal sirni. Engem az éjszakába küldött, A hol — nem tudok versel irni. A poharát fenékig itta A pimasz, amig én aludtam. Mindent, mert amit én akartam. Mért, hogy én tenni sosem tudtam? S végül az én könnyelmű ősöm A szivem is megette, ugyi? S mit rám hagyott: egy kövér pohár Bolonditó, kábító gugyi. Parodizálta: Hesperus. Az alkohol. Senkisem tagadja, hogy az alkoholos italok szertelen élvezete nemcsak az egészséget veszélyezteti, hanem előkészíti sok család anyagi romlásának útját és akárhányszor oka, hogy egyesek összeütközésbe kerülnek a bűntetőtörvényekkel. De azért ne kívánjunk olyan intézkedéseket, amelyeket az államhatalom, legalább egyelőre, nem teljesíthet. Az élet számos olyan gyakorlatot fejlesztett ki, amelyek — bár felfogásunk szerint kártékonyak, rövidesen még sem függeszthetők fel. Vájjon ma, amikor egyes vidékeken ezerén meg ezerén alkoholos italok készítésére alkalmas terményeket termelnek, alkoholos italokat állítanak elő, azokkal kereskednek és az egész országban sok ezerén alkoholos italok elárusitásából élnek, sőt legtöbbször túlságosan jól élnek: elképzelhető-e, hogy a kormány ezeket az embereket egyszerre, az általuk kivánt korlátoknál szűkebb korlátok közé szorítsa csupán azért, mert van talán ugyanannyi ezer ember, aki ivószenvedélyének nem ura ? Azt hiszem, ilyen kormány nincsen a világon és ha volna, akkor én semmire se becsülném ezt a társadalmat, amelynek tagjai csak azért józanok, mert nincsen korcsmájuk, vagy, mert félnek, hogy ha bemennek, olyan bajba keveredhetTaVaszi onVerture. Irta: Csáth Géza. A vonósok : A tél november óta semmit se engedett. A háziasszonyok panaszkodtak, hogy képtelenség győzni a fűtést. Naponkint hirt lehetett hallani megfagyott emberekről. Az utcán nagy szenes kocsik ballagtak végig és a sikos utakon reggel minduntalan elcsúsztak a lovak. Dél felé fölengedett a fagy, de akkor meg metsző, nedves szél fujt. Az ember nem tudta elgondolni, hogy lehetett, valaha más idő is. A pásztorsip és fuvolák, később a hárfa egy hegedűvel: Egy napon azonban künn változás történt. S azon a reggelen ő kioltotta a kályhatüzet s az ablakot kitárta. A kicsiny mély udvarról fölnézett a házak tetejére. Ott arany napsugár olvasztotta feketére a tegnap mSg fehér háztetőket. A sárga hóviz szaporán csörögve folyt a csatornákban. Az ég fényes, csillogó, kék szinben ragyogott. Időnként nagy szürke, lila felhőgomolyagok rohantak át az udvar fölött nyiló kicsiny, kék négyszögön. Hallgatózott. Csak a hegedűk halkan: Azt hallotta, hogy a város aszfaltba nek, amelyért még meg is büntethetik őket. Az én eszményem olyan egyénekből szervezett társadalom, akik nem azért nem cselekednek káros vagy tilos dolgot, mert nincsen rá alkalmuk, vagy mert íéínek a bekövetkezhető büntetéstől, hanem azért, mert tudják, hogy vele ártanak maguknak, ártanak családjuknak és jól tudják, hogy mindazért, amit maguk, vagy családjuk testi és lelki jóléte ellen elkövetnek, egyedül és kizárólag csak maguk felelősek. Nagyon is elhatalmasodott már nálunk az embereknek járószalagon való vezetése. Pedig ha mi embertársainkat nem tudjuk meggyőzni arról, hogy szabadakaratukat nekik maguknak kell tudni kormányozni, akkor ne nagyon büszkélkedjünk korunk magas műveltségével, szellemi felsőségével, mert erkölcsi értékünk semmivel sem több, mint azé a macskáé, amely csak azért nem nyal belé a tejeslábasba, mert a lábast szekrénybe zárták. Megengedem, hogy szavaim visszatetszést kelthetnek azokban, akik gyökeres és a hivatalosan is nyomatékkal támogatott változtatásnak hivei, de nekem, mint a természettudományok mivelőjének, egész multamat kellene eldobnom, ha bármiféle téren a fejlődés fokozatosságával szemben, az ugrásszerű haladás lehetőségét kellene hangoztatnom. burkolt, összekövezett földje nagyokat lélekzik, ott alól; hevesen türelmetlenül. Trombita a vonósokkal; igen' csendesen : Kibotorkált az utcára. Irtózatos érzés volt. Szaladni akart, de az izmai zsibbadtan megtagadták az engedelmességet. Ügyetlenül dülöngött ide-oda, és a járókelők között tátott szájjal bámult szerteszét. A sok téli üléstől elgémberedett görbe lábaival kaszálva, topogva nekiindult egy iránynak. De a tömeg nem engedte. Folyton az útjába állott, zajongott, az ellenkező irányba iparkodott, Kürtök: Az ökleivel igyekezett magának utat csinálni az emberáradatban, mely a gyárváros magas házai között hömpölygött. Magában dühösen kérdezte : Harsonák : Hová megy ez a sok ember ? Hová mennek ? Hiszen nem lehet máshová menni, csak oda, ahová én, csak oda jöhetnek ma, csak oda kell jönniök . . . ! De" nem ment vele senkise.. . Csak a vonósok és klarinétok: S ő nem szívhatta magába az édes, hideg, langyos levegőt. Ellopták tőle az emberek, a házak, a kőszénfüst, a zaj. A megolvadt hó vize fényes feketére mosta a fölengedett, sáros aszfaltot. Belegázolt a