Esztergom és Vidéke, 1908

1908-07-12 / 56.szám

Hol épüljön a vármegyeháza? Esztergom július 11. Helyes és ideális állapot mindenesetre az lenne, ha az uj megyeháza a székhely központjában épülne fel. Hogy Esztergomnak hol van a középpontja, a feltett kérdés szerint, a válasz arra különböző, mert más, ha az életerők megnyilvánulása szerint ítéljük meg, és más ha területi szempontból ítélünk. Esztergomban a kettő nem esik össsze, sőt egymástól meglehetősen távol áll. A vármegye szempontjából többékevésbbé közömbös, hogy mely részén a városnak épülne az uj székház, nem azonban a város nézpontjából. Városszépitési szempontból leghelyesebb lenne, ha annak főterén épülne, ennek azonban ellene szóllana a financiális kérdés, mert annyi pénzzel a vármegye nem rendelkezik, hogy felesleges tízezreket adjon ki, hogy esztétikai óhajoknak megfeleljen. ' / Több terv jött az ujabbi időben szájról-szájra forgalomba, egy . sem volt azonban ezek között még olyan, mely figyelemmel lett volna egyéb érdekek mellett arra is, hogy a hídfeljáró elvonásával életerejétől Uj Versek. I. Kacag a Nap. Felhő-hadak az égi porondon. Zúg, zuhog, bömböl a titán tusa. Lelkemben pásztázik az Ég szürke vére S szilaj nótát harsog lágy ütemére A kinok nagy kórusa. Futok lucskosan, fázva, elázva, A kénes zápor az arcomba csap. Viola villámok festik be lábam nyomát S zengő felhőkön, opál-kárpiton át Kajánul kacag a Nap. II. Az álmok erdejében. Boldog, aki az álmok szent Erdejében andalog. Aki az illatos csendben Imádkozni tud s akinek Lantjáról szállnak dalok. Leborulni és zokogni, Ha a nagy csend már untat. Hazug dalokat siratni, Beteg sziveket siratni És siratni a .multat. megfosztott Viziváros, némikép is fellendüljön. Ezen célt vélné szolgálni azon nem épp a legutolsó idea, mely a vármegyeháza céljaira a Főkáptalan tulajdonát képező Fürdő-vendéglőt óhajtaná megszerezni, amely ugy hallatszik, hogy eladó. A terv keresztülvitelével a belváros mit sem veszítene, megmaradna centrumnak a városháza, mig ha a Fürdőből lenne a vármegyeháza, ott uj központ képződnék, mely a periferáiba eső környéknek uj életerőt kölcsönözne és emellett nem veszítene a város adóalapot, miként például a Kossuth Lajos-utcai laktanyánál. Az eszme uj s talán nem sutba vetendő. Gondolkozzanak felette azok, akiknek ez feladatuk. Vízivárosi. Merkantil panaszok. Senki sem oly bátor, hogy szem elől tévesztené azt a tényt, hogy hazánk első sorban mezőgazdasági állam és hogy mezőgazdaságunknak mennél intenzivebb fejlesztése elsőrendű érdekünk és kötelességünk. Nem is teszünk mi ez ellen kifogást, sőt szüntelenül hangsúlyozS mikor a fájdalmak, jajok, Gondok mind elpihennek: Nótás sóhajjal susogva Halkan szerelmet vallani A saját bús szivemnek. Maja, az álmok erdejébe Jöjj velem, óh, jöjj velem. Mesefák alá heverünk. S a lábaidnál a legszebb Nótámat elénekelem Elénekelem azt a dalt, Melyben te is hinni fogsz Hallgatni fogod szomorún. Leengeded zöld szemednek Halvány függönyét s zokogsz. Drozdy Gyó'zö. ^ zenélő automata. — Tanyai kép. — A tanyai embernek ez a mondása: „Mögyök széttökintení" nem jelent egyebet az unalomnál. Aki azt hiszi, hogy a tanyai ember sohasem unatkozik, az nagyon csalódik; mert bizony szüret és kukoricatörés után még az őszi szél is azt susogja a tanyai zuk agrár érdekeinknek a legnagyobb mértékben való gondozását, hogy mezőgazdaságunk a szó leg tágabb értelmében mennél virág zóbb legyen és mennél hatalmasabb lendületet vegyen.- Mi csak azon egyoldalúság miatt panaszko dunk, amely gazdasági politikánkat jellemzi, azért az irányzatért, amely lényegileg mindent az agrárérdekeknek akar juttatni és csak másodsorban, mintegy kényszerűségből törődik iparral és kereske delemmel; még inkább pedig azért a mélyen sértő kicsinylésért, amelylyel az iparos és kereskedő osztály tagjainak nagy többségével nálunk bánni szoktak. Mivel pedig úgy látjuk, hogy ebben a tekintetben panaszaink eredményejórészt meddő: most is csak ismételhetjük azt, amit már többször hangoztattunk. Kereskedőink és iparosaink utasítsák vissza azt a szerepet, amelyet nekik egyesek nyilvános életünkben juttatni akarnak. Azzal az Önérzettel, amellyel értékes egyéniségeik, becsületes és tiszteletreméltó törek vések, hasznos munkásságuk, szorgalmuk és tudásuk, anyagi" függetlenségük és lest but not least mindenkor kipróbált hazafiasságuk joggal töltheti el leikeiket, iparkodjanak a maguk számára is azt a helyet követelni, amely a művelt világ minden államának nyilvános életében jut ma az ipar és kereskedelem képviselőinek ott is, ahol ember fülébe : „Böfelé mán a házba ! Nincs mán kendnek mit kivül keresnie!" S ekkor veszi kezdetét a „széttökintés." A tanyai ember pedig nem olyan, mint a falusi ember. A falusi ember ha megunja magát, elmegy a komájához. Mivelhogy pedig ez a koma (máskülönben is módos ember) másnak is, többeknek is komája, szintén véletlenül esik meg az, hogy a kománál néha egész lakodalom féle megy végbe. A tanyai ember — bármilyen fontos dolga is a komájánál — csak a kerítésen vagy a dűlőúton keresztül, „hujjongat" hozzá. Innen van aztán, hogy mikor Szélpál István azt „hujjongatta" Szélpál Jánosnak : „mögyök széttökintení Pestre," hát egész Nagyszéksós hallotta és megtudta, hogy Szélpál valami cselekvésben töri magát. Persze azt, hogy minek megy Pestre, — nem tudta senki sem: mert a tanyai ember nem köti másnak az orrára valami irányban való gondolatát. Csak később tudódott ki a dolog. .Ugyanis mikor Szélpál Istvánt, meg egy nagy ládát hozott haza a vasútról a kocsi, akkor már kezdték találgatni a szomszédok, hogy ez, vagy amaz lenne a „ferslóg"-ban, de még Farkas Csomangó Erzsébet (Szélpál István hitestársa) mint pl. Ausztriában és a Németbirodalomban az agráriusok ugyancsak vezérszerepet játszanak, mert ott jól tudják, hogy ipar és kereskedelem nélkül ma nincs nagyhatalmi állás és nincs gazdag állam és társadalom. A társadalom csakis az annak számára, bármely téren hasznosan munkálkodóké lehet. Azoknak tehát, akik csak' fogyasztanak, akik csak látszólagos külsőségekkel akarnak abban szerepelni, nincs joguk vezetni. Azok vonuljanak vissza abba a sötét háttérde, ahonnan kevésbé lesz nyilvánvalóvá a társadalom szempontjából való értéktelenségük. Azok pedig, akik komolyan dolgoznak a gazdasági élet bármely terén, akik nem jelszavaknak hangoztatásából élnek, és akiknek ezek a jelszavak nem szolgálnak oly rejtett célok könnyebb elérhetésére, amelyek a gazdasági érdektől egészen távol állanak, azok nagyon könnyen meg fogják egymást érteni, mert céljuk és törekvésük csak egy : a haza érdekeinek mennél üdvösebb istápolása és előmozdítása minden téren. Igy azután maguktól fognak megszűnni azok az ellentétek, amelyeket ma leginkább olyanok szitának, akik semmiféle téren sem válnak az országnak hasznára, vagy akik legföljebb legegyénibb érdekeiket akarják a köznek költségén és rovására előmozdítani. sem tudta volna megmondani az igazit. Hogy pedig nem is merte kérdezni, annak oka az: „mivelhogy az öreg kötözködő ember mi egymás arányában." A ládában zenélő automata volt, melyet „muzsikás óra" helyett vett Pesten Szélpál István. „Muszikás oroszlány, aki egy 5 krajcárosér ad egy nótát" (Eredt az* elnevezés onnan, mert az 5 krajcárt az oroszlán szájába kellett bedobni.) „Ezök mög a pléh-nóták" — monda Szélpál István a vaskarikákra mutatva. „Halli kelmök, ez sok pizbe gyütt!" „No né asszony! Lefizetésbe vöttem. Legalább nem unatkozik az embör. Megcsavarintom az oldalát, belevetök az oroszlány szájába, egy 10 filléröst (beszélt és cselekedett) aztán: Nö sirj, nö sirj Kossuht Lajos ! . . . De már erre az asszony is elérzékekenyült. „Hát hiszön nem neköd mondtam, hogy nö sirj, csak a nóta van igy ! Halli ?" Sorban hangzottak el a legjobb nóták : „Kossuth Lajos azt üzente ..." Pestenjártam iskolába ..." „Jaj de huncut a némöt ..." stb. stb. csak éppen, hogy a karikákat kellett fölváltani. A karika felváltással persze a 10 filléresek is egymás-