Esztergom és Vidéke, 1908

1908-06-28 / 52.szám

ő munkája se legyen értéktelenebb, mint azon iparmunkás sztrájkolóé, ki értelmiségre nézve alapjában véve nem múlja felül a földmivelő nép értelmiségét, sőt munkatudása sem sokkalta többoldalú! Nem is hisszük tán,mennyi tudás, önállás kell a kapáláshoz, töltögetéshez, szántáshoz, vetéshez, boronáláshoz,, kaszáláshoz, kévekötözéshez, kazal- és boglya-rakáshoz, csépléshez, betakarításhoz, metszéshez, bujtáshoz, fattyuzáshoz, egyedeléshez, barom-, jószágneveléshez, faragáshoz és gazdasági életének oly berendezéséhez, amely biztosítsa családja megélhetését. Mindezt bizony napi nyolc órai munkával nem tudja elvégezni. S mert hitegetik, hogy lehet, a mai renddel szemben elégedetlen, kedvevesztett s várja a szociáldemokraták megváltó eszméinek megvalósítását. Ezért is csendes az aratás! Bertalan Vince. Községi takarékpénztárak. 'h in. Amikor megállapítottuk a magyar községi takarékpénztári szervezet megalkotásának céltalanságát, tehát szükségtelenségét általánosságban, rátérhetünk egy Esztergomban alapítandó községi takarékpénztár létesítésének problémájára. Azért mondom, hogy „problémájára," mert e témánál a kérdések egész komplexuma vár megoldásra. Az intézet rendeltetésével tisztában volnánk: olcsó kölcsönök és a várható nyereségnek városi közcélokra leendő fordítása. Vegyük már most e két cél realitását bonckés alá, lokális viszonyaink szempontjából. Esztergomban három, a vármegyében összesen 7 pénzintézet működik, nem számítván ide a megye területén jól-rosszul dolgozó szötározta Csényi, hogy az új ismerősöknek nem mutatja meg valódi „én"-jét, hanem annak ép a kontrasztját. Azt hitte: igy fogják szeretni. Tudta eléggé imitálni azt az egyéniséget, melyet mintául választott. Tudta adni a könnyelműt, léhát, lumpot. Pedig valódi aszkéta volt. Klára szintén művész-lélek volt. Az irodalom berkeiben szokott csatangolni titkos óráiban. Hamar a művészethez értek. — Ugye Csényi, a festészetben is vannak impressziók, érzések, melyeket a lelke kívánatára kell vászonra vetni ? Szóval a művészt ott is a véna és az ihlet irányítja ? — Dehogy, Klára. Engem legalább csak a publikum és a vevőim irányítanak. A lelkemnek semmi köze az én mesterségemhez. Ért Vénuszt meg Madonnát egyforma ihlettel festek. Én nem tartom valónak azt az állítást, hogy igazi művész számára közönség nincs. Az én individiumomnat, karakteremet leköti a pénz. — De hiszen az jellemtelenség a művészetben. — Jellem ? Jellem egyáltalában rjincs. S ha lenne, az lenne a legjellemesebb, aki magáról meg merné mondani, hogy jellemtelen. Mindegy nekem, ha oltárkép az amit festek, ha bachanália. Csak a pénz számit. A művész ne legyen rabja individiumának, meggyőződésének és imvetkezeteket. Ez intézetek közöl korra legidősebb az Esztergomi Takarékpénztár. Körülbelül egy időben alakult a Pesti hazai első takarékpénztár egyesülettel, valószínűleg annak szervezeti formájában is. Hogy ki volt későbbi részvénytársasági szervezetének megalkotója, nem tudom, de sejtem, hogy ez az alakulás is körülbelül akkor következett be, amikor Kossuth Lajos indítványára a Pesti hazai első takarékpénztár egyesület vette fel a részvénytársasági szervezetet. Üzletének zöme, a földhitel, mely körülbelül ugy viszonylik a többi üzletágakhoz, mint hazánkban az őstermelés az egyéb termelési ágakhoz. Ezen üzlet a betéti üzletből nyeri táplálékát. A megye területén dolgozó összes pénzintézetek betétállománya mintegy felét teszi ki az ezen intézetben felhalmozott betétek összegének. S ha figyelemmel kisérjük e betétállomány hullámzását az utóbbi években, azt kell feltételeznünk, hogy az ide gravitáló kerületben lakó közönség ilyen elhelyezést kereső szabad tőkéje úgyszólván kimerült s a betétállomány további gyarapodása, esetleg apadása kizárólag a kereseti viszonyok alakulásától íügg. A takarékpénztár jól fundáltsága, múltja, vezetésének konzervatív szilárdsága, látható és rejtett tőkéiben rejlő nagy vagyona a betevő közönség bizalmát annyira megerősítette, hogy ezen üzletben a konkurencia vele szemben majdnem elképzelhetetlen. Fizet a betétekért átlag nettó 4°/o-ot. Ezzel szemben jelzálogkölcsöneinek kamatlába átlag 6%-ra tehető. E tényekből már most én azt a konzekvenciát vonom le, hogy az alapítandó községi (városi) takarékpénztár betét hiányában szűkölködne s igy nélkülözné azt az — ugy szólván — egyedüli alapot, mely forgalmának felfokozására s igy céljainak elérésére képesítené. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a községi (városi) takarékpénztár betétüzletének fejlesztését presszióinak. Egy * dogmája legyen : a pénz. — De hiszen aki egy dologban nem ad semmit a karakterre : az mindenben ezen az uton halad. — Természetes. Minden helyzetben más természetet kell felvennie az embernek. Amilyenek a körülmények, olyan legyen ami álláspontunk. Idealisták között együnk álmokat és ködöt; ha meg realisták közé kerülünk: öljük meg tiz koronáért a nagybátyánkat. — Jé, hát még az idealizmust sem tudja értékelni? — Idealizmus ? morál ? Ezek a legelnyűttebb frázisok. Különösen a szerelemben. Az ember minden nővel egyforma boldog — mig nem szereti. Komoly ember meg egyáltalán nem lehet szerelmes. Idealizálni valakit csak addig lehet, mig nem ismerjük. És az igazságot sem ismerem- Aki mindig igazat mond : előbbutóbb rajtakapják. A lelkiismeretességet pedig csak gyávaságnak tudom nevezni. Aztán beszéltek még sokat. Csényi, az idealista, lélek-ember, teljesen fejreállitotta magát. S elváltak. Dél volt. A fehér hó ezüstjét valami finom arannyal hintette be a nap. Kázmér pirult és loholt. — Mi lesz ennek a sok hazugságnak célzó eszközök teljes hiánya. Anyagi konkurenciát nem támaszthatna a fennálló pénzintézetekkel szemben, mert hiszen céljánoz képest jelzálogkölcsöneinek átlagos kamatlába nem lehet több, 5%-nál, amiből viszont következik, hogy betétek után nem fizethetne 4% ot. Tehát kevesebbet, mint az Esztergomi Takarékpénztár. A tőke önzetlenségében hinni pedig talán mégis erős önámitás volna ! A betétek biztonságát illetőleg pedig mivel nyújtana többet, mint teszem az Esztergomi takarékpénztár ? Semmivel. Bocsásson meg nekem és a velem együtt megátalkodottaknak az igen tisztelt Város, mint erkölcsi testület, de én legfeljebb tisztelni tudom szörnyű szegénységét, a pénzemet azonban már csak inkább biznám az Esztergomi Takarékpénztárra. Az Esztergom-városi takarékpénztárnak betéttőkéje egyenlő lesz — célja szempontjából — az egymagában álló nullával. Nézzük már most a pénzeszközök legelsejét: az alaptőkét. A gráci milliók naiv rajongói, — ha ugyan vannak ilyenek — honnan vélik ezt, a minimálisan fél millió koronába kontemplálandó alaptőkét előteremteni? Vannak a városnak intakt, mobil vagy likvid alapjai, vannak jól értékesíthető objektumai, vételre keresett telkei, házai ? Vannak pénzérteket képviselőjogositványai. Olyanok, amelyek tulajdoni változásra alkalmasak és megengedettek ? Vannak állampapírjai, értékpapírjai melyek egy bizonytalan vállalkozás céljaira értékesíthetők? S ha vannak, ezek ma nem hoznának többet 1—2%-náI? No mert a takarékpénztári üzletben elférhető 5°/o bruttó jövedelemből a kezelési, fentartási, személyzeti, adó stb. költségek lenyelnének — holtbizonyosan — legalább is 3_4 o/

0

.

ot Lelkesedésből pedig bajos volna azt az alaptőkét összehozni, mert bizony manapság csak addig lelkea vége ? Bojkott ? Börtön ? Vagy szégyen ? Nem. Következetes maradok magamhoz. Nem mutatom Klárának," hogy halálig szeretem, soha. Ne tudja meg. Ismerjen olyannak, mint amilyennek megismert. Legyek előtte iparos és ne művész. Legyek előtte ielkiismeret-kacagó, jellemtelen, hazug. Mégsem fogom megcáfolni önmagam. Nem fogom neki soha megmondani, hogy szeretem. Hogy mit dalol a szivem, nem fogja meghallani soha. •*Szebehelyi Klárának nagyon különösnek tünt fel Kázmér. Látta, tudta, hogy nem olyan, mint a többi ember, a tucatból való. Szinte érezte, sejtette, hogy Kázmér ép az ellenkezőjét mutatja a világnak, mint amilyen tényleg. Tudta, hogy egy szeszélyes, álmokért rajongó művész-lélek. Aki mindenben egyéni. Utálja a formákat és a sablont. És ép ez, hogy nem mutafta meg azt a finom, gyengéd oldalát, melyen a profánok csak nevetni tudnak: imponált Klárának. Gyakran találkoztak. A szerelemről még hallgatott Kázmér. Pedig majd szétvetette szivét. Egy szép tavaszi este együtt ültek a kertben. A hold kacagva szórta szét ezüst sugarát. A kert fái, virágzó bokrai halk nász-zenét muzsikáltak. Ugy duruzsolt a sédünk, amig ez pénzünkbe nem kerül. S igy van ez — tisztelet, becsület a ritka kivételnek — minden rendű és rangú emberfiánál. Hol vegyük tehát azt alaptőkét? Vegyen fel a város — uram bocsáss! — kölcsönt. (Harkány). . Nagy Béla. HÍREK. — Eljegyzés. Dr. Szántó Manó, fővárosi orvos eljegyezte dr. Simányi Adolf esztergomi gyakorló orvos leányát, Margitkát. Gratulálunk. — Felvétel a reáliskolába. A iskolai év elején mutatkozó torlódás elkerülése, de főleg az 1. osztályba lépő tanulók felvételének biztosítása végett a beirás a reáliskolában már július hó 1—5. napjain is végezhető. A felvétel feltételei az intézet által kiadott Értesítőben közöltetnek. Mivel az I. osztálynak törvényes létszáma előreláthatólag bítelik, az intézet igazgatósága nem lehet majd segítségére a fiaik elhelyezését halogató szülőknek. — Kamarai közgyűlés. A győri kereskedelmi és iparkamara 1908. évi június hó 30-án délután 2 és fél órakor saját székházának üléstermében (Vásártér 2 sz., I. em.) rendes közgyűlést tart. A napirend tárgyai közé többek között fel van véve. Az esztergomi ipartestület kérelme alapszabályainak módosítása iránt. (A keresk.ügyi m. kir. miniszter 41096/908. sz. leirata.) Levelező tagok választása. (Az elnöki tanács javaslata.) A karva-piszkei komp vámdijszabályzata. (Esztergomvármegye közigazgatási bizottságának 942/908 sz. megkeresése.) — Halálozás- Ismét egy fiatal életet oltott ki a kornak veszedelmes betegsége, a tüdővész. Tábor Ilonka, özv. Tábor Adolfné 21 éves szép leánya, életének viruló tavaszán hervadt el. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki : „Alulírottak, — ugy a saját, valamint az egész rokonság nevében — fájdalomtól mélyen megtört szívvel jelentjük, hogy a felejthetetlen jó leány, illetve unoka, testvér és rokon, Tábor Ilonka f. hó 23-án este 10 órakor életének 21-ik tavaszán hosszas betegeskedés után jobblétre szenderült. csend, mintha a távolban lágy gordonkák zokogtak volna. A fák menyasszonyi ruhába öltözve aludtak illatos álmokat. Mintha tegnap lakodalmuk napja lett volna : sokat táncoltatta a szél s most fáradtan aludtak még hófehérben. Lehet, hogy a holnapi szél már letépi róluk a fehér köntöst. Ebben a kék, éjjeli csendben oly jó volt hallgatni. Nem szóltak sokáig. A lány a csillagokat nézte. Kázmér pedig Klárát rabolta meg szomjas, szerelmes tekintetekkel. S egyszer csak megszólalt halkan : — Klára, én szeretnék mondani valamit magának, valami szentet, nagyot. — Hát hadd hallom. — Nem. Most még nem mondom meg. Nem is akartam semmit mondani. —• De akart Kázmér. Most már csak rajta. Mert akkor én mondom meg mindjárt, hogy mit akart. — Maga mondja el ? Mi : hát tudja ? Tudja már ? Elváltak. És tudtak mindent. * A fák egy este zöld ruhát öltöttek s mint a menyecskék, vígan daloltak. Klára és Kázmér megint a kertben ültek. — Hadd csókolom meg a száját, Klára. — Nem. És megcsókolta Kázmér.