Esztergom és Vidéke, 1908

1908-06-25 / 51.szám

zása hajtóerőül, a technika valamennyi vívmánya, ennek a törekvésnek a diadalát jelenti. A kutató emberi elme egyre nagyobb hatalmat nyer a természet felett és az emberiség már nem tehetetlen labdája többé az elemeknek, amelyeknek mostohasága ellen védekezni tud. És mégis szép hazánk a természet és az elemek szeszélye szerint virágzik avagy pusztul. Amit a költő olyan szépen fejez ki: Áldjon, vagy verjen a sors keze", az a próza nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy van-e májusi eső vagy nincs. Nagy úr volt a rómaiaknál Jupiter pluvius, de oly hatalom az eső istene sehol és soha nem volt, mint Magyarországon. Az ő kedvét lesik, as ő hangulatváltozását figyelik, az ő jóindulatáért száll fohász az ég felé, mely bizonyára csak azért országa a menyeknek, mert az esőt adó felhők a közelében tanyáznak. A magyar nép egész gondolatvilágában az eső játsza a legtöbb földi jó szerepet és költészete, metaforái és szóvirágai is az eső körül alakulnak ki. Talán egy nép nyelvében sem jut oly nagy és fontos szerepe az esőnek mint a magyar nyelvben, a mely minden, gazdaságot, jólétet az eső fogalmához fűz „Adtál uram esőt, nincs köszönet benne" „felülről jön a,z áldás" és más eféle szálló igék mutatják, hogy mennyire rabjai vagyunk az esőnek, vagyis az időjárás szeszélyének. Mostanában is szívszorongva és rettegve lestük-vártuk hetek óta, hogy megeredjen az ég csatornája. Már csüggedés és reménytelenség szállott a lelkekre. Egyszerre örömrivalgás szágult végig az országon. Megjött az eső ! A barometer higanyoszlopának a változása szerint igy változik a magyar

/ nemzet hangulat- és érzésvilága. És mert meleg június volt, ellenben a májusi eső elmaradt, tompa szomorúságakadt neki. Egymagában- a gyermeki sziv elhagyatottságában, távol mindenkitől, kedv és öröm nélkül rótta a nagy kert utait, vigyázva, nehogy nővérei közelébe jusson csak egyszer is. És a mint igy egyedül bolyongott, a szomszédok kis szőkefürtű, okos szemű Pistája igen megsajnálta. Egyszer aztán bátorságot vett magának a kis fiú és hivta játszani. Máriának igen jól esett ez a figyelem s félve bár, de engedett a hívásnak. Ezóta gyakran töltötték együtt vig játékban a napokat. A kisfiú nagy szeretettel vette körül Máriát s egyszer játék közben meg is csókolta a leánykát. Ezt azonban otthon megtudták s a kis fiu nagyon kikapott. Többet aztán nem is mert játszani Máriával, hanem már messziről elfutott, ha látta. # Mikor az iskolába beíratták, atyja ezekkel a szavakkal vitte tanítójához : — Itt hozok egy rossz, csintalan gyereket. Tessék tanitó úr minél szigorúbban fogni. A tanitó úr arca felderült, hogy végre alkalma lesz hires pedagógiai szaktudását érvényre juttatni, önhitten és mosolyogva válaszolt: — Tessék csak rám bizni; az én rendszeremnek mindig meg volt az eredménye. Természetes, hogy a tanítók mindnyájan ugy fogták fel a dolgot, hogy egy rakoncátlan, vásott gyermekkel van dolguk, aki örökös csínyen töri a fejét, — tehát jó szorosra fogták a gyeplőt. Mária azonban nem törődött ezzel. gal és már-már csügedve nézünk a jövendő elé. Sajnos, hogy amint jött ugy el is ment megint az áldást hozó eső. Ebben az országban nagy ur az ur, de még az ur felett is ur a hőmérő, az a buta kis szerszám, amely nem is sejti, milyen szerep jut neki egy nagy nemzet történetében. Jólét, vagy nyomor, haladás, vagy visszaesés, öröm vagy bánat az idő járásától íügg, mert a nemzet egész vagyona, jövedelme : a termés, a forgandó, változó időjárás szerint nagy, vagy kicsiny. Mint minden esztendőben, ezidén is átéltük azokat a roppant izgalmakat, amelyeket az ország lakosságában a termés bizonytalansága szokott kelteni. Sőt ezúttal még nagyobb volt az eső utáni epekedés, mint egyébkor, mert a tavasszal szokatlan nagy hőség uralkodott, mely a vetéseket kiszárította. De különben is egy rossz termés előzte meg az ideit és valóságos Istencsapása volna ha a végzet mostohasága ezúttal is kevés búzát és más egyebet juttatna a gazdáknak. Magyarország még most is, a technika diadalának korszakában a kormányozható léghajó világhóditásának előestéjén a rögöt lesi, miként szökik ki belőle a kalász, melyet sem fizikával sem vegyészettel mesterséges úton pótolni nem lehet. És minden gazdasági esemény és tünet a szerint igazodik, hogy magas-e a kalász, sürü-e a szemképződés és nem szaporödott-e a különböző kártékony féreg és rovar az arany kalásszal ékes rónaságon. Üzletek, gyárak e szerint dolgoznak és boldogulnak, vagy csukják be műhelyeiket és bocsájtják szélnek munkásaik légióit; mert ha rossz a termés, a nemzet négyötödének nem telik ruhára, cipőre és minden más egyébre. Magyarország ehhez képest az Kezdte megszokni a dolgot s mindinkább tudtára jött annak, hogy ő tulajdonképen egyedül áll a világon. Tanult szorgalmasan, minden tárgyban haladt, az egész osztálynak ő segített mindenben, mégis csak a közepes tanulók közé sorozták. Társai eleinte szánni kezdték, később azonban már irigyek voltak reá, mert legtöbbször a tanítókat is meggyőzte némely dologban. Barátokat csak azok közölt talált, kik igen ostobák voltak s a kik a feladatukat, sehogysem tudták nélküle elkészíteni. Ezek hitvány hízelkedéssel hazudtak barátoknak magukat s erős szimpátiát szinleltek iránta. Mária észre vette ezt is s nem is törődött velük, de jó szive nem volt arra képes, hogy ne segítsen nekik. Egyszer aztán ennek is vége szakadt. Egy igen nehéz számtani feladatot adott fel a tanitó. Komplikált mathematikai megfejtést, a mit senki sem tudott megcsinálni. Az egész osztály megrohanta, hogy segítsen nekik. Mária jószívűen segített valamennyinek s a dolgozat eképen mindenkinek sikerült. Ez persze feltűnt a tanítónak s vizsgálatot tartott. Természetes, hogy akadt egy társa, aki elárulta a dolgot. — Ah, hiszen ezt gondolhattam volna ! — kiáltotta fel boszusan kacagva a tanitó, — az ilyen dolog csak Máriától származhatik. Ebből aztán az lett, hogy Máriát nem zárták ugyan ki az iskolából, de szüleinek tudtára adta a bölcsen ítélő tanítói kar, hogy kénytelenek lesznek ehhez az egyetlen állama manapság Európának, ahol a metreológia oly szoros kapcsolatban áll a gazdasággal, hogy a hideget, meleget, esőt- szelet leolvashatod az értékpapírok árfolyamlapjáról. A jó termés jelenti itt, az életet, egészséget, a rossz termés a tespedést, a betegséget. Gyógyító ír a lelkekre ebben az országban csak egy van, annak is az Isten a patikusa. A tanulság pedig mindebből anynyira kézenfekvő és annyira elcsépelt, hogy szinte resteli a toll a régi dalt újra leirni. Ha megakarjuk tartani az eskünket, hogy rabok tovább nem leszünk, csináljunk ipart és kereskedelmet, mert csak az szabadithat ki abból a szomorú rabságból, amelyben az ország még mindig sínylődik, s a melyben a börtönfelügyelő a gondviselés és börtönőr a hőmérő D. J. HÍREK. — Kamarai kirendelés, A győri ügyvédi kamara Niedermann Pál főkáptalani uradalmi központi ügyész elhalálozása folytán, irodájának gondnokául, dr. Prokopp Gyula ügyvédet rendelte ki — Papszentelés. Rajner Lajos püspök Ő Eminenciája a hercegprímás megbízásából f. hó 28-án vasárnap reggel 9 órakor a főszékesegyházban ünnepélyes szt. mise keretében tizenegy szerpapot fog áldozárrá szentelni, mely alkalommal a nagyközönség, melynek vajmi ritkán nyílik kedvező alkalma papszentelést láthatni, szintén részt vehet a lélekemelő szertartáson. Maturisták juniálisa. Az esztergomi rk. főgimnázium ez évben érettségi vizsgát tett növendékei ma este 8 órakor tartják a „Fürdő" szálloda kerthelyiségében tánccal egybekötött matúra mulatságukat. Akik az idő rövidsége miatt tévedésből meg nem hivattak s ezen kedéeszközhöz nyúlni, hogyha ki nem veszik ideje korán az intézetből. A szülők az utóbbit választották. # Mária akkor már szépen fejlődött. Igen formás alakja lett, karcsú testtel, szép fehér arccal. Érdekes egyéniségét igen vonzóvá tette kellemes modora is, de meg a szemében felcsillanó borongós tűz is, mely az első pillanatban elárulta, hogy a mély érzelmű és kedélyű lélek titkon szenved. Olyan leány lett, akit az ismerősök szívesen vettek körül. Ezt irigy testvérei hamar észrevették. Igyekeztek mielőbb elűzni a házból. — Mária, igen kacér — vélekedett az egyik. — De nagyon furfangos is — mondta a másik. — Csak veszedelmünkre van itthon ! — fakadt ki a harmadik. Meglássátok, előbb férjhez megy, mint mi — boszankodott a negyedik. Erre aztán kitört a harag. — Nem tűrjük, hogy köztünk legyen. Nem tűrjük ! Az atyjoknál könnyen ment a dolog, az anyjuk sem törődött Máriával. Tervet eszeltek ki tehát, hogy valamelyik falusi rokonukhoz adják, ott aztán nem bánják, ha esetleg valami nyomorúságos tanitó vagy jegyző elveszi feleségül Mária azonban-megtudta a dolgot. A helyett, hogy bevárta volna, hogy elküldjék, Összepakolta kevés holmiját és maga elment. Nem szólt senkinek, nem búcsúzott senkitől — az igaz, hogy nem is volt senkije, akitől búcsúznia kellett volna, lyes estére igényt tarthatnak, ezúton kéri a rendezőség szives megjelenésüket. — GustOZZa. Tegnap ünnepelték katonáink az 1866. év június hó 24-én nyert custozzai hires csata évfordulóját. Délelőtt 9 órakor a plébániatemplomban ünnepélyes istentisztelet volt, melyet Eitner Elemér katonai lelkész tartott. Ugyancsak ő mondotta a magyar illetve német szt. beszédet. Az istentiszteleten Hess Rezső ezredes vezetése alatt a tisztikar illetve az egész legénység részt vett. Az istentisztelet után a tisztikar és a katonaság a Kossuth Lajos-utcai laktanya udvarán gyülekezett, hol is Hess Rezső ezredes előbb magyar majd német beszédet intézett a legénységhez ismertetvén a nap jelentőségét. Majd a f. hó 20-án tartott céllövő verseny dijait osztotta ki saját kezűleg. A tisztikarban az első dijat Lestin Alfréd, a másodikat Huszár Antal hadnagyok nyerték el. Ugyanekkor* olvastattak föl a legénységnél történt előléptetések. Majd a katonaság az ezredes és a jelenvolt még életben lévő custozzai vitéz előtt, aki nemrégiben találtak meg megyénkben tisztelgett, mely után a délelőtti ünnep^ véget ért. Délután 1 órakor nagy ünnepi lakoma volt a tiszti Kaszinó éttermében. — JegyzŐegyleti kÖZgyŰláS. Az Esztergommegyei községi és körjegyzők egylete f. hó 20-án a vármegyeház termében rendkívüli közgyűlést tartott, hogy Hegedűs Béla egyleti elnök és Lévai Sándor egyleti főjegyző lemondása, Balassa Antal egyleti aljegyző eltávozása folytán megüresedett tiszti állások betöltése iránt intézkedjék. Nóvák János egyleti alelnök a a gyűlést megnyitván felkéri Kenyeres Gyulát, hogy mint legfiatalabb vezesse a jegyzőkönyvet. Ezután a korjegyző felolvassa Hegedűs Béla és Lévai Sándor lemondó levelét, melynek elhangzása után Berényi József kiemeli a lemondott tisztviselők érdemeit s indítványozza, hogy a közgyűlés a lemondást ne fogadja el, hanem szavazzon nekik bizalmat s kérje fel őket, hogy állásukat továbbra is tartsák meg. A közgyűlés az indítványt elfogadta s az átirat megszerkesztésével a elment idegenbe, messze s beált postáskisasszonynak. Bátran kezdett élete pályájához és jól esett neki, hogy maga keresheti kenyerét két keze munkájával. Egyedül volt, egyedül és önmagának élt. A szürke magányosságban végre valami édes zsibongás fogta el szivét. Ugy érezte mintha kissé megváltozott volna egész valója. S ez a változás különösen akkor volt észlelhető, ha a postahivatal egyik rokonszenves segédtisztje közelébe ért. Mária szerelmes lett. Azt hitte, hogy ehhez talán neki is joga van s egyhangú életére ragyogni látta a reménység csillagát. Jól esett neki. az a tudat, hogy szerethet s még jobban, hogy szeretik. Istenem! Ez a szegény leány egy egész életen keresztül nem hallott egyetlen meleg szót, örökösen útjában volt valakinek, mintha mindenki üldözte volna. Valami ismeretlen csodás erő szállta meg szivét, aminek nevet nem tudott adni, mert hiszen csak először érezte életében. A fiatal ember igen komolynak s megfontolt szándékúnak látszott, akinek életrevaló tervei voltak s aki őszinte vonzalommal viseltetett a leány iránt. De volt benne annyi könnyelműség hogy Mária szerelmét kihasználja. S {mikor aztán belement a veszedelmes játékba hirtelen áthelyeztette magát,, hitványul elhagyta Máriát. Mária ekkor sírt először életében. Izzó, égető könnyeket sirt s ugy érezte, mintha