Esztergom és Vidéke, 1908
1908-06-11 / 47.szám
Középosztályunk és az ipari pálya. A kiegyezést követő berendezke désünkben óriási akadálya lett a fejlődésnek, hogy az értelmes osz tály irtózott a gyakorlati pályától Mindenki gyermekét úgynevezett úrnak, hivatalnoknak s diplomás embernek igyekezett nevelni. Első főcél lett tehát a középiskola nyolc osztályán keresztülhajtani s ha birta, az egyetemre küldeni; ha nem birta, valami hivatalba be dugni. A kényszerűségből iskolába já róknak nagy része persze nem vergődött tovább négy-hat osztálynál Ezekből aztán kikerültek a kishiva talnokok, altisztek, napidijasok, de minden nyomorúság mellett „urak" Az ilyen úrhatnámság mellett hoszszú időre nem volt kilátás, hogy az értelmes osztály a produktiv pá lyára terelődjék és igy arra sem hogy az iparosság a maga kebelében rövid időn belül vezető elemekkel bírjon. A megalakított szövetkezetek, egyesületek nem iparos, hanem más iskolázott egyének vezetésével működtek s működnek még ma is, béke angyala. (Karácsonyi történet.) Irta: Nagyné Nagy Erzsi. Illatos elegáns szobákban, lelkében mélységes fájdalommal jár kel egy gazdag szép asszony Almássy Benőné. Mély tüzü fekete szemei beestek. Arca fehérebb a frissen esett hónál. Járása lassú, vontatott az alig husz éves szép asszonynak, de nem is csoda, igy tart ez harmadfél éve. Sokszor magával ragadja indulatainak vihara és haragosan panaszkodik, — pedig egyedül van. — Igen, ez hát az a költők által anynyiképen megénekelt édes családi boldogság. — Hazug az egész világ! Nyomorult minden férfi, hazudik még akkor is amikor imádkozik! Nincs igazság sehol, még az égben sem ! Mit vétettem cn az Úristennek, hogy ilyen szerencsétlen boldogtalan lettem ? Hát még igy is érdemesebb élni ? Amikor kitombolta magát, órák hosszán át ült egy helyen mozdulatlanul gondolataiba mélyedve. mert az iparosoknak a vezetésre, összetartásra s az üzleti ügyek lebonyolítására nem volt és nincs meg a szükséges képzettségük s intelligenciájuk. Pedig hisz' ők volnának első sorban hivatva az ipari érdekek és szervezetek támogatására, megteremtésére s az eszmék fölvetésére. A mindenkori kormányok állandó gondja volt, hogy ezen a bajon segítsenek és iskolázott iparosságot teremtsenek. Igy jöttek létre a felső ipariskolák, a melyek bevégzése az egy éves katonai szolgálatot biztosítja s arra volnának hivatva, hogy a középosztályt az ipari pályának megnyerjék s arra neveljék. De a magyar közönség a mai íelső ipar iskolákat eleinte nem részesítette az őket megillető fogadtatásban. Csak nagysokára jutott annak ismeretére, hogy a diplomával általánosságban csak kerülő uton lehet vagyonra szert tenni. Ma már sok diplomás ember van a ki vállalkozó vagy kereskedő és a középosztály a vállára nehezedő nyomorúság érzetében gimnáziumok helyett ipariskolákat követel. Ezzel karöltve jobban felkarolja az iparosképzést is, mint az önálló ma Mily végtelenül szerették pedig egymást, csak hat hónapig. Azután kezdtek egymás ellen elhidegülni, minden igaz ok nélkül, alig néhány hónap múlva már napról-napra láthatóbbá lett az a szinte áthidalhatatlannak látszó tátongó méiység köztük. Ma a nagyságos asszony szobáiban marad, — gyengélkedik. — Holnap a nagyságos úr vadászatra megy, tulajdonképen pedig csak az egymással való találkozást kerülték. Óh ti boldog párok! Ti tudatlanok! Kik egyetlen, a boldogság, a szeretet melegítette kicsi szobátokban mint édes férj és feleség egy tányérból esztek, egy bögréből isztok. Hamisítatlan, mesterkéletlen egyszerűséggel, szívből mondjátok egymásnak : Adjék az Úristen jó éjszakát, vagy jó reggelt édes uram vagy feleségem. Óh mily kicsiny helyen elfér a ti boldogságtok. Ez az amit nem tudunk tőletek eléggé irigyelni. És a gyűlölet ? Nem elég tágas annak még egy félvilág sem. Almássy Benő erőteljes, szép magasember volt. Napbarnitotta arca, fekete villogó szeméig sűrű fekete bajusza, mely alul kacéran csillogtak ki hófehér egészséges fogai. Feleségét végtelenül szerette a mikor gyar ipar megteremtésére vezető úgyszólván egyedüli eszközt. Igen, ez az egyedüli eszköz, mert jegyezzük meg jól, hogy mig ugy üzleti szellemben, mint szakismeretekben bővelkedő intelligens ipa rososztályunk nincs, addig önálló iparról, önálló vámterületről nem beszélhetünk. Ezt az iparpártoló és védőegyesületek magukban soha sem, hanem csakis magukkal az iparosokkal teremthetik meg ! Hazafias s értelmesen gondolkozó és mesterségében cselekvő iparosokra van szüksége ennek az országnak. Ilyen iparosok a mai vi szonyok mellett csak az ipariskolákból kerülhetnek ki, mert a mig ezek nevelnek s tanítanak, az ifjú ság nemcsak a jogokat, hanem a kötelességeket is megismeri és megszokja. A szakszervezetek népszónokai csak jogokat követelnek és nem látják azt az igazságot, hogy a jogokkal a műveletlen elem nem él, hanem a történelem tanúságai szerint visszaél. Intelligens és szaktudással fölfegyverkezett iparosgárda kell, a mely vállalkozni tud és vállalkozni mer, a mely becsületes törekvéséelvette. Ő éppen úgy tudta mint az aszszony, hogy semmi különös fontos okuk nincsen arra, hogy egymást kerüljék. Egy megfoghatatlan hatalom, egy leküzdhetetlen, láthatatlan erő, mely ellen küzdeni mindketten gyöngék voltak, széjjel választotta azonnal őket, amint az első rózsás álmok szertefoszlottak. Társaságban, hol mindkettőjüket úgyszólván becézték, oly boldogoknak látszottak, hogy valóban nem tudták az irigy emberek hogy a boldogságát, vagy szépségét, bámulja-e ezeknek az embereknek. Valóságos gyötrelem volt mindkettejük részére egy-egy mulatság. Egy kocsiban, egymással karöltve, nyájasan nevetgélve, lelkükben pedig mélységes gyűlölettel eltelve, senki és semmi iránt nem érdeklődtek, sőt napról-napra fokozódott az elkeseredésük és egymás iránti gyűlöletük. A férfi szenvedelmes vadász volt, télen legtöbb idejét az erdőben tölte annál is inkább, mivel jól tudta, hogy ha haza nem megy, senki sem várja tárt karokkal édes csókkal. Egy napon, szokása ellenére éjfél tájon jött haza. Nagyon csodálkozott hogy felesége még mindig fönt van. Kíváncsiságtól Ösztönözve odament halkan az ablakhoz. Meglepetve látta hogy vei maga mellé tudja hódítani a tőkét, azt a tőkét,amely ma az iparvállalatokkalszemben olyan bátortalan. Ez szükséges is, mert örökké az állam gyámkodó támogatásával üzletet létesíteni s kifejleszteni nem lehet. Középosztályunk pedig helyesen cselekszik, ha mindezeknek latbavetésével fiait az ipari pályára adja. Most, hogy a tanév vége felé sietünk, az egyik osztály pedig érettségivel az élet küzdelmes színpadjára lép, gondolja meg ifjú és szülő egyaránt, nem volna-e hasznosabb, célirányosabb saját magára nézve, hogy a produktiv pályára lépjen, a mely biztos anyagi jólétet nyújt, szemben a hivatalnoki, pályával a mely sok küzdelmet, mellőzést és gyakran csekély díjazást juttat osztályrészünkül. Az uri ember, a gentleman nem mindig a vasalt nadrágnál s a jószabásu szmokingnál kezdődik. Kérges tenyerű, gyolcs inges-gatyás gentlemanek teszik ennek a romlandó nemzetnek egészséges, jobb jövővel biztató gerincét. Ezek rakják le a majdan erős Magyarország gazdasági föllendülésének alapjait. Vezérekül pedig hadd álljon be középosztályunk értelmiségével és képzettségével. az asszony a szobában lévő szent Antal oltár előtt térdel, könnyes szemeit esdőleg függesztve a szépséges fiatal szentre. Fehér könnyű éjjeli pongyolában a legártatlanabb a legszebb Madonnához hasonlított. Sokáig le nem birta szemeit venni az asszonyról. Óh mily kárhozatosan szép és hideg ez az asszony monda keserűen sóhajtva. Elhatározta hogy most bemegy, elébe térdel és megmondja, megkérdi miért nem szereti, mit vétett neki. Elindult. Amint az ajtó előtt állt az az ellenállhatatlan erő ismét elvonszolta onnan és bement szobájába. Mikor szobájában volt, ismét csak elgondolkozott a történtek felett. Fejét hátraszegve monda: — Nem soha! Nem fogom magamat egy gyönge asszony előtt megalázni, én a büszke Béni. Ne kacagjon egy asszony sem a hülyeségemen ! Inkább a halál ! Aztán lefeküdt. Habár testben és lélekben ki volt is merülve, nem bírt elaludni. Még sohasem volt olyan szép ez az asszony. Ugyan mit kérhetett olyan buzgón az Úristentől. Néha elszunnyadt. Az asszony ott volt mellette. Sóváran tárta ki karjait, érezni vélte az asszony izzó leheletét, idegesen