Esztergom és Vidéke, 1908

1908-05-14 / 39.szám

Közegészségi és népmozgalmi statisztikai adatok Esztergom vármegyéről. dr. fflOSOnyi Albert bányaorvostól (Annavölgy). I. „A számok beszélnek." E szállóigéhez hozzáteendő: azoknak, kik a számokból olvasni tudnak. Azok a végtelen és egyhangú számsorok, melyek az avatatlant megszédítik, mert semmi célszerűséget vagy értelmet sem bir bennok fölfedezni, az élet jelenségeinek biztos mutatói, amelyek nélkül a modern élet szövevényes labirintusát áttekinteni egyáltalában nem tudnánk. Mint ahogy a jól járó óra mutatója gépiesen jelzi az időt, ugy a statisztika számai is higgadtan, minden célzatosság nélkül, szinte gépiesen mutatnak rá az életjelenségek hullámhegyeire és hullámvölgyeire és azért a statisztikát, mely a természettudományok induktiv módszerének legideálisabb kifejezője, méltán illeti meg kiváló hely a modern áramlatok bírálatánál és irányításánál. Különösen a népmozgalmi statisztika az, mely a népélet törvényszerűségét fölfedte és mely bepillantást enged nekünk a nemzetek A kis ólomkatona. Irta : Anatole France. (Folyt, és vége.) Olvas : Igy, a távolban is látom önt, Julie. Járok és körülvesznek a képek, melyek elmémben születnek. Látom önt, nem mozdulatlanul és hidegen, hanem élénken, kedvesen, tökéletesen, mint aminő.. Ön köré álmaimban a világ legszebb látványait csoportosítom. Boldog ember, aki Julie szerelmese ! Minden elbájolja, mert benne lát mindent. És aki őt szereti, az szeret élni; csodálja ezt a világot, amelyet Julie ragyog be ; imádja ezt a földet amelynek Julie a virága. A bűvös szerelem fölfedi előtte a dolgok rejtett értelmét. Megérti a teremtés végtelen formáit, mert mind Julie képét mutatják neki. Hallja a természet számtalan hangját ; mind Julie nevét suttogja. Ez estén az első csillagok megremegtetik; igy fog szólni: „Talán éppen ebben a pillanatban nézi ő is a csillagokat". A levegő minden illatában őt érzi. Meg akarja csókolni a földet, amely őt hordozza .... Julie, ha el kell véreznem a hóhérbárd komplex szervezetének életfolyamataiba. Ebből a szempontból óhajtok az 1906. 'évi statisztikából néhány, Esztergommegyére vonatkozó adatot megvilágítani. A házasságkötések száma tudvalevőleg a vagyoni jólétnek, vagy a megélhetés könnyűségének a mértékmutatója, mert világos, hogy akinek a holnapi kenyér miatt kell aggódnia, az nem veszi magára a családíentartás gondját. Esztergomban 1906-ban 819 házasságot kötöttek, vagyis minden 1000 lélekre 8*8 házasságkötés esett. Ez a szám az egész országban 6*3—11 közt változik és átlag 87-et tesz ki. Vármegyénkben tehát felülmúlta az országos átlagot és igy kedvezőnek mondható. Született ez évben 3273 élő gyermek, vagyis 1000 lélekre esik 35*3 élveszülött. Ez a szám nem épen kedvező, mert országos átlagban 36-0, sőt Komárom vármegyében 40-8 élveszülött esik 1000 lélekre, Budapesten viszont csak 24'8. Ez megfelel annak a tapasztalatnak, hogy az uj malthuzianisztikus tanok elsősorban a városi népesség körében találnak termékeny talajra. A halálozás megint megyénkben alakul kedvezőbben. alatt, meg kell halnom a szabadságért, a halál sem tudja visszatartani lelkemet az árnyékban, ahol te nem leszel. Feléd fogok szállani, kedvesem. Sokszor fog körülötted lebegni visszatért lelkem." Julie olvas és gondolkozik. Az éjjel lassanként elmúlik. Már valami halvány világosság szűrődik át a függönyön. A szolgálók künn megkezdik munkájukat. Ő be akarja végezni a magáét. Hallja ! Nem hangok ezek? . . . Nem. A csönd mélységes körülötte. A csönd mélységes, mert a hó elfojtja a lépések zaját. Jönnek, már itt is vannak. Nagy ütések döngetik a kaput. Hogy elrejtse a leveleket, bezárja az Íróasztalt, arra már nincs ideje. Amit tehet, azt megteszi ; átnyalábolja az egész csomót és a pamlag alá dobja, amebynek szőnyege a földig ér. Néhány levél még a földön marad. Azokat kis lábával a többi után löki. Aztán könyvet ragad, s beleveti magát egy karosszékbe. A kerület főembere belép, tizenként sansculotteal. Volt iparos, Brochet a neve, mindig vérben forog a szeme és borzalmat kelt a látása. Jelt ad embereinek, hogy őrizzék a kijáratokat, s Juliehez fordul: — Polgártársnő, megtudtuk, hogy Pitt ügynökeivel levelezésben vagy, s hogy kibujdosottakkal, összeesküvőkkel érintkeMig ugyanis Komárom vármegyében 26

,

5, az egész országban átlag 24'8 halálozás esik 1000 lélekre, addig vármegyénkben csak 23*5. De távolról sem oly kedvező, mint Budapesten, hol 1000 lélekre csak 176 halálozás esik". Világos, hogy ennek oka egyrészt a főváros nagyszámú, kiváló színvonalon álló és könnyen hozzáférhető korházaiban, másrészt pedig a budapesti orvosok nagy számában keresendő, amelyek együttesen számos veszendő élet megmentését teszik lehetővé. Mig ugyanis Esztergom vármegyében csak minden 4382 lélekre esett egy orvos, addig Budapesten már 545 lélekre jutott ugyanennyi. De bizonyára egyéb kulturális tényezők is, amelyek a fővárosban fokozott mértékben érvényesülnek, közrehatnak ezen kedvező eredmény előidézésében. Ugyanezt tapasztaljuk, ha az első hét éven alóli gyermekhalandóságot vesszük figyelembe. 1906-ban ugyanis 100 élveszülött közül 45*7, összesen 996 gyermek halt meg hét éven alól. Ugyanekkor Komárom vármegyében 52-5, Nyitra vármegyében 52-8, Szabadkán 597, ellenben Budapesten csak 34*1 élveszülött gyermek halt meg a 7 év előtt. Látjuk zel. A törvény nevében ezennel lefoglalom papírjaidat. Rapoix polgár, aki itt áll, megvallotta, hogy 1789 telén a nagy hidegben pénzt és ruhát adtál neki, hogy megvesztegesd. Igen elnéző hatóságok nagyon sokáig tűrték a dolgaidat. Add ide a leveleket polgártársnő ! — Vegye elő maga — szólt Julie — nyitva van az Íróasztalom. A fiókban néhány papír maradt : keresztlevél, esketési bizonyítvány, egy-két számla és értékpapír. Brochet sorra megvizsgálta valamennyit. Megtapogatta, megforgatta, mint olyan bizalmatlan ember, aki nem igen jól tud olvasni, s néha-néha szólt: — Hiba ! Az, hogy a király neve nincs kitörülve, hiba ! Julie ebből arra következtet, hogy a látogatás nagyon hosszú és aprólékos lesz. Nem teheti, hogy lopva oda ne pillantson a pamlag felé s akkor veszi észre, hogy a pamlagot takaró szőnyeg alól egy levélnek kilátszik a sarka, mint valami fehér macskának a füle. Erre a látványra teljesen elmúlik a félelme. Vesztének bizonyossága nyugalmat ad neki. Biztos afelől, hogy ezek az emberek is meglátják a kiálló papírdarabot, mint ahogy ő meglátta. Még hozzá piros a szőnyeg s fehér a papírdarab, szinte kiszúrja rajta a szemet. tehát, hogy a gyermekhalandóság vármegyénkben sokkal kedvezőbb, mint a szomszéd vármegyékben, kedvezőbb az országos átlagnál is (48* 1), de sokkal kedvezőtlenebb, mint Budapesten, ahol a sok humanitárius intézmény a gyermekhalandóságot évről-évre leszorítja. E téren tehát még sok a tennivalónk. Ha tekintetbe vesszük, hogy a fővárosban a zsúfoltság közegészségellenes hatása is érvényesül, ugy ezen kedvező eredmények okául az ottani lakosság nagyobb műveltségét, másrészt a kedvező orvosi viszonyokat vehetjük fel. A műveltebb ember ugyanis már a betegség legelején is orvoshoz fordul, mig a vidéki, különösen falusi népesség indolenciája annyira megy, hogy beteg gyermekét a legutolsó percben is csak azért viszi orvoshoz, nehogy megbüntessék; csakhogy a rece, melyet sokszor meg sem csináltat, igazolásul a kezében legyen. Bizonyítja ezt azon statisztikai adat, hogy mig Budapesten 100, hét éven alól elhalt gyermek közül 97 részesült orvosi kezelésben, addig Esztergom vármegyében csak 67, Komárom vármegyében 66, Nyitra vármegyében 65, Hont vármegyében Brochet, aki már végzett az íróasztal papírjaival, türelmetlenkedik és azt mondja, hogy majd megtalálja azt amit keres. Feldöntögetik a bútorokat, megforgatja a képeket és kardja markolatával kopogtat végig a faragásokon, hogy felfedezze a titkos rejtekhelyeket. De egyet sem talál. Betöri a tükröt, hogy nincs-e mögötte valami. Semmi sincs. Ezalatt emberei felfeszegetnek néhány deszkát a padlóról. Káromkodnak, hogy „egy arisztokrata asszonyszemély nem fog ki a sansculotteokon!" De egyik sem látta meg a kis fehér csücsköt, ami a pamlag szőnyege alól kikandikál. Más szobákba vezetik Juliet és minden kulcsot elkérnek, összezúzzák a bútorokat, betör,dösik az üvegeket, felhasogatják a karosszékeket. És semmit sem találnak. Azért Brochet még sem esik kétségbe, hanam visszatér a hálószobába. •—- A teremtésit! Ijt vannak a papírok; biztos vagyok felőle. Megvizsgálja a pamlagot, gyanúsnak nyilvánítja s ötször-hatszor beledöfi kardját markolatig. Semmit sem talál; borzasztó nagyot káromkodik s parancsot ad embereinek a távozásra. Már az ajtónál van, amikor visszafordul és Julie felé nyutja ki karját: — Reszkess tőlem, mert én a szuverén nép vagyok!