Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-09 / 29.szám

Népnevelési liga. A kulturélet első feltétele a népnevelés. Oktatás, és ezzel összefüggő hasznos ismeretek nélkül sem közgazdasági tevékenység s ezzel vagyonosodás, sem politikai jogok élvezete s ezzel önkormányzás nem lehet tökéletes, mert a népeknek a papiron megadott jogok mindaddig a papiron maradnak s azok annak tökéletes élvezetébe nem lépnek, mig arra nem nevelték. A jog fejlődésével a nevelés fejlődésének párhuzamban kell haladnia, hogy a nép szabadságát és jogait önmaga, embertársai és az állam javára felhasználni képes legyen. Nem óhaj már, hanem követelés ma, hogy a nép széles rétegei, az ország minden polgára, az állam és községi élet kormányzásában részt vegyen. Természetes tehát az a követelés is, hogy az állam minden polgárát e kulturföladatra rá kell nevelni. E nélkül az egyeduralkodók abszolutizmusa szélesebb mederbe terelve mindaddig él, mig a nép a nevelés által a felvilágosodás, az intellektuális képesség oly birtokába nem jut, hogy sorsának Klárika. Irta : Sugár Miksa. Egyszerre ketten voltunk szerelmesek Klárikába, én és ifjabb Kormos Nepomuk János. Muki joggyakornok volt a törvényszéknél, de az irodába csak jelesebb napokon látogatott el, egyébbként a kávéházakban és Klárikáéknál tanyázott. A kávéházakba azért járt, mert passionátus kibicz volt, Klárikáékhoz pedig — eltekintve, hogy a szive vonzotta — azért, hogy engem boszantson. Korát tekintve beillett volna ugyan már törvényszéki jegyzőnek is, de mivel a „büntető kódexnél" többre becsülte a bibliát, még pedig a „32 levelűt", tehát kétszer is megbu kott a birói vizsgán. Én effölött való keservemben legalább is főbelőttem volna magamat, de Muki nyugodtan nézett a jövő elébe, s azt a speciális hazai közmondást hozta fel, hogy „három a magyar igazság". Én akkortájt a „Kalamuka és Vidéke" hetenkint háromszor megjelenő politikai és szépirodalmi lapnak voltam felelős szerkesztője és egész női ismeretségem Klárikában összpontosult, kik átellenében összefüggését az egyetemévei megérteni, átérezni és intézni képes. De nemcsak a szabadság és jog kiterjesztése, hanem az állam ereje is követeli a kultúra széles terjedését, mert hatalmát csak a polgárok értelmi képességében találhatja fel. Minden apró polgárnak megvan ahhoz a joga, hogy nevelésben, oktatásban részesüljön, mert az állam minden polgárától nemcsak elvárja, de meg is követeli, hogy az államélet fenntartásánál és céljainak, a minél több ember boldogságának előmozdításánál közremunkáljon. Ha pedig ez igy van, aminthogy kétségtelenül igy van, követelheti a kis polgár, hogy eme feladatra képessé is tegyék. Vájjon gondoskodás történik-e, hogy minden gyermek oktatásban és nevelésben részesüljön ? Tudjuk, hogy nem. Vagy elég az, hogy a szülők, állásuknak és vagyoni viszonyaiknak megfelelően gyermekeik neveléséről gondoskodjanak, s a szegényt semmi nevelés, oktatás, értelmi és erkölcsi kifejlődésének lehetősége se illesse meg? A legrettentőbb igazságtalanság rejlik abban, laktak a szerkesztőségi irodának. — Klárika minden kora reggel menyecskésen bekötött fejjel, s kezében óriási portörlővel megjelent az ablaknál; egy napon azonban hiába vetettem kutató pillantásokat az ablak felé, nem jelent meg és pedig azért — mint később értesültem — mert a nagymamája, egy barátságos képű Ősz matróna elköltözött oda, hova a jó nagymamák rendszerint elkívánkoznak, ha 80 év súlya nyomja vállaikat. Magam is el akartam kisérni a jó nagymamát utolsó útjára, jóllehet ebbeli kegyeletes cselekedetem értékét nagymértékben szállította le az a körülmény, hogy kedvem kerekedett egy kis potya fiakkerezésre, és szerettem volna látni, milyen Klárika, mikor sir. A fiakkerezésből nem lett semmi, mert csak a rokonságnak jutott ki, s Klárikának pedig minden arra irányuló igyekezete, hogy nefelejtskék szemeiből fehér csipkekendőjével csak egy árva könnyet is kipréseljen — sikertelen maradt. A temetést követő napon épp avval voltam, hogy az „ 1763. számú hű előfi Zető" ama kérdésére, hogy igaz-e mikép a hurkának nem két, hanem négy vége van, — mint ázt az oda való kántortanító állítja, — valami velős szerkesztői üzenetben óhajtottam válaszolni, midőn ebbeli munkámban az iroda ajtó előtt hogy egyik gyermeknek meg van adva a lehetőség, hogy testi és lelki erejét, tehetségét kifejleszthesse, mig a másik teljesen el van zárva a tudás, a megismerés forrásaitól. Mert a szegényül született magára van hagyatva, küzdenie kell a lét anyagi és ebből eredő erkölcsi nyomorával, a sötétséggel, önmagával, nem segitve senkitől sem arra, hogy emberi létet élhessen. A gyermek nevelésének és tanításának joga a családé. Azután az iskoláé. Am legyen. De az állam és társadalom egészséges fejlődése érdekében szükséges, hogy nevelésben és oktatásban a társadalom minden egyes tagja részesüljön, minden körülményre való tekintet nélkül. Országos Gyermekvédő Liga védi már a gyermekeket a testi nyomorúság, a bűn fertőjétől; a belügyminiszter segítségére siet: mert ez a társadalmi feladat, állami kötelesség. Védje a gyermeket a társadalom a tudatlanság sötétségétől is, ez az előbbinél nem kevésbbé fontos s egy millió ember vár erre. Kelljen életre egy országos népnevelési liga, száz meg száz fiókkal, ezer karokkal a gyermek, a hallatszó erős lábcsoszogás zavart meg. A lábcsoszogást háromszori kopogtatás követte, s azután kinyillott az ajtó, s azon egy báránybőr süvegbe, s mándliba bujtatott alak kecmergett be. A süvegről meg a mándliról nyom ban konstatáltam, hogy meglehetősen fénylenek a zsírtól, s Klárikáék mindenesének képezik becses tulajdonát. „Dicsértessék" köszöntött az atyafi bánatos hangon. — Mindörökké, felelém én — a hurka kérdés hatása alatt — nem csekélyebb búbánattal. Egy levelet hoztam a tekintetes úrnak, e hol van ni, rajta van az egész Hidvéghy família, s köszönetet kék mondani mindazoknak, kik szívesek voltak az öreg „tejs"-asszonyt utolsó útjára elkísérni, azonkívül kikék hirdetni a Pfloki kutyát, „a ki" a temetés alatt valahová elkóválygott. — Hány éves volt ? •— Öreg cseléd volt velem együtt tekintetes uram, lehetett úgy 15 éves. — Nem a Pflokit értettem, hanem az Öreg Hidvéghynét! — Vagy ugy ! Az már más, hát lehetett ugy 80 év körül. —: Mi baja volt ? — Hát kérem szeretettel mi baja lehetne egy 80 éves öreg asszonynak. nép szellemi védelmére; ez társadalmi feladat. És siessen segítségére a parlament, a kultuszminiszter, mert ez állami kötelesség. K. U. Tisztújítás a városnál. Esztergom szab. kir. város tisztikarának mandátuma, miként már jeleztük, e hó 6-án lejárván, a képviselőtestület ugyanazon napon tartotta az alispán elnöklete alatt tisztújító közgyűlését. Miután Vimmer Imre polgármester az ülést megnyitotta, három rendbeli bejelentést tett, nevezetesen, hogy dr. Csernoch János p. kanonok, csanádi püspökké történt kinevezése folytán képviselői jogáról lemondott, mely lemondása kapcsán a városi szegényeknek 2000 koronát adományozott. A közgyűlés a lemondást sajnálattal vette tudomásul és a kegyes adományért hálás köszönetét fejezte ki. Bejelentette továbbá a polgármester, miszerint özv. Steyszkál Károlyné virilisi jogát Pelczmann László, mig dr. Krausz Izidor virilisi jogának gyakorlását dr. Goldner Fülöp ügyvédre ruházta át. Megérkezvén az alispán az érte ment küldöttséggel, a polgármester felkérte azt, a tisztújító közgyűlés megtartására. — Most már a Pflokáról szeretnék egyetmást megtudni ? — Tessék csak kérdezni, jól ismerte m szegény párát. — A szőre milyen szinű volt ? — Hát kérem azt nem lehessen biztosan tudni, mert tegnap esőre járt az idő, s lemoshatta hátáról a kulimászt, egyébiránt fekete volt, mert, mert föstöttük. — A bőre milyen volt ? — Mint a féle kutyá-é ! — Sohse tudom én ha meg nem mondja. — Hát

v olyan mint az enyém, vagy a tekintetes uré, ez mind egy kutya. — Valami ismertető jele volt-e ? — Igenis ! a hátulsó lábán a balfelőlin lefelé, a jobbfelölin pedig fölfelé volt görbülve a körme, azonkívül az utolsó fertályra nem fizettük meg utána a kutya adót. — Na jól van, most elmehet, minden rendben lesz, s megmondhatja Klárika kisasszonynak, hogy én velem beszélt Madzag Kálmán felelős szerkesztővel: — Nini a tekintetes urat „Madzagnak" hijják. Ugy hegyről, végről akkor rokonok is volnánk, lévén az én becsületes' nevem Köteles János. — Isten éltesse Köteles János uramat a kor legvégső határáig, mondám, s midőn látta az atyafi, hogy a rokonság dol-