Esztergom és Vidéke, 1908
1908-04-05 / 28.szám
Az új plébános beiktatása. Esztergom város közönsége, mint kegyuraság, ma ünnepet ül. Ünnepélyes, egyházi szertartások közötti beiktatását a plébánosi stallumba annak a férfiúnak, akit patronusi jogai alapján, egyhangú bizalommal talált méltónak annak az állásnak betöltésére, melyet az utóbbi évtizedekben az egyháznak oly jelesei töltöttek be, akik fényes méltóságban, annak ma csak diszére válnak. Éveire ifjú, de szellemi, lelki tulajdonaira oly szolgája az Urnák foglalja el a belvárosi plébánia stallumát, kinek egyéniségéhez joggal fűződnek olyan remények, hogy elődeinek nyomdokain fog haladni. Ha valaha, úgy ma, a hitetlenség kultuszában, hatványozottabb mértékben fontos az a pozíció, melyet a népnek lelkipásztora elfoglal, mert nemcsak a leikeikben, de a társadalmi féfezegségek, kinövések elleni harcban is oly feladatok nehezednek annak vállaira, melyek súlyát elviselni; hivatás kell. S ez Mátéffy Viktornál megvan. Szívvel lélekkel él hivatásának, s e mellett szolgálja a társadalom ama osztá„Esztergom és Vidéke" tárcája UJ Versek. I. Evoe, Maja. Megjött a fehér tündérlány . . . Sugárkezével szór Tavaszt a földre. Meleg csókjával a barna ugart Befesti zöldre. Lobog, cikázik televény-haja . . . Evoe, Maja; evoe, Maja. A Hold ezüst sugarakból Hárfát köt a fákra S azok dalolnak Halotti nótát két elátkozott, Meleg halottnak. Asit az erdők véres talaja; Evoe, Maja; evoe, Maja. De sok könny hull e tavaszon. Mindenütt fekete Vért, sebet látok; Es a menyboltról gúnyos-irigyen Kacag egy átok: „Essetek öss.:e tavasszal, haha . . ." Evoe, Maja; evoe, Maja. Fekszünk az éjben hörögve. A Hold szitált, fehér lyainak érdekét, melyek önfeláldozó, tettre kész vezetők nélkül, nem találnának arra az útra, melyen haladva, embertársaik előtt tiszteletet, elismerést vivnak ki maguknak. Üdvözöljük a mai ünnepélyes aktus alkalmából az uj plébánost, kiben hisszük és reméljük, hogy a hitélet buzgó apostolát, a nép valódi lelki atyját találta fel e város választó közönsége, kinek társadalmi, szociális téren eddig is kifejtett munkássága biztos záloga annak, hogy az egyhangú bizalom, arra méltán érdemesítette. ' —n. Pénzintézeteink beszámolója. Az Esztergommegyei Párkányi Takarékpénztár közgyűlése. Az Esztergommegyei Párkányi Takarékpénztár Részvénytársaság XXXVI. évi rendes közgyűlését f. hó 2-án, csütörtökön tartotta meg a részvényesek nagy érdeklődése mellett. Az elnöki széket dr. Walter Gyula p. kanonok, intézeti elnök foglalta el, aki a közgyűlést, az alábbi szavakkal nyitotta meg: „Mélyen Tisztelt Közgyűlés ! Miután 40 részvényes 252 részvény képviseletében van jelen, van szerencsém a Ezüstje bevon ; S haldoklásunkban kacagni tanit, Minket egy démon. Ajkán aludt vér és bugyog a szava: Evoe, Maja; evoe, Maja. Vérivó ajkam csókot nyom Sötétzöld szemére. Pihegve, lágyan S vigan veti meg tubarózsából Halotti ágyam. Kékülő ajkam hörgő sóhaja : Evoe, Maja; evoe, Maja. A fakó füzesben kőszáli Százöles Csontárnyék; Zizeg az avar . . . Korhadt testével ropogva lépked S valamit hadar : „Mit ér e hulla? Nincs csak egy dala Evoe, Maja; evoe, Maja" II. Muzsikáljatok idegek. Az idegeim muzsikálnak, Szivemben báloznak a vágyak. Ihaj, a sóhajaim Fehérek, zsongok, lágyak. Zsebemben bús aranyak sírnak. Enyém itt a sok cifra minden. Hej, búsabban idegek: Nem adják Maját könnyön, kincsen. közgyűlést az alapszabályok 19 §-a értelmében határozat képesnek nyilvánítani. Midőn ezt a tényt megállapítani és a m. t. Részvényes urak szives tudomására adni kedves kötelességemnek ismerem, mély tisztelettel kérem, hogy mindenekelőtt legőszintébb üdvözletem kifejezését fogadni méltóztassanak. Teszem ezt m. t. Közgyűlés annál is szivesebben, minél nagyobb aggodalommal tekintettem azon pillanatok elé, amelyek a lefolyt üzleti év eredményéről történendő beszámolásra intenek. Sötét, komor felhők tornyosultak össze a lefolyt 1907. év közgazdasági viszonyainak egen. Az 1906. év végén az a remény töltötte el a kebleket, hogy a pénzügyi helyzet nem jelentéktelen javulást fog feltüntetni és a közgazdasági élet mezején élénkebb tevékenységet, sikeresebb munkásságot lehet majd észrevenni. Ez a remény azonban — sajnos — csakhamar meghiúsulással kezdett fenyegetni. Olyan alakulások tünetei mutatkoztak már az 1907. év tavaszán, amelyek nyomasztóan nehezedtek az ipar és kereskedelem legkülönbözőbb ágaira. Bilincsekbe verték a közgazdasági tevékenységet. Csaknem teljesen megbénították a keresetet és forgalmat. Amit az ipar és kereskedelem története e tekintetben a mult évről megörökíteni kénytelen, az csak a legritkább esetekben szokott előfordulni. A közgazdasági életben beállott válságok rendszerint csak részlegesek, mintegy helyi jelentőségűek Csitt, csitt, aranyak, álmok, vágyak. Búsabb nótát, bomlott idegek : Valami szomorút, Félelmeset, fázót, hideget. Amitől minden összedermed, Amitől didereg az ördög. Amitől méltósággal Kinyújtózom: vérzek és hörgők. Drozdy Győző. ^ csók. Irta: Kemény Simon. Mindketten a Terpsichore-szinbáz kórusában táncoltak és énekeltek, a rendezői lelemény mindig úgy hozta magával, hogy három éve mindig egymásmellé kerültek, az öltözőjük is közös volt és gyűlölték egymást kegyetlenül, engesztélhetétlenül. Valami kicsinyes toalett-versengésből indult ki a dolog és utóbb annyira megnőtt, hogy teljesen hatalmába kerítette őket. Nem tudtak egyébre gondolni, mint egymásra, nem volt egyéb vágyuk, mint hogy egymást boszszantsák. Ha egyik valami szépet látott, csak azért gyönyörködött benne, mert tudta, hogy a másik ezt nem teheti. Ha valamelyik jó gyümölcsbe harapott, gyönyörűségének nagyobb felét az adta meg, hogy ime itt van most az ő szoktak lenni. Csak egyes országokat, egyes államokat szoktak sújtani. Mint a földrengés a világ egyes pontjain lép fel pusztító erejével, akként rázkódtatták meg a pénzügyi válságok is a világpiacnak csak egyes területeit. Súlyos küzdelmek közé sodorták a pénzügyi válságok időnként Németországot, Angliát, Franciaországot, Ausztriát, az Újvilágot és hazánkat is. Szomorű következményei azonban nem voltak más birodalmakban is észlelhetők. Megszűntek anélkül, hogy romboló hatásukat a világpiac más részei is megérezték volna. Az a rázkódtatás azonban, amely a mult 1907. évről lesz feljegyezve a közgazdasági élet évkönyveiben, nem elégedett meg azzal, hog}' egyes országok ellenálló képességeit tegye próbára. Olyan elemi erővel támadta meg a nemzetközi pénzpiacot, hogy hatásainak pusztító ereje egyaránt végezte rombolásait úgy az ó-, mint az újvilág birodalmaiban ! Azok a nagy háborúk, amelyeknek százezerek vérétől pirosló csatamezein egyrészről Európának legnagyobb birodalma, másrészről a távol Kelet egyik legbámulatosabban fejlődő Szigetországa mérték össze gyilkoló fegyvereiket; továbbá a higgadt mérlegelés által már régóta aggodalmakkal kisért az az óriási munkásság, amelyet Amerika az ipar és kereskedelem terén kifejtett; valamint az a mezőgazdasági termelés, amely az utóbbi időkben Aegiptom síkságain szinte hihetetlen növekedést mutatott: hasonlithatlanul nagyobb pénzmennyiséget tettek szükségessé, tulajdonában valami, amit a másik soha, semmi körülményék között nem kaphat meg. Apró, jelentéktelen kellemességei és örömei az életnek ezen az alapon óriásiakká nőttek s Margit és Lenke, mint két gyönyörű ragadozó, a percek legszerényebb virágocskáít is leszakasztották s elraktározták gyűlöletük múzeumában. Körülöttük pokollá vált mindenkinek az élete. Az öltöztető asszonyoké, a színházi szabóé és főleg azé a két dzsentleméné, aki a két lány anyagi létének szilárd alapját képezte. Rettenetes cári önkénykedést gyakorolt Terpsichore két papnője, e két úron, akik végűi azt vették észre, hogy a leányok őket is belehajtották az esztelen versenybe, a melynek láza vele ragadta őket. És oly napon, mikor Margit automobilja elütött egy öreg embert és az újságok foglalkoztak az esettel, Lenke haját tépve kérte, követelte a barátjától, hogy ő viszont két embert gázoljon agyon s közben vörösre sirta szemét s a bőségesen ömlő könnyek kimarták arcának hófehérségét s szép orrát. Egy középkori véres fantáziától duzzadó cselszövény utján valóban be is csempészte Lenke barátja az újságokba a dupla elgázolásról szóló hirt. Hanem ekkor ugy érezte a kitűnő férfiú, hogy a mérték betellett s egy szép napon beállított Margit barátjához s igy szólt hozzá :
