Esztergom és Vidéke, 1907
1907-03-24 / 24.szám
A társadalmi egyenlőség. Annyi a magyar közéletben a hangzatos jelszó, hogy ha azoknak a magasztos eszméket hirdető aranymondásoknak csak a negyedrésze is beválna és testet öltene, kétségtelenül Magyarország lenne a földkerekség legboldogabb és legideálisabb országa. A magyar ember mind született politikus, természetes tehát, hogy nálunk majd minden kaputos embernek akad újításokat hirdető eszméje, mely, ha a hiresztelőjének sok szabad ideje és jó torka van, csakhamar közismeretűvé válik, sőt rövid idő alatt híveket is szerezhet neki, mert nálunk már az a divat, hogy mindenki csatlakozzék valamely fennen hangoztatott politikai, vagy társadalmi mozgalomhoz. És éppen ez a nagy élvhajhászás aztán az oka, hogy nálunk ma már okos ember vajmi keveset ád arra, hogy a közvélemény hullámzó tengerén milyen eszméket emeltek a szeszélyes habok véletlenül a legmagasabbra, mert oda jutottunk, hogy nem mindig helyes a közvélemény állásfoglalása. Gyakran ér.Esztergom és Vidéke" tárcája Poétasors. Bjj^a egy virág lehull a fáról, 3fla meghat egy dalos madár, J^t észre sem veszik a% emberek: jlgi mondják: ez nem is halai. J^kif utolsó útra visznek, Vagy ßörföneße elkísért rabot, Sok, hulló könnyet megsiratnak, iPedíg a^ egy se iga^i hatott. 2)e az a sziv, amelyik már kihűlt, S az ajk, ha elfogyott a nóta; J^Z^ i{J a Z> s Z e ^ n y halottak, 3í)e senki, senki nem tud róla. Budapest, 190'/. III—5. Pártos Zoltán Magda. Régen történt, de ma is úgy emlékszem, mintha tegnap esett volna. Hej jobb idők voltak azok, sürüb volt a garas, kevesebb a porció. Más idők járnak, forditott világ van ma ; a garas ritdektelen semmiségek heteken, sőt hónapokon keresztül indokolatlan izgalomban tartják, máskor meg, mint az alvajáró, figyelmetlenül siklik el olyan tények és jelenségek mellett, a melyeket pótolhatatlan mulasztás meg nem látnia. Mikor az emberiség legnagyobb bölcselői kimondták, hogy a társadalmi egyenlőség az emberi társadalmi élet legnagyobb boldogságának elérése lesz, voltaképen nem mondtak mást, mint a társadalmi élet vezérelvévé avatták a felebaráti szeretet igéjét. Következtetéseinek utján eljutottak oda, ahová a vallásos embert a szive vezette. Aztán egy ideig hangoztatták azt a jelszót is, de mert a hatalmasabbnak nem tetszett, hát csakhamar elcsititották. Azóta többször felriadt már szendergő álmából, de mindig akadt, akinek érdekében állott, hogy elringassa. Hányszor előfordul, különösen a magyar társadalomban, hogy akik egy időben a leglelkesebb apostolai voltak a társadalmi egyenlőség igéje hirdetésének, azok később önző érdekeik igaztalan megvédésére, habozás nélkül nyúltak az exclusivitás kétélű fegyveréhez. Mindenfelé kább lett, az adó még mindig több, hordaná el a kánya. Régen történt biz a, nem is emlékezném talán reá, ha nóta nem volna róla, ha nem hallanám minden este a malom kútnál felvégesi lányok piros ajkáról bús dallamát felhangozni a Kenderesi Magda gyászos történetének, forró hű szerelmét, siralmas végzetét. Én még emlékszem sugár termetére, parazsas szemére, megypiros ajkára. Bolondult utána három vármegyének java fiatalja. Édes apja Kenderesi Miklós uram büszke is volt rája, egyetlen leányára, édes magzatjára, sokszor emlegette, hogy nincsen a királynak annyi éke, kincse, amiért cserélne. Nem is szorult rája, van egy 60 köblös földje, csinos kis tanyája. A faluban a templom utcájában zöld saiugáteres szép zsindelyes háza és mindenek felett legkedvesebb volt neki a leánya. Nem is volt módosabb ember a faluban, mint Kenderesi Miklós gazda, de rátartóbb se. A feleségét régen sirba tette, de nem házasodott újra, félt, hogy nem jól bánna Magdával az új asszony ; mostohát meg nem akart tűrni a portáján. Mégis mindig építtetett, mint akinek kicsi a háza, nem fér el benne, vagy vár valakit. Várt is, várta Kenderesi Miklós az új vőt, annak épitetett urasabb házat, magasabbat, divatosat. Mert uri ember lesz hirdetik minálunk a társadalmi egyenlőség magasztos eszméjét és mégis talán sehol se fordul elő annyi jogcim a kiváltságra, mint a magyar társadalomban. A társadalmi egyenlőség terjedésének legrégibb és legmegdönthetetlenebb két akadálya a születési, illetve a származási előkelőség és vagyoni előkelőség, a plutocratia volt. Ezekhez járult az utóbbi időben mindinkább tért hóditó vallási előkelőség, mely a vallásoknak önkényes rangsorba sorozásából származott. Ami az első kiváltságos osztály jogcímét, a születési előkelőséget illeti, arra a legtalálóbb feleletet a németek nagy filozófusa adta, aki azt mondta: készséggel- meghajlok a született arisztokrata előtt, ha benne a sziv és ész előkelőségét tisztelhetem. Nincs szándékunk most a születés és érdem örökös harcáról beszélni, csupán figyelmeztetni óhajtottuk azokat, akik a társadalmi egyenlőséget legtöbbször hangoztatták és hangoztatják ma is, hogy akkor, amidőn kicsinyes érdekből kiváltságokat akarnak megszerezni maguknak, melyekkel szegényebb sorsú embertársaikat esetleg jelenaz új vő, nadrágos ember, máskép el nem nyeri a Kenderesi Magda kezét. Holmi paraszt legénynek felkopik attól az álla, álmában se merjen arról ábrándozni, hogy Kenderesi veje lesz. Igy sütte-főzte ki legalább Kenderesi Miklós uram és lelki szemeivel már látta is az uj vőt, Bérci Kálmánt, a falu pennáját. Afféle kurta nemes volt a megáhitott vőnek való, különben pedig segédjegyző a falu házán. Csapta a szelet Kenderesi Magdának, amúgy gavallérosan, (gazduram biztatta) de Isten tudja nem akart foganatja lenni, nem húzott hozzá a leány szive, éppenséggel nem. Kenderesi- Miklós uram azzal biztatta magát, hogy majd összeszoknak, de bizony nagyot nézett, mikor Kenderesi Magda szemébe vágta a nadrágos kérőnek, hogy akármilyen kényes-fényes, biz ő ki nem állhatja az úrfit és ő utána ne járjon, úgyis tudja, hogy csak a pénzéért szereti. Késő volt már, Davaroson széliébe beszélték, hogy a fiatal jegyzősegéd elveszi a fiatal paraszt leányt. Tudta ezt már minden veréb, Farkas Jóskának is meg kellett tudni, vagy akarta, vagy se. Nem is csinált belőle sok teketóriát, felvette a piros pitykés lajoit, meg az ünneplő ujasát, fejébe nyomta a kalpagot és beállított Kenderesi Miklós uram curiájára. tékenyen megkárosítják, nemcsak elveiket szegik meg, de tanúságot tesznek arról, hogy vagy a szivük, vagy pedig a gondolkozásuk nem a legeszményiebben működik. Az ismeretek folytonos terjeszkedése és általános közkinccsé tevése, a művelődés feladata a társadalom egyes osztályai között még mindig fennálló ellentétek elsimítása. Ha az egyes különböző, de egyaránt szükséges és hasznos feladatokat teljesitő társadalmi osztályok egymást becsülik és tisztelik, önként összeomlanak azon válaszfalak, melyek ez idő szerint a társadalom egyes osztályait és rétegeit elválasztják. Szabályrendelet tervezet. A városi vízvezeték vizdijai és vízhasználatára vonatkozólag. A vizmű évi költségvetését és zárszámadását az ellenőrző bizottság indokolt javaslatai alapján a város képviselőtestülete állapítja meg. Az ellenőrző-bizottság ügyrendje és hatásköre részletesen a 4. §. szerint alkotandó kezelési szabályzatban fog megállapittatni. 6. §. A vízszolgáltatás kétféleképen történik úgymint. Adjon Isten! Fogadj Isten Jóska, mi járatban vagy, mi jót hoztál? Röviden elmondom nemzetes uram,, hogy mi dologban járok, ha jó szívvel lesz irántam és meghallgatja, válaszolt Jóska. No csak szaporán ! Hallja meg hát gazduram, hogy mi végből jöttem, nem másért, minthogy feleségül kérjem Magdát. De már erre Kenderesi uramat elfutotta az epe és csak nehezen tudta magát viszszatartani, hogy ki ne dobja az alkalmatlan kérőt, küzdött magával, nem tudta megtalálni a helyes választ; végre is azzal vágott vissza: Hallod-e öcsém! Eridj haza, feküdj le, ha részeg vagy és tudd meg, hogy Kenderesi Miklós gazda nem adja szóga embernek a leányát. Lángvörös lett a Farkas Jóska arca, tűzben égett a haragtól szeme, de nem válaszolt. Sarkon fordult és az ajtó felé tartott. Kimenőben meg nem állhatta, hogy félvállról csak úgy foghegyről viszsza ne szóljon : Isten áldja Kenderesi uram, megfogadom a szavát, haza megyek, kialszom a mámoromat, de jusson eszébe, hogy én mondtam és ha kell esküt teszek rája, hogy senki másé, enyém lesz a lánya.