Esztergom és Vidéke, 1907

1907-03-10 / 20.szám

Alkoholizmus. A szociális kötelességei tudatára ébredt társadalomra és államhatalomra sok nagy feladat várakozik. A legfontosabbak egyike: az alkoholizmus ellen való küzdelem. A legtöbb szociális probléma megoldásának szinte előfeltétele az, hogy a magyar társadalomnak, amely mindeddigelé erőtlennek, gyengének bizonyult az alkoholizmus pusztító szenvedélye ellen való küzdelemben : radikális eszközökkel jöjjön végre segítségére a kormány is, a magyar nép és az egész magyar társadalom erdekében. A rendelkezésre álló eszközök összességével kell istápolnia azt a mozgalmat, amely a társadalom kebelében megindult az alkoholizmus ellen. Egyoldalú intézkedéseknek e téren semmi foganatjuk sincs. Mintegy 3 évvel ezelőtt a közoktatásügyi minisztérium rendeletet bocsájtott ki az iskolák ré szere, amelyben lelkükre kötötte a tanítóknak és tanároknak, hogy minden kínálkozó alkalommal állítsák az ifjú lelkek elé az alkohol rémét, ismertessék meg velők annak gyilkos, mérgező hatását, hogy az ifjúságban minél mélyebb gyökeret verjen a szesztől való irtózat és undorodás. Három év telt el ezen kultuszminiszteri intézkedés óta és bekell vallanunk, hogy semmi, de épenséggel semmi foganatjuk sem .Esztergom és Vidéke" tárcája férjhez ment a . . . "FérjKes merd a falu JCegssebb gy-Sngye, éke, lakodalmas népség Eliselkisérte. sj^Uig szállt le a nap, ég perc ráér 61, — D^ifegtak egy legényt ©una viséböl. Tuba Károly. A mult század szalonjai. — A zsúr történetéhez. — Ha még olyan modern is a zsúr, mégsem napjainknak a fölfedezése. Mint a szalonélet minden más berendezése, Franciaországból származik. Ott a zsúr virágkora a XVIII. század volt, amikor a zsurozás divatja mindenesetre szűkebb körben járta, mint ma, de ez a kör jórészt különösen kiváló volt, a társaság szellemi egyéniségek és nagyságok tekintetében ugyancsak alapos gondossággal volt összevolt ezeknek az egyoldalú kormányzati intézkedéseknek. Üdvös, okos dolog volt az iskoláknak az alkoholizmus ellen indult társadalmi mozgalomba való belevonása, de az államhatalmi közbelépésnek ezen egyedüli módja rendkívül lassan hafó orvosszernek bizonyult íme, a társadalom egyik legszívósabb és legkitartóbb ellenségévej, az alkohollal szemben. Ennek az egyedülálló kormányzati intézkedésnek a hatását, — ha ugyan lesz egyáltalán valamelyes hatása, — csak hosszú emberöltők múlva érezheti majd a társadalom. És ki tudja, vájjon addig is nem sokkal több kár és szerencsétlenség háramlik-e rá az alkohol egyre romboló hatásából, mint amennyi haszon az iskolák építő munkájából jut ki lassanként számára. Itt radikális és többoldalú intézkedésre van szükség a végrehajtó hatalom részéről. Sem az iskola, sem a társadalom nem végezheti el a maga csekély erejével azt, amit az állami élet faktorai a közigazgatásügy és a közegészségügy minden rendelkezésére álló apparátusával — e téren elvégezni és elérni tudnának. Egy illuzórius értékű kultuszminiszteri rendelettel nem nyerhetni döntő csatát az alkoholizmus elleni küzdelemben. A törvényhozásnak és a belügyi kormányzatnak kell felvennie a harcot az alkoholizmus ellen. Intézményes válogatva. Virágkora volt az a szellemes zsurnak, amelyen épen olyan okosan csevegtek, mint élénken udvaroltak. A romantikusok idejében az ilyen fajta zsurok Németországban is elterjedtek, csakhogy a társalgás hangja kissé nehézkes volt s a francia udvariasság pikáns ingerét az ábrándozás és a szentimentalizmus pótolta. A mult század hölgyeinek, akik egy elég vonzó társaságot akartak zsurjaikon egyesíteni mindennapi csevegésre Parisból, —- sem szépeknek, sem fiataloknak, mi több, kifogástalanoknak sem kellett lenniök. Mert ha Lambert, Necker, Geoffrin asszonyok a legfedhetetlenebb hírnévvel dicsekedhettek is, ugyanezt nem mondhatta el magáról Madame Du Defiant, a luxemburgi hercegnő és Madame Du Tencin, akiknek fogadó estéi voltak olyan hiresek és látogatottak, mint amazoké. Pedig Madame Du Deffant sem fiatal, sem szép nem volt, sőt jócskán túl volt az ötvenedik éven, amikor szalonját megnyitotta. Madame De Geoffrin, akinek zsurjai jó ideig a leglátogatottabbak közé tartoztak, a legcsúfabb asszonyok egyike volt, ugy, hogy alapos fenyegetés volt az, amikor egy festő igy nyilatkozott : — Ha ez az asszony még sokáig bosszant, Istenemre lefestem. Az sem volt múlhatatlanul szükséges alapon kell kiküszöbölni a társadalomból, a népből az alkoholizmus életfeltételeit. Ezen az alapon kell végétvetni az eddigi kormányzati rendszerek azon lelkiismeretlen politikájának, amely csupán csak azért, mert az államszükségletek igen nagy mennyisége az alkohol-italok fogyasztása után járó jövedelemből volt fedezhető, feleslegesnek tartott mindennemű komolyabb intézkedést az alkoholizmussal szemben. Szakítani kell végre ezzel a lelkiismeretlen — sőt valósággal erkölcstelen — politikai felfogással. Kicsinyes financiális érdekek miatt nem szabad továbbra is szenvednie a nemzet erkölcsi érdekeinek. Hátrább kell szorítani az állami önzést. Az alkoholizmus kérdésében s e kérdés megoldásában rejlik a felszínre került szociológiai, gazdasági módja is. Az alkoholizmus kérdésének eddigi rendezetlen állapotát nyögi még mai nap is egész társadalmi életrendszerünk. Az alkohoholizmus súlyos kérdése a közegészségügynek, az igazságszolgáltatásnak, az erkölcsi és a gazdasági életnek s végül a közjólétnek is. Gyáraink, pusztáink és falvaink telve vannak a nyomor és a nélkülözés, a szegénység és a rossz táplálkozás azon áldozataival, akik egyedüli vigaszukat a gondfelejtő, táplálékot és meleget adó alkoholban lelik. Egész vidékek degenerálódnak és pusztulnak az föltétel, hogy a háziasszony jó családból származzék. Madame Geoffrin a dauphine egyik komornyikjának a leánya volt és feleségül egy kézműárukereskedőhöz ment, akinek nagy vagyona lehetővé tette számára a roppant fényűzést. Du Oeffantnak ellenben mindenféle fortélyhoz és intrikához kellett folyamodnia, hogy esztendei bevételeit nagyobbítsa. Hogy az akkori zsurok nem voltak fife o' clock tea-k, mint a mostaniaknak legtöbbjei, azt mindenki elgondolhatja, aki a francia kulturhistóriában csak némileg is járatos. Bőséges Ínynek való élvezetek nélkül a nagy szellemek sem jártak volna el olyan pontosan a zsurokra, amelyek úgyszólván esti találkozások voltak, tehát annak feleltek meg, amit nálunk zsurfixnek neveznek. A souper-nak akkoriban is nagy szerepe volt ezeken a szellemdus összejöveteleken. Galiani abbé azt kérdezte egyszer báró Holbachtól, hogy vájjon a filozófia, amelynek ő első Maitre d'hotelje, mindig olyan finoman és jó étvágygyal fog-e étkezni, mire a báró a maga részéről igennel válaszolt. Diderot igy ir egyszer báró Holbach birtokáról: Imádkozzatok értem, hogy ne* indigeszcióban haljak meg, mert még egy hétig kell itt maradnom. Napnap után kapunk uj halakat, turkesztáni dinnyét, foglyot, tortákat, — tizenkét alkohol mértéktelen élvezete folytán. Testi és lelki züllés, elmebeli fogyatkozás és erkölcsi megtévedés mindennapos jelenségeivé váltak az alsóbb néposztályok életének. A bűnügyi statisztika az alkohol óriási szerepét mutatja ki társadalmunk bünkrónikájában. Világszerte folyik az alkohol elleni harc. Mi még csak a küzdelem kezdetén vagyunk. Mi: magyar társadalom. Az állam még ennyire sincs. Az eddigi kormányrendszereknek eszük ágában sem volt az ez irányú küzdelem. Többre becsülték a néhány milliónyi alko holbeli államjövedelmet a veszendőnek indult ezernyi emberéletnél. Angolország az alkohol veszedelem ellenében energikusan intézkedett már évekkel ezelőtt. Az anyagias Albion az állam anyagi érdekeinél többre becsülte az erkölcsi érdekekeket : humánus irányba csapott minden financiális érdeke ellenére is. Angolország területén vasárnap és ünnepnapon minden korcsma és italmérés zárva van s igy épen akkor, amikor a tétlenség a legjobban csábítaná az embereket az alkohol élvezetére, ki van zárva az italfogyasztás lehetősége. Magyarországon is nagy szükség van az államnak ez irányú erélyes beavatkozására. A statisztika megdöbbentő adatokban tárja elénk az alkoholizmus elharapodzásának szomorú következményeit. Nekünk kétszeres, gyomrunknak kellene lenni, hogy mindent fölemésszünk ; szerencsére éppen oly mértékben iszunk és igy mindent könynyebben elviselhetünk. D'Alembert igy biztatta Madame Du Deflant-t a Parisba való visszatérésre, amikor falusi magányába akart elvonulni : — Miért fél az unalomtól Parisban ? Hiszen egy jó souperral mindenkit magunk körül láthatunk és még mulathatunk is vendégeinken. És ez a megjegyzés még egy' évszázaddal később is elég időszerű. Bizonyos, hogy a társasélet az első évtizedektől a hetvenes évek elejéig sokkal szerényebb alapokon volt, mint manapság. Akkoriban volt néhány szalon, amelyben inkább a szellemes tudósokkal, a tudományok korifeusaival és a szép asszonyokkal való találkozás ingere, mint a super-k és diner-k vonzották az embereket. Azonban a tizennyolcadik században a francia társaságban annak, aki arra számított, hogy a szellem nagyságait fogadja magánál, elengedhetetlen volt a pompás lakoma. Senki sem értette ezt jobban Madame Lambertnél és Madame Geoffrinnál; Marmontel legalább ugy beszéli el, hogy ők minden héten adtak egy ebédet festőknek és egyet tudósoknak. Késő este azután a ház hivatalos barátia