Esztergom és Vidéke, 1907

1907-03-10 / 20.szám

Alkoholizmus. A szociális kötelességei tudatára ébredt társadalomra és államhata­lomra sok nagy feladat várakozik. A legfontosabbak egyike: az alko­holizmus ellen való küzdelem. A legtöbb szociális probléma megol­dásának szinte előfeltétele az, hogy a magyar társadalomnak, amely mindeddigelé erőtlennek, gyengének bizonyult az alkoholizmus pusztító szenvedélye ellen való küzdelemben : radikális eszközökkel jöjjön végre segítségére a kormány is, a ma­gyar nép és az egész magyar társa­dalom erdekében. A rendelkezésre álló eszközök összességével kell is­tápolnia azt a mozgalmat, amely a társadalom kebelében megindult az alkoholizmus ellen. Egyoldalú intéz­kedéseknek e téren semmi foganat­juk sincs. Mintegy 3 évvel ezelőtt a közoktatásügyi minisztérium ren­deletet bocsájtott ki az iskolák ré szere, amelyben lelkükre kötötte a tanítóknak és tanároknak, hogy minden kínálkozó alkalommal ál­lítsák az ifjú lelkek elé az alkohol rémét, ismertessék meg velők an­nak gyilkos, mérgező hatását, hogy az ifjúságban minél mélyebb gyö­keret verjen a szesztől való irtózat és undorodás. Három év telt el ezen kultuszminiszteri intézkedés óta és bekell vallanunk, hogy semmi, de épenséggel semmi foganatjuk sem .Esztergom és Vidéke" tárcája férjhez ment a . . . "FérjKes merd a falu JCegssebb gy-Sngye, éke, lakodalmas népség Eliselkisérte. sj^Uig szállt le a nap, ég perc ráér 61, — D^ifegtak egy legényt ©una viséböl. Tuba Károly. A mult század szalonjai. — A zsúr történetéhez. — Ha még olyan modern is a zsúr, még­sem napjainknak a fölfedezése. Mint a szalonélet minden más berendezése, Fran­ciaországból származik. Ott a zsúr virág­kora a XVIII. század volt, amikor a zsu­rozás divatja mindenesetre szűkebb kör­ben járta, mint ma, de ez a kör jórészt különösen kiváló volt, a társaság szellemi egyéniségek és nagyságok tekintetében ugyancsak alapos gondossággal volt össze­volt ezeknek az egyoldalú kormány­zati intézkedéseknek. Üdvös, okos dolog volt az iskoláknak az alko­holizmus ellen indult társadalmi mozgalomba való belevonása, de az államhatalmi közbelépésnek ezen egyedüli módja rendkívül lassan hafó orvosszernek bizonyult íme, a tár­sadalom egyik legszívósabb és leg­kitartóbb ellenségévej, az alkohollal szemben. Ennek az egyedülálló kor­mányzati intézkedésnek a hatását, — ha ugyan lesz egyáltalán vala­melyes hatása, — csak hosszú em­beröltők múlva érezheti majd a tár­sadalom. És ki tudja, vájjon addig is nem sokkal több kár és szeren­csétlenség háramlik-e rá az alko­hol egyre romboló hatásából, mint amennyi haszon az iskolák építő munkájából jut ki lassanként szá­mára. Itt radikális és többoldalú in­tézkedésre van szükség a végre­hajtó hatalom részéről. Sem az is­kola, sem a társadalom nem végez­heti el a maga csekély erejével azt, amit az állami élet faktorai a köz­igazgatásügy és a közegészségügy minden rendelkezésére álló appará­tusával — e téren elvégezni és el­érni tudnának. Egy illuzórius értékű kultuszminiszteri rendelettel nem nyerhetni döntő csatát az alkoho­lizmus elleni küzdelemben. A tör­vényhozásnak és a belügyi kor­mányzatnak kell felvennie a harcot az alkoholizmus ellen. Intézményes válogatva. Virágkora volt az a szellemes zsurnak, amelyen épen olyan okosan csevegtek, mint élénken udvaroltak. A romantikusok idejében az ilyen fajta zsu­rok Németországban is elterjedtek, csak­hogy a társalgás hangja kissé nehézkes volt s a francia udvariasság pikáns inge­rét az ábrándozás és a szentimentalizmus pótolta. A mult század hölgyeinek, akik egy elég vonzó társaságot akartak zsurjaikon egyesíteni mindennapi csevegésre Parisból, —- sem szépeknek, sem fiataloknak, mi több, kifogástalanoknak sem kellett len­niök. Mert ha Lambert, Necker, Geoffrin asszonyok a legfedhetetlenebb hírnévvel dicsekedhettek is, ugyanezt nem mond­hatta el magáról Madame Du Defiant, a luxemburgi hercegnő és Madame Du Tencin, akiknek fogadó estéi voltak olyan hiresek és látogatottak, mint amazoké. Pedig Madame Du Deffant sem fiatal, sem szép nem volt, sőt jócskán túl volt az ötvenedik éven, amikor szalonját megnyi­totta. Madame De Geoffrin, akinek zsurjai jó ideig a leglátogatottabbak közé tartoz­tak, a legcsúfabb asszonyok egyike volt, ugy, hogy alapos fenyegetés volt az, ami­kor egy festő igy nyilatkozott : — Ha ez az asszony még sokáig bosszant, Istenemre lefestem. Az sem volt múlhatatlanul szükséges alapon kell kiküszöbölni a társada­lomból, a népből az alkoholizmus életfeltételeit. Ezen az alapon kell végétvetni az eddigi kormányzati rendszerek azon lelkiismeretlen po­litikájának, amely csupán csak azért, mert az államszükségletek igen nagy mennyisége az alkohol-italok fo­gyasztása után járó jövedelemből volt fedezhető, feleslegesnek tartott mindennemű komolyabb intézkedést az alkoholizmussal szemben. Szakí­tani kell végre ezzel a lelkiisme­retlen — sőt valósággal erkölcste­len — politikai felfogással. Kicsi­nyes financiális érdekek miatt nem szabad továbbra is szenvednie a nemzet erkölcsi érdekeinek. Hátrább kell szorítani az állami önzést. Az alkoholizmus kérdésében s e kér­dés megoldásában rejlik a felszínre került szociológiai, gazdasági módja is. Az alkoholizmus kérdésének ed­digi rendezetlen állapotát nyögi még mai nap is egész társadalmi élet­rendszerünk. Az alkohoholizmus sú­lyos kérdése a közegészségügynek, az igazságszolgáltatásnak, az er­kölcsi és a gazdasági életnek s vé­gül a közjólétnek is. Gyáraink, pusz­táink és falvaink telve vannak a nyo­mor és a nélkülözés, a szegénység és a rossz táplálkozás azon áldo­zataival, akik egyedüli vigaszukat a gondfelejtő, táplálékot és meleget adó alkoholban lelik. Egész vidékek degenerálódnak és pusztulnak az föltétel, hogy a háziasszony jó családból származzék. Madame Geoffrin a dauphine egyik komornyikjának a leánya volt és feleségül egy kézműárukereskedőhöz ment, akinek nagy vagyona lehetővé tette szá­mára a roppant fényűzést. Du Oeffantnak ellenben mindenféle fortélyhoz és intriká­hoz kellett folyamodnia, hogy esztendei bevételeit nagyobbítsa. Hogy az akkori zsurok nem voltak fife o' clock tea-k, mint a mostaniaknak leg­többjei, azt mindenki elgondolhatja, aki a francia kulturhistóriában csak némileg is járatos. Bőséges Ínynek való élvezetek nélkül a nagy szellemek sem jártak volna el olyan pontosan a zsurokra, amelyek úgyszólván esti találkozások voltak, tehát annak feleltek meg, amit nálunk zsurfix­nek neveznek. A souper-nak akkoriban is nagy sze­repe volt ezeken a szellemdus összejöve­teleken. Galiani abbé azt kérdezte egyszer báró Holbachtól, hogy vájjon a filozófia, amelynek ő első Maitre d'hotelje, mindig olyan finoman és jó étvágygyal fog-e ét­kezni, mire a báró a maga részéről igen­nel válaszolt. Diderot igy ir egyszer báró Holbach birtokáról: Imádkozzatok értem, hogy ne* indigeszcióban haljak meg, mert még egy hétig kell itt maradnom. Nap­nap után kapunk uj halakat, turkesztáni dinnyét, foglyot, tortákat, — tizenkét alkohol mértéktelen élvezete folytán. Testi és lelki züllés, elmebeli fo­gyatkozás és erkölcsi megtévedés mindennapos jelenségeivé váltak az alsóbb néposztályok életének. A bűn­ügyi statisztika az alkohol óriási szerepét mutatja ki társadalmunk bünkrónikájában. Világszerte folyik az alkohol elleni harc. Mi még csak a küzdelem kezdetén vagyunk. Mi: magyar társadalom. Az állam még ennyire sincs. Az eddigi kormány­rendszereknek eszük ágában sem volt az ez irányú küzdelem. Többre becsülték a néhány milliónyi alko holbeli államjövedelmet a veszen­dőnek indult ezernyi emberéletnél. Angolország az alkohol veszedelem ellenében energikusan intézkedett már évekkel ezelőtt. Az anyagias Albion az állam anyagi érdekeinél többre becsülte az erkölcsi érdeke­keket : humánus irányba csapott minden financiális érdeke ellenére is. Angolország területén vasárnap és ünnepnapon minden korcsma és italmérés zárva van s igy épen ak­kor, amikor a tétlenség a legjobban csábítaná az embereket az alkohol élvezetére, ki van zárva az italfo­gyasztás lehetősége. Magyarorszá­gon is nagy szükség van az állam­nak ez irányú erélyes beavatkozá­sára. A statisztika megdöbbentő adatokban tárja elénk az alkoholiz­mus elharapodzásának szomorú kö­vetkezményeit. Nekünk kétszeres, gyomrunknak kellene lenni, hogy mindent fölemésszünk ; szerencsére éppen oly mértékben iszunk és igy mindent köny­nyebben elviselhetünk. D'Alembert igy biztatta Madame Du Deflant-t a Parisba való visszatérésre, amikor falusi magányába akart elvo­nulni : — Miért fél az unalomtól Parisban ? Hiszen egy jó souperral mindenkit ma­gunk körül láthatunk és még mulatha­tunk is vendégeinken. És ez a megjegyzés még egy' évszá­zaddal később is elég időszerű. Bizonyos, hogy a társasélet az első év­tizedektől a hetvenes évek elejéig sokkal szerényebb alapokon volt, mint manapság. Akkoriban volt néhány szalon, amelyben inkább a szellemes tudósokkal, a tudo­mányok korifeusaival és a szép asszo­nyokkal való találkozás ingere, mint a super-k és diner-k vonzották az embere­ket. Azonban a tizennyolcadik században a francia társaságban annak, aki arra számított, hogy a szellem nagyságait fo­gadja magánál, elengedhetetlen volt a pompás lakoma. Senki sem értette ezt jobban Madame Lambertnél és Madame Geoffrinnál; Marmontel legalább ugy be­széli el, hogy ők minden héten adtak egy ebédet festőknek és egyet tudósoknak. Késő este azután a ház hivatalos barátia

Next

/
Thumbnails
Contents