Esztergom és Vidéke, 1907

1907-12-19 / 98.szám

kik nem táborukba szegődtek mikor komolyan mérlegelve az eseményeket, az eshetőségeket, a nemzeti lét fenntartását tűzték ki célul és örömmel látják visszatérni keservesen csalódott atyánk fiait és azok között a sok földmunkást, földművelőt, a népek, nemzetek igazi támaszát és fenntartóját. Bertalan Vince. A barakk tábor ügye. Ismeretes olvasóink előtt, hogy azon idő alatt, mig a városunk határában építendő barakk tábor céljaira szükséges terület béröszszege ügyében a város hatósága és a katonai bizottság tárgyalásokat folytatott, az a íordulat állott be az ügyben, hogy a hadtestparancsnokság értesítette a város hatóságát, miszerint azon ideig, mig a tervezett barakk tábor épületei felépülnek, a katonai kincstár a jelenleg üresen álló üveggyárat szándékozik kibérelni, hogy a táborozás már a jövő évben megkezdhető legyen. Legújabban az a fordulat állott be, hogy a katonai kincstár a barakk tábor építésétől el szándékozik végleg állani és a várostól kibérli ugyan a harcászati gyakorlatok tartására szükséges területet, azonban a várostól bérelt területen barakk tábort nem épit, hanem helyette, megveszi örökáron az üveggyári épületeket, helyiségeket s ezeket alakittatja át. A pénzügyi bizottság szombaton tartott ülésén került szőnyegre a íordulat, melyet a bizottság egy része örömmel üdvözölt, más része azonban nem fogadott nagy tetszéssel, mivel a város bizonyos érdekeit látja veszélyeztetve. A pénzügyi bizottság, mely a barakk tábor ügyét volt tárgyalandó, az ügyet, az uj fordulatra A leány bibor piros arccal ment át Laura lakosztályába, „Ide nézz kérlek" s oda nyujtá a levelet. A feleség elolvasta. „Hogy tud szeretni" szólt barátnőjének „Milyen őrülteket ir össze." Most a két hölgy összehajolt és suttogtak sokáig. Mikor befejezték, mindketten nevettek. A hitves szemében azonban néhány drágagyöngy is csillogott . . . Azután bezárkóztak az öltözőbe. . . . Hét órakor egy sűrűn befátyolozott hölgy suhant ki a házból A sarkon ott állott már a gép. A hölgy sietve megy feléje. Oda ér. Egy remegő férfihang szólal meg mellette: „Angyal". S aztán átfogva a hölgyet besegíti az ülésbe. Egy pillanat alatt messze rohan már a masina . . . A féríi átfogja a hölgy karcsú derekát. Az kissé ellenkezik. Ez mégjobban tüzeli a férfit. „Mindenem! Csak egy szót, egy rövidke szót. Szeretsz ?" „Szeretlek" suttog vissza a nő. „Hagy nézzek gyönyörű szemeidbe mindenségem. Karcsú derekad hagy öleljem. Igy, igy édes engedd csak ezt". A nő a gépészre mutat. „Igaz, igaz. Minek neki látni valamit. Majd négyszemközt ugye ? Igen ? Ah mily kimondhatatlan boldog vagyok melletted, te hölgyek mintaképe. Te édes ! Te édesebb ! Te legédesebb nő !" A gép csak rohan tovább . . . „Mond csak te királynőm hol paranvaló tekintettel és azzal kapcsolatosan tárgyalta. Tudomásul vette, hogy a katonai kincstár megakarja venni az üveggyárat, melyet átalakítva a katonai céloknak megfeíelőleg, már a jövő évben szándékozik használatba venni. Tárgyalás alá vette a fizetendő bér összegének fixirozását. A város eredetileg évi 15000 korona bért kért, amivel szemben a katonai kincstár 5—6000 koronát volt hajlandó adni, mit utóbbi ajánlatában már 10.000 koronára emelt fel. A pénzügyi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy 12.000 korona évi béren alul, a szükséges területet át nem adja. A szerződési pontozatok tárgyalása során kimondotta, hogy a bérletet 30 évre köti meg, melyet az első tiz évben felmondani egyik félnek sem lehet. Fenntartja magának a város azon jogát, hogy a bérbeadott területből gyári célokra 130 holdat minden kártérítés nélkül visszavehessen. A kantin jogát, annak bérbeadását a város fenntartja magának, valaminthogy kiköti, hogy a tábor területén létesítendő piac részére szükséges területet ingyen használhassa, melyen a városnak joga lesz, helypénzt szedni, köteles továbbá a katonaság kieszközölni, hogy a tábornál vasúti állomás építtessék. Gondoskodása tárgyává tette a bizottság a Kossuth Lajos utcai katonai laktanya további bérletét, amennyiben kimondotta, miszerint a barakk tábor részére szükséges terület bérbeadásának egyik feltétele, hogy a Kossuth Lajos utcai katonai laktanya bérletét, mi 13 év múlva lejár, a lejárattól számított ujabbi 30 évre biztosítsa. Kedden szinte váratlanul jött városunkba Pozsonyból Fabiny, vezérkari ezredes, hogy a barakktábor ügyében, a várossal tárgyaljon. Fabiny jövetele, az ügy sürgősségét jelenti, aminek különben a vezérkari ezredes, kifejezést is adott. csolod, hogy megálljunk? Mert én rabszolgád akarok lenni. Neked akarok engedelmeskedni mindenben." S átöleli a hölgyet. Most már engedi . . . Félóra múlva egy messzefekvő városban, a szálloda kapuján robog be a gép. A férfi karját nyújtja a hölgynek s tiszteletteljesen vezeti a diszes szobába. A személyzet hajlongva vár. „Finom vacsorát, finom italokat s aztán semmi egyebet. Ha kell valami, majd csöngetek". A vacsorát fölhordják. A hölgy egy másik szobába vonult. Már eltávozott mindenki. A férfi odamegy az ajtóhoz. „Szabad bemennem ?" kérdi az ajtón keresztül. „Szabad !" hangzik belülről. Belép. A hölgy ott ül az asztalnál. Még mindig fátyol borítja arcát. Odatérdel a lábai elé. „Itt vagyok lábaidnál. Taposs el, de előbb szeress ! Szeretned kell, mert itt vagy előttem. Emeld fel irigy fátyolodat. Hagy nézzem édes arcodat, csókolhassam ajkadat. Soha senkit sem szerettem ugy, mint téged . . . esküszöm." S fölemeli a hölgy arcáról a fátyolt. De visszatántorodik. Neje, hites felesége néz rá szerelmes pillantásokkal, szemében könyekkel s oly szép az asszony, hogy a férj csak bámul egy percig, aztán ismét térdre esik előtte s átfogva térdeit könyörögve kérleli: „Bocsáss meg Laura". Az asszony meg fölemeli s homlokon csókolja, boldogan, nevetve. Polgármesterünk kedd délutánra egy értekezletet hivott össze, melyen Fabinyn kivül, a helyőrség egy-két képviselője, s a polgármesteren kivül, a főügyész és a városi mérnök vettek részt. A délutáni három órától a késő esti órákig tartott értekezlet a pénzügyi bizottság által elfogadott és fentebb ismertetett szerződési pontozatokat tárgyalta. A katonaság képviselői a pontozatokat legnagyobb részben elfogadták kivéve, hogy a megígért 10.000 korona bérnél többet nem Ígértek. A Kossuth Lajos utcai kaszárnyának további 30 évre leendő kibérlését elejtették, e helyett azonban hajlandók a várost szerződésileg arról biztosítani, hogy az üveggyárat normál kaszárnyai célokra a helyőrség használni soha sem fogja, amivel azután el volna érve a 30 évi bérlet megújítás sejtett célzata, hogy t. i. a bérleti idő lejártával, a helyőrség a város nyakán hagyná a Kossuth Lajos utcai laktanyát. A katonai hatóság a tárgyalások befejezését felette sürgeti, mivel az a szándéka, hogy a tábor már a nyár folyamán létesüljön. — r. Sztrájk tanulságok. A Győrött megjelenő „Összetartás" cimű politikai és társadalmi hetilapban Barilich Lőrinctől a fenti cimen egy cikk jelent meg, mely adatokkal támogatva mutat reá azokra az eredményekre, melyeket a sztrájkok idéznek elő. Németországi példákat, adatokat hoz fel, a Berlinben megjelenő „CorrespodenzblattderGeneralcomission" egy cikkéből vesz át és ad vissza adatokat, melyek habár Németországra vonatkoznak, de igen jellemzők és bár kisebb arányokban de ránk is illenek. Barilich igy ir cikkében: Mult vasárnapi cikkemben kimutattam, hogy az oktalanul előidézett sztrájkok mily káros hatással vannak a munkásokra. Arra az eredményre jöttem, hogy okvetlenül meg kell alakítani a munkaadókból és munkásokból álló vegyes bíróságot, amelyhez mind a két félnek fordulnia kell, ha közöttük differenciák merülnek föl s a melynek határozatai kötelezők volnának ugy a munkaadóra, mint a munkásokra. Ebben a nézetemben megerősít a Berlinben megjelenő „Correspodenzblatt der Generalcomission'

4 egy cikke. Ez a cikk statisztikailag tárgyalja a munkásságnak a munkabér, a munkaidő és a munkaszerződésekre vonatkozó mozgalmait az 1906. évben. Ezen statisztika szerint a munkások 1906. évben 8543 esetben léptek fel uj követelésekkel a munkabér és a munkaidő szabályozása érdekében. 110 esetben visszavonták a követeléseket, maradt tshát 8433 elintézetlen ügy. Ezen 8433 eset közül 4558 esetben, vagyis 54 percentben, békés uton intézték el a differenciákat munkabeszüntetés nélkül. És mit nyertek a munkások ezen békés alkudozásaik által ? Nem kevesebbet, mint 255.534 munkás számára 828,804 órakevesebbletet hetenkint. Ellenben sztrájk utján 3875 esetben, vagyis 45-9 percentben csak 75,646 munkás számára nyertek 289,882 órakevesebbletet hetenkint. Ezenkívül a békésen elintézett esetekben nyertek 491,878 munkás számára 852,389 márka bértöbbletei hetenkint, mig a sztrájk esetekben csak 154,253 munkás számára nyertek 359,506 márka többletet hetenkint. A külömbség világos, ha számba vesszük azt, hogy a békés esetek csak 0.82 percenttel multák fölül a sztrájkeseteket. Ezenkívül a békés utat választott munkásszervezetek 1625 esetben 330,247 munkás számára kötöttek munkaszerződéseket, mig a sztrájk-imádóknak ez csak 616 esetben sikerült 71361 munkás számára. Látnivaló ebből, hogy a munkaadók között is sokan vannak, kik megértik az okos szót s van érzésük munkásaik szükségletei és érdekei iránt. Még egy nagyon íontos megjegyzést tesz ezen érdekes statisztikai cikk irója. Azt mondja ugyanis, hogy a munkások majd minden esetben a békés megoldást óhajtották s ügyüket egy vegyes biróság ítélete alá szerették volna bocsájtani. És miért nem sikerült ? A munkások okozták. Tehát a munkaadók utasították vissza azt ? Volt rá eset. De a legtöbb sztrájk-esetben ott állottak a lelketlen, a zavarosban halászni akaró,, a munkások pénzén hizlalt agitátorok, akik a munkásságot sztrájkba hajtották. Önérdekük kivdnja ezt igy és a szociáldemokráciának célja is. Ide irom még egyszer atyamesterük, Bebel szavait: „Nekünk egy nem sikerült sztrájk többet használ, mint egy sikerült, mert nem siker esetében megmarad a munkásban az elégedetlenség és az osztálygyűlölet. Azért a társadalom testén tátongó sebeket behegesztenünk nem szabad." De még egy utolsó tanulság rejlik ebben. A német szociáldemokraták az elmúlt 1906. évben nem kevesebb, mint 13 mii. márkát, tehát 16,600,000 koronát forditottak sztrájk célokra. Ha ezt a rengeteg összeget legalább nagy részében a munkások szellemi, valláserkölcsi és anyagi céljaira fordítanák, mennyire lehetne emelni a munkások jólétét. De a szociáldemokratáknak sztrájk kell és nem a mun' kasok jóléte. Tehát a törvényben gyökerező, mindkét félre kötelező vegyes bíróságra van szükségünk, ha az áldatlan és válságos munkaviszonyokat legalább nagy részben orvosolni akarjuk. Nem mondom, hogy ez az egyedüli eszköz, de igenis egy igen fontos eszköz. Esztergommegyei állapotok. Az „Alkotmány" szombati számában ezen cimen egy cikk látott napvilágot, mely az elmúlt héten lefolyt megyei tisztújítással tendentiosusan foglalkozik. A sorok cáfolatába bocsájtkozni nem akarunk, nem pedig azért, mivel akaratlanul is oly személyi motívumokra kellene rátérnünk, melyek emlékezetbe idézése felkorbácsolná a lecsendesült hullámokat, holott pedig ép mi voltunk azok, akik azt irtuk, hogy a harci fegyvereket váltsa fel a béke olajága. Napirendre térni azonban a sorok felett annyiban nem lehet, mivel azokban főispánunk azzal van igaztalanul és méltatlanul vádolva, hogy „a régi rendszer alatt sem tapasztalt szelid nyomással iparkodott a nyakasabb megyebizottsági tagokat megnyerni." Az, ki részt vett a tisztújítást megelőzött két rendbeli értekezleten, de főleg az utóbbin, kell, hogy közönséges rágalomnak minősítse a fent idézett szavakat. Köztudomású, miszerint a volt főbiró elleni akció járása területén fogamzott