Esztergom és Vidéke, 1907

1907-12-08 / 95.szám

határait és túl nem lőve a célon, csapongásaival nem veti kockára a város áldozatkészségének erkölcsi és anyagi erőit. A felületes szemlélő előtt bármily ötletszerűnek és a puszta véletlenségből eredőnek látszik egy város fejlődésének minden jelentősebb mozzanata, a fejlődés minden egyes mozzanatának meg van a maga logikája és magában a fejlődés logikájában fel kell ismernünk ezt a kényszeritő erőt, mely a célszerűség és hasznosság motivumaiból indulva, nélkülözhetetlen anyagát szolgáltatja a jogos közigények kielégítésének. A város lakosságának rohamos szaporodása bizonyos határvonalig magától folyik feltartóztatás nélkül. De bármily örvendetes legyen is e látomány, nem szabad, hogy elva-. kulttá és. elbizakodottá tegye a város kormányzó alanyait, oly mértékig, hogy a boldog megelégedés kéjes érzéseinek hatása alatt a puszta véletlenségre bízzák a tovább fejlődésnek folyamatát. Mert a modern irányban és modern indukcióban gyors fejlődésnek indult város területére siető uj népesség fokozott igényeket fűzvén ideköltözéséhez, hogy az uj otthonban meggyökeresedhessék és itt kényelmes és kellemes maradást is találjon : ehhez ismét oly institúciók szükségesek, melyek az ide költözködőket lekötik; a költözni kívánókat pedig idevonják, ide édesgetik.Ám, ha a város hivatott vezető erői és tényezői a modern alkotások anyagi gondjaitól elhúzódva felelősségük tudatában lankadni érzik tettre buzduló erőiket, akcióba kell lépnie az őrtálló társadalomnak! A társadalom önmaga ismeri a leginkább saját vágyait és jogos igényeit. Lépjen tehát sorompóba, egyesítse és álljon ki a produktív alkotások ama terére, mely a közintézmények létesítésének programszerű sorozatában, hiányt pótlólag és kiegészitőszellő himbálta a \irágos fákat, a nap csak mosolygott s hamisan suttogott az illatos szellő oly csintalan mesét, hogy mindketten elpirultak tőle és kipirult arctíal összemosolyogtak. A felhőtlen, derült ég végtelen kékje, mintha mondta volna: — Ily végtelen leszen két sziv szerenVi\ cséje,. ily tiszta, derült lesz örökre jövőjök. . Meg is érkeztek diadal-szekéren a tündérszigetre, tündépalotába. Összesúgott minden : — Itt a falu gyöngye! Hozott is forró szerelmet a levegőbe, boldog megittasultságot, szerelmes meleget, a bútorokba bizalmas nyájasságot, "hívogató kedvességet. Szétáradt az ő aranyos lelke a kicsi otthonban; az ő sze-! relme mosolygott a csipkés függönyök közül; az ő szive jóságát tanulják el a bútorok. Szint, napsugarat hozott, az őjó szive melege áraszt el virággal min" "dent . . . Oh, de mennyi okosság, mennyi meggondolás, mennyi szeretet sugárzik a két fekete, bűbájosán ragyogó szemből! Oh nem is aggaszthatja azt a jövő, akire két oly csodás csillag ragyog, akit igaz szeretet rajong körül. Mert mitől is féljen az, akinek már itt a földön jut osztályrészül a legnagyobb boldogság, a földi menyország. Hejh, itthon meg kicsike falunkban panaszosan dúdolja minden: Vadvirágos erdő, mező, S kis falunk is sirja könnyét: Nincsen vigasz a panaszra, Elvitték a falu gyöngyét. leg, csakhamar elsőrendű faktorává válik a város életerős továbbfejlesztésének ! A társadalom friss erőinek akciókba lépése tisztán és kizárólag városi érdekeket kívánván szolgálni, produktív alkotásaira irányuló törekvése, mig egyfelől az önző spekulációnak teljes mellőzésével érvényesül, addig azon eszményi céljainál és feladatánál fogva teljes joggal számit a város kormányzó tényezőinek feltétlen támogatására. Az erkölcsi és anyagi erők egyesítésének egy közös, nagy célban való találkozása biztosítja tehát az együtt munkálkodásnak feltétlen sikerét ! Csecsemővédő egyesület. Nap-nap után keletkeznek egyesületek, társulatok a humanizmus igaz, majd hamis cégére alatt, melyeket hol beteg társadalmi állapotaink, majd pedig a szociális viszonyok szülnek meg. A kölcsönös támogatásra szolgáló tömörülés szükségét az emberiség nagy része érzi, mert magára hagyatva az ember, elvész a szocialisztikus áramlatban. S ha már most a felebarát, az embertárs támogatásának szükségét azok is érzik, akik testi és szellemi fejlettségüknél, koruknál fogva a cselekvés képesség teljes urai, mennyivel inkább reá vannak utalva a gondoskodásra azok, akik testí és szellemi fejlettségük hiányánál fogva, tehetetlen, öntudatlan atomjai az emberiségnek: a csecsemők, ezek között pedig azok, kik mint a tiltott szerelem gyümölcsei a szülői gondoskodás hiányában magukra, és az irgalmas emberek jó szivére vannak hagyatva. Ezek védelmére alakult a fővárosban gróf Battyáni Tivadar vezetése alatt egy, • előkelő hölgyekből és urakból álló bizottság, mely feladatául tűzte egy csecsemő védő Hangulataim. Irta: Juhani Aho. Ó hangulatok, ti csapongó lepkék, melyek köztem és a világ között lebegtek, ugyan mi volna az életem tinélkületek ? Hasonlítana a felhőtlen éghez, a végtelen sivataghoz, a befagyott tengerhez, a lombja vesztett erdőhöz. Olyan volna, mint az élet fájdalom nélkül, a munkanap öröm nélkül, mint az örökös egyformaság, a valóság alak és tartalom nélkül. Hasonlítana az országúihoz, melyen járunk-kelünk, s melynek a látni valóit ép ugy ismeri mindenki, akár csak én. Igy pedig, a hangulataim világítása mellett, olyan az én életem, mint a mennyboltozatja azokon a napokon, mikor enyhe szellők fújdogálnak* s azt majd felhők homályába burkolják, majd ragyogó fényben jelentetik meg; — olyan mint a ringó kalászokkal telt termékeny szántóföldek, melyek felett libbenő árnyak lejtenek el; — olyan mint a tenger, mely majd nyugodtan pihen, majd tajtékozva forr, — mint a tavaszi ligetek, mikor a lomb zöldéi s-a kakukk kiált, mint egy nyári ünnepnap, mint egy ifjúkori álom, mikor a reménység és a kétségbeesés ezer változatban fonódnak össze. Hasonlit egy uj, ismeretlen erdei Ösvényhez mely egy rengetegbe vezet, völgyekbe bocsátkozik alá s széditő meredélyekre kanyarog fel s olyan szépségeket tár elém, melyeket addig senki se látott — magam se sejtettem. Azért szeretlek ugy benneteket, hangulataim, mint a gyermeket szeretik a szülei házban, dédelgetlek és ringatlak, egyesület alakítását, amelynek felhívását alább közöljük. Egy gyűjtő iv lapunk szerkesztőségében is van. Azon jószívű emberbarátok, akik a humánus egylet ügyét az abba való belépéssel támogatni óhajtják, szíveskedjenek szerkesztőségünkben jelentkezni. A bizottság felhívása igy szól: Magyarországon a törvénytelen gyermekek 60 százaléka pusztul el csecsemő korában ! Ez a száraz, szomorú statisztikai adát minden fejtegetésnél többet mond s élénken bizonyítja társadalmunk mérhetetlen közönyét és a csecsemő védelemre szánt intézményeinknek elégtelenségét ! A magyar társadalomnak kötelessége cselekedni a bajok orvoslására s ezért akarjuk megalapítani a csecsemővédőegyesületet Programmja egyelőre még csak az, hogy. a szegény sorsban levő és szülés előtt álló nő hajlékot találjon egy időre, a mikor már dolgozni nem képes, de még a szülőházba, vagy klinikára sem veszik fel. Elakarjuk látni ugy őt, mint a születendő csecsemőt azon legszükségesebb ruhadarabokkal, melyek nélkül a szülőházba sem juthat be és később, midőn a szülőházat elhagyja, de még dolgozni nem képes, egyletünk menházában tisztességes ellátást óhajtunk nyújtani neki is, meg gyermekének is, mindaddig, a mig őt lehetőleg oly foglalkozáshoz juttatjuk, amely mellett gyermekét táplálhatja. Ha pedig ez nem lehetséges, ugy addig gondozzuk, a mig őt, mint dajkát elhelyezhetjük és gyermekét megbízható kezekbe adhatjuk át. Megalakulandó egyesületünk orvosi ellenőrzés alatt fog állani és csak egészséges nőt vagy csecsemőt fogad be. Ha egyletünk megerősödik és anyagi eszközeink majd megengedik, ugy működési terét kitágítjuk természetszerű fejlődésénél fogva. Tervbe vesszük különösen „napközi csecsemő-otthonok" létesítését, ahová a munkába siető anya reggel csecsemőjét elviheti s a hol azt gondozni, táplálni fogják, a mig az anya este érte jön. sőt azt se szégyenlem bevallani, hogy néha el is kényeztetlek benneteket. Ugy védelek és óvlak benneteket, mint a városokba vetődő furulyás a furulyáját, mely egyetlen öröme magányos utain s azt hiszem, nem eggyel találkoztam közülök, szárazon ugy, mint vízen, amint meg-megállt és figyelt, sőt néha ujjongásomat is kisérte. Sőt megtörténhetik az is, hogy a nyelv géniusza, ez az ügyetlen mozgású, s erkölcsösen hosszú ruhás fiatal leányka, pillanatnyi elragadtatásában készségesen hozzánk csatlakozik magyarázónak. Tudom, hogy elég sokszor megcsaltatok, hogy a rengetegben gyakran tévútra vezettetek, hogy gyakran útvesztőbe csaltatok, de ezért még se válnék meg tőletek s más útmutatókról az életben tudni se akarok. Követlek benneteket, mint a kincsásó a libbenő lidércfényt; s akárhányszor vészhelyre vezettetek is, hogy bányaüregbe zuhantam, mégis azt hiszem, hogy kincs rejtőzik ott, ahol fellobbant a ti lángotok. Most ismerlek benneteket, tudom, hogy kiszabadittok újra a mélységekből s világítótornyokként vezettek az őszi sűrű homályban éltemnek utain. Fényetek nem egyenletes, de annál változatosabb és melegebb. Ha kihamvadnátok, ha eltűnnétek, kihűlne otthonom tűzhelye s zord szelek süvöltöznének körülöttem. Azért védlek és óvlak benneteket, hangulataim, mint az áldozati-lángot, s nem engedem, hogy kialudjatok. Máté Pál. Elsősorban a nök hivatottak arra, hogy felkarolják a nyomorban sínylődő csecsemők ügyéti Ők méltányolhatják legjobban, nekik kell érezniök legmélyebben azt a nagy áldozatot, a melyet egészségben és fájdalomban — a csecsemők elhalálozása folytán — hiába hoznak asszonytársaik! Magyar nők, magyar férfiak, egyesüljetek velünk az emberiség bimbói,, a csecsemők védelmére ! Alapitó tagja lehet egyletünknek, a ki egyszer s mindenkorra 100 (egyszáz) koronát lefizet; örökös tagok lesznek, kik egyszer és mindenkorra 50 (ötven) koronát, s rendes tagok, kik legalább három évre vállalnak kötelezettséget évi 4 korona lefizetésére. Sorompóba szólítunk mindenkit a kinek a kultúra, a gyermekvédelem, a közegészségügy iránt érzéke van 1 Népakadémia Esztergomban.") „Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való

11 — igy sóhajtott fel Széchenyi István, a legnagyobb magyar, midőn szeretett hazájának sorsán töprengett jövőbe látó lelke. A történelem rá a bizonyíték, hogy az élet küzdelmes árja mily könnyen elsodorja lábukról a tudomány ismereiteive nem vértezett nemzeteket. Mert nemcsak kenyérrel él az ember; az életet öntudatossá tevő, szép és hasznos tudnivalók époly táplálékot nyújtanak a léleknek, mint a napi étel a porlandó testnek. Gyönyörködtetve oktatnak és oktatva hathatósan segítenek bennünket életünk józan irányításában és társadalmi bajaink okos megoldásában. Nekünk magyaroknak meg éppen tisztában kell lennünk azzal, hogy a ránk törő nemzetiségekkel szemben fölényünket csakis nagyobb - tanultságunk biztosithatja. Ép azért más városok példájára, mi is népakadémiát szerveztünk, melyben arra hivatott s a társadalom minden részéből önzetlenül vállalkozó egyének hetenkint népszerű előadásokat fognak tartani a következő tudománycsoportokból : 1. Vallás-, szociológia és neveléstan. 2. Magyar nyelv és irodalom. 3. Történelem. 4. Természetrajz. 5. Természettan — vegytan. 6. Földrajz. 7. Jog és közigazgatás. 8. Ipar-, kereskedelem- és gazdaságtan. Az előadások első csoportjának programmja: December 8-án: Megnyitó. A vallás és szocializmus — Csernoch János dr. December 15-én: •• Őseink eredete, műveltsége és gazdasági berendezkedése a honfoglaláskor — Bagyary Simon dr. December 22-én : Karácsonyi népszokások — Rózsa Vitái. December 2Q-én: A föld sorsa — Pécsy Gusztáv dr. igo8. január 5-én: Az élet elemei — Ember József. igo8. január 12-én : A látás — Bozmánszky Gyárfás. Az érdekes és tanulságos előadásokra, melyeket vonzó ének- és zeneszámok, továbbá szavalatok fognak kisérni, ezennel meghívjuk városunk lakosságát foglalkozás és valláskülömbség nélkül. Helyiségül a Kath, Legényegylet e célra átengedett és legmegfelelőbb nagy terme fog szolgálni. Belépődíj nincs. Kezdődnek este 6 órakor. Esztergom, 1907. december 2. A szervező bizottság, *) A népakadémia szervező bizottságának felhívása a nagyközönséghez, mit falragaszok utján tett közzé. A szerk.