Esztergom és Vidéke, 1907

1907-11-21 / 90.szám

ügyek terén kifejtett közhasznú tevékeny ségével érdemelt ki. A vacsora december elejére van tervezve a Fürdő-vendéglőbe melyre a polgármester és az ipartestület elnökének felhívásával ellátott aláírási iv a napokban lesz kibocsájtva. — Bizalom szavazás a kormánynak A kedden tartandó rendkívüli megyei közgyűlésen miként értesülünk, Brucsy János indítványt fog előterjeszteni avégből, hogy a bizottság szavazón bizalmat a kor mánynak. — Tanítónő Választás- Párkányban a r. kath. iskolánál szerveztek egy uj tani tónői állást. A választást a minap ejtették meg. Egyhangúlag Szvoboda Ilonkát, városunk szülöttét választották meg az uj állás betöltésére. — Estély Köbölknton. A köbölkuti fiatalság f. hó 16-án jól sikérült estélyt rendezett — irja tudósítónk — a létesítendő kaszinó javára. A műsor első pontját képező nyitányt Ákos József és Balázsy Ferenc hegedűn kiváló virtupsitással adták elő. A második szám Berényi József szellemes elbeszélése volt. Ezután Gálfi Paula énekelt néhány magyar dalt és egy részletet a „Vig özvegyből" a hallgatóság frenetikus tapsai közt. A program fénypontja Horváth Klárika szavallata (Stella maris) volt, melynek érzékeny strófái majdnem könyekré indították a hallgatóságot. A műsor utolsó számául Cox és Box angol bohózatot adták, melyben Gálfi Mariska, Béki Károly és Rétéi Kálmán jeleskedtek. Ezután a fiatalság táncra perdült, melynek csak a későn kelő nap vetett véget. — Kinevezés. A magyar királyi igazságügyminiszter Németh Pál komáromi kir. törvényszéki joggyakornokot a soproni kir. törvényszékhez aljegyzővé kinevezte. — A Belvárosi kath. Olvasó Kör idősebb tagjai e hó 24-én vasárnap este sikerültnek Ígérkező mulatságot rendeznek a kör Mária-Terézia utcai helyiségében. A műsor kitűnően van összeállítva: egyik meglepetés a másikat fogja követni. Ez alkalommal szinre kerül: „A két szerecsen" egy felvonásos, könj^ekig kacagtató bohózat is, mely darab egymagában is már egész szenzációt keltő műsorszám. — A megye gyűlés napirendje- Jeiezkám, ugy-e te szeretnél engem, ha az édes anyád volnék, hisz igy is milyen jó vagy hozzám, te jó, te drága, te te... Az utolsó napon megint megjött a szava a beszélgető kedve: — Mondanék valamit. Simon elmosolyodott: —' Mit nénikém. Kerekesné zavartan izgett, mozgott, de aztán csak kibökkentette: — Háthogy megtalálta-e már az élete párját az ifiur ! — De meg ám, meg bizony, már régen. — Aztán milyen az a lány, szép e, jó e — kérdi mindjobban neki bátorodva az asszony s mintha gyűlölet érzenék ki hangjából. — Meghiszem azt! Szép is, jó is. A legszebb, a iegjobb. — Már én csak azt hiszem, nincsen olyan leány a világon, aki ezt a drágalátos ifiurt megérdemelné — tört ki jámbor elragadtatásában szokatlanul hangosan az asszony. — No no — gondolta magában Simon —- no no! És amint Kerekesné elment, szaladt a menyasszonyához. — Vilma — rontott be hozzá — Vilmám, a bibliás asszony kételkedik benned. Eljösz-e velem, elviszlek a napokban a jó öreghez. Süssél majd valami puha süteményt, foszlós kalácsot, aztán elviszszük neki. Jó lesz ? S pár nap múlva a szegényház arra ébredt, tük röviden, miszerint a vármegye törvényhatóságának bizottsága f. hó 26-án d. e. 10 órakor, ezt megelőzőleg pedig az állandó választmány 25-én d. e. 10 órakor ülést tart. A közgyűlés napirend jére kitűzött tárgyak között olvassuk a többek között: belügyminiszter leirata a muzslai szolgabirói székhely tárgyában, Büttner Róbert elhalálozása folytán megüresedett megyebizottsági tagságnak választás utján leendő betöltése. Az alispán évi jelentése a közigazgatás menetéről. A jövő 1908. évi legtöbb adót fizetők névjegyzéke. — Az Esztergom-Vízivárosi és Szenttamási Kath. Polgári Kör nov. 17-én a Fürdő-vendéglő nagytermében szinielőadással és tánccal egybekötött kedves és jól sikerült ünnepélyt rendezett szeretett elnöke, Guzsvenitz Vilmosnak egyházi kitüntetése alkalmából. Mély érzésű üdvözlő dal után Umhőhné asszony szép szavakkal tolmácsolta az egyesület örömét és jó kívánságait az ünnepeltnek. Utána Nemesszeghy Gizuska ült a zongorához és temperamentumosán kisérte Rieperger Károly melodráma szavalatát. Művészi hegedűjátékkal gyönyörködtetett Nemesszeghy tanár, kedves leánya zongorajátéka mellett. Majd a színdarab következett. A szereplők közül különösen Rieperger, Umhőhné és Szalva játszottak ügyesen és mulattatóan. De Szimhart, Mácsik és a két Ilonka is megálltak a helyüket. Rangl monológja, egy hegedű négyes és a férfiak karéneke fejezte be a szépen összeállított műsort. Neményi Károly, ki az ünnepély főrendezője volt, méltán megérdemli fáradságáért és ügybuzgóságáért a legnagyobb elismerést. — Képviselőtestületi ülés Párkányban. Kedden délután Párkány község képviselőtestülete ülést tartott, amelynek legfőbb tárgya, a jövő évi költségvetés volt. Némi változtatással elfogadták a benyújtott tervezetet. Ezen az ülésen vették fel a község kebelébe Ivanits Gyula jegyző felszólalására hangos és lelkes ováiciók között Mayer Imre, pápai kamarás párkányi plébánost. Mi csak azon csodálkozunk, hogy a jegyzői iroda, személyzetének szaporítása körül még most sem intézkedtek. Pedig hát Párkány nagy község grandiózus forgalmát tekintve : két jegyző nem hogy Kerekes Mártonnénak vendégei érkeztek. Az öreg csak nézett, boldog volt és egyre sóhajtozott. — Óh Istenem, édes Istenem. Mikor elbúcsúztak, Simon Pál kedves dicsekedéssel szólt oda hozzá: — Hát meg van-e már elégedve a menyasszonyommal, Kerekesné ? . . . Aztán szó nélkül fűzte karját menyaszszonyáéba. Odakünn gondolatuk messze csatangoltak s az ifju-é tért vissza legalébb oda, ahonnan kiindult. — Nem mondtam még Vilma ? Mikor érted mentem, bent voltam a tárlaton. A „Bibliás asszony" elkelt, jó áron. * A kálvintéri református templom puritán falai között régen nem volt olyan fényes esküvő, mint Simon Pál és Kende Vilma esküvője. Egész nap szállították a déli növényeket, puszpángokat, babérfákat, rotangokat pálmákat, úgy, hogy az esküvő órájára mintha a szabad természet költözött volna be a szent csarnokba, hogy ünnepelni segítsen, hogy jelezze üde zöld. színével azt a reménységet amivel az ifjú emberpár a jövőbe tekintett, vagy, hogy jelezze a művésznek, hogy B

A hírnév országutját lakja ő, S ez ut mentében minden olajág, Minden babér az ő számára nő." Minden olyan poétikusan, olyan összhangzóan olvadt egésszé. lehet elég tovább az ügyek intézésére. — Nyilvános nyugtázás Az Esztergom Szenttamás és Vízivárosi katholikus polgári Kör november 17-én tartatott ünnepélyén felülfizettek: Rajner Lajos dr. 10 kor., Mattyasóvszky Lajos 8 kor. Wiplinlinger Ödön dr. 6 kor., Vézinger Mihály, Horváth Ferenc dr., Guzsvenitz Vilmos, Csárszky István dr. és Csernoch János dr. 5—5 kor., Bogisich Mihály 4 kor.. Magyary László, Bleszl Ferenc, Skoda János, Pauer Károly dr. 3—3 kor., Andor György dr., Haliczky Zoltán, Graeffl János, Pécsy Gusztáv dr., Vencel Antal, Burány Ernő, Marczy József, Szekeres Gábor, Gerstner János, özv. Rothnágel Frigyesné, Király Angela, Brüll József, Frankner Károly, Renner Géza Párkány, Sándor Anna, Siposs Antal, Szimhart Károly, Draxler Alajos, Berényi József, Süveges Edéné, Bares József, Osváth Andor, Laiszky János, Fehér Gyula dr., Uhlárik Jánosné és Szalva Ferenc, 2—2 kor., Domaniczky József 2 kor. 2 fill., dr. Wiedermann Jakab, Koksa Tivadar, Breyer István dr., Leitgeb János, Kőszegi Károly, Halácsi Lajos, Nádler József, Simonidesz József, Polusin Mátyás, Ehrlich Lipót, Guzmann, Török József, Diamant Béla, Jóba Károly, Balogh Ambrus, Király Mór, Bence József Sveicer János, Borz Erzsike, Tóth Lajosné, Laiszky Kázmér, Szoleczky János, Iványi Gézáné, Bánfy Károly, Ürge Zs., Gregor András, Búzás István, Hollósy Mór, özv. Wagner Antalné, Forró Kálmán 1 — 1 kor., Miltner Mihály 50 fii., Hatvani Bertalanné 40 fill., Lugmayer N., Miletics Antal 20—20 fill., Schönvelder Kálmán 10 fill. — Színielőadás- A Párkányi Római Kath. Legényegyesület 1907. november 24-én, vasárnap, saját alaptőkéje javára Szalma Lajos nagyvendéglőjében zártkörű, tánccal egybekötött színielőadást rendez. Belépő-dij : személyjegy 1 kor. 20 fii., családjegy 2 kor. 40 fii. Kezdete esti 7 órakor. Konfetti-eső, nemzetközi világposta, szerpentin-csata. Szinre kerül: „Éjjel az erdőn" népszínmű. — Állategészségügy. A Sárisáp községben uralgott sertésorbánc megszűnt. — A „Zenélő Magyarország" közkedveit zenemű folyóiratnak a ma megjelent 346-ik füzete, mint rendesen, gazdag, érdekes zeneműujdonságokkal bővelkedik. Tartalmazza : I. Lányi Ernő 176-ik műve „Esküvőre" cimű hatásos zongora vagy harmoniumra irt darabját. II. Mendelssohn B. F. „Tavaszi dal" cimű műdalát, Győry Margit magyar szövegével. III. Vivian Grey (a világhírű „Náni" dal szerzőjétől) „Karama" japán Rhapsódiát zongorára. Előfizetések a most folyó XIV. évfolyam 58-ik (IV. okt. dec.) évnegyedére — a „Zenélő Magyarország" (Klokner Ede) zeneműktadóhivatalához, Budapest VIII. József körút 24 intézendők. CSARNOK. Kende Vilma kezében a csokorrá öszszefogott menyasszonyrózsa — hat szál üde fehér niphetos — hat évi boldog szerelemről beszélt. Fekete hajában a gazdag csipkefátyolt leszorító rózsák a menyasszonyság hirtelen elröppent három esztendőjét szimbolizálták. Mélységes csendben hallgatta végig a müvész-világ szine-javából álló násznép az esküvőt. E hangtalan, tiszta csöndben szállt az ég felé a két lélek szent fogadása. Szilárd, meggyőződéstől érces hangon, a vőlegényé : — Isten engem ugy segélyjen ! Épen ofyan szilárd hangon olvadt hozzá a menyasszonyé is: — Isten engem ugy segéljen! t

Az orgona bugása, az ifjú házaspár elé szórt rózsahalom illata vitték, segítették föl-föl a magasba az Ur zsámolyához a szent esküvést. Útközben meleg szeretetből fakadt fohász csatlakozott hozzá. Azé a kékfehér csíkos ruhájú egyszerű öreg asszonyé, ki könytelt szemekkel ül ott az utolsó padban és küldi leíke forró óhaját, buzgó imáját az áhítat szárnyain az eskü szó után. — Oh uram, Istenem, áld meg őket legszebb áldásoddal. A jó lélek most már kettőért fog imádkozni : az elveszett fiúért, meg azért a másikért . . . Már éltem egyszer . . . 9ffíár éltem egyszer, régen a mesékbe : Suhogva áradó, ^ajló vi\ek fenéje !f ütembe csap még néhanap •• S a vi^ö^ön fakó egére é-mléke^em. jf

e réteken ŰSará^dát hu^ó alkony-árnyak SfflTikor gomolyßa-fofyva járnak § a% őszikék fehér bejére hulló szürke dér 9$teg-meg lebbenti lomha szárnyát: Valami édes döbbenés. Öhorongva s^átf át Csodákba hivő lelkemen 5 emlékesem. 3£a jönnek órák éjsöíéfek, j^miknek minden perce vétek 6 szilaj, lázongó, esztelen vágy gombolva sir a lelkemen, keresőiül, 9$íig a mefódiáiían éjszakába beléhull könnyem sárba perdül: J-Jledö^ölt szirmú, ismerős virágok fejlik himbálva mintha intenének . . . 9$Cár voltam egyszer s mind, mit ér\ek Sejtelmes, bús emlékezések. 3£avas, nagy puszták hallgatását belengő kós^a rímek árja, (bévedl madárnak rebbenő s^ava kús^a árnyú, néma éjszakába, S^ernyi kín, vágy, bün, s^ent sejtelem, 9lfiind, mind oly ismerős nekem, & ér^em, valahol messze, régen: 9díár éltem egyszer elfeledi mesékben . . . Véga. Egy kis potpourri. I. Jubileum. Ne tessék megijedni: nem szoborra gyűjtünk. Ez egyszer a jubiláns nem miniszter, nem képviselő. Még csak nem is költő. Jubilánsunk olyan valaki, aki maga nem gondolkodik, mégis a legtöbb gondolatot szórja szét az országban. Ezt a paradoxont a Magyar Könyvtár determinálja. Mert a Magyar Könyvtár ünnepel. Ünnepli a félezredik füzetének megjelenését. Csoda ez a mi kishirű szellempiacunkon. Igazi magyar-csoda. S mivel manap ritkák már a csodák: azért érdekes. Különösen ez a magyar-csoda. Magyarországon az irás hóbortja grasszál. De olvasni — az egyáltalán nem divat. Az ország fele analfabéta. Ergo nem tud olvasni. A másik fele meg tud olvasni — de nem olvas. Minden második magyar Pató Pali. Itt az irók mig élnek: koldulnak. De mikor meghaltak, kapnak félmillós szobrot. És sok-sok tea-estélyt. Ahol aztán a meghalt iró javára ladyk és dandyk züllenek. Sőt arszlánok és charmeurök zöld toasztokat mondanak. Hát azért csoda ez a jubileum.