Esztergom és Vidéke, 1907

1907-11-10 / 87.szám

Szomorú kilátások. Az idei nyár végén s az őszön uralkodó szárazság szomorú kilátásokat teremtett a jövőre nézve. Már maga a nyári szárazság megbénította az őszi szántást-vetést. A felszántandó ugar és tarló valóságos kőkéreggé száradt ki a perzselő nap tűzsugaraitól. A szántást csak halogatta legtöbb gazda, hogy majd csak lesz eső, amely kissé megporhanyitja a sziklakemény földet. A várakozás azonban hiábavaló volt, eső úgyszólván egy szem se esett, végre is a gazda kénytelen volt ráfanyalodni a keserves munkára, a szántásra. A munka nemcsak lassan ment, hanem kissé kései is volt és e mellett rossz is. Óriási — szinte széttörhetetlen hantokat vetett fel az eke. Az ilyen hantos földbe vetett mag nagy százaléka nem kel ki, mert részint nem fedi teljesen a föld, részint a kártékony madaraknak könnyű kikaparni s felfalni. A kisgazda itt is kétszeresen érezte az idei szárazság átkát. Mig nagy gazdaságban igavonó állat van bőven, hat vagy nyolc ökrös fogat húzza az ekét, ha kell, sok nagy gazdaságban a gőzeke sem ritka, a mely dacol a kemény talajjal. De mit csináljon a kisgazda, akinek igavonója kevés is, meg gyenge is. Fiatal növendékállat vonszolja ekéjét. Legtöbb kisgazdánk nagyon korán munkára fogja állatait, nem várja meg a teljes kifejlődés korát. Siet kihasználni a bennük fekvő energiát. Az állat aztán elnyomónál, elcsenevészedik. Ilyen munkaerővel aztán legtöbb kisgazda nem igen tudott boldogulni az idei esőtelen nyár- és ősz okozta szárazsággal. Ha mélyre eresztette ekéjét, az állatjai szakadtak meg, ha haladni akart a munkával, akkor úgyszólván csak horzsolta a földet. Az ilyen szántásra jutott mag azután bizony nem igen kel ki, amikor a nagy uradalmak jobban megmunkált vetései is — sajnos — erősen foltosak, ami a ki nem kelt magot jelzi. A kilátások szomorúak. Valami meg, hogy a többi nőben engem nem vonz semmi. A többi nő nekem értéktelen múmia, csak felebarát. Mig azért az egyért tudok küzdeni. Mámoros a vérem, ha őt látom. És minden gondolatom felőle: imádság. Ü az én nagy, arany bálvány asszonyom. Szuggerál engem a dalra, az imádságra. S az egész szerelmem históriája egy hihetetlen boszorkánylegenda, amely . . . Jrófiő: Ugyan, ugyan, hagyjon föl ezekkel a frázisokkal. Maga zöld csacsi Ne falja oly mohón az álmokat. Egy reális, mámoros mai ölelésért adja oda minden kincses fellegvárát, amit buta, gyerekes fantáziája épített. Vesse meg az emberiség legnagyobb ostobaságát: az ideálizmust. Menjen, evezzen reális vizeken és keresse az „Eszmény" helyett a húsvér-asszonyt. Akinek az ölelése bódit és , szédit a csókja. Sajgó (szemét folyton az irónőn hordozta, mig az beszélt. Aztán fejét lehorgasztotta s egész nyugalommal felelt) : No jó: megpróbálok igy élni tovább. És ott hagyta az irónőt, akiben igen csalatkozott. Viharzott a lelke. De teljesen elhatározta, hogy nem ir több szerelmes verset s az első médiummal boldog szerelmet sző. És elfeledi a régi ideált, a „perdu"-t. Ily zaklatott kedéllyel ült a vonatba jó termésre nem számithatunk a jövő esztendőben. Hogy mit jelent ez a mai általános drágaság mellett, azt csak sejteni tudjuk, de a maga sivár valóságában elképzelni is nehéz. Ha ma nem uralkodnék a nyomasztó drágaság, a jövő képe nem volna oly ijeztő, legfeljebb drágábban és rosszabbul élnénk, mint rendesen ; de ha jövő évre rossz termés lesz, amire szomorú kilátás van, a mai drágaságnak eo ipso rohamosan emelkedni kell. A jövő képe sivár és kevés reménnyel kecsegtet a jobb állapotok visszatértéhez. Az ég ugyan tehet csodát, de sajnos, a csodák korszaka már lejárt. Csodát és sült galambot összetett kézzel, várni mindenesetre nagyon kényelmes dolog, de ez sokszor valóságos öngyilkosság. A bajokat teljesen megszüntetni deusz ex machina módjára nem lehet ugyan, de azok terjedését meggátolni, nagyságukat csökkenteni, az igen is lehet. Sajnos azonban nálunk a vállalkozási szellem oly csekély, hogy e bajok orvoslását elősegítő akcióban is;en kevesen akarnak résztvenni. Áldozathozataltól sokaknak borsódzik a háta, nem gondolván meg, hogy a jövő meg fogja hozni majd annak kamatait. Ha találkozik olyan, aki a tettek mezejére lép és hivó szózatot intéz a társadalomhoz, hogy egyesüljünk, mert csak az egyesülés képes e bajokon segiteni, akkor buzdító szava rendesen elhaló szó a pusztában, sokan nem hallják, sokan nem akarják meghallani. Sokszor önző szempontok is megölői az ilyen kezdeményezésnek, sokaknak fáj, hogy másé lesz a kezdeményezés és alkotás dicsősége, babérja . . . Elvonások, kicsinyes társadalmi szempontok megölői voltak és lesznek sok nemes eszme megvalósításának. Pedig a társadalmi osztályok ezzel csak maguk alatt vágják e fát. A jövő szomorú képe előreveti árnyékát, vajha annak ijesztő volta megszüntetné mindazokat a kerékSajgó Talabér. S már majd elfeledte fogadását, mert szerelmes verseket vett elő s olvasta. Azonban egy hölgy lépett a fülkébe. Karcsú lengésű, mint a nádszál. Talpig gyászba. Megjelenése finom, keresetlen és aplomb volt. Egy psütt, modoros tekintetet vetett Sajgóra, aztán leült s olvasott. A legtisztességesebb hölgyek finom rutinjával ignorálta Sajgó mohó tekintetét. A fekete fátyolon okos, csillogó szemek lángja vibrált és egy arisztokratikus arcnak finom pirja derengett keresztül. A legkényesebb esztétikusok is bizton igy nyilatkozhattak volna róla: ez egy valódi, eszményi mylady. Azok közül a szép asszonyok közül való volt, akik, mikor 45 évesek lesznek is, ráesküszünk, hogy 25. Sajgó Talabér mosolygott a versei közé: hahó, szép özvegy, te leszel az első az uj világban. És a fülébe csengtek az irónő utolsó szavai: „Menjen és keresse a hús-vér-asszonyt, akinek az ölelése bódit és szédit a csókja." Az örökké utazók raffinált teknikájával oly kérdést kockáztatott meg elsőnek, amelyre feltétlenül kell választ adni. S természetes, hogy a többi aztán tovább folyik. Lássuk csak : Sajgó (mikor már a szerelem témájához értek): Én csalódtam az ideálizmusban. Nekem az nem adott eddig egy parányi kötőket, amelyek kétszeressé teszik a nehéz idők átkait. Sötét lapok — fényes lapok. Esztergom literátusai sok könyvet bocsátanak ki és többnyire a magasabb katolicizmus finom, szelid tendenciájával. És különösen a várhegy mögé elrejtett kultúrpalotában, a szemináriumbán oly termékenyek a múzsák. Ma, mikor oly fékezhetetlen módon dúl az iparirodalom, szinte csodálatos, hogy azok, akiknek nem üzlet, csak lelkiszükséglet az írás, mégis érvényesülnek munkáikkal. Ime: a napokban hagyta el a sajtót Sötét lapok — fényes lapok c. műve dr. Tardos-nák, akit kizárólag szerénysége öltöztet inkognitóba. Dr. Tardos történeti képeket ir le a francia forradalomból, még pedig Donin nyomán. Nem az egész históriáját irja le az Esz és Isten harcának, csak egy-egy megrázóbb mártir-halált, a guillotine működését. Érdekes, hogy akik elvetették az Istent — állítottak is azonnal maguknak egy pikáns kis balett-táncosnő személyében, kit oltárra állítva lelepleztek. Igy gondolkodhattak : Az egyiptomi ember az ápisz tehénben imádja az Istent. A görög a fák drüádjában s a hegyek oreádjában. Az indus a hollóban. A kinai a sárkányban. Az ősugor a turulmadárban. A német luteránus —- a császárjában. Hát mi mért ne imadhatnók ebben a Vénuszt és Diánát imitáló perditában ? És leborultak a legfőbb lény előtt. Dr. Tardos, hacsak történelmi tényeket, száraz positivumokat akart előadni: elérte célját. Oly egyszerűen, a filozófiát szántszándékkal kerülve irt, mint ahogyan ifjúságnak, ifjúsági egyesületek tagjainak irni lehet. Mert e munka leginkább ezeknek ajánlható. Hogy dr. Tardos nem aknázta ki teljesen a toll és nyelv erejét ezeknél a mártirhistoriáknál és, hogy a megvadult, félrevezetett nyers tömeg tanulságos pszichológiáját nem vette bonckés alá: talán csak azon körütményből magyarázható, hogy kis vászonra sok képet akart festeni. így a mennyiségért lemondott a nagyobb hatásról. A könyvet, mely 1 K-ért kapható Buzárovits Gusztávnál vagy a Stephaneumban : melegen ajánljuk. (y.) boldogságot. Szerelmem meddő, céltalan S az örökös álmok, vágyak, rajongások légiója sohasem fogja nekem kivívni a boldogság országát. És végre már megunom ezt a köd-világot, ezt a mese-földet. Uj, reális, virányos partok felé óhajtok evezni, ahol könnyen megtörik a dió és hamar lehull fájáról az alma . . . Szóval boldog akarok lenni reális, való szerelemmel. A mylady (Szokatlan, szines nyelven, meggyőző argumentumokkal beszél. Szavainak muzsikája, arcának finom mimikája és hajlékony gesztusai elragadok. A beszédbe mindinkább belemelegszik. Arca kigyúl. S mint egy apostol, ajkáról kenetesen hullnak az igék.): Csalódik, fiatalember, ha a reális szerelemben véli felfedezni az igazi boldogságot. Tudja meg, hogy a legtündöklőbb napsugarat, a legandalitóbb illatot is megunjuk, ha mindig benne élünk. Elveszíti szépségét, értékét még a legbecsesebb valami is, ha elértük. Csak egy szép, felemelő: küzdelem az elérhetetlenért. A naiv kincsásó az ő babonás világában csak addig boldog, mig fut, lohol a lidérctűz után, mert azt hiszi, hogy kincs; de mikor elérte a foszforlángot — következik utána a kiábrándulás. Boldogok vagyunk, mig hajszoljuk a szépet, mig küzdünk az ideálért. Mert ha elértük, az unalom sivár madara ül rá nemsokára és elveszíti értékét. Küzdés. HÍREK. — Kinevezés- Dr. Szlávy Elemér járásbirósági aljegyző, jegyzővé neveztetett ki. Gratulálunk ! — Püspöki látogatás. Dr. Rajner Lajos és dr. Kohl Medárd püspökök megtekintették az ujonan restaurált esztergom-vizivárosi plébánia templomot s a festési munkálatok fölött, amelyet tudvalevőleg Blaskovich Mihály akadámiai egyházi festő végzett, megelégedésüket s tetszésüket nyilvánították. — EskÜVŐ Schönstein Kornél, a komáromi első takarékpénztár tisztviselője, ma tartja egybekelését Oblat Anna úrhölgygyei a helybeli izraelita templomban. — Iskola-látogatás• Spitkó Lajos tankerületi kir. főigazgató csütörtökön délután városunkba jött és a bencések székházában szállt meg. Jövetelének célja: a középiskolák szokásos iskolalátogatása. — A kórházi segédorvosi állás A Kolos kórháznál megüresedett segédorvosi állásra alispánunk dr. Róth Imre budapesti végzett orvost ideiglenes kórházi segédorvossá nevezte ki. — Adomány. Dr. Rajner Lajos, püspök s érseki helytartó, az esztergom-vizivárosi plébánia templomnak egy értékes, gyönyörű, gazdag, selyem- és aranyhímzésű fehér misemondóruhát ajándékozott. — Ugyanezen templomnak dr. Klinda Teofil praelátus-kanonok 4 darab igen szép pamuthimzésű fehér, fekete, piros, és violaszinű misemondó ruhát adományozott. — Hivatalvizsgálat a városnál. Főispánunk csütörtökön és pénteken tartotta meg a városi adminisztrátió felett a szokásos évi vizsgálatot, melynek eredményeképen mindent rendben talált. — Gazdasági Egyesületünk választmánya e hó 15-én a vármegye székházának nagytermében ülést tart. — A képviselőtestület ülése- A város képviselőtestülete e hó 21-én rendes ülést tart, melyen a jövő évi költségvetés tervezete kerül napirendre. — Hirek a katholikus körből, A katholikus kör vigalmi bizottsága elhatározta, hogy a kör életének élénkítésére és a tagok szórakoztatására az ősz folyamán hetenként felolvasó estélyi tart, majd e hó utolsó napjain Katalin estélyt rendez. — Megyebizottsági tagválasztás, Büttner Róbert elhalálozása folytán a törvényhaEbben a szóban koncentrálódik a boldogság. A küzdés, a nehéz, a lankadhatatlan küzdés — az ideálizmus és boldogság. És fiatalember, ha ön elérné minden álmát-vágyát: a saját boldogságába fulladna. Pedig fuldokolni ugyebár még szinmézben sem lenne kellemes dolog? Ha ön elérné azt a nő-eszményt, kit óhajt: nein képviselne többé az értéket maga előtt. Különösen, ha megismerné benne: az embert, a hibásat, a tökéletlent. Meglátná, hogy nem ilyennek álmodta ezt az álmot; nem ilyennek képzelte az ígéretföldjét. Sajgó: De hiszen akkor az ideális szerelemnek végeszakad a házasságnál. S mivel boldogság csak az ideálizmusban lehet: tehát a boldogságnak is végeszakad a hymennél ? A mylady: Ugy van. Az ideálizmus csak a házasságig kisérheti a szerelmeseket. Ott aztán egy reális, igazi, göröngyös világ kezdődik: amelyikben már nincs ideálizmus, nincs küzdés . . . tehát boldogság sincs. A házasságban megszűnik a lelkek gyönyöre, a „hedoné", az ideálizmus s az elért gyönyörök megrozsdásodnak a megszokás légkörében. Mert a boldogság csak addig tart, ameddig a küzdés. Mert a nemes, harcias küzdésnek nagyobb a kéje — mint örökös napsugárnak. Azért, mondom fiatalember, ne higyje,