Esztergom és Vidéke, 1907
1907-10-24 / 82.szám
Drága az élet. Sokat, sokszor és sokan irtak már a manapság uralkodó drágaságról, de a téma még mindig aktuális, az anyag még mindig nincs teljesen kimerítve, még mindig lehet róla irni ugy, hogy a nagyközönséget érdekelje. A panasz általános. A társadalom minden rétege, minden osztálya panaszkodik a drágaság ellen. A panaszok rendesen vádakkal vannak tele egy másik társadalmi osztály ellen, hogy az az oka a drágaságnak, az zsákmányolja ki a többet. Az egyik termelési ág a másikban halálos ellenségét látja. A földművelő osztály panaszkodik az ipar fejlődése ellen, hogy a csecsemő korát élő, de messzemenő állami támogatásban részesülő ipar jobban képes fizetni a munkát, a munkás inkább megy a gyárakba dolgozni, szívesen otthagyja az őstermelést, ahol különben is csak az évnek egy részén át folyik a munka s a termelési tényezők közül a természetnek nagy a befolyása, természeti esélyeknek van kitéve. Mig az ipar jórészt egész éven át foglalkoztatja a munkást, a természet, mint terBodrog Bendegúz rakétája. Irta : Drozdy Győző. Furcsa játék az a tennis, vagy lawn tennis. Sok leánynak fogott a pálya hálója már bankárt, katonatisztet, vagy épen szolgabírót. S akit egyszer tennis-hálóval fog meg a lány: az többé el nem menekül. Nincs olyan csuka. Jól sejtették Révierék, hogy kitűnően fog szuperálni a réticule, ha felállítanak kertjükben tennispályát. Csak ugy hullottak be a „homme de cour"-ök. Fogott vagy kiienc vőlegényt egy nyáron a jól fonott háló. És a táncoslábú Olga nem tudott választani közülük. Tudta, hogy il y a fagots et fagots. Marcangolta friss agyacskáját -az a gondolat: melyiket a kilenc közül ? Hm, hm. Mit csináljon ? Elhatározta, hogy azt fogja viszont szeretni, aki legügyesebb lesz a service-nélDe mikor végigjátszott egy-egy partiét' tapasztalta, hogy csupán a Bodrog Bendegúz ügyetlen. Tehát Bodrog Bendegúzról végkép lemondott Olga. Különben is melési tényező, alig szerepel itt, az esélyek kisebbek, kevesebbek, tehát a munkás még egyenlő bér mellett is szivesebben megy oda. De — s itt a panasz — az erősen támogatott ipar a fenti előnyökön kivül még jóval több munkabért is tud adni. A mezei munkások száma rohamosan apad, a megmaradt csekély szám is béremelést követel. Az iparos osztály, a . gyárosok azzal vádolják az őstermelőket, hogy a nekik szükséges nyersanyag árát folyton emelik s igy ők viszont kénytelenek a gyártmányaikat magasabb áron vinni a piacra. A magasabb árak láttára az alkalmazott munkások béremelést követelnek, mivel nem ismerik vagy nem akarják ismerni a magasabb gyártmányárak kulisszatitkait. Ez aztán fokozottan drágit megint. Az értelmiség, a hivatalnok osztály vádolja mind a kettőt: a gazdákat, az iparosokat, hogy az ő kizsákmányolására valósággal szövetkeztek. Méregdrága minden : az élelem, a lakás, a ruha. Az " elsőrendű szükségleti tárgyak drágasága nyomasztólag hat a fizetés emelésről még.csak álmodni se merő hivatalnok osztályra. Sokan bizonyos ügyetlen és olyan cretin-téle volt Bodrog Bendegúz. Szegény fiú észrevette a mellőzést. S annál inkább, annál jobban epedett Olgáért. Ugy, mint ahogyan pl. egy költő tud epedni. Ha tudott volna akármilyen ostoba verset irni Bodrog Bendegúz, hát irt volna. Hanem egyszer, a tennis-seson végén mulatságot cselekedtek meg a hervadó kert platánfái között Réverieék. A programm egyik száma tűzijáték volt. És hivatalos volt Bodrog Bendegúz is. Haj, haj, ezt az örömet. Ugrált, sivított s fogát vacogtatta Bodrog Bendegúz. Mint mikor más nevető mániával protekciót keres, hogy vegyék fel őt Lipótmezőre. Spekulált a gyerek, mit csináljon ? Mivel lepje meg Olgát, hogy lefőzze a bankárt is, a szolgalatkész szolgabírót is, a költekező költőt is, meg a hívatlan hivatalnokot is. Mindenkit. Végre kisütött egy ügyeset. — Ugy van, úgy — morfondírozta Bodrog Bendegúz — kirakétázom a csillagok közé lángbetűkkel, csillagbetűkkel az ő nevét. Olga nevét. És ugrált, sivított és fogát vacogtatta újra Bodrog Bendegúz, mint mindig, ha örült.A legelső tűzijáték-műgyárban rendelte irigységgel kisérik a munkásság bérmozgalmát, hogy azok ki tudják csikarni a béremelést, azoknak jajgatása nem talál süket fülekre, azok sürgetésére megnyittatik az ajtó. És a munkás? Az panaszkodik mindenki ellen, aki nem munkás. Irigyli a hivatalnokot, hogy az nem dolgozik — a szellemi munka neki nem lévén munka, — nem ismeri el az iskolai tanulmányok időt és pénzt kívánó tőkebefektetését, holott feledi, hogy ő az idő alatt mint produktiv tényező szerepelhet, a lét- és fajfentartás, a családalapítás jóval előbb biztosítva van számára, mint másnak. Az egymás elleni vádak a drágaság miatt jórészt túlzottak, alaptalanok. A drágaság oka inkább a társadalmi fejlődésben keresendő. Mindenki: a munkás, a gazda, az iparos, a kereskedő, a hivatalnok anyagilag, szellemileg nagyobb igényekkel áll elő ma, mint pár évtizeddel előbb. Jobb élelmezést, jobb ? egészségesebo lakást, ruhát igéidélünk, mint dédapáink. Ez egészen egészséges fejlődés, mely úgyszólván egyetlen főoka a drágaságnak. Az igények nagyobbak. A legutolsó meg az Olga-rakétát. Tiz példányban. Kilencen tanult odahaza Bodrog Bendegúz. A tizediket pedig meghagyta a várt estére. Boldog volt nagyon. S mindig beszélt, de csak magában Bodrog Bendegúz. — Megálljatok, ti tennises úrfiak, leütöm én kezetekről Olgát. Fog bámulni az egész város, amint az ég azúrján csillagbetűkben, színesen, lángosan, szikrázva, ezer mesés szintobzódásban fog tündökölni: Olga. S nem evett-ivott, mig el jött a várt este. Izgatott volt és fehér. Várta-várta az utolsó számot: a tűzijátékot. Reménykedett szegény Bodrog Bendegüz, hogy majd elbámul az egész város azon, amit ő csinál. S aztán nyomban megvallja a szerelmét Olgának. Aki abban az ünnepélyes pillanatban nem fog tudni nemet mondani. Végre megkezdődött a tűzijáték. A leleményes fiatalemberek tőrrel átszúrt sziveket, mesés szerelmi vallomásokat röpítettek az égre. Tapsoltak-tapsoltak a leleményességen. S Olga mulatott. Bodrog Bendegúz várt. Ő akart utolsó lenni. Hogy lefőzze a többit. Tartogatta hátul a kezében az Olga-rakétát. S remegve nézett az égre. Bámulta szájtátva a lángképeket. Egészen elmerült. munkás is többet kivan, igényel ma, mint előbb. Ez megdrágítja a termelési költségeket, mivel nemcsak a munkásnak, hanem a munkaadónak is nőttek természetes társadalmi fejlődés folytán az igényei, neki is jobban kell élni, lakni és ruházkodni, mint előbb. Ime ismét egy ujabb oka a drágaságnak. És igy megy ez lépésről-lépésre. A drágaság oka tehát nem egyik vagy másik osztály ellen szövetkezett kizsákmányolási akció eredménye, hanem egyszerű fejlődési tünet. K. Ü. Az „Esztergomi kerületi munkásbiztositó pénztár" közgyűlése. Az „Esztergomi kerületi munkásbiztositó pénztár" vasárnap délelőtt 10 72 órakor tartotta közgyűlését a város székházának tanácstermében. A közgyűlésen a kiküldött tagok úgy a központból, mint a kerületből nagy számmal vettek részt. A városi hatóság részéről dr. Földváry István iparhatósági biztos küldetett ki. A közgyűlést dr. Walter Gyula praelátus kanonok, a szervezet elnöke vezette, aki a következő, nagy tanulmányra valló és az A költekező költő azonban sejtette, hogy Bodrog Bendegúz meglepetéssel készül. Eszes volt a költő annyira, hogy a lányok őrült kucsébernek hivták. Ami jót jelent. Ügyesen a hátamögé szökött s ép mikor a csillagok ágyudurranást imitáltak, óvatosan kicserélte Bodrog Bendegúz kezében az Olga-rakétát egy másikkal. És besompofygott a tereferélő, kacagó közönség közé. S indítványozta: lássuk most Bendegúzt! Igen-igen Bodrog ur még nem mutatott semmit — szólt Olga. S Bendegúz meghajtotta magát. Odaáll a szerelvényhez. Beigazította rakétáját s meggyújtotta. És Olgára nézett Bodrog Bendegúz, hogy mennyire fog tetszeni neki. Amint sisteregve, zakatolva, szikrázva fölröpült a tűzcsóva az égre, mindenkinek ott függött a szeme Bodrog Bendegúz remekén. S egyszerre óriás nevetés fut végig az egész közönségen. Megszólal a taps s künn a kerítésen kivül Bodrog Bendegúz betanított kocsisai rikoltják: Éljen Bodrog Bendegúz. A nevetés, kacagás görcsös fuldoklásba olvad. Bendegúz örömtelve szemléli, hogy mily hatást csinált rakétája. Egyszer azonban hallik az égi magasból: