Esztergom és Vidéke, 1907

1907-01-27 / 8.szám

Dr. Földváry István magyar szokás szerint — úgymond — rövid, de őszinte szavakkal köszönti a vármegye nagyrabecsült és népszerű főispánját, ki minden téren kiveszi részét a munkából, ha meggyőződik, hogy a város és megye hasznára cselekedhetik, ki a függetlenségi eszmének törhetlen és egyenes harcosa. Marosi József Komásy Edére, a vases fémipar kiállitás alelnökére emelte poharát, méltatva annak, a kiállitás körüli elévülhetlen érdemeit. Dr. Fehér Gyula az alispánra mondott tósztot, beleszőve beszédébe a jelen válságosnak mutatkozó politikai viszonyokat, mik ha valóban válságosra fordulnának úgymond, reméli, hogy a nemzeti ügy védelmében ott fogjuk találni a megye alispánját. Dóczy Ferenc a polgárság nevében üdvözölte az ünnepeltet, biztosítva őt annak szeretete, tisztelete és ragaszkodásáról. Gyapay Pál főispán szólalt ezután ismét fel. Földváry szavaira reflektálva kijelentette, hogy ő úgy tapasztalja, hogy főispánnak lenni nem teher, hanem csak kellemes dolog. Megyénkben ő erre a tapasztalatra jött. Megköszönte dr. Földváry szavait, ki őt úgymond érdemetlenül halmozta el azokkal a dicséretekkel. Dr. Fehér Gyulának válaszolva pedig kijelentette, hogy ha a gonosz szellemek újra megbontanák az ország békéjét s veszélyben forogna a Haza, úgy Esztergom vármegyének főispánját is ott fogják találni. Biró Ármin, a vas- és fémipar kiállitás volt titkárja Frey Ferencre és a város polgárságára emelte poharát. Dr. Hulényi Győző a főispánt éltette közelgő név- és születésnapja alkalmából. Bleszl Ferenc négy sürgönyt olvasott fel és pedig Jerfy, ipar- és keresk. kamarai elnök, Szendrői, a kamara titkárja, maga a kamara, mint ilyen és Gelléri Mór sürgönyét, kik örömmel üdvözölték kitüntetése alkalmából az ünnepeltet. Dr. Helcz Antal a nála megszokott ékesszólással az ünnepelt nejét köszöntötte. Kis István és Tóth Szálkai János a földmives nép nevében éltették Frey Ferencet. A tósztok sorát Kaán János zárta be, aki szintén az ünnepeltet éltette. —r. kezdi a diák a cigarettázást . . . szőke volt ez is és bánatos, mint az egész ház. Olyan jó itthon és mégis el kell mennie. Andris felpakolta a ládát a saroglyába, maga mellé az ágyneműt, aztán megnézegette óvatosan még egyszer, nehogy elmaradjon az uton valami, majd felkapaszkodott a szekérre és a pipáját tömögette, a mig a gyereket búcsúztatták. Nem illő ugyan, hogy pipára gyújt, amikor a tiszteletes urat viszi, de nem birja nélküle és inkább világgá megy — pedig ti zenhétéves szolga lesz mindszentkor, semhogy félre tegye. Üsse a part az egész életet, ha már pipázni sem lehet! Meg aztán arra is jó a pipa, hogy ne lássék, hogy szive is vagyon az ilyen hét kapitulációs huszárnak! Ha a torkát köszörüli az ember, azt hiszi, hogy a füst bántja, pedig bévülről szorongatja valami, ha ilyen siránkozást hall. A kis Rika az anyjához húzódott — ugy érezte, hog}^ meghasad az a piciny szive, amikor kigördül a kocsi az udvarból. Csak az ut pora gomolygott a szekér után, valahol a patak hidján járhattak már, a mikor a tiszteletesné asszony bevitte a kis lányt. A tiszteletes ur egyenesen Takács Mihály uram háza elé hajtatott. Bandinak ez a szállás-adója. Tiszteletes uram szállásadója is ő volt, Terka néni meg a Rika Esztergom város mélyen tisztelt közönségéhez. A lapokból ismeretes a vallás és közoktatásügyi miniszter ur m. é. november havában kelt azon rendelete, a melyben a vidéki városok középiskolai tanártestületeit felszólítja, hogy a társadalom alkalmas tényezőivel szövetkezve tartsanak a közönség számára ismeretterjesztő előadásokat. A helybeli főgimnáziumi és reáliskolai tanári kar szívesen vállalkozott a miniszter úr eszméjének megvalósítására és abban a reményben, hogy készsége Esztergom város közönsége részéről kellő érdeklődéssel fog találkozni, már e tél folyamán tart előadásokat, a melyek színhelye a főgimnázium díszterme lesz. Az első előadás megtartására Tauszk Ferenc dr. budapesti egyetemi tanárt sikerült megnyerni. Előadását vetített képekkel február 3-án, tehát jövő vasárnap délután 5 órakor tartja „a tüdő tuberkulózis jelentőségéről és a tüdővész elleni harc jogosultságáról." Utána még a téli hónapok folyamán előadást tartanak Nagy Antal, reáliskolai igazgató, Rózsa Vitái, Bárdos Rémig dr., Dombay Nárcisz, Bagyary Simon, főgimn. tanárok és az alulírott. Az előadások alkalmával az intézet lépcsőházában perselyt fogunk felállítani és kérjük a mélyen tisztelt közönséget, hogy abba, áki szívesen teszi, dobjon bele valami csekélységet, 20—30 fillért. Ami ily módon az első alkalommal befoly, azt a szegénysorsu tüdőbetegek Szanatórium-egyesületének fogjuk elküldeni, a többi előadások jövedelmét a felmerülő költségek fedezésére, nevezetesen a vetítéshez szükséges képek beszerzésére fogjuk fordítani. Bárdos Rémig dr. felolvasását Dreyschock Sándor, oroszkai cukorgyári igazgató vetített képeivel fogja kisérni; ezen alkalommal a főgimn. kath. deákasztal javára belépti-dij lesz Az előadások tárgyáról és idejéről esetről-esetre fogjuk a mélyen tisztelt közönséget értesíteni. Esztergom, 1907. jan. 25. Az előadók, illetve felolvasók nevében. Hollösi Rupert. főgimn. igazgató. keresztanyja. . . Jó hely. . . gondját viselik a gyermeknek, a szakadt fehér ruháját is megigazítja a néni, ha kell. . . az aiumneumban majd ellátják — ő is igy végezte az iskoláit, pedig eminens diák volt mindig! Megszokhatta a fiú is, nagy diák már . . . hatodikba kerül. Meg is szokta csakhamar. Összebarátkozott a két szomszédjával, a Pély Kálmánnal, meg a Barényi Jóskával, s két hét múlva a régi ragyogó kedélyű Bandi volt megint. Csak a kis Marika küldözte a panaszos szarkaláb betűit minden másodnap. Ugy kezdődött minden levél, hogy „édes, aranyos, drága Bandikám és ugy végződött, hogy „holnap biztosan ott leszek már nálad! Nagyon csókol a kis Rikád". Elpanaszolta százszor, hogy milyen nehéz a szivecskéje, a mióta nincs mellette a bátyja, hogy mennyire vágyik a kis gyerek szive hozzá. Bandi megmosolyogta, valahányszor látta a kis szerelmes huga irását. — Csacsi gyerek, majd hazajövök karácsonyra, vagy tán előbb is, nincs az messze. — Mindig olyan jóleső melegség járta át, ha a kis húgára gondolt. Sokszor gondolt rá. A mig a másnapi penzumot magyarázta a jó Héjjas professzor, hányszor szállt a gondolata a kis húgához ? HÍREK. Farsangi naptár. Jan. '27-én. Az esztergomi önálló iparosok dalkörének tánccal egybekötött tréfás estélye a Magyar Királyban. Febr. 2-án. Az Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdő szállodában. „ „ A szabómunkások és munkásnők szakszakegylete esztergomi csoportjának jelmezes álarcos estélye a Magyar Királyban. „ 3-án. A kereskedő ifjak hangversennyel és szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdő szállodában. „ „ Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi kath. polgári kör ének-, zene- és színdarabbal egybekötött támcmulatsága a Kath. Legényegylet dísztermében. 7-én. A helyőrség tisztikarának tánccal egybekötött sziniestélye a Fürdőben. „ 9-én. Az esztergomi ifjúság zártkörű családias táncestélye a Fürdőben. — Főispánunk névünnepe alkalmából pénteken délelőtt az alispán vezetése mellett tisztelgett a megye tisztikara, segéd- és kezelőszemélyzete, hogy annak jókivánatait tolmácsolja. Az alispán meleghangú üdvözlő szavait, melyben biztosította a főispánt a tisztikar őszinte ragaszkodásáról, igaz szeretetéről, a főispán igen szívélyesen köszönte meg, kérvén azt, hogy karöltve járó működéssel legyenek javára a közjónak. A város közönsége, tisztikara és képviselőtestülete nevében Vimmer Imre polgármester üdvözölte egy küldöttség élén a főispánt, ki szintén igen melegen köszönte meg a szép szavakat. A hivatalos tisztelgések után megindult a magán üdvözlések árja. Ritkán láttunk annyi gratulánst, közöttük a szép nem asszony és leány képviselőit névnap alkalmából a megyeházán megfordulni, mint ez alkalommal. A sok jókivánathoz fűzzük a mienket is. — Az „orsz. kath. tanítói árvaház" kilátásai- Az orsz. kath. tani tói árvaház bizottsága nevében dr. Walter Gyula p. prelátus, elnök f. hó 24-én köszönetet mondott gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek azért a kegyességeért, hogy a bizottságnak segély iránt 0 Felségéhez beterjesztett folyamodványát legkegyelmesebb meghallgattatásra ajánlani és ily módon kieszközölni méltóztatott, hogy az árvaház számára az 1907, és 1908. évi költségvetés terhére a a vallás alapból 10000—10000, összeEgy este megcsapkodta a könnyű őszi eső az ablakot. A kis diákszobában gomolygott a füst, nehéz cigaretlaszag kóválygott a levegőben, s a homályos petróleum mécses körül három bozontos fejű diák magolta a másnapi latin penzumot. A Bandi be-behunyta a szemét, mintha a leckét mondogatná ; az ajka is mozgott, majd becsapta a könyvet és könnyedén odakólintott a másik fejéhez. — Tudom már, Jóska. . , „Minima laudanda vulnera accepta". . . és elfújta végig a memoritert. Az aposztrofált Jóska erre az interpellációra belemarkolt a sűrű sörteszerü üstökébe, mintha az volna az oka, hogy nem fog rajta a tudomány, és becsapta a könyvet. — A teremtésit, nem tudom még ! És a könyökivei a harmadiknak, a Kálmánnak az állát lökte fel. Be sem várva, hogy mi lesz ez után, egy lépéssel a kilincsnél, egy másikkal az udvaron, egy ugrással meg a szolgabiróék portáján volt már. Kálmán utána. Bandi is kiment, hogy ugyan elcsipi-e a Jóskát ? Ezalatt a kis diák-szobában tovább gomolygott a füst, kóválygott a cigaretta szag, és az ágytakaró alól egy édes szőke kis lány dugta magasra — mint a kopó, ha vadat érez — a nyakát. Nem mert megmoccanni, mert hátha sen 20000 korona utalványoztatott. Egyúttal azon kérelmét terjesztette elő, hogy ezen segélyösszeg állandosittassék, vagy legalább hosszabb évsorozatra terjesztessék ki, hogy ennek alapján az intézet létesítését foganatosítani lehessen. Felemlítette, hogy ő Felsége negyven éves koronázási jubileuma igen kedvező alkalom lenne azintézet alapkövének letételére. Ez pedig megtörténhetnék, ha a kérelem kegyes meghallgattatásra találna. Apponyi gróf válaszában kijelentette, hogy e kérelmet igen méltányosnak tekinti és a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy teljesíttessék. Reméljük, hogy a vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő magas bizottság, magáévá fogja tenni a miniszter álláspontját és hozzá fog járulni a kath. tanitók hő óhajtásának megvalósiásához. — Debozy emlék Pilismaróton Pilismarót község hazafias közönsége, hős Dobozy Mihály és vele elvérzett hitvese emlékét — melyet századokon át, a község dunamenti részén az úgynevezett „Dobozy-nyárfák" őrizték — a már düledező fák helyén egy maradandó emlékoszlop felállításával óhajtja az utókor számára megörökíteni. Egymagában a község közönsége képtelen az emlékoszlop felállításával járó költségekkel megküzdeni, azért a hazafias cél érdekében a megye és a város hazafias közönségéhez fordul, s kéri, hogy az emlékoszlop felállítási költségéhez szives adományával hozzájárulni és azt a községi elöljáróság címére, „Dobozy emlék"' jelzése mellett megküldeni kegyeskedjék. Vadászfy Jenő, erdőtanácsos, az emlékmű bizottság elnöke. Hegedűs Gyula, az emlékmű bizottság jegyzője. — Díszoklevelek átadása. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete által díszpolgárokká választott: Wekerle, Andrássy, Kossuth és Apponyi minisztereknek, a város küldöttsége csütörtökön adta át azok megválasztásáról szóló diszes kiállítású okmányokat. A küldöttségben részt vettek a polgármester vezetése mellett: dr. Földváry István főügyész, dr. Fehér Gyula,. Marosi József, Magyary László, Laiszky János, Adorján János, Kis István, Horváth Mihály, Sternfeld Rezső, Scheiber Rezső, Guzsvenitz Vilmos, Brutsy János, Brutsy Gyula, Oltósy Lajos, Nagy Antal, Draxler Alajos, Farkas Tivadar, Grósz Ferenc, Kührner Antal és Zsiga Zsigmond. A miniszterek a képviselőház miniszteri szobájában visszajönnek azok a fiuk és meglátják az ingecskéje fodrát. Szegény kis teremtésről bizton megfeledkezett a Terka néni, ő meg csak a három diák lármájára ébredt fel. Alig mert lélekzetet venni, hogy meg ne hallják, hogy ott van. Pedig anynyira fájt már a csöpp dereka, a karja, de nem mert mozdulni sem. Lépteket hallott — erre a takaró alá kapta a fejecskéjét és csend volt a szobában megint. Bandi a könyveit rakosgatta. Későre járt már — a cipőjét készült lehajítani éppen, amint egy kis babos szoknyácska ötlött a szemébe . . . egy kis babos szoknyácska, parányi cipőcske, szépen rendbe rakva, egymás mellé téve . . . Nézte a cipőcskét, aztán a szoknyácskát nagy mozdulatlanságban, még a lélekzetet is visszafojtotta, mig nézte s zakatoló szivvel tett egy lépést az ágy felé. Néhány pillanatig az ágy mellett állt.. . mintha mozogna a takaró, ugy vélte . . . aztán feléje nyúlt, — félénken, óvatosan eg\ szőke, lehunyt szemű lányfej . . . Megvillant az agya: — R.ka! Édes kis Rikám ! És magához öblte a kis leánygyermeket. Kállay Ede dr