Esztergom és Vidéke, 1907

1907-10-03 / 76.szám

a munkáskéz. A vagyon fenntartása iránt való törekvés kiölte a szülőkből a gyermekek iránt való vágyat. Mai nap már nem egy gazdátlan ház akad a községben, a hol üresen áll a lakás, mert az egy gyermekrendszer következtében kiveszett az egész család. Az is irgalmatlan csapása állami életünknek, hogy a hajók minden utazáskor megtelnek hazai kivándorlókkal. De ezért a felületesség erősen hangoztatja, hogy a jövő biztosított nekünk, erőben, fényben hatalomban. Nagyobb városok a megmondhatói annak, hogy még a reménységre jogosított gyermekekben is mennyire pusztít a társadalmi élet ellenőrzésének hiánya. Ennél pongyolább, bűnösebb nemtörődömség nincs egyhamar társadalmi életünk labirintjében. Ki is fejtjük indokainkat. Meghozták a törvényt, hogy Magyarországon a 15. éven aluli gyermekek korcsmázása tilos. Nincs rá statisztika, hogy hány gyermeket mentenek meg az abstinenciának, de nyitott szem kell hozzá, hogy az ember meglássa a papirostörvény lelketlen be nem tartását. Város helyeken siheder gyerekek a bünfertőjében elveszhetnek a nélkül, hogy törődne velük valaki. A korcsmárosok annak adnak, a ki fizet. Hogy honnan veszi a gyermek a pénzt, az az ő dolga. Egy bizonyos, hogy a gyermekek romlanak. Budapesten egy-egy rendőri razzia alkalmával százával találnak notórius tolvajokat, a kik megdöbbentő pszihologiai tanulmányt nyújthatnak a kriminálistáknak és a pedagógusoknak. A tolvajlás, az erkölcsi rend megsértése, az elsatnyult test rémes látványa nem képezi a rendőri jelentés magvát, itt csak a szám, a név szerepel a társadalom nyilvánossága előtt, az eredmény, a következmény, az emberi süllyedés nem áll szemünk előtt. Talán azért, hogy ne lássuk ? Talán azért, hogy éles sebet ütne rajtunk e látvány. De hiszen, tiszA vonat megérkezte után belepottyan az utazó a keletnek igazán specifikus perifériájába. A kupék ajtajai kinyiinak, rögtön ott terem az izraelita polgártárs, nagy bizalommal férkőzik az utazóhoz, kinál neki minden comfortot igérő hotelt ... és sok minden egyebet. Az igen tisztelt ágens urak bizalomgerjesztőén vannak öltözve s szinte elütnek a kék zsákruhákba öltözött vasúti 'hordároktól, a fel alá sétáló araboktól. Sokszor megbízottjai ezen egyének előkelő szállóknak, de akkor fekete kabátjukon ott is van a hotel táblácskája, egyébként jó tőlük óvakodni. A közönyös arab belecsördit jóvérű lovaiba s oda szállít a „Hotel Royalba", mely szintén francia vezetés alatt van. Tisztaság s ami a fő, jól ventillált termek fogadják az utazót, ami a tropikus melegségben cseppet sem megvetendő. Az arab szálloda szolga felviszi a málhát, megnyitja a villamos ventillátort, hüs szellő csapja meg az arcot s az európai utca másik sarkáról felhallatszik az egyhangú dobverés és a három húrból álló fagitár monoton zenéje. Már hazulról kaptam az információt, hogy a szállónak átellenében magyar származású vendéglő van. Jó öreg bácsi Kovács nevezetű, mindkét fia vele együtt még mindig magyar alattvaló, dacára, hogy az öreg még 1849-ben emigrált. Bele is telt társadalom, ez nem jól van igy. Elő csak azokkal az okokkal és okozatokkal. Lássuk őket. Nyissák fel velük a társadalom szemét, hogy mindenki lássa. Majd ha konganak a vészharangok, mindenki elmegy védgátat emelni a bősz árnak. Igy nem törődik vele senki. Vagy törődik ? Hát akkor miért engedik meg, hogy rossz hirü házakba bebocsátanak gyerekeket is ? Miért van egyes helyeken, hogy iskolák közelében korcsma s a mellett büntanya van. Szomorú állapot ez nagyon. Szinte vibrál a toll a kezünkben, mikor azokra a bűnökre gondolunk, melyeket a gyermekek elkövetnek. Az se rend, az se egészség és az se a szabadság -helyes értelmezése, hogy faluhelyeken már minden engedély nélkül korcsmákban rendezik a siheder gyermekek számára a farsangi mulatságokat. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány gyermek néz a kancsó fenekére és hány gyermek hall ott trágár szavakat. Az volna a legnevesebb embervédelem, ha legalább azokat, kik ifjan, vidáman, egészségben növekednek, megóvnánk, ép testtel- és ep elmével adnánk át az életnek, mert megúszni az élet folyamát ugy is olyan nehéz lesz hovatova, hogy bizony nagyon is erős emberek kellenek hozzá. Az állam terjessze ki figyelmét a gyermekeknek általunk fentebb elősorolt veszedelmére. Gondoskodjék az egy gyermekrendszer terjedésének meggátlásáról az által, hogy kötelezze az orvosokat minden általuk tapasztalt bűnös manipuláció feljelentésére. Szigorú megtorlással sújtsa a természet rendje ellen vétőket. Szigorúan hajtsa végre a gyermekek testi és lelki épségéről szóló törvényeket, hogy legalább a ki életben jött a világra, fel is nevekedjék s erős támasza legyen a hazának. Akkor talán nem fog annyi gyermek idő előtt elhalni Magyarországon. B . . . s cseppentünk az igazi magyar mulatozásba ott a távol keleten. Magyaros vendégszeretettel tálalták fel a párolgó borjupörköltet, az afrikai tejből készült túrós csuszát, a meleg is kívánta a jó paulusi (aradmegyei) borokat. Belenyúlt a kora reggeli órákba a muri. Hiába a magyar vér itt sem tagadja meg magát. Közvetlen mellette van a Restaurantnak az „Ezbekiech"-park. Épen július 14-ike volt. A franciák nemzeti ünnepe. Itt a kolóniák tagjai szoros családi viszonyban élnek s a paulisi borra a Marseillais hangja ríiellett ugyancsak fogyott a pilseni söröcske, melyet a nagy cseh vállalat ide is elszállít. Mindez tűzijáték s francia zeneszó mellett. Elképzelhető, hogy reggel ötkor a nagy melegben ki van fáradva test és lélek; különösen akkor, fia annyi látvány benyomása alatt áll és utazik mint Ahasverus. De ezen mulatozásnak meg volt azon haszna, hogy láthattam az egyptomi pitymallatot. A mienket itthon ismerjük. Ott ép ugy, mint este naplemente után, az égbolt sötétvörös szint ölt magára, mintha északi fény ragyogna ott fönn ; e szin tartja magát félóráig, mindjobban sárgábbá válik s a napkorona méltóságteljesen felszáll. Az Ezbekieh park szirénéi közt, kik mint pincérnők vannak alkalmazva, találhatók puhabörő abessziniaiak, sikkes francia AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Felhívjuk a t. tagok figyelmét a „Magyar Vizi Sport"-ban megjelenő útleírásra, melyben a pancsovai evezős egylet egy négyes csapata számol be az Aldunán a Fekete tengerig tett 15 napos evezős útjáról. A Pannónia evezős klub múltkor jelzett szeptemberi háziversenye minden eddigi, magyar méreteket felülmúlt. Csak annyit, hogy az első menetben 7 junior-négyes a második menetben 7 senior-négyes csapat, a harmadikban 6 skiff, a negyedik menetben pedig 6 nyolcas-csapat indult egy vonalban. Az összes résztvevők a Pannónia tagjai voltak. ti ÍREK. — A király nevenapja, ő Felsége holnap üli névünnepét, melyet városunk ünnepélyes isteni tisztelettel ül meg. — Hess Rezső ezredes kitüntetése. Hirt adtunk már lapunkban Hess Rezső ezredesnek, a városunkban állomásozó 76-ik gyalogezred parancsnokának kitüntetéséről. A kitüntetés, mi a napokban érkezett meg, nemcsak a katonaság, de a polgárság körében is általános örömet keltett. Katonái igaz szeretettel övezik, ki mig szigorú, de igazságos parancsnok, addig másrészt öszsze tudja egyeztetni a szigort a humánus bánásmóddal. Az ezred a kitüntetés alkalmából házi ünnepséget rendezett, mi kedden folyt le a kaszárnya udvarán. Előző napon, hétfőn este 8 óra tájban a helyőrség tisztikara a katonai zenekarral az ezredes lakása elé vonult, hol a zenekar mintegy másfél óráig játszott, mig a tisztikar az ezredes lakására ment, hogy üdvözölje az ezredest, aki ezután a tisztikart megvendégelte. A kaszám ya homlokzatán villamos körtékből kirakott és megvilágított R. H. betűk voltak láthatók, alatta tölgy koszorúval. Kedden reggel az ezred legénysége és tisztikara, majd az ezrednek Komáromban és Sopronban székelő zászlóaljainak és háziezredünk itt állomásozó zászlóaljának küldöttsége a kaszárnya udvarán állott fel, hol ns. Bellmont Károly alezredes méltatva Hess Rezső érdemeit, melyek jutalmazásául a legfelsőbb kitüntetés érte, a vaskorona rendet az alattvaló nők, kik oly pikánsán szürcsölik a jeges sorbetet, s vidám szellemük felvillanyoz. Kelet e távolán magyar pincérnőnek hire hamva sincs. Az európai városnegyed pazarul épült. Kelet gyönyörű virágai alkotják a legkényesebb izlést kielégítő hoteleknek parkjait, gazdag könyvkereskedők, cigarette árusok, vadászati cikkekkel kereskedők ahonnét a rövid csövű puska sem hiányzik, melyekkel a tropikus égalj nyulaira, orrszarvúakra az oroszlánokra lövöldöznek azok, kiknek helyén van a szivük. A város centrumában (80.000 lakos) van a citadella. Most angol . fellegvár. Vagy negyven ágyuja merészkedik a városnak, rém gyanánt azon bennszülötteknek, akik a gyűlölt angol igát (mely reájuk oly áldásos) le akarják rázni. Egy parancs s negyven ágyú okádja gyilkos tüzét a zsibongó, nyüzsgő utcákra. A citadellán van méhemet Aliról elnevezett mosé is. Vagy tizenöt mosét megszemléltem. Az arab azt szívesen megmutatja, természetesen a vallási szokások betartása mellett. Keresztény ember cipőjének talpa annál kevésbbé érintheti e szent helyet, mert az arab mohamedán is leoldja cipőjét s ugy lép be. A kereszténynek megengedik, hogy cipőjére papucsot húzva léphessen be. Természetesen a papucsot . felhúzó szolga a ezredesnek mellére tűzte. Hess Rezső ezredes köszönetet mondott a kitüntetésért O Felségének, az ezrednek az ovációért. Délben a tiszti étkezőben nagy ebéd volt. — Vértanuk emlékezete. Közeledik október 6-ika, az aradi hősök vértanuságának gyászemlékü évfordulója. Az emlékezet fájó kegyelettel száll a szomorú időkbe vissza, hogy a vértanuk históriai nagy példáján elmerengve, igaz szóval áldozzon fén3

r

es nevöknek, melyet glóriába vont önfeláldozó dicső haláluk. Valahányszor elérkezik e gyásznap, az aradi vesztőhelyre száll gondolatunk, hogy az ő fényes példájukból tanuljuk szeretni a hazát. Városunkban is meggyújtja minden évben a kegyelet fáklyáját polgárságunk. Ez évben sem fog nyomtalanul eltűnni e gyászos dátum, a magyar történelem vértanúinak emlékezetét felidézi nálunk is a honfisziv. Az esztergomi függetlenségi és 48-as kör vette kezébe ez évben is a gyászünnepség rendezését, melyen való részvételre az alábbi szövegű falragaszokon hivja fel a polgárságot: „Polgártársak ! A kiméletet nem ismerő osztrák imperializmus bitófára juttatta szabadságharcunk lángoszlopait; gyáva, gaz módon végezte ki a magyar szabadságharcunk legdicsőbb férfiait! Akiket nem tudott legyőzni a harctéren, — fegyverrel kezükben — kivégezte azokat hóhérai által. Minden függetlenül gondolkodó' és érző magyarnak szive összeszorul, ha ezekre a gyászos napokra gondol. A világtörténelem nem tud felmutatni még egy ilyen rút, könyörtelen vérengzést. De a magyarnak végzete az, hogy az ilyen gyalázatos tettekre ráborítsa a feledés fátyolát és szomorú szívvel bár, de bizva a magyarok Istenében s jobb jövő reményében — csendesen kesereg a multakon. Az esztergomi függetlenségi és 48-as kör, mint minden évben, úgy az idén is, ünnepet szentel a dicső „13" emlékének. Október hó 6-án, vasárnap, d. e. 11 órakor Esztergom szab. kir. város tanácstermében tartjuk emlékünnepünket, amelyre úgy körünk és pártunk tagjait, mint a város közönségét ezennel meghívjuk. Az ünnepély sorredje: 1. Hymnusz. 2. Elnöki megnyitó. baksisáért már tartja markát. Én levetettem cipőmet és harisnyában léptem át a küszöböt, melyért az az elismerés ért, hogy a jó arabok kezüket homlokukra, szájukra, szivükre téve meghajlással üdvözöltek, melyet én is ép oly komolyan viszonoztam. Náluk köszönérzetés felesleges, mentül jobban meghajlik valaki, mindjárt azt hiszi a felebarátja (tisztelet a kivételeknek) hogy ez vagy szolgalelkű, vagy kér valamit,, s mindegyikkel szemben jó a dölyfös elővigyázat. Maga a templom mohamedán rítusként apró mécseskékkel van világítva, melyek dróton függenek, ezer és ezer ily kis láng loboghat kísértetiesen, de azért keresztény szem nem láthatja, mert a nagy Allah tisztelésekor csak igaz hivő férfi lehet jelen. A tubafa árnyékbeli hölgyek jelen nem lehetnek. Az imádkozok részére a padlón gyékények vannak leterítve, s mindegyiknek meg van ott a helye négyzet méterenkint, mit nagy szigorral ellenőröz a muezzim (templom szolga) aki harsányan hivja fel a minaretek karcsú tornyairól a híveket imára: Allah, il' Allah. Látogatásomkor volt ott pár igazhivő, akik ájtatos imába merülve hivták segítségül a nagy Alkotót. Szent orcája előtt térdel az arab, felkél aztán, — természetesen mindig keletnek foidúlva, — s mintha Ura Istene fényes orcájába belenézni nem