Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-29 / 75.szám

Személy- és vagyonbiztonság. ESZTERGOM, SZEPT. 27. Számtalan panaszokat hallottunk már felhangzani a miatt a rendőrség ellen, hogy a személy- és vagyonbiztonság kívánni valót hagy maga után. Lehet! Nincs okunk, hogy pártfogásba vegyük a rendőrséget, azt azonban pártatlan igazságérzetünk parancsolja konstatálni, hogy az adott viszonyok között, értve a rendőrségi létszámot, városunk személy- és vagyonbiztonsága kielégítő. Többet kívánni nem lehet. A város költségvetésének tárgyalása alkalmából nem egyszer hallottuk már a rendőrségi létszám szaporításának égető szükségét hangoztatni, de amily bőkezű és nagylelkű sokszor a képviselet bizonyos tekintetekben, oly szűkmarkú akkor, ha a rendőrség szaporításáról van szó. Azt vetik fel, hogy városunknak a jelenlegi rendőrségi létszám megfelelő, elég. Lehet, hogy egy hasonló népességű városnak megfelelő lenne, azonban Esztergomnak, geográfiai sajátos helyzeténé), fekvésénél fogva nem. Őszi ének. NE FESZEGESSÜK AZ ELMÚLT IDŐKET, FELETTE CSAK A BOHÓ KESEREG; HA LELKÜNK ÜDE, ÚJ ÁLMOKAT SZŐHET: HADD HULLJANAK A SÁRGULT LEVELEK ! HULL . . . HULLDOGÁL IS, NÉMUL A MADÁR DAL, ÚGY SIVIT MÁR AZ ŐSZI FUVALOM :* DE SZIVEM TELE FORRÓ, ÉGŐ VÁGGYAL : JER AZ ÖLEMBE ÉDES ANGYALOM ! NE LÁSSUK A CSÚF, VÉNHEDŐ VILÁGOT, HOL IMMÁR MINDEN OLY KOPOTT, RIDEG : NEM ILLATOZNAK A HERVADT VIRÁGOK — ÉS KIHŰLNEK A SZERETŐ SZIVEK. AH, MIREÁNK AZ ŐSZ MÉG NEM BORULHAT, AZ EREINKBEN IZZÓ MÉG A VÉR: — NE VÁDOLJUK A BALGA ÁLMOT, MULTAT, A JÖVŐ PERCE MIG GYÖNYÖRT IGÉR ! JER, NE HAGYD TŰNNI A PERCET, NAPOT, JER, VERŐFÉNYES, PUHA FÉSZEK VÁR. A KIS SZOBÁBAN FRISS TAVASZ RAGYOG. DALOL SOKSZAVU KANÁRI MADÁR. A NYÁRNAK TÜZES, LÁNGOLÓ HEVE ÉGET, LOBOGÁSÁT HIÁBA ALTATOM ... AZ LESZ CSAK A SZENT, TISZTA, ÖRÖLK ÉLET: JER AZ ÖLEMBE ÉDES ANGYALOM ' Tuba Károly. Rossz, gonosz emberek minden időben vannak, de különösen szaporodik számuk a késő ősz táján, a hosszú téli éjszakákon. Csalódik, ki azt hiszi, hogy a munkahiány, az annak következményeként jelentkező szükség, szegénység szülőoka a rossz gondolatokra csábitásnak. Nem ! A tisztességes, józan es szorgalmas ember ritkán van munka nélkül és ha megesik, hogy ideigóráig munka nélkül is van, biztosítva van azonban betevő falatja arra az eshetőségre, ha munkához szokott kérges tenyere pihenőre van kárhoztatva. Az igazán szegény népről, a nyomorék betevő falatjáról gondoskodnak a könyörületes szivek a népkonyha intézményével. A csalók, a dologkerülők azok, akik munka nélkül, mások keresményéből tengetik életüket. Ezek ellen kell • a hatóságnak védekezni. Az ősz már erősen beköszöntött, a nappalok rohamosan rövidülnek s hosszabbodnak ijesztően az éjjelek. Megkezdődik a naplopók, a betörök munkája, ami ellen védekezni, a hatóságnak kötelessége és feladata. Végleges megoldása a kérdésnek a képviselet íeladata a költségvetés ke— Uti jegyzetek. — II. Hajnaji öt óra tájban a kabin ablakán sárgás vörös fény árad be, — a hajó ritmikus himbálózása megszűnt. Alexandria előtt állunk. Tarka kép tárul fel az utazó előtt. Hét óra előtt nem szabad a hajóról távozni. Nem tudom miért. De a rakomány kihordása megkezdődött. Széles vállú nubiaiak cipelik ki az utasok málnáit, arabok rikoltoznak, teherhordó szamaraikat ösztökélvén, — mely állatok, olyan koncertet adnak, hogy a füldobot a megrepedéstől lehet félteni. Ember ember hátán mozog. Vén arab satrafák nyújtják kezüket alamizsnáért, —- ott .vigyorgó fehér fogú abesszíniai kínálja frissen szedett fügéjét, a savanykás izü pistáciát, mely gyümölcs ezen melegben igazán áldásos. Limonádéját kínálja egy tagbaszakadt görög. Fehér burnuszba bujtatva — melyből fekete arcuk kandikál ki csupán, kantárszáron vezetik nemes paripáikat a beduinok, a ravasz kabylok. A puszták lakói e rideg lelkű rabló nép, mely a kóbor cigányon is tul tesz, igazán meghatóan szereti nemes állatjait. El lehet mondani a költővel, hogy hátukon a napsuretében. Jelen soroknak azonban nem a végleges megoldás a célja, hanem az ideiglenes orvoslás, a rendőrségnek a téli idényre való szaporítása, hogy a polgárság személy, de főleg vagyonbiztonsága meg legyen óva, mi a célnak megíelelőleg el volna olykép érhető,- ha csak ideiglenes alkalmazottak fogadtatnának fel, és nem is a rendőrségi létszám szaporításával, hanem inkább csak éjjeli őri minőségben, ami által mig egyrészt megtakarítaná a város a íizezetésbeli nagyobb kiadást, addig másrészt a ruházattal járó költségeket. A cél igy is el volna érhető. A hatóság feladata, hogy idejekorán számoljon az eshetőségekkel és védje meg a polgárok vagyonbiztonságát azoktól a támadásoktól, amelyeknek, hogy az kitéve a téli idényben lesz, az kétségtelen. —r. Tanítsuk a népet. Ha kutatjuk népünk pusztulásának okait, arra az eredménjae jutunk, hogy az öszszes bajok eredő forrása, népünk tudatlansága. Pedig mire volna képes a magyarnép ! Természetes esze, ősereje, tiszta érzéke micsoda szép jövőre praedestinálnák. gár hanyatt esik. Nagy^ okos szemeikből mintha lélek sugárzanék ki. Eme igen tisztelt beduinok aztán az igazi lovasok. A földön állva pattan lova hátára. Fehér burnuszát lobogtatja a szél, s a nemes állatt, mint a vihar rohan előre, miközben meg-megcsillan az övbe tűzött jatagán, és a hátra vetett Mauser. Engem Virágh Béla, boldogult Virágh Ferenc volt póstafőnök rokona várt, s az ő vendégszerető háza fogadott, s ő.is kalauzolt Alexandriában. Egy kis baksis leszurása után a vámházból szabadulva, az arab városnegyeden át — melynek életét Kairóban figyelhettem meg' legjobban s gyenge tollammal itt irom le —- beérkeztünk az európai városnegyedbe. Nagyon kellemes benyomást tesz az idegenre. Széles utcák, terek, terebélyes szikamorokkal, pálmákkal szegélyezve, de üdezöld szinük nincs meg, mert a portól melyet itt a pusztákról a szél behord, — ugy, hogy néha a nap is elsötétül — teljesen szürkék. Ép igy van a város körül is. Egész fügeerdők környezik, — üditő gyümölcsüket ingyen kínálván — de ezek is oly fakók, a vörös-sárga portól bevonva szinte rőtek. A restaurantok, kávéházak előtt, melyek nagy számban vannak, gyermekderék vastagságú leanderek, agavék, tüskés kaktuszok, áloék ékeskednek szabaDe a természetes ész nincs kiművelve, az ősi erő nem céltudatosan van kihasználva, a tiszta, józan érzék nincs kellőleg fejlesztve. Igy azután a magyar nép kitűnő faji sajátságai mellett is elmarad, tudatlan — és pusztul, pusztul szinte feltartóztathatatlanul. A nép el van hanyagolva, nem törődött vele századokon keresztül senki. S ennek az elhanyagolásnak az eredménye a mai pusztulás. Századok folyamán a nyugat békében fejlesztette műveltségét. A mi népünk örökösen harcban állt. Testével fogta el a keletről nyugat felé irányuló támadásokat. Mikor aztán a külső, keleti támadások megszűntek, ránk jött a nagyobbik, a nyugati veszedelem, az osztrák barátság. Előbbi ellenségeink csak a vérünket akarták, ezek a lelkünket is. És folyt a harc tovább, nem volt pihenésünk. Mig ami erőnk a küzdelmekben pusztult, a nyugat haladhatott elő a művelődés utján. Egyes eszmék utat találtak ide hozzánk is, kiszivárogtak a nép közé s eredményezték azt, hogy megosztották a a nemzet erejét. A nép hallott a nyugat szociális fejlődéséről, de csak felületesen. Amit hallott, az épen arra volt elég, hogy az elégedetlenség érzetét felkeltse, de a haladás feltételeit a nép nem tudta megtanulni. Vágyott a fejlődés, az előrejutás után, de nem tudta, hogyan juthat előre. S zavart helyzetében prédája lesz az első embernek, aki elébe áll s elsírja a bajokat — élesen kiszínezve, amik az ő lelkét nyomják — s mindjárt utána a jobb jövőt, a földi menyországot is a szeme don a földbe ültetve. Főtere Méhemet Ali tere, melyen lovasszobra is áll az újkori Egyptom megteremtőjének. Itt vannak az anglikán, katholikus és görög ortodoksz egyházak. Ez utóbbi gyülekezet roppant gazdag. Nem csoda: a görögök képviselik itt a kereskedelmet, annak minden ágát, közvetítik a kivitelt és a behozatalt. Nőik között valóban sokszor látni valódi klasszikus szépségeket. Fehér bársonyszerü arcbőrrel, szemük csakúgy villog ki a hófehér, átlátszó fátyol alól, piros, élveteg ajk, csak az a baj, hogy mint minden keleti faj, ők is hajlanak a hízásra. Különben e jó görögök behatolnak belső Afrikába is s a négerektől, ha szép szerével nem lehet, ugy máskép liferálják a marhát, elefántcsontot, aranyport. A görögök tartják fenn a bar-okat. Füszercsemegeszerü üzletek ezek, ahol asztalok mellett étkezni lehet s angolsörrel, ciprusival, vagy vhyskyvel szokták azt leöblögetni. Ékszerárusok is. Maguk is szeretik az ékszert s némely görög nő brilliáns függőjével, karkötőjével, vastag aranyláncával ugy fest, mint egy rajah neje. Ok a pénzváltók is. Künn az utcán előttük üvegtetejű ládával üldögélnek, abban tartják a piasztereket, a Napóleonokat s kezükbén csörgetve a pénzt, kínál-