Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-22 / 73.szám

— A reáliskola ügyéről, A reáliskor igazgatójától vettük az alábbi sorokat: Tekintetes Szerkesztő Ur ! A reáliskola fejlesztésének megindulása körül felmerült nehézségek, részlettervek meghiúsulása, kísérletek meddősége miatt még a helyi sajtóban is majd nyiltan, majd burkoltan helyet talál azon gyanú­sítás, hogy a fejlődésfolyamatok kezdetén mindenütt és mindenben észlelhető ily­nemű akadályok felidézésében ezúttal ré­szes volt a szt. Benedek-rend helybeli főgimnáziumának tanári testülete. Hogy a reáliskola tanári testülete meg egyénenként sem azonosítja nézetét ezen gyanúsításokkal, annyival is inkább köte lességem nyilvánosságra hozni, mert nem tudom a város érdekével összeegyeztetni a törekvést, hogy e két intézet tanári testületét a meghasonlás szelleme válassza el egymástól a közös cél szolgálatában. Tárgyilag is tarthatatlan ezen gyanusi tás, mert a főgimnázium tanári testülete meg van győződve arról, hogy a reál­iskola magas létszáma az iskolai érdekek sérelme nélkül a gimnáziumban már he­lyet sem találhatna, a nemzeti művelődés és a közjólét hű szolgáinak pedig nem lehet célja ily nagyszámú ifjúságot a ta­nulmányi pályáról elterelni és a várostól távol tartani. • Egyébiránt a reáliskolai épülctkérdés az átmeneti évek tartamára sokkal olcsóbb és eléggé tűrhető megoldást nyert. Ezen levelem szives közlését kérve vagyok a tekintetes szerkesztő úrnak Esztergom, 1907. szept. 20-án alázatos szolgája Nagy Antal, reáliskolai igazgató. — A Városi vadászterületről. Beszá­moltunk annak idején arról, miszerint Seile Antal, a városi vadászati jogot 3000 koronáért bérbe -vette, egyben kötelezte magát arra is, hogy a vadkárt megtéríti. Utóbb, ugylátszik a beszerzett információk alapján ázt az ajánlatot tette a tanácsnak, miszerint vadkár fejében 3000 korona fix összeget fizet. A tanács ragaszkodva a szerződéshez az ajánlatra vonatkozólag, elu­tasító határozatot hozott, ami ellen neve­zett bérlő jogorvoslattal élt, azonban fel­lebbezése másodfokon elutasittatott. — Az Országos Tisztviselői Szövetség helyi szervezetének megalakulása. Az O. T. Sz. helyi szervezete ma délelőtt lí leségem nem perlekedik velem. De a he­lyett íróasztalom előtt ültem. Mi volt ez ? — De jót aludtál férjecském, — hang­zott a hátam mögött. Hát biz igaza volt, mert a negyven fokos meleg annyira ellankasztott, hogy •olvasás közben elaludtam és valahogy ledobtam a papirollót, mely fölébresztett. De, hogy is álmodhattam ezt a sok ha­.szontalanságot ? Rejtvényemet csakhamar megfejtette előttem fekvő olvasmányom, mely „A nők kongresszusa Parisban" cikk felirattal vicsorított felém. Ebben ol­vastam, hogy a nők a férfiakkal egyen­jogosultságot akarnak és ez ostoba cikk agyamba megvalósult, sőt mint kedves olvasóim látták, furcsa helyzetbe állított minket férfiakat. No, de igazán örültem, hogy csak álom volt az egész, a mely félültetett és csak hálát kell adnom a jó Istennek, hogy még a valóságban nincs ugy be­rendezve, amint megálmodtam. Egészen fáradt, nagyon ingerült vol­tam, mikor felébredtem, mert ha álmom folytatódik, tán oly prédikációt hallok, hogy ugyancsak megelégedtem volna. Jelszavam tehát: „Maradjunk csak a réginél!" az órakor tartja megalakulását, városunkban melyre vonatkozólag O'sváth Andor t nácsjegyző, az O. T. Sz. vál. tagja alábbi szövegű meghívókat bocsájtotta ki „Meghívás. Az Országos Tisztviselő Szö vétség nemes és a tisztviselői kar érde keinek megvédésére hivatott céljait min den magyar tisztviselő átérzi. A Szövet ség, mint a magyar tisztviselő társadalom egyetemes érdekképviselete olyan kérdé sek megoldását irta zászlajára, melyek legközelebbről érdeklik a tisztviselőket Legújabban az Országos Tisztviselő Szö vétség takarékpénztára megalapitását tá mogatja, hogy legyen a tisztviselőknek a mai súlyos és nyomasztó viszonyok kö zött, melyeket a hitelszövetkezetek és kis bankok válsága még elviselhetetlenebbé tesz, egy olyan, valóban tisztviselői hitel intézetük, mely csak az ő érdekeiket szol gálja. Esztergom város és megye terüle tén a Szövetségnek számos tagja van. A tagok közötti kapcsolat, nemkülönben a sikeres munkálkodás és a központtal való rendszeres közlekedés szempontjából, meg a kitűzött célok elérését illetőleg kívána­tossá válik az Országos Tisztviselő Szö­vetség itteni helyi szervezetének megala­kítása. Ezen célból tisztelettel értesítem, hogy folyó évi szeptember hó 22-én (va­sárnap) délelőtt 11 órakor a városháza nagy­termében értekezletet tartunk, melyre való szives megjelenését okvetlenül kérem. Egy ben megemlítem, hogy a szervezet diszelnök­ségét és az értekezlet vezetését Gyapay Pál, főispán úr Őméltósága volt keg}'es elvállalni." - Hűtlen alkalmazott. Stark Adolf kenyérmezői bérlő a Lőrinc utcai tej csarnokában üzletvezetőképen alkalmazta Klein Ignácot. Klein a tejért, vajért < túróért járó pénzek beszedésével is meg volt bizva elszámolás kötelezettsége mel­lett. E hó 12-én kellett volna neki elszá molnia, azonban azon cim alatt, hogy még 200 koronája hiányzik, az elszámo­lásra halasztást kért. Stark megunván hosszas várakozást, e hó 19-én a Klein által átadott kimutatásban hátralékosok ként szereplőkhöz személyesen elment, hogy a pénzt bekasszálja. Nagy volt a meglepetése, midőn a hátralékosokként sze­replők egymás után jelentették ki, hogy tar­tozásaikat a Klein által aláirt nyugta igazo­lása szerint kifizették. Az ily módon el­sikkasztott pénzek összege 4910 kor. iírre Stark nyomban feljelentést tett a még hó 12-én a városból eltűnt Klein Ignác ellen a rendőrségnél, honnan a tettes kéz­rekeritése céljából Csernák Béla rendőr­fogalmazó nyomban elutazott Budapesre, hol e hó 19-én este 8 órakor, hosszas keresés után Klein Ignácot egyik ismerő­sénél a Csengeri utca 41 sz. a vacsorá­zás közben megtalálván, őt a bpesti fő­kapitányságnak előzetes letartóztatásba való helyezés végett átadta. Ma már a bpesti kir. ügyészség foglya Klein Ignác, ki ott várja be a komáromi kir. ügyész­séghez leendő átszállítását. — ÜdvÖS intézkedés. Igen gyakori azon szerencsétlenségek száma melyek azáltal idéztetnek elő, hogy a fuvarosok a tör­vény rendelkezésének fittyet hányva, jár­müveiket éjjel, a sötétben meg nem vi­lágítják, állatjaikat csengővel el nem lát­ják; de még gyakoribb azok száma, me­lyek azáltal keletkeznek, hogy a fuvaro­sok magukra hagyva a fogatokat, az út szélén gyalog haladnak, sokszor többen együtt s vigan társalognak, avagy a kocsi ülésén annak tetején alusznak, szabad­jára hagyva az igavonó állatokat. Ezen szigorú büntetést érdemlő visszaélések meggátlása céljából az esztergomi járás főbírája, Pissuth Kálmán, dicséretére le­gyen mondva, a bajoknak elejét veendő, járása összes községeinek elöljáróságához egy felhívást intézett, melyet üdvös és aktuális voltánál fogva közlünk, mely igy szól: „Az 1890. évi I. t.-c. 112. S-a sze­rint minden járműnek éjjel és sötét idő­ben feltűnő helyen vagy lámpával vilá­gítva kell lenni, vagy a vonó állatok leg­alább egyike csengővel látandó el. Azt tapasztalom azonban, hogy a törvény ren­delkezését a közlekedők be nem tartják s gyakori az eset, hogy a fogat vezetője (különösen a fuvarosok kocsisai) a foga tot elhagyják, abban aludva vagy társa lógva nem vezetik s más fogatoknak ki nem térnek. Felhívom a cimet, hogy lakosságot a szokásos hirdetés utján es nagyobb birtokosokat (intézőket) pedig irásbelileg figyelmeztesse a törvén}' fent­emlitett rendelkezésének betartására, il letve utóbbiakat arra, hogy cselédeiket a szabályok betartására komolyan figyel meztessék. - Szarvasmarha díjazás Kirván. Gaz dasági egyesületünk e hó 19-én tar­totta 3-ik tenyész szarvasmarha díjazását, ezúttal Kirva községben, amely község e napon valóságos diszbe öltözött A község házánál zászlóval várta Í a falu küldöttsége élén Pissuth Kálmán főszolgabíróval a főispánt, s majd benn a faluban szintén igen szép fogadtatást rendezett a falu derék, szorgalmas népe, mely bár többnyire német szóval áldja, dicséri az Urat, de . szivében igaz, jó magyar érzelmű fia a hazának. A köz­ség örömét szép szavakban tolmácsolta magyar nyelven Faul Sebők, kérve Isten áldását a megye vezető férfiára, Gyapay Pál főispánra és működésére, amelyet mint a politikai hatalom képviselője, mint a gazdasági egyesület elnöke me gy éj ében kifejt. -Kirva község a feletti örömének adott kifejezést, hogy csendes kis falujukban, amelyet évtizedek sora óta főispánok nem látogattak meg, ő mél­tóságát, a főispánt tisztelheti. Gyapay Pál főispán válaszában megköszönte a ked­ves fogadtatást, s buzdította a község lakóit, hogy az állattenyésztést soha el ne hanyagolják, mert az egyik létalapja a mezőgazdaságnak. Pissuth Kálmán főszol­gabíró látta vendégekül reggelire a bizott­ság tagjait, melynek elköltése után a bi­zottság a felhajtott teheneket és üszőket vette bírálat alá, s örömmel tapasztalta és állapította meg, hogy ennél szebb anya­got az eddigi díjazások alkalmával nem látott. Gazdasági egyesületünk útján ki­osztott üszők igen szép fejlődést mutat­tak. Felhajtatott 46 db. tehén és 41 db. üsző. Kiosztatott 10 állami és 8 gazd. egyesületi dijban összesen 330 korona. Igaz sajnálkozásának adott a bizottság kifejezést, hogy nem állván rendelkezé­sére több dij, sok szép tehenet jutalom­ban nem részesíthetett. Elismerő oklevelet nyertek Jerney dági plébános ritka szép tehene, továbbá Klinger Ferenc és Faul Sebők állatjai. A díjazási eljárás befejez­tével a bizottság azzal a tudattal hagyta el Kirva községet, hogy annak gazdái ér­zékkel birnak az állattenyésztés iránt s kívánatos volna, ha példájukat más köz­ségek is követnék, mert bizony sajnos, a díjazáshoz még a szomszédos községek sem hajtottak fel állatokat. A főispán és a biráló bizottság tagjai Véber Gyula sá­risápi intéző vendégszerető házához voltak ebédre hivatalosak. - Állategészségügy. Muzsla és Köböl­kút községekben a sertésvész fellépett. Ba­jólon a sertésorbánc megszűnt. - Különfélék- Specialisták. Ugyan ked­ves Kollega, nem nyújthatna valami tájé­koztatást a puhányok lelki életére nézve ? Sajnálom barátom, de én csak a brazíliai mezítelen csigák számérzékének tanulmá­nyozásával foglalkozom. kedjeték ám aztán a díszfelvonuláson, mintha-az „ének szárnyain lengedeznétek." Az automobil hatása.. Mióta a báróék automobilt szereztek csend és béke ho­nol a kastély falai között. Hogy-hogy ?! Soha sincsenek otthon. = Pfalcz-féle házban egy 5 szobás emeleti lakás minden hozzátartozóval, no­vember 1-én 440 forint bérért kiadó Ugyan­itt egy földszintes, 2 szoba és 1 kony­hából álló lakás azonnal kiadó, kívánatra butorozottan is. = Eladó ház. Esztergomban, a Deák Ferenc utcában levő 29. sz. ház eladó. Bővebb értesítést dr. Szilárd Béla ad. CSARNOK. A bölcs tanácsadó. Kiváló nevelő. Hogyan van megelégedve az új nevelővel ? ! Igen jól. Nagyon meg­nyerő foxteriőrjr (extérieur!) van. A kaszárnya udvarán. Fiúk, úgy lép­Régi időben gyakoriak voltak a remeték, akik hónapokon, sőt éveken át zordon magányban éltek. Sziklaüregek, kivájt terebélyes fák belseje, egyszerű fakuny­hók stb. szolgáltak nekik lakásul. Vad gyümölcs, gyökerek voltak eledelök. Csak midőn valamely szénégető, favágó vagy vadász találta meg véletlenül őket, vett tudomást róluk a vidéknek jámbor népe, amely kenyeret, tejet és némi ruházatra valót adott nekik. Foglalkozásuk az imán és elmélkedésen kivül többnyire kosár­fonás, gyékényszövés volt, melyeket a legszükségesebb tágakért, szerszámokért becseréltek. A szentek élettörténete számos remetét sorol fel. Hazánkban is voltak ilyenek. Például: B. Günter, Szent István király­nak rokona, Salamon király, Özséb, esz­tergomi kanonok, a Pálos-rend alapitója, skalkai sz. Zoéárd és Benedek, Báthory László, sz. Pál rendű remete, a szentírás­nak első magyar fordítója és mások. A remeték vonzalma a csend, az egyedüllét, a magány felé, távol a világ zajától, a hadak vadlármájától, lehetségessé tette a jámbor embereknek, hogy lelkük javára háborítatlanul az imának és munkának éljenek és Istennel társaloghassanak. Mégis sajátságos és az ember lelki életé­ben mélyen meg van alapítva az, hogy ha bármikor a magokat szándékosan el­rejtett remetéket véletlenül megtalálták, csakhamar remeteségük a közellévő hely­ségbeli lakosságnak zarándokhelyévé lett. Kivándorolt, sokszor nagy fáradsággal előkelő és szegény, ifjú és idős, férfi és nő, hogy a vadonnak szent lakójától ta­nácsot, vigaszt kérjen. Ezek, ama helyes álláspontra támaszkodtak, hogy olyanok, kik a világ zajától távol, a földi érde­kektől érintetlenül, csak az Istennel fog­lalkoznak, tisztán, elfogulatlanul, részre­hajlás nélkül láthatnak és nem vezérli őket más, mint az Isten és felebaráti sze­retetnek legmagasztosabb törvénye. Manap azt mondhatjuk, a remeték „párton kívü­liek" voltak. A régi jó időben lehettek ily párton kívüliek, midőn egyik a 'másikkal mitsem törődött, de manapság ilyesmi lehetetlen, mert a közügyi és rendőri be­avatkozás e sajátságos életmódnak okát fürkészné és tartózkodási helyüket tör­vényellenesnek tekintené. Nem említve azt, hogy a remetét vallási rajongónak, meg­hibbant eszűnek és semmittevőnek tartják. Manap a magányba vonulás számára szolgálnak a szigorú szerzetek; de még azokban is a közös cél számára, a jóté­konyság vagy tudomány céljaira kell közreműködni. Ily vonzalmat a magány iránt érzett magában nemrég egy magas rangú csa­ládnak ifjú sarja, aki jogi tanulmányait elvégezte és katonai kötelezettségének is

Next

/
Thumbnails
Contents