Esztergom és Vidéke, 1907

1907-01-24 / 7.szám

— Díszközgyűlés- A város képviselőtestülete — mint jeleztük — tegnap díszközgyűlést tartott azon alkalomból, hogy a király késmárki Frey Ferencnek a vaskorona rendet adományozta és azért, hogy a kitüntetés átadása a város hivatalos közönségének jelenlétében történjék meg. A díszközgyűlést Vimmer Imre polgármester nyitotta meg, aki is a főispán, alispán és az ünnepeltért menő küldöttségek megalakítására indítványt téve, a meghívottak érkeztéig a közgyűlést felfüggesztette. Nemsokára megjelent Gyapay Pál főispán diszmagyarban, nyomban utána dr Perényi Kálmán alispán és vezetése alatt a megyei tisztikar, végül Frey Ferenc, akit — mint az észrevehető volt — mélyen meghatott szülővárosa hatóságának udvarias, elismerő előzékenysége. Az érkezőket nagy éljenzés fogadta. A polgármester a főispánt és alispánt pár meleg szóval üdvözölvén, felállott Gyapay Pál főispán és rendkívül hatásos szavakban emlékezvén meg a kitüntetés előzményeiről, a vaskorona rend jelvényét feltűzte a kitüntetett mellére s egyúttal hazájának szeretetére buzdította azt. Frey Ferenc maghatottan mondott köszönetet a kormány képviselőjének, kérte, hogy tolmácsolja a nemzeti kormány előtt az ő hódolatát, mert a kitüntetés azért becses neki, hogy azt a nemzeti kormány előterjesztésére nyerte. Köszönetet mondott a megye alispánjának, a város képviselőtestületének, a polgármesternek és a tanácsnak is. Előbbieknek megjelenésükért, utóbbiaknak pedig, azért, hogy az ünneplést rendezték s annak oly diszes keretet adtak. Ezután a polgármester mondott szép beszédet, kiemelvén az ünnepelt polgári erényeit és a kitüntetésnek a hazai közgazdaság előre vitelében megacélosodott értékét, Isten áldását kérte Frey Ferencre s a díszközgyűlés ezzel hosszantartó, lelkes éljenzés mellett véget ért. A 172 tagu képviselőkből 150nen voltak jelen, tehát oly nagy számmal, amilyen nagyon ritkán tapasztalható. A karzat megtelt a város előkelő hölgyközönségével, szóval az ünneplés meleg és őszinte volt. Fokozta az ünnep emelkedett voltát dr. Kmetty Károlynak a polgármester által Frey Ferenc részére küldött meleg hangú, kedves üdvözlete is. — A süttőiek a kath- tanítói árvaház javára. A süttői «inteligens ifjúság fenkölt gondolkozásának adta fényes tanújelét akkor, midőn elhatározta, hogy a városunkban építendő kath. tanítói árvaház javára mulatságot rendez, mi január 31-én lesz megtartva Süttőn. Vajha a süttőiek példája mindenütt követőkre találna. — A Kaszinó választmánya kedden d. u. ülést tartott. Ekkor mutatkozott be az uj elnök, Niederman Pál 'királyi tanácsos, akit a jelenvoltak zajos éljenzéssel fogadtak. Azután szóba került a titkár válság ügye. A választmány tudomásul vette Einczinger Ferenc titkár lemondását és miután neki eddigi működéséért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott, a titkári teendők ideiglenes ellátására dr. Brenner Antalt kérte föl. — Kérelem. A kereskedő ifjak önképző egyesülete vezetősége teljes tisztelettel fölkéri mindazokat, a kik a febr. 3-án tartandó táncmulatságra tévedésből meghívót nem kaptak, szíveskedjenek meghívó végett Szatzlauer Gyula egyl. titkárhoz fordulni. — A simfonia hangverseny, A helyőrség tisztikara szombaton tartotta első farsangi táncestélyét, melyen hölgyvilágunk elitje, közéletünk számos előkelősége, szóval városunk színe-java vett részt. Az estély hangversenynyel kezdődött, mely minden tekintetben fényesen sikerült, kiváló elismerést és zajos tapsokat szerezve a a kitűnő dirigensnek, Schubert karmesternek. A műsor a következő volt : 1. Hubay ; „A cremonai hegedűs" nyitány. 2. Beethovven : VI. szimfónia (Pásztoraié). I. Vidám hangulat ébredése a falura való érkezéskor. (Allegro ma non troppo.) II. Jelenet a pataknál. (Andante molto moto.) III. Falusiak vidám társasága. — Zivatar. — Vihar. (Allegro.) IV. Örömteljes és hálás érzelmek a zivatar után (Allegretto.) 3. Wagner: Siegfried halála az „Istenek alkonya" cimű zenedrámából. 4. Gounod: „Hymne ä Sainte Cecilé." Meditation religie use. 5. Svendsen : „Rapsodie norvégiene." Már maga a műsor elégséges arra, hogy egy kitűnő zenei élvezetben legyen részünk. Aki pedig a majdnem 60 tagból álló zenekarnak összeműködű és. a legfinomabb részleteket mesterien visszaadó játékát hallotta, az egy kiváló élvezetet nyújtó zeneestély emlékével tért haza. A betanításnál kifejtett nagy fáradságért és kiváló zenei képességért, mi Schubernak sajátja, őt a hálás közönség őszinte ovációkban részesítette. A hangverseny után tánc következett, mely a legvidámabb hangulatban és jókedvben a reggeli órákig tartott. A négyeseket 60 pár táncolta. A jelen volt hölgyek névsorát tudósítónknak a következőképen sikerült egybeállítania. Asszonyok: Babitsch Frigyesné, Berán Károlyné, Beck Jánosné, Bohn Gusztávné, Borovitska Adolfné, dr. Burián Jánosné, Burány Ernőné, Büttner Róbertné, Brutsy Gyuláné, Csukass Lászlóné, Dobó Jenőné, Etter Gyuláné (Kernend), Etter Ödönné, dr. Földváry Istvánné, Frey Ferencné, dr. Gedeon Kálmánné, Günther Antalné, ifj. Heischmann Ferencné, Häuser Károlyné, Hess Rudolfné, Holub Antalné, dr. Huszár Gyuláné, Istvánffy Elemérné, Ivanovits Béláné, dr. Katona Sándorné, Kottler Lászlóné, dr. Kuffler Hugóné (Párkány), Leimdörfer Nándorné, Marton Gézáné, Mach Edéné, Marosi Ferencné, Magyarász Béláné, Molnár Böske, Müller Gyuláné, Niedermann Jánosné, Niedermann Pálné, Palkovics Gyuláné (Kiskeszi), özv. Perényi Hertrikné, Perényi Árpádné, 01tósy Lajosné, Rajky Kornélné, Reviczky Gáborné, Spányi Ödönné, Schönbeck Mihályné, Özv. Steiszkál Károlyné, Stolzbach Jenőnk, Szabó Mihályné, Szálai Klárika, dr. Tannert Károlyné, Tóbiás Frigyesné, dr. Vándor Ödönné, Waldhauser Rezsőné, Vaszary Gyuláné (Pilismarót), Vecsey Emiiné, Vimmer Imréné, Vimmer Károlyné (Budapest), Verklián Mártonné, Závár Jánosné. — Leányok : Burián Böske, Büttner Irmuska,' Brutsy Ilonka, Csukass Etelka, Dreischock Anna, Farkas Sárika (Pta-Vértes), Groux Jenny, Kis Jolán (P.Marót), Márffy Helen, Mach Micike, Niedermann Elsa, Palkovits Jolán (Kiskeszi), Oltósy Herminke, Reviczky Erzsike, Reisz Irma és Margit (Bajna), Schönbeck Stefiké, Szabó Klárika, Vimmer Marianna, Vajda Ilonka. — Á Kath. Legényegyesnlet február 2-án tartandó estélyére az alábbi meghívókat küldte szét. Meghívó. Az esztergomi kath. legényegyesület 1907. évi február hó 2-án a „Fürdő" szálloda nagytermében szinielőadással egybekötött táncestélyt rendez, melyre kivül cimzett urat és becses családját , tisztelettel j meghívja az elnökség. Kezdete pont 7 órakor. Belápti-dij:. Személyjegy 2 korona, családjegy (3 személy) 3 korona 20 fillér. Jegyek előre válthatók Pelczmann László' e. pénztárosnál. Telülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Szinre kerül*: Házasodjunk. Bohózat 3, felvonásban. Irta: Gúthi Soma. Személyek : Sámson — Havas Lajos. Lidjke. leánya — Kapus Juliska, Kulcsár Kálmán — Jerabek János. Liszka — Miklóssy Juliska. Kubacska Flóris — Jakobek Jenő. Potykai — Vörös Antal. Dúsak — Dubovszky Győző. Dusákné — Krajniker Ferencné. Ponty — Kalmár Gyula. Detektívek Kopó — Mihalik Ernő. Bakos — Kabina Károly. Potyepka — Oroszi Pál. Potyepkáné — Mihók Vilma. Trestyánszky — Horváth Antal. Ocsenás — Kabina Károly. Gazsi — Csányi Gyula. Mari — Adorján Teruska. Laura — Kapus Juliska. Mindkét nembeli kliensek. Történik Budapesten, napjainkban" — Az Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete alaptőkéje gyarapítására február hó 3-án a „Fürdő" vendéglőben műkedvelői előadással egybekötött táncmulatságot rendez. Kezdete tél 8 órakor. Beíépő-dij : Személyjegy 2 korona. Jegyek előre válthatók Brutsy Gyula diszmű kereskedésében. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendezőség. Az estély műsora a következő: 1. Monológ. Előadja Szatzlauer Gyula. 2. Konti: Szerelmi kettős. A „ Királyfogás" c. operettéből. Éneklik Langasser Helén és Beck János harmóniumon kiséri Nemesezeghy István. 3. Felolvasás. Tartja: Rózsa Vitái 4. Harmadik ábránd. Hegedűn (harmonium kísérettel) előadja: Nemesszeghy István. 5. Szegény PUlicoddy, Vígjáték egy felvonásban. Irta: Morton M. J. Személyek ; John Peter Pillicoddy, kertész — Bárdos Sándor. O* Scuttle, hajóskapitány — Kuthy Géza. Miss. Pillicoddy — Schönbeck Stefi. Miss. O' Scuttle — Oltósy Hermin. Sarah -— Mack Mici. — A villamos telep ntófelülvizsgálata. A városi villamos telep utófelülvizsgálatát kedden fejezte be az e célból kiküldött bizottság. A talált hiányokat a vállalkozó elismerte, kivéve a kazán falazásoknál észlelt hiányokat, melyek pótlását eszközölni nem hajlandó. HevenyfertŐZŐ kórok. Esztergom vármegye területén ez évi január hó I. felében az alábbi hevenyfertőző kórok fordultak elő. Bárányhimlő: Esztergom város, Sárisáp. Hasihagymáz: Esztergom város, Dág, Köhidgyarmat, Kernend, Kisujfalu. Kanyaró: Csév, Sűttő. Vörheny: Süttő, Tokod. Hökhurut: Dömös, Pilismarót, Tokod. Fültőmirigylob: Pilismarót. Torokgyik : Süttő, Bátorkesz. Roncsoló toroklob : Magyarszölgyén, Németszölgyén, Hidegvölgy puszta, Bucs. — TÜZ volt vasárnap este Cséven, mely alkalommal a szérűskerteken 2 kazal szalma égett le. A tüz keletkezése ismeretlen. A tüzet sikerült a továb terjedéstől megóvni. — Védekezés az árviz ellen- A közelgő és várható vizáradásokkal szemben a földmivelésüg> i miniszter körrendeletileg utasította a törvényhatóságokat az előirt és szükséges védő intézkedések megtételére. ' — A félárn vasnti jegyek általánosítása. Annak a mozgalomnak, mely már nagy idő óta célul tűzte ki, hogy a nem állami tanárok és tanitók is féláru vasúti jegyet kapjanak, ugy látszik, mégis meglesz a kivánt eredménye. Mint értesülünk, a kultuszminiszter jól megokolt átiratban megkérte a kereskedelemügyi minisztert, hogy a nem állami tanárok és tanitók részére is engedélyezzen féláru vasúti jegy váltására szolgáló igazolványokat. A kereskedelemügyi miniszter szakvéleményt kér a Máv. igazgatóságától, amely megadhatónak Ítélte a kérést. CSARNOK. fjalotti tor. Szepegő József meghallt. A temetése elég diszes volt. Falusi fogalmak szerint. Mellbaja vitte a sirba. Folyton-folyvást köhögött. Már legénykorában is. S mégis kapott feleséget. Még pedig olyat, mint az élet. Pirospozsgás, életerős, ringó derekú, tüzes szemű asszonyt. Hogy miért ment épen Szepegőhöz, azt csak az Isten tudná megmondani, meg a Boris. Lehet, hogy a vagyonáért. Lehet, hogy igazán szerette. Ne firtassuk most, majd kiviláglik* a végén. Égy évig éltek csak együtt. Olyan szép temetést is rendezett Boris az elhunytnak, hogy szebbet már bajosan lehetett volna. Ha ugyan egyáltalában létezik „szép" temetés. Az egész falu kirukkolt. Szerencsére, előtte való napon esett s igy a nép nem mehetett a határba, puha lévén a talaj. Elmentek hát a temetésre. Az özvegy, fekete selyem ruhában, fehér arcával (ott hátul a kamrában jól belisztezte az arcát) ugy nézett ki, mint a megtestesült fájdalom. Az öreg plébános és a két káplán temették az urát. A kántor is kitett magáért. Mikor a búcsúztatóban oda ért hogy : „Életem hű párja. Valódi Borbála Nem volt senkinek sem oly szerető párja: Mint nékem, aki itt nyugszik sirba zárva . . .* Egymásután háromszor „elhalt" szegény özvegy. Mindannyiszor pedig a hátamögött álló Szegő Tóninak karjaiba, aki egyike volt a hat halottvivőnek. Máskülönben pedig a szomszédnak, tavaly a katonaságtól hazajött kiszolgált huszár fia. „Istenem ! hogy szerette urát! Milyen áldott teremtés ez a Boris !" Súgták a nénikék, könnyező szemekkel. Hogy pedig leeresztették a koporsót a sirba, a fiatal nő sikoltásától viszhangzott a temető. „Temessetek engem is vele! Óh én édes uram ! Kedves hites párom! Ezt az elválást én soká ki nem állom! Utánad megyek, hogy veled együtt legyek" ! Olyan keserves nótára szedte, hogy rögtönzött, verses búcsúzkodására minden sziv meglágyult. A nép végre haza szállingózott . . . Akkorra Boris, a szép özvegy némileg magához tért. Csak néha tört ki belőle a csukló zokogás. A halott vivőknek megköszönte a fáradságukat. „Ha pedig meg nem vetik szegény házamat, jöjjenek el este a halotti torra." Már hogy vetették volna meg. Ott lesznek mind. Ez is a végtisztességadáshoz tartozik. Többen, akik arra laktak hazáig kisérték. Szegő Tóni is köztük volt. A kapunál elválltak. Az özvegy kezet nyújtott a legénynek és apjának. „Köszönöm Tóni a fáradságodat. Szegő bácsi is jöjjön át a torra. Szegény uram ! Szegény jó uram ! Tóni te is ott légy. Te is vitted szegényt." És sokatmondólag nézett a legényre. „Ott leszünk húgom" szólt az öreg Szegő. „Szegény megboldogult meg hadd nyugodjék. Ne sird azért magad agyon. Isten ő szent felsége úgy rendelte, hát bele kell nyugodni. Az özvegy meg azért sem nyugodott bele. Újra sírni kezdett. Igy váltak el. . . ... A toron, szép számmal gyűltek össze. Mind komoly arccal jöttek. Amint ilyen alkalommal dukál. A nénémasszonyok siránkozva beszélgettek. A férfiak szomorúan bolingattak. Egymásután hozták be az ízletes falatokat. A boros kancsók is kezdtek ürülni. Mézespálinkát is szopogattak. Különösen a fehérnép. Kezdett a hangulat 'változni. Mikor leültek a halott érdemeiről tárgyaltak. Milyen jó, becsületes, szorgalmas férj és gazda volt. Azután megszórnom halotti éneket fújtak. Majd rémes jelenésekről volt szó. Mikor azonban a bor és pálinka dolgozni kezdett, kezdték elfeledni, hogy itt egy szomorú özvegy t lakik, aki csak néhány óra előtt hantolta el az urát. Az arcok kipirultak. Az özvegy „véletlenül" Szegő Tónival szembe került az asztal mellé. . . Mert ő is leült később. „Boris húgom! Nem kell ám olyan túlságosan szomorú arcot vágni !" Fordult hozzá egyik pirosképű atyafi. „Vér és hús vagyunk mindnyájan. Sze