Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-19 / 72.szám

nem állana, mint mikor két tanítót tartottunk. Ezek a példák lehetetlenségeket mutatnak, minthogy mégis a városokra annyiban találók, mert ezek mai kö -életük felszaporodott költségeit közjövedelmi forrásaik elégtelensége dacáia is fedezni kénytelenek, a lehetetlennek csak oly módú megkerülése maradt fenn részükre lehetőségül, hogy agyon kell terhelniük polgáraikat pótadóval elannyira, hogy már azoknak magán vagyonuk és keresményük alapján igényelhető anyagi jobblétük van érezhetően megtámadva. Fájó .csodálkozással kérdezhetjük, hogy mit vétettek városaink, vagy mily balvégzet avagy igazságtalan itélét nehezedik reájuk, hogy midőn a közadminisztráció egész vonalán gondoskodik a törvényhozás és kormány a közszolgálat munkásairól, hogy az idők súlya alatt legalább szigorú takarékossággal tiszteségesen megélhessenek ; midőn az állami tisztviselők már újból is országosan szervezkednek illetményeik további feljavítása érdekében ; a városok tisztviselői, kikért az agyonterhelt városok maguk erejéből több áldozatot már nem hozhatnak, a legkínosabb vergődésben az anyagi tönk örvénye szélén mindeddig híjába várják felsegélésüket és mentésüket; s igy történik ez annak dacára, hogy a városok és törvényhatósági — illetve járási feladatokat teljesítenek, mint a vármegyék, melyeknek tisztviselői már szintén javított sorsban élhetnek kötelességeiknek. A városi tanácsnok legtöbb helyen nincs jobban fizetve a megyei Írnoknál, a kisebb városi tisztviselő pedig úgyszólván naprólnapra küzd családja holnapi kenj'érhiányának rémképével. És ezen igazságtalanság még tetéztetik az által, hogy a r. t. városok tisztviselőitől minden mellékkedvezmény is meg van tagadva; nem részesülnek vámmentességekben és a vasutakon dij kedvezményben, de még szolgálatadó városaik 100 °/

0-ig változó terhes pótadóját is fizetni kénytelenek, melyből pedig immár nemcsak a megyei és állami tisztviselők, de az állam vasúti hivatalnokok is felmentvék. Annál tarthatatlanabb állapot ez, mert senki sem tagadhatja, hogy a köztisztviselő nyomorúságos helyzete mögött a közérdek kóranyaga lappang, amelynek félreismerése nélkül amannak veszedelmét sem lehet és nem szabad állandósítani. Másik oka a városok színvonalon aluli vergődésének az a nyűg, melyet reájuk a törvény elég szűk látókörrel akkor rakott, midőn a városokat kevés megkülömböztetéssel a falusi községekhez hasonlóan megyei- gyámkodás alá helyezte, holott a megyei rendszer iránt legkedvezőbb vélemény sem választhatja el tőle azon jelleget, hogy alapjában az egyszerűbb közéleti igények és faladatok közt mozgó földmives falusi nép és viszonyok kormányzására van rendelve, mely jellegét és irányát lényegének már a törvénynél fogva lehetetlen megtagadása nélkül a városok közéleti igényeihez kellőképen nem alkalmazhatja ; ezen függőségi viszony a városok és kormány között tetemesen megszaporítja az írásbeli munkát és nehézkessé teszi az érintkezést, másrészt nem ritkán azon anomáliára vezet, hogy a városi feladatoktól távol álló megyei törvényhatósági alkalmi többségek döntenek az autonom városok házi ügyeiben is. A törvényhatósági jogú városok a megyei béklókon kivül állanak ugyan, de már abban a r. t. városokkal közös sorban osztozkod ak, hogy szintén &L állami feladatokkal túlterhelve és szintén saját elégtelen jövedelmi forrásaikra, illetve pótadókkal toldandó költségelőirányzataikra utalva, a túlterhelés alatt megzsibbadnak. Kivételt csak azon kevés város képez, melyek geográfiai helyzetüknél fogva a korszakos átalakulás nagyobb igényein kivül maradva, előbb talán fölöslegesen is áramlott jövedelmeikből állami teendőik mai terheit is annál inkább győzhetik, mert náluk az állami teendők is csak kisebb arányban szaporodtak ; vagy amelyek a fejlődő és szaporodó állami intézmények által oly helyi előnyökhöz jutottak, amelyek forgalmukat és az által jövedelmeiket szaporítván, abban emelkedett költségeikért is nagyobb vagy kisebb oly egyenértéket nyernek, amely mellett az állami szolgálat terheit túlerőltetés nélkül megbírhatják. De a kivételek mellett jogos marad a nagy összeségnek segélyért való sürgős feljajdulása, mely kell, hogy a hazafias törvényhozásnál és kormánynál viszhangra találjon, nemcsak a városok külön érdeke, de az ezek fejlődő képességétől el nem választható magyar haza szebb jövőjének hivatásos ápolása miatt is, meg kell ezt értenie az ország kormányának és törvényhozásának ; hiszen a magyar parlamentnek a városok országgyűlési képviselői is számottevő tagjai, kik közelebbről ismerik városaik feladatait, valamint elutasithatatlan szükségleteit és vergődő, nehéz helyzetét; ők illetékes helyeken. hű tolmácsai lehetnek a városok polgármesterei kongresszusának, mely hivatása tiszta tudatával kifejtett és ezután is kifejtendő törekvéseiben minden hazafi rokonszenves együttérzését és lehető gyámolitását megérdemli. Ezen meggyőződéstől áthatott városom, Esztergom szab. kir. rend. tanácsú város közönsége, tanácsa és tisztikara nevében s velük érzelemben egybeolvadva, még egyszer szives tisztelettel üdvözöljük a polgármester urak kongresszusát és lelkesen kívánjuk, hogy Isten segítségével siker koronázza nagy horderejű hazafias törekvéseiket. Szavainak elhangzása után dr. Szentpáli István kongresszusi elnök emelkedett szólásra. Elnézést kért, hogy napirenden kivül szollal fel, azonban nem mulaszthatja el úgymond, hogy az imént elhangzott szavakért a saját és társai nevében szívélyes köszönetet mondjon. Dr. Földváry István városi főügyész emelkedett ezután fel, hogy elmondja azt a szép ünnepi beszédet, melyet áhítatos figyelemmel hallgattak végig a jelenvoltak, s amelynek elhangzása után zúgó éljenzésben és tapsviharban tört ki az ü meplő hallgatóság és mindenki sietett üdvözölni a szónak mesterét. Álljon itt beszéde: Tekintetes Képviselőtestület! Mélyen Tisztelt Vendégeink ! Öröm tölti be sziveinket ez órában, hogy bár szerényen, amint szegénységünktől telik, kegyeletes emléket állithatunk városunk nagy fiának, a csaták zajában megedzett hősnek, aki vérével és hadvezéri nagy talentumával szolgálta a magyar szabadság szent ügyét s annak a hosszú, izzó harcnak, mely a nagyságos fejedelem : dicső Rákóczi Ferenc zászlói alatt közel egy évtizeden át biztatta reménnyel a lelkesülő nemzetet, egyik legerősebb fővezére, lelke, oroszlánszívű, rettenthetetlen bajnoka volt'. És megkétszereződik örömünk, hogy a szabadság hősének, városunk fiának szentelt művészi emlékünket épen ma adhatjuk át közkegyeletnek, s a jövő nemzedékeknek, amidőn falaink közt tisztelhetjük a magyar városok, a magyar kultúra megannyi erősségének vezéreit, érdemdús polgármestereit s igy közvetve mintegy az egész nemzet szii.e előtt tehetünk tanúságot hazafias és kegyeletes érzéseinkről. Im itt van Bottyán János, — a hires kuruc vezér, a rettegett vak Bottyán képe, amint jeles művészünk Boruth Andor ecsetje, történeti kútfők alapján megörökité, legyen ez itt mindenkor az egész magyar nemzetnek, Esztergom szab. kir. város által hű kegyelettel őrizett történelmi erekiyéje! Nézzük, óh nézzük e marcona arcot, ez öreg katonát, egykor villogó csatabárdját, mely az ő vezéri pálcája volt és véssük be hiven, maradandóan emlékünkbe; azokat az érdemrendeket, melyeket az elrlenség golyója vagy kardja vágott, a behegedt sebhelyeket, látni nem lehet. Ez a kép tisztelt Uraim, nem a duzzadó erőtől pirosló ifjú Bottyánt, de az élemedett férfit mutatja. Azért kerestük, azért választottuk ezt e kort, mert Bottyán már 60-ik életévét túllépte, — már a császári ármádiának nagyhirű ezredese volt, amikor Rákóczi zászlója alá állott és a magyar szabadságharc vezérévé lett. Ámde ha tisztelt hallgatóim türelmével vissza nem élek, méltóztassék megengedni, hogy azokról a képen nem látható sebhelyekről, dicső nagy harcairól, az ő életéről csak röviden, csak összefoglaló áttekintéssel, a Rákóczi kor fáradhatatlan történetírójának Thaly Kálmánnak adatai nyomán egyet-mást elbeszéljek. Bottyán, mint azt nagytudományú történészünk megállapítja, Esztergomban 1640ben, az alsó városban született, szegény köznemesi szülőktől. Itt töltötte gyermekéveit s.ebbe a városba tért vissza legszívesebben a harcok zajából akkor is, amikor már hadvezéri babérok övezték homlokát. Nem követhetjük zajos ifjúságát, katona élete kezdetét, vitézi tetteit, mert az nagyon is hosszúra terjedne. Csak azt akarom eleve megállapítani, hogy egyik szemét, még fiatal ember korában, a törökök elleni harcban elvesztette, hogy 1669-ben boldog házasságra lépett Lakatos Judittal, néhai Jósa Pál ifjú özvegyével, hogy 1683. okt. 21-én részt vett Esztergom várának felszabaditási harcában, s a török innen kiűzetvén, visszaköltözött családjával Esztergomba s a vár császári parancsnoka lett. Itt kezdődik Bottyán főtiszti szereplése, mert két évvel később, amikor 1685-ben Ibrahim budai basa viszsza akarta foglalni Esztergomot, a Ny.Ujfalunál, győző Lotharingi Károly herceggel együtt vezette az üldöző sereget s kergették a basát Budáig ! Harcolt Savoyai Eugen vezérlete alatt s oly tekintélyt vivott'ki magának, hogy Lipót király ezredessé s egy huszár ezred tulajdonosává nevezte ki. Köznemesi és főleg magyar emberre nézve, ez abban az időben mérhetetlen, példátlan kitüntetés volt. Kecskemét, Kőrös, Cegléd és vidékének volt hadi kormányzója, bő alkalma nyilt az alvidéken még harcolni a törökkel s mivel győzedelmes csatáiból, a nagy zsákmányokból mindig oroszlán rész illette az akkori hadijog szerint a vezért, folyton gyarapodott vagyonban is és ékkor 1697. körül építette esztergomi hatalmas palotáját, ezt a házat, melyben ma Esztergom közügyeit intézi, amelyben a hős nevének ünnepet szentelünk. Már közel 60 éves volt, mikor a török ellen folytatott győzedelmes hadjárat a karlóczai békével befejeztetett s ő visszavonult Esztergomba, hogy megpihenjen babérjain. Ekkor tett a kegyes rendiek nyitrai iskolái számára 3000 frt alapítványt, mely levelében irja : „hogy magamat az fölséges Ur Isten eránt, háladatosnak bizonyítanám, aki is engemet az elmúlt háborús időkben s' harcok viszontagságai közepett, a török és tatár kegyetlenségétől, ámbár az harcokban nyert igen sok sebekkel boríttatva, életemben kegyelmesen megőrizett." Hatalmas pénzösszeg, nagy áldozat volt ez akkori időben s mivel, az ifjúságnak a tisztességes tudományokban való oktatására tette, mutatja, hogy a harcias, kemény sziv nem volt finomabb érzések híján. Bottyán, mint ezredes esztergomi és komáromi fiukból toborzott ezredével, a spanyol örökösödési háborúban a Rajna mellett táborozott, midőn hazánkban 1701ben a szabadság szellője fújdogálni kezdett. Ilyen időkben a gyanú, az árulás, mint a dudva burjánzik s a császári hadseregben gyanússá lett minden magyar. Ezt Bottyán sem kerülhette el és az esztergomi vár akkori parancsnoka: báró Kuckländer titkos vádakat kovácsolt ellene. Ezt a házat, melyben ma Bottyán nevét ünnepeljük, akarta Kuckländer elkaparitani s titokban megvádolá őt. Az alattomos terv nem sikerült, azonban Bottyán ott hagyta a rajnai sereget s Köbölkuti jószágára vonult vissza. Amidőn 1703-ban Rákóci a szabadság zászlóját nyiltan is kitűzte, Bottyán még mint császári tábornok Bars, Hont, Nógrád, Esztergom megyék nemesi seregének szervezésével volt megbizva. Majd a kurucok előrehaladó csatározásai által igen csekély őrséggel, 230 ember Zólyom várába szorult, amelyet gróf Bercsényi lelkesült seregei bevettek s Bottyán, fegyvereit megtartván, vissza jött Esztergomba. Ebben az időben, a rettenetesen megijedt német katonaság, mely a magyarok fékentartására volt az országban, minteg}' 30.000 ember — gyanúval illetett mindenkit, aki magát magyarnak vallotta. Mivel pedig Bottyán büszke volt nemzetére, magyarságára, ugylátsz

;

k mint nem egészen biztos ember, gyanús szemmel tartatott. Ezt az időt használta fel Kuckländer, aki ezért a (mai városháza) palotáért folyton irigykedett, — uj vádat súgott be Bécsben, főleg azt, hogy Zólyom várát még védhette volna Bottyán, ámde cimboraságból feladta. Ennek a vádnak, alaptalansága a legprimitívebb tények ismeretéből kitűnik, mert 230 emberrel vájjon a legnagyobb hős is mily védelmet fejthet vala ki ? — azonban Bottyán már gyanús volt, Kuckländer célt ért, megkapta az elfogatási parancsot s a harcok rettegett hősét, a vitéz Bottyánt erős kísérettel útnak indította Bécs felé, maga pedig legott beletelepedett Bottyán palotájába. Sok volna a menekülés kalandos rész.leteit elbeszélni, tény az, hogy szerető hitvese, Lakatos Judit a nyerges-ujfalusi molnárok segélyével a foglyot kiszabadította, sajkán vitték át Karvára, ahol már gyors paripái várták s csekély számú kísérettel rohant Selmec felé, ahol Rákóczi tartózkodott s 1704. október 10-én Vihnyén, a fejedelem kezébe letette a hűségi esküt. Kuckländer nemcsak ezt a palotáját, de nagy szőlőit, drága paripáit és ingóságait is elfoglalta, Bottyán hitvesét pedig sötét börtönbe vettette, ahol az 1704. végén szomorú rabságban, a börtön által megtörve, meghalt. Bottyán sok kísérletet tett, fényes áldozatokat ajánlott hitvese kiszabadításáért, de a magyargyűlölő Kuckländer semmi kincsért sem volt .hajlandó kiadni, jól tudván azt, hogy Bottyánt csak ezáltal sújthatja igazán és mélyen. Innen kezdődik Bottyán életének második szaka, ez a fényes, dicsőséges pályafutás, mely a Rákóczi-kor legvitézebb, de egyben legzseniálisabb hadvezérének igazolja. Eddigi hadi pályáján, zsoldos hadseregben, kincsért, hadi zsákmányért szolgált, — ezentúl a szabadság iránti lángoló szeretet, a magyar nemzet, különösen a szegény földnépe iránt való jóság és ragaszkodás hevítik emberszerető szivét. Különösen nemes jellemvonása