Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-12 / 70.szám

meg fog történni, oly nagyszabású lesz, hogy tetemes idegen fürdőzőre számithat télen is. A város jóléteért, felvirágoztatásáért szivesen gondolkodó férfia a városnak dr. Walter Gyula p. praelátus. Nem ismeretlen mit akar. Egy árvaházat, amelyet a modern követelményeknek megíelelően illeszthessen be a város kulturális és emberbaráti közéletébe. Hisszük sok-sok fáradságának sikerülni fog eredményét látni, valamint hogy egyik óhajunkat képezi, hogy a visegrádiak által elutasított gyermekszanatórium is ide helyeztessék. Miért ne? Hisz Esztergom ugyancsak megfelel azon követelményeknek amelyek annak felállítását, ha szükséges, fejlődését biztosítják. Ha mindjárt nincs meg minden, nem szabad zúgolódni, hanem békésen munkálkodni és küzdeni. A fő a kitartás. A kitartást mindenkor a diadalt ünneplő eredmény kisérte. Igy lesz ez Esztergomban is. A fejlődés folyamatban van, csak látni és lelkiismeretesen elbírálni kell. Az idő azután mindent meg fog hozni magával ami a városnak javára, jólétének emelésére fog szolgálni. És nem leszünk szegények a minőnek tartanak bennünket. Barkóczi. Erőmérközések, Hogy a munkás és munkaadó között nap-nap után oly sok, hoszszantartó és elkeseredett erőmérkőzés van, annak oka főként az, hogy a szervezkedésben erkölcsi és anyagi szolidaritásssal erőit megsokszorozó munkásság többnyire szervezetlen és egymással is versenyharcban levő munkaadókkal áll szemben. Az erőviszonyoknak a munkásfélre kedvezőbb aránytalansága, fokozva még azzal, hogy a munkásszervezetek ma ugyan jogilag bizonytalan, de egyúttal igen felelősségmentés helyzetben vannak, is megengedem, hogy irj levelet néha sorsodról. Jó lesz kis láwyom?" „Igen-igen kedves apuskám, Nagyon jó lesz." „Köszönöm méltóságos uram." S oda hajolva a halavány siró archoz, csókot nyomott rá és fülébe sugá „Isten veled Leontin! Gondolj rám!" Aztán támolyogva botorkált le a lépcsőkön, apja házikója felé. Szülei csodálkozva nézték fiúknak sápadt arcát s könybeborult szemeit. . . . Pali tehát kiment a nagy világba. Szorgalmasan tanult. Egy szőke gyermek arc ösztökélte. Mindig előtte volt Leontin arca. S ha ritkán, belefáradt a tanulásba, megjelent előtte az az angyali gyermekarc s újult erővel küzdött, hogy valamire vihesse. Fantáziája néha különös képeket varázsolt eléje. . . Hátha egykor teljesülnek azok. Hátha, mint hírneves művész vagy egyéb léphet a leány elé. Ki tudja mi lesz akkor? Tudott eseteket ez a törekvő fiú, hogy hírneves, irigyelt férfivé vált akárhány szegénycsalád gyermeke. Ot, mi akadályozza ebben ? Semmi. S akkor az az édes kis lány talán az övé is lehet. Hátha sikerül. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak e korán érett eszű fiú elméjében. S okozza azt az eredményt, hogy munkásrészről gyakran a jogos és méltányos kívánalmakhoz oly egyoldalúan túlzott, vagy merőben hatalmi jellegű követelmények kapcsolódnak és föllépésük azokért gyakran oly tormában és eszközökkel történik, amelyek az elfogulatlan szemlélő részéről is, sőt egyenesen a józanul felfogott munkásérdekek szempontjából is csak helytelenithetők. Viszont a másik fél részéről, egyrészt a munkásfél túlzásainak viszszahatásaként, azonban igen gyakran már alapjában véve is merevség mutatkozik, mely hasonlóképen csak túlzásnak minősíthető és a helyesen felfogott munkaadó érdekekből is csak rosszalható. A munkásság túlzása és a munkaadók merevsége, mindkét félnek a másikkal szemben teljes bizalmatlanságát és elkeseredett gyűlölködését vonja következésül. Ez okból azok a munkásmozgalmak is, amelyek nagyobb bonyodalom nélkül a munkásviszonynak az adott körülmények szerint lehető és jelentős javítását valósíthatták volna meg, gyakran fajulnak meddő hatalmi kérdések felett tusakodássá. Végük többnyire, hogy mindkét fél nagy károsodásai után kimerülve mindkét oldalról kikapcsolják a meddő kérdéseket és visszatérnek a gyakorlati viszonyok rendezésére, ahová már a mozgalom kezdetén eljuthattak volna. Meggyőződésünk az, hogy a munkásviszóny alakulásának mikéntje fölött a két íél közt keletkező tömegsurlódások a mai rendezetlen zűrzavaros viszonyok szerint az iparnak létérdekeit veszélyeztetik, a munkások. helyzetük elérhető javításához képest rendkívül nagy és magukra is' káros erőfeszítéseket kénytelenek tenni; tehát az erőmérkőzés mai módja mindkét félre, igy a közérdekre is szerfölött hátrányos. Ezért a két fél között az erőmérkőzés tekintetében mutatkozó egyenlőtlenségek mindkét irányban megszüntetendők. A hasonló erőfaktorokként küzdő felek mérkőzéséből inkább várható, hogy egyik ezért tett éjjelt nappallá . . . Azon napon, mikor elhagyta szülői házát, rettentően érezte magát. De most már higgadt. Három éve nem volt otthon. Csak a levelek mentek és jöttek. A gróféknak is irt néhányat. Hisz megengedték . . . Még hét éve volt hátra. Akkorra biztosan oly állást szerez a társadalomban, a mely megfelel „valakik" igényeinek. Hisz a tanárok most sem győzik dicsérni. Bámulatot kelt rajzaival. Egyik vizsgán meg oda nyilatkozott egy festő művész, hogy a fiút szünidő alatt elviszi külföldre tapasztalatokat szerezni és az idegen művészeket tanulmányozni. Pali ezt megírta szüleinek. Még a grófnak is. Hadd tudja meg Leontin is. . . „Áldjon meg az Isten édes fiam ! Öregségünk öröme. Te jó fiú. Csak tanulj és imádkozz. Levelednek kimondhatatlanul megörültünk. A gróf úr is megkapta amit írtál. Ő is nagyon dicsér. Azt mondta: „Majd meglátja Bakos barátom ez a fiú még sok örömet fog maguknak okozni. Még másoknak is." És kegyesen mosolygott. A kis Leontin grófnő, már jó nagyocska, 12. be megy. Régen nem láttunk már édes gyermekem. De majd csak eljön az az idő is, mikor mindig velünk leszesz és mi veled. Csak tanulj. És imádkozz. Csókolunk félre sem eredményez súlyos méltánytalanságot, hanem mindkét félre lehetőségszerű kielégítést nyújtó megegyezéshez vezet. Azért, mig egyrészt a munkások szervezkedését elismerendőnek, másrészt az iparosoknak munkaadó szövetségekben szervezkedését szükségesnek találjuk. A keletkező munkaadó szövetségek azonban ne legyenek merev harci intézmények hanem bár a közösség erejével védekezzenek, minden túlzásba hajtott és egyoldalúan hatalmi jellegű követelések ellen — mindenkor ismerjék el a munkásság méltányos kívánalmait és igyekezzenek odahatni, hogy a két fél között a munkaviszony közösen és kölcsönösen általánosan való szabályozására kollektív munkaegyezmények létesülhessenek. Legjobb hitünk szerint ez uton közelíthető meg leginkább a cél; a ma szerfölött elvadult ipari harcnak békésebb, rendezettebb, a mai pusztulásoktól ment erőmérközésekbe átvezetése, a munkaadó és munkásérdekek lehető méltányos kielégítése. A két szakszervezkedést, a munkaadók szövetségeit és a munkások érdekképviseletét feltétlenül jogilag elismerendőknek, de egyúttal mint a közérdekkel kapcsolatos intézményeknek törvényes szabályozását halasztást nem tűrő feladatnak jelezzük. Ugyancsak itt nem hallgathatjuk el egy lényeges óhajunkat. Arra kellene törekedni, hogy a munkásügyek intézésében egységes szellem és felfogás legyen irányadó és ezt csak egységes fórum biztosítja. Ma a munkáskérdések eloszlanak a kereskedelmi, földmivelési és belügyi minisztériumok között. Hovatovább tarthatatlanná válik ez az állapot s a tömegek forradalma hihetetlenül megnöveli számban is, súlyban is ennek a kérdésnek munkaanyagát.' Javára szolgálna a fejlődesnek ha a munkásügyeket a kormányzat egyesítené, önnállósitaná, vagyis számukra külön munkásügyi minisztériumot szervezne! szerető szüleid : Bakos István és Kelemen Terézia. U. i. Azt a képet amit múltkor küldtél rámába foglaltuk. Anyád ágya fölé akasztottuk. Leontin ma lejött s meglátta. Sokáig nézte. „Hát ezt Pali festette?" kérdé tőlem. „Igen ő" felelem. „Igazán?" „Persze, hogy igazán" s nevetve néztem rá. Ő meg megsimogatta arcomat s igy szólt: „Édes Bakos bácsikám, ajándékozza nekem ezt a képet." Olyan édesen könyörgött, hogy kénytelen voltam odaadni neki. Anyád is beleegyezett. Ügyelem bánod edes fiam? Hisz te is szeretted ezt az aranyos kis fejet. Hát csak ezt akartam megírni. Hej lesz is ebből valamikor derék feleség! . . . Isten áldása rajtad." Mégegyszer számtalanszor ölelünk!" szüleid. Pali nagyot ugrott mikor ezt a levelet megkapta. Hát még nem felejtette el őt Leontin? Végtelen kellemes érzés fogta el a 17 éves gyereket. Vissza is irt, hogy örül, ha a gróf kisasszony érdemesnek tartja a képet figyelmére méltatni stb. . . Vakációban 600 korona ösztöndiját haza küldé s aztán pártfogójával vonatra ült. Bakosék örömkönnyeket sirtak. . A grófék álmélkodtak. A rendezett tanácsú városok polgármestereinek kongresszusa városunkban. A rendezett tanácsú városok polgármesterei harmadik országos nagygyűlésüket f. hó 15-én és 16-án tartják városunk falai között. A kongresszus megtartása iránt, amenynyiben az a pusztaszeri Árpád ünneppel egybe esik, kételyek merültek fel, ma már azonban egész határozottsággal megírhatjuk, hogy a kongresszus városunkban minden körülmények között meg lesz tartva sőt azt is megírhatjuk eleve, hogy látogatottnak ígérkezik, mivel a rendezett tanácsú városok 110 polgármestere közül eddig 11 mentette ki magát s igy bizonyosra vehető, hogy 99 város polgármestere által lesz képviselve. A kedvezményes vasúti jegyeket a helyi rendezőség már szét is küldötte. A nagygyűlés napirendjét, valamint a tudnivalókat az alábbiakban közöljük. Napirend: 1. Elnöki megnyitó tartja dr. Szentpáli István, miskolci polgármester. 2. A m. kir. belügyminiszternek folyó évi 37792/111, sz. leirata a „Rendezett Tanácsú Városok Polgármesterei Országos Egyesülete" alapszabályainak módosítása iránt és az idevonatkozó végrehajtó bizottság javaslata. Előadó: Várhidy Lajos, zalaegerszegi polgármester. 3. Elnökségi jelentés arról, hogy a törvényhatósági jogú városok polgármestereinek kongresszusa egyesülés végett átiratilag megkerestetett. 4. A II. nagygyűlésből a kormány elé terjesztett emlékiratban foglalt kívánalmak érdekében benyújtandó szorgalmazó felirat. Előadó: O'sváth Andor nagygyűlési jegyző. 5. A városok hitelügyeinek állami közvetítéssel való rendezése és egy országos városi bank felállításának kérdése. Előadó dr. Szentpáli István, miskolci polgármester. 6. A városok tisztviselőinek fizetésrendezésére vonatkozó javaslat. Előadó : Várhidy Lajos, zalaegerszegi polgármester. 7. A városi tisztviselők kedvezményes vasúti utazása érdekében a m. kir. kormányhoz intézendő felirat. Előadó, Bordán Oktáv, karánsebesi polgármester. 8. Indítványok. „No ez egy remek fiú" szólt a férj nejéhez. „Kár, hogy nem előkelő sarjadék." Hagyj föl kérlek azokkal az előkelősarjadékoiíkai" feleié neje. „Nézz körül. Itt vannak a Vatásy, Nánássy, Gombásy úrfiak. Csupa merő semmik. Ezek ugyan nem nagy diszei a nemes származásnak. Hát a többi különb ? Nem szebb az ha valaki önerejéből küzdi fel magát valamivé ? Mintha csak ugy belepottyan a rang és vagyonba születésekor. Minden fáradság nélkül." '„Nagyszerűen adod édesem. Teljesen igazad van. De hát akkor én is . . ." „Kérlek te kivétel vagy. Te rang és vagyon nélkül is mogállnád helyedet" s szeretettel nézett férjére. „Mondjuk, hogy lehetséges, de amit előbb mondottam ez a Pali gyerek nem is tréfázik ám. Most mint irja, Rómában vannak. Hát nem érdekes ez ?" „Bizony édes Aladár annyira érdekes, hogy érdemes fölötte gondolkodni. Ki tudja, mit rejt a jövő?" Walter György. (Folyt, és vége köv.)